Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-10 / 45. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. =*» AZ ELŐFIZETÉS ÄRA: — Egész érre ... 6 kor. I Negyedévre l kor. 50 filL Pel évre . . . . 3 » | Egyes szám ára 16 > Községek, községi jegyzők óe néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVÁTAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: ské Marral János Unyvnyomtája EUhris-nteza 6>Ut sz. alatt. = TKL£F0N-BZAM: 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. == HIRDETÉSEK = A1 a lap klaáéhivatalákaa a le§okaákb árak mól lett fBI«éte;inak. Nyilttér garmond sora 20 fillér. =■' Hirdetések díjjal altra flsatamdlk. —v-^Hieronymi Károly*) Harmadszor viszhangzott már a miniszterelnöki székből a vicinális törvényjavaslat. Már tudniillik bemutatók alkalmából. Mert egyébként nem háromszor, de háromszázszor is volt már róla szó. Megígérte már Bánffy, csaknem formálisan is paktumba foglalta bele Széli és újra megígérte gróf Tisza István. Trónbeszédben is benn volt, már talán kétszer, ha • / ' ugyan ott is nem háromszor. Es még sincs még meg. Az ellenzék sürgette leginkább, az is követelte ezt, a hires paktum alkalmával. De hiába, nem lett, meg. Volt javaslat, teljesen készen, nagy arányú és nagyszabású munka, de nem mehetett túl az előkészítés halárán, ott poshadt el a minisztériumok vitatkozásaiban. Mi volt. ennek az oka? Nagyon egyszerű. Hiányzott az arra termett vezető egyéniség, á kereskedelemügyi miniszter, aki bátor kézzel hárítsa el a nehézségeket, Hiányzott az alkotó erő, mely nem ismer akadályokat ott,“ a hol az ország komoly érdekeiről van szó. Es hiányzott a miniszteri székben az a szaktekintély, mely egyéni súlyával biztosította volna ennek a régen vajúdó ügynek megoldását. Ne érjen azért gáncs minket, hogy egyenesen szólunk. Nem akar ez kicsinj'lése lenni a korábbi kereskedelemügyi minisztereknek. Egyáltalában nem. Volt közöttük kiváló, aki nagy alkotásokra mutathat reá. De a feladat nemcsak államférfiut igényel, hanem első rangú szakembert és nagy akaraterőt is. E kettő pedig ritkán egyesül egy személyben. Végre megvan ez is. Igenis, végre. Mert Magyarországon hosszú idő kell, a tnig az arra termett ember a maga helyére kerül. A ki nálunk kiváló közéleti szerepre hivatott, annak szinte leküzdhetlen akadályokkal kell megvívnia, hogy a közélet teréről hiú akarnokok által lé ne szorittassék. A kit az egész ország közvéleményének osztatlan bizalma arra a helyre állít, a melyen valóban nagy szolgálatokat tehetne a nemzetnek és hazának, az elé a kaján irigység és tehetetlen áskálódás ezernyi akadályt gördít, csakhogy megakadályozza érvényesülését. Ha minden más eszközből már kifogyott, előveszi a legutolsót, a titkos gyanúsítást, a rágalmat. ' Nincs rútabb és undorítóbb ennél. A magánéletben is az már, *)A „Magyar Szó“ vasárnapi számából vettük át e cikket, mely országgyűlési képviselőnk kiváló érdemeit méltatja. Szerk. mennyivel inkább a közéletben. A közömbös, mindennapi emberrel szemben is, mennyivel inkább a közélet bajnokával szemben. Aki odaáll a küzdőtérre, hogy nemzete és hazája érdekében felvegye a harcot politikai ellenfeleivel, kiket meggyőzni akar. Nem magáért, mert hisz neki nincs egyéni érdeke, hanem a közért, a nemzetért, az országért, melyet önös érdek nélkül szolgál. És a mikor az igazi tehetség leküzdve minden mesterség:* akadályt, utat tör magának és végre eljut arra a helyre, melyet a nemzet osztatlan bizalma részére már régen kijelölt; mikor feláldozva egyéni érdekeit, nemzete szolgálatába áll, hogy minden tehetségét a haza oltárára áldozva, ennek fejében nemzetének értékes javakat szerezzen; mikor minden önös érdektől menten oly feladatra vállalkozik, melylyel sikeresen megküzdeni csak az, ö óriási ereje és Istentől nyert nagy tehetsége képes; mikor e feladat körében annak megoldására is vállalkozik, melyet leginkább azok sürgetnek, kik minden akadályt útjába szerettek volna állítani, de idestova egy évtized óta nem tudnak megkapni: akkor ugyanazok kicsinyes személyeskedésekkel állnak ismét útjában és más eszköz hiányában előveszik az utolsót, a rut, az alávaló gyanúsítást. Avagy mi más volt az a közbekiáltás a miniszterelnök prog- rainmbeszédének azon részénél, melyben bejelentette, hogy a kormány a vié zihál is vusutakrói szóló törvény- javaslattal is foglalkozik és elő fogja azt terjeszteni ? Ha már a becsületbeli adósság megfizetése is gyanúsítás tárgya lehet — akkor ennek az országnak csak mindent Ígérő, de semmit sem teljesítő ‘kormány kell; akkor minek ide jbecsületes, őszinte és munkás kormányzat ? Szerencse csak az, hogy a méltatlan gyanúsítás visszapattan és nem azt sebzi meg, akinek szólt, hanem azt, aki szórta. A nemes fémet tüzbe tehetik, az rozsdát nem fog. Bármint gyanúsítsák is a Tisza István kormányát, az a becsület és őszinteség, a komoly munka és igazi tudás kormánya leend. Bármily odiózus legyen is az a sokat hánytorgatott viczinális törvény, az meglesz, hisz végre minden áská0 7 O lódás, minden undok gyanúsítás dacára ott áll az ország kereskedelemügyi kormányzatának élén az a hatalmas Atlas, akinek széles -vállai elég erősek a támadások felfogására, sőt mennél Jnkább támadják, annál hatalmasabban érvényesül és domborodik ki, aki felveszi a küzdelmet mindenkivel, ha hazája érdekei megkívánják, akinek nagy alkotóereje uj jövőt fog tetemteni gazdasági fejlődésünknek, aki gazdasági fejlődésünk régen megszakadt fonalát mesteri kézzel ujból- Ö8sze fogja fonni: Hieronymi Károly. Ott áll vég re ismét egy igazán nagy álamférfiu a maga helyén. Azon a helyen, melyre nem születés, családi összeköttetés, vagyon, vagy intrigua juttatta, hanem egyese jryedül a ha- misittatlan közvélemény akarata, melyet óriási tudása, hatalmas egyénisége és őrizet leu, becsületes munkája, egy emberöltő nagy munkája alakított ily egységessé, az a munka, melynek nyomában gyarapodtak ugyan anyagi javak, csakhogy nem neki, hanem az országnak. Ott áll végre annak a kormányzati ágnak az élén, melyre a nemzet osztatlan bizalma már régen várta, melyen megjelenve, ismét bizalmat öntött a mármár csüggedő iparba és kereskedelembe. A ki ismeri azt a tespedésf, mely iparunkon és kereskedelmünkön különösen az utóbbi két évben erőt vett, az méltányolni tudja azt a hatást, melyet Hieronj’ini Károly kereskedelemügyi minisztersége ezekre a körökre tett. Olyan volt az, mint a tikkasztó nyári hőségben az üde, frjsitö szellő, uj erőt ad a már-már lankadó testnek. Olyan bizalom még alig fogadott minisztert*, mint a miliővel a hazai irányadó iparos és kereskedő körök öt fogadták, egy jobb jövő hajnalát üdvözlik benne, aki nem ott fog előbb tanulni, hol alkotni kell, hanem a nemzet üterén tartóttá addig is kezét és tisztában van feladatával. Nehéz lesz ez a feladat, maga mondá beköszöntőjében tisztviselőihez. Annyival nehezebb, mennél nagyobb várakozással néz az ország a függő nagy kérdések megoldása elé. De hát nem azért volt-e éppen ö reá szükség, mert nagyok a feladatok ? Előttünk a kiegyezés Ausztriával és a kereskedelmi szerződések a külfölddel. Az ország gazdasági érdekeinek megóvása, beltermelésünk fokozása és biztosítása, külső viszonylataink megszilárditása. A közös vámterületnek az iparra kétségkívül hátrányos befolyásának ellensúlyozása nagyarányú, az egész államéletre kiterjedő iparpolitikával. Már ez egymaga óriást igényel. Ha tudniillik vaskövetke- zeteöséggel s a feladat nagyságához mért konczepczióval akarjuk a gazdasági megerősödés azon hatalmas eszközét, melyet erőteljes, nagy ipar nyújt, oly feladat, melyre igazán nagyszabású, hatalmas egyéuiség szükséges, akinek neve egymaga bizalmat jelentsen, bel-és külföldön egyaránt. És az ő egyénisége ilyen. Vasúti politikánk elmaradt, tarifa- politikánk nem alkalmazkodik az iparhoz, kereskedelemhez, viziutaink, melyek segítségére jöjjenek a közgazdaságnak, nincsenek. Ember kell a gátra, aki ezekkel megküzdjön, ezeket megteremtse. Ausztria a közgazdasági élet egész vonalán hadat izenr, nekünk, melyet csak erős huzufisággul, kitartó mutiká- val, lankadatlan erélylyel és igazán nagyarányú, egységes és rendszeres közgazdasági politikával lehet ellensúlyoznunk. Mert Ausztria, ha változnak is kormányai, gazdasági politikájában mindég egy irányt követ, a legellentétesebb politikai rendszerek váltsák is fel egymást: megtartása Magyarországnak Ausztria számára. Ezzel az erővel szembenn oly férfiú kellett ez érdekek védelmére és szoE gálatára, a kinek már a neve egymaga is programm. Nemcsak otthon, de külföldön is. Aki megadja a császárnak azt, ami a császáré, de nem engedi elvétetni a királytól azt, a mi, a királyé. A kinek erélye legyen ellenálld, ha kell, és ellensúlyozni azt a mit kell. Es Tisza István megtalálta erre az ez idő szerint egyetlen arra termett államférfiut Hieronymi személyében, kiről azt Írja kinevezése alkalmából egyik leghatalmasabb osztrák textilgyáros: végre megkapta Magyar- ország azt a kereskedelemügyi miniszterét, a kitől nekünk osztrákoknak igazán félnünk kell. Ennél nagyobb dicséretet sem kaphatna magyar szempontból magyar államférfiu. Ott van a kormány programijában a nagyarányú szociálpolitika. Az első komoly szociális kormányprogramul alkotmányunk helyreállta óta. Bölcs előrelátás, mely a békét akarja az alkotásra felhasználni és nem a harc hatása alatt akar dolgozni. Még pedig rendszeresen, tervszerűen. Nem ötletszerüleg, amihez ez az ország szokva van. Nem népszerűséget keresve, hanem azzal szembe is szálva, az igazság és szeretet erejével, mely csak komoly, tartalmas emberek sajátja. Ismét ne vétessék bűnnek, ha őszintén beszélünk. Ha ebben az országban vajmi kevés alapvető munka történt, az a szerencsétlen népszerűség vala oka. Melyet megszerezni mindenki akar, de elveszteni senki sem mert. Pedig ez az első feltétele a komoly munkának. Rőth. rülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő legolcsóbb bevásárlási mint a Közvetlen a Pannónia szálloda melletti Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek-czipók és csizmák a legjobb kivitelben.
