Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-17 / 46. szám

TÁRSAD ALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Programm-beszéd. Hieronymi Károly kereskedelem­ügyi'miniszter vasárnap érkezett váro­sunkba több országgyűlési képviselő kíséretében, hpgy programbeszédjét meg­tartsa. Délelőtt g-től n óráig a város­házán fogadta a különböző küldöttsé­geket és testületeket, 11 órakor pedig a szabadelvű párt meghívására meg­jelent, a Pannónia nagytermében, a hol díszes közönség előtt mondta el mind­végig nagy figyelemmel hallgatott. és gyakori helyesléssel kisért. programbe­szédét, a melyet. egész terjedelmében az alábbiakban közlünk: Mélyen risztéit uraim, tisztelt pol­gártársaim! A midőn * tnost körükben, még aj mandátum lejárta előtt megjelenek, az a mint tudják, abban leli magyarázatát, hogy kereskedelmi miniszterré történt legkegyel-, mesebb kineveztetésem (hosszak éljenzés); folytán törvényeink értelmében a mandá-j tűmről lemondani- s magamat ujraválasz-, tásnak alávetni -köteles, vagyok. Ez1 a kötelesség hozott Idei Most mi­dőn a legközelebbi választásnál szavaza­taikat t. polgártársaim le fogják adni, nem: csak arról fógnák^határozni, ’ hogy én le-j gyek-e Szátmár városának ezentúl kép-i viselője, vagy más,^hanem egyuttul tanú ságot fognák >‘tenni arról, hogy ennek a! t. polgársága azok közzé-arpolgárok közzé] tartozik*«, a kik-»’most már csak nem egy1 év óta tartó, törvényen kívüli, egészen! rendetlen • állapotnak, a mély hazánknak* legvítálisabb érdekéit,-komolyan veszélyez-" teli, végét akarják vetni, — vagy pedig! szavazatuk által ' tápöt akarnak adui an­nak, hőgy újra folyjék az a meddő küz­delem, a mint ki fogom fejteni, teljesen meddő immár, s a mely kimeríti magái végnélküli hosszú olyan beszédekben,:a melyeket a-képvisélöháznak alig egyötöd része hallgat 'meg, és zárt ülésekben, mesterségesen előidézett szavazásokban, a mely eljárás által megakadályozza az or- szággyülést abban, hogy az ország ügyei­vel igazán foglalkozzék, (ügy van!) Hát t. uraim/-'úgy látszik, hogy ez a betegség szintén nyugatról származónál hozzánk, a honnan már sok bajt vagyunk kénytelenék eltűrni.1 Látjuk, hogy uz oszt­rák Reischrathbatr is volt és van osbstruk- eió; de t. ur%im, az nagy különbség, ha az osztrák * Reischrathban van obstruktió, s ha nálünk van. 'Az osztrák Reichsrath •gy oktrojált alkotmány alapján áll, nin­csen Összenőve az ottani1 állami élet min­den szálával,'íugy, mint a fhi országgyűlé­sünk. Ott nem fontos-ez mert ha az ipar, kereskedés jólétben virágaik s gyarapodik. De ha nálunk Szünetel a parlament, a mely egy ezredéves történet folytán nőn össze a hazának testével (úgy van),&nnák az­tán egészen más hatása van ; nálunk i meg­áll az ipar, megáll-a•‘kereskedés, megáll számos funkció s annak folytán ezen az utón csak eg'yet 'fogunk ■ biztosan elérni, hogy elszegényedik az ország, s ha az ország elszegényedik f elgyengül (úgy van 1); már pedig gyenge állam minden féle kül- befolyásnak martaléka (Helyeslés). De tisztelt polgártársak, mikor én, mélyen tisztelt barátom gíóf Tisza Istvánnak (él­jenzés) felszólítására beléptem az ő kabi­netjébe, engemei ott is, illetőleg minket mindnyájunkat az a- hit és az a meggyő­ződés vezérelt/hogy az ország polgárainak többségénél meg van az az akarat, hogy csak a.mai állapotok szűnjenek meg. Arra bnziroztuk egész jövőnket, egész reményün­ket,.hogy az országnak ez a közvéleménye, a mely teljes meggyőződésem szerint az ország polgárainak nagy többségét képezi, meg is- fog nyilatkozni; mert ha nem nyi­latkozik meg, ha az ország nem foglal mellettünk állást, a mi egész tevékeny­ségünk kárba vész. Nem riaszt bennünket vissza egyes izgat ók n a k • a lármája, de nem riaszt vissza a sajtónak sok tekintet­ben féktelen magaviseleté sem (úgy van 1). Mert kérem, azok, a kiknek van veszteni valójuk ti ebben az országban, azok nem .lármáznak, csendesen vannak. (Úgy van 1). Azok lármáznak, a kik a zavarból hasz­not húznak, a kik a zavarosban halászni akarnak (úgy van 1). És én kérem az. ura­kat, hogy mindazok, a kik velünk együtt éreznek, a kik a komoly munkának, u ko­moly törekvésnek a barátai, emeljék fel szavukat ezen áldatlan izgatás ellen, mond­ják ki egyszer, hogy elég volt ebből ennyi. Mert, t. Uraim, hónán keletkezett ez az áldatlan állapot ? Méltóztatnak tudni, hogy az előbbi kormány az ujonczjutalék felemelésére vonatkozó javaslatot terjesz- ! tett az országgyűlés elé. E törvényjavas­lat fölött még január végén, ha jól em­lékszem : jan 2ó»án megindult az ország­gyűlésen n vita. Először csak arról folyt a vita, hogy az trszág ezt a nagyobb megterheltetést, amely ebből származik, nem bírja el. 'Később lassan-lassan arra az elhatározásra • jutott az ellenzék, hogy ennek a javaslatnak törvényerőre emelke­dését • agyonbeszéléssel, obstrukcióval is megakadályozza s a tárgyalás folyamán 7 2-különböző - határozati javaslat lett be­adva az ellenzék részéről, eleinte mind csak avval a czélzattal, hogy mindazok, akik a javaslatokat beadják, azok mellett szólhassanak s továbbá zárszóval is élhes- sennek. .Mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az országgyűlés házszabályai szerint egy tárgyhoz minden képviselő csak egy­szer szólhat. Eleinte, egészen nyíltan, egé­szen bevallottan, ennek a sok határozati javaslatnak csak ez a taktikai czélja volt. Lassan-lassan fejlődött ki azután abból az a követelés, hogy egyfelől követelte az el­lenzék az önálló magyar “adsereget, és követelte a magyar nemzeti nyelvnek a hadseregben való érvényesülését. (Éljen­zés,) Hát t. uraim, nincsen ebben az or­szágban senki sem, aki a magyar nemzeti nyelvnek, az állam ügyek minden terén s minden ágában érvényt szerezni melegen ..ne óhajtana. (Helyeslés.) Ebben az érzés­ben osztozunk mindnyájan. Csakhogy, t. uraim, ahhoz, hogy egy létező állapotot megváltoztassunk, törvényes alapon meg­változtassunk, a törvényhozás minden té­nyezőjének hozzájárulása szükséges.-Az a kérdés, a mely ma izgatja a közvéleményt, az a kérdés nem uj keletű. 1792-ben szólalt fel legelőször a mellett, hogy a magyar ezredekben, amelyek az akkori császári — most közös — hadse­regnek kiegészítő részét képezték, magyar tisztek alkalmaztassanak s a vezényleti nyelv mtgyar legyen. Ismétlődött aztán ez a kérdés az 1807-iki országgyűlésen, tőrvény is hozatott, hogy a magyar had- seregbeh mngyar tisztek szolgáljanak. Erre i is biztossan méltóztatnak mindnyájan em­lékezni. Mert hiszen sokszor volt szó róla, hogy Őfelsége 68-ban kiadott egy rende­letét, hogy a magyar tisztek a Inagyar. ezrndekhez helyeztessenek át. De t. uraim, ugy-e, 1792-ben ezeknek az óhajtásoknak nem volt foganatja, úgy, kérem, ma sem leit volna foganatja; ha azok az okok el nem hárittatnak, amely okok miatt a ma-: gyár hadseregben nincscnnek ma sem ma­gyar tisztek, legalább nem elegendő szám­ban, mert azt mondhatjuk, hogy a ma­gyar ezredekben a magyar tiszteknek a száma a felénél valamivel több, a má­sik fele nem magyar honosságú s nagy- részben a magyar nyelvet nem is értő. tiszt. Hát, t. uraim, beszélnek arról na-, gyón sokat, hogy a magyar ember nem szeret a hadseregben szolgálni, hogy ha, a magyar ember a kapitányságig felviszi, nyugalomba megy ; beszélnek arról, hogy! a hadseregben nem jó a szellem, azért1 nem akar a magyar a hadseregben Szol­gálni. Mélióztassanak elhinni, hogy ezj nem igaz. Kérem, ennek egé.szen más okai vannak. Ma kérem a hadseregben,! 1 a közös hadseregben is, sőt a honvéd j ség.nél is (felkiálsások: Éljen a honvéd­ség,!) a lisztek már nem úgy kép ztetnek,] mint a hpgy képsztettek régen, hogy a! fiatalember beállott kadétnak s azutáni lassan emelkedett föl a tiszti pályán. Mai a liszteknek legnagyobb része katonai! diitbzétékbón képezteiik k'f. A fiaialembe-j rek, akik elvégezték a polgári középisko ! lát, elmennek a katonai akadémiákba,1 egy más része elmegy a hadapród, isko-; lába. Igen de, kérem, ez a tiszti nevelés! az akadémiákban meglehetős pinzbe ke­rül ; belekerülnek körülbelül 800 forintba a hivatalos költségek s körülbelül 1200 írtba kerül az egész, minden fiú után, hogyha az összes költségeket számítjuk. Már most. t. uraim, az a magyar közép osztály, a melyet az utolsó időben annyi sok mindenféle baj sújt, nem mindig van ám abban a helyzetben, hogy fiait ilyen drága nevelésben részesítse. S másutt si^jc! ez igy, s ennek volt a következése az, hogy az osztrák tartományoknak a rendjei, nem a közös pénztárból, hanem a maguk saját országos pénztárából ezekben a katonai intézetekben alapítványokat tet­tek, amely alapítványok folytán az illető ifjak teljes ingyen oktatásban s ellátásban részesülnek. Hozzákötötték ezekhez az alapitványokhoz azt, hogy pl. azokat az alapítványokat, a melyeket Csehország rendjei alapítottak, csak cseh fiuk hasz­nálják ; azokat az alapítványokat, amelye­ket Karinthia rendéi tettek, csak karinthiai fiuk használják s azokat, amelyeket Alsó- Ausztria alapított, csak alsó-ausztriai fiuk használják, s az akadémiákban az osztrák tartományok számára ily módon fennálló infeyeneshelyek 13^-ra mennek; mig el- lédben ugyanezen akadémiákban, ma­gyar fiuk számára egyes nagy urak, egyes főnemesek által tett alapítványok csak 23 ra mennek. Itt az oka mindjárt, hogy miért nincs elegendő magyar tiszt. Mert hiszen a magyár akadémiákban a magyar ifjaknak a száma olyan c.ekély, hogy azáliál lehetetlen azt a hiányt, ami a hadseregben van, pótolni. Egy másik ok az, kérem, hogy azokban az alsóbb katonai intézetekben, nevezetesen a ka­tonai reáliskolákban, a katonai főreális- köfában, a katonai hadapródiskolákban) a Magyarország területén lév‘ő iskolákban is, németül tanítottak, úgy. hogy a ma­gyar fiuknak, ha azokba bekerültek, igen nagy nehézségük volt az előmenetelben. Hát, t. uraim, az a programm, amelynek alapján az uj kormány megalakult, eze­ken a bajokon alaposan segit. (Helyeslés.) Segít először azáltal, hogy a törvényho zásnak és a kormányzásnak, minden fak­tornak, hozzájárulásával ezentúl annyi alapítvány fog alakíttatni, hogy az aka­démiákban is a magyar ifjaknak, az in­gyen ellátásban levő ifjaknak a száma megfeleljen annak az aránynak, a mely­ben mi^ hozzájárulunk a közös hadsereg­hez. (Élénk helyeslés.) S akkor meglás­sák az urak, hogy Magyarországon meg fog szűnni az a panasz is, hogy az aka­démiában nem jó a szellém. Mert én jót állok, hogyha abba az akadémiába száz fiúra 42 magyar fiú juf, akkor annak a magyar akadémiának nem lesz többé osztrák, cseh a szelleme, hanem magyar lesz; mert a 100 közzül a 42 magyar fiú az akudémiában is össze fog tartani, de veszekedni fog a cseh, a német, amint a közéletben is. (Helyeslés. Fölkiáltás : Ré­gen kellett volna csinálni! Zaj. Hall­juk! h dijuk!) Hát kérem szépen, én so­hasem hallottam még, h)gy, ha valami később történik, de jól történik, az baj volna. (Derültség. Helyeslés) Az a baj, hógy ha sohasem történik. (Úgy van!) Hát t. polgártársak, az i867 iki tör­vénybe bele van írva, hogy a magyar had­sereg a közös hidseregnek kiegészítő része.- Hogyha a nevelés terén keresztül vitetnek ezek a reformok, akkor elérjük majd azt, hogy umi az 1867. évi 12-ik törvénycikk­ben 35 esztendő óta meg van irvu, hogy a magyar hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része, ez a magyar hadsereg nemcsak a legénységében, hanem a tiszt­jeiben is magyar lesz. Mert hiszen világos, hogy egy néhány év múlva anuyi magyar tiszt fog rendelkezésre állam, hogy az ot­tani hézagokat magyar tisztekkel ki le­het lesz-pótolni. (Fölkiáltás: Olyan Ígé­ret, mint a fizetés-emelés!) Azt hallom, t. uraim, hogy ez puszta Ígéret. Hűt, kérem alásan, az ellenzék részéről nem puszta izgatás? És azt kérdezem, az országnak mi válik nagyobb hasznára, hogy, ha az országnak törvényesen megalakított kor­mánya, koronás királya, mindazok a fak­torok, akik ehhez hozzájárulnak, kilátásba helyezik egy reformnak az érvényesülését — hogy vájjon ez nem több e, mint a puszta izgatás, arrely legalább eddig, eredményre nem vezetett? De, t. uraim, más irányban is érvé­nyesülni fog a magyar nyelv a hadsereg­ben. Amennyiben, amint méltóztatnak tudni, ma a levelezés a katonaság s az ország­nak egyéb hatóságai között akkép van berendezve, hogy ha a hatóság ir á ka­tonai parancsnokoknak magyarul, azok magyarul felelnek, de hogyha a katona­ság ir a hatóságnak, joga van németül Írni: ez jövőre meg fog szűnni s az egész vonalon mindenütt a katonaságnak az érintkezése a civilhatóságokkal egyedül s kizárólagosán magyár. (Éljenzés.) Mindazok a nyomtatványok, amelyek ma a katona­ságnál vannak, ezentúl magyarok lesznek ; a kaszárnyák felírása magyar lesz. Egy­szóval, kérem alásan, mindazokban az ap­róbb nyilvánulásokban, amelyek nem a maguk lényegénél fogva, hanem szimptoma­tikus jelenségükben mágyar szempontból sértők voltak, ezek tökéletesen megfognak szűnni. (Helyéslés.) Hát t. uraim, nem teljesedett az el­lenzéknek egy kívánsága, t. i. a magyar % Rőth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát Közvetlen a Pannónia = szálloda mellett! n ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. o Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, hói- és gyermek-czipók és csizmák a legjobb kivitelben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents