Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-06 / 40. szám

SZATMÁB ÉS VIDÉKE ember, hanem az oly^n rossz levegő is megárt idővel, a miben egy ideig minden baj nélkül el lehet az ember. Legjobb a szabad levegő. A földmi- ves ember nappal, a mikor munkája után jár, többnyire abban tartózkodik. Az a baj, hogy lakásában, a hol különösen a hosszú téli éjszakákat tölti, annál rosszabb a levegő. Az olyan lakásban, a melyet nem lehet jól szellőztetni, a levegő óhatatlanul megromlik. Ezért kell, hogy az ablakokat úgy készítsék, hogy azokat ki lehessen nyitni. Az ablak azonkivül, hogy időnként jó levegőt bocsásson be a házba arra is való, hogy rajta a napsugár bejárhasson. Arra is igen nagy szükség van. Az olyan lakás, a melybe a nap sohasem süt be, nem lehet egészséges. És azok az embe­rek, a kik ilyen lákásban élnek, csak úgy elsápadnak és elbetegesednek, mint a pinczében csírázott növény. Nem mindig a szegénység annak az oka, hogy a földmives embernek rossz a lakása, hanem sokszor a tudatlanság. Egy kis gondoskodással sokat lehet javítani. A mennyivel egy jó nagy dupla ablak többe kerül, mint egy kis betapasztott ablak­tábla, azt a pénzt a legtöbb szegény föld- | műves is megtudná erre a czélra takarí­tani, ha meggondolná, hogy a rossz lakás milyen veszedelmes és hogy a betegség, a mit abban szerez az ember, milyen sokba kerül. A jó táplálkozásnak a szükségét minden ember érzi. Az éhes gyomrot nem lehet lecsillapítani mással, mint étellel. Csakhogy nem mindegyik étel egyformán tápláló. Van olyan, a mely csak megtölti a gyomrot, de nem ad erőt. A legjobb táplálék a jó kenyér és a hús, szalonna, túró. A ki teheti, gondos­kodjék arról, hogy magának is és a csa­ládjának, cselédjeinek is legyen módjuk bennök. Mindnyájunknak pedig az a köteles­ségünk, hogy igyekezzünk azon, hogy embertársainknak is meg legyen a min­dennapi kenyere. A legjobb az, ha ezt mindenki a maga munkájával megtudja szerezni és ebben segitnünk kell egymást. Aki pedig nem tud dolgozni, annak is jusson elég a kegyelem-kenyérből. Nem csak a jövő életben való üdvösségünk kí­vánja azt, hogy a szegényekről és elha­rám a parlnerek s ha nem eleget vesz­tettem, azt mondták rám, hogy na ez ugyan szép firma; leül kártyázni és nincs pénze. Ha kölcsönügyletek előnyös lebonyo- lithatása czéljából gyakran érintkeztem a Kohnokkal, rám fogták, hogy kikeresztel­kedett zsidó vagyok s ha egy héber párt- nert megmertem kontrázni, annyi jót kí­vánt nekem, mint Laug érnék. A nyári fegyvergyakorlatok alatt az ezredes azért szidott össze, mert a legény­séget sík mezőn hasaltattam, holott a kö­zelben krumpli földek voltak, a melyek . az ellenséges golyókkal szemben igen jó fedezetet nyújtanak s a mikor a krump­liba vezényeltem a szakaszt, az elővágtató dandárnok kiparancsolt onnan; mert a beültetett földeket kímélni kell. Kezdeményeztem valamit, azt mond­ták, hogy minden lében kanál vagyok s ha nem csináltam semmit, az is baj volt, elhíresztelték, hogy nem értek semmihez. Kerestem a társaságot, lump volt a nevem s ha visszavonultam: a lelkiisme­ret mardosásának tulajdonították, hogy ke­rülöm az embereket. Ha kocsin mentem a vasúthoz, hen- czegésnek mondták azt s megrongált va­gyoni viszonyaimról beszéltek, ha gyalog sétáltam ki. Próbáltam én már éjfélkor jónapot mondani s fényes délben jó estét kívánni: nem volt jó sehogy. Egy barátomnak elpanaszoltam az én siralmas históriámat, azt mondta rá: »Keresd az arany középutat.« No! Az utat megtaláltam, már elju­tottam a közepéig is s most még csak az aranyat keresem. M­gyottakról gondoskodjunk, hanem az e földön vuló jólétünk is, mert ha vannak közöttünk olyanok, a kik éheznek és nyo­morognak, az ö nyomorúságukból szár­mazó bajok és betegségek a jómóduakat sem kímélik meg. Senki sem tudhatja, hogy attól a szegény gyermektől, a kit ő nyomorúságban hagyott tengődni bárha segíthetett volna rajta, nem ragad-e a tü­dővész ö reá, vagy azokra, a kik neki a legdrágábbak. Különösen olyan családban, a me­lyikben már előfordult a lüdővész, a gyer­mekeknek jó táplálása igen fontos dolog. A gyermekeknek igen jó tápszerük uz egészséges tehén, kecske és juh teje és ezt nem kell tőlük sajnálni. A gyenge tüdejü embereknek kerül­niük kell az olyan foglalkozásokat, a hol a rossz levegőben, porban kell tartózkodni (ilyenek a bányászat, kőfarugás, kőmü- vesség, kályhásság, malommunka, dohány­gyári munka, kalaposság, szabóság, pék­ség), vagy a hol nagy hideget vagy mele­get keli elszenvedni (üvegfúvás, gépfűtés, vasúti szolgálat). A tüdövészre hajlandó embernek leg­jobb a szabadban való élet: földművelés, kertészség, mészárosság, henteseég. A nem neki való foglalkozás miatt sok olyan ember is tüdövészes lesz, a ki nek nem is volt valami különös hajlan­dósága erre a betegségre. Ezért igen fon­tos, hogy az ártalmas munkával foglalko­zók vigyázzunak magukra és igyekezzenek legalább szabad idejükben jó levegőben élni. Tartózkodjanak különösen az iszá- kosságtól. Az iszákosok között nagy pusz­títást tesz a tüdővész és még az iszáko­soknak a leszármazóit is nagyon fenye­geti ez a betegség. Levél a Szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő url A „Szatmári Hirlap“ okt. 6-áról kel- [ tezett számában „a lepiszegett hóhér- hymnusz“ fő-, és „botrány a r. kath. fő- gymnaziumban“ alczim alatt egy közlemény jelent meg, melyre a válasznak nem szabad egy napig sem késnie, s azért kérem, legyen szives becses lapjában helyt adni vála­szomnak. Folyó hó 4-én az isteni tisztelet meg­kezdése előtt dr. Fechtcl János tanár utján arra kértem dr. Reiser György tanárt, hogy ő felsége névnapja lévén, a sz. mise végén énekeltesse a Hymnust, — értettem ez alatt az „Isten segíts, királyok Istene“ kezdetű hymn üst. — Dr. Reiser szenlbeszédet tar­tott a növendékekhez s beszéde végeztével kapta üzenetemet. Nehogy a növendékek készületlenek legyenek, egy énekes könyvet, u Zsnskovszky-félét kezébe vette I ott ke­reste a királyhymnuszt. Rányitott a „Tartsa Isten“ kezdetű énekre, mely ott „néphym- nus“ jelzéssel szerepel. Aki ismeri egy be­széd elmondójánuk közvetlenül a beszéd el­mondása utáni hangulatát, az könnyen meg­értheti, hogy a tanár észre nem vette,} hogy egy oly énekre nyitott, melynek dallamát a növendékek nem ismerik. Megkezdte nz éne­ket s ennyit énekelt belőle: „Tartsa Is­ten....“ Ekkor észrevette, hogy nem az az ének ez, melyet ő énekeltetni akar s rög­tön kikereste az „Isten segits, királyok Is- teue“ kezdetű hymnuszt s végig énekeltette próbául a növendékekkel. Én e próba alatt léptem a kápolnába, hol Póterffy Gyulu és Kovács Gergely ta­nárok kezdettől jelen voltak s kiknek köz­lése alapján írtam le a fönnti sorokat. Hogy a tanulók „elkezdtek pi- szegni, zajongni, dörömbözni, míg végre olyan pokoli lárma lett, hogy Rutkovszky Pál igazgató nagy sietséggel igyekezett a te­rembe, megtudni, hogy mi az oka a nagy kavarodásnak“, ebből 6gV árva szó sem igaz. A növendékek közül a kisebbek az „Isten segits királyok Istene“ czimü ének próbálása utáni szünetben suttogva beszél­getni kezdtek s ekkor rájuk szóltam, ezt mondva: „Honnan veszitek a bátorságot arra, hogy u kápolnában beszélgetni me­részeltek ?“ Ennyi történt a kir. kath. főgimnázium­ban október 4-én. Kérdem már most a „Szatmári Hírlap“ tek. főszerkesztőjét, ki hazafiasságának be­tetőzését a szatmári kir. kath. főgimnázium­ban nyerte, s lapvezérét, kinek rokonai ezen intézetben neveltettek s egyik most is ne­veltetik, s ki nem egyszer volt jelen e gimnáziumban olyun hazafias ünnepségen, mely az ő legnagyobb elismerését vivta ki, kérdem, nem érdemelte-e meg tőlük ezen iskola, hogy mielőtt olyan súlyos vádat vi­lággá bocsátanak ellene, a szóban torgó ügyről alaposan tájékoztatást szerezzenek. Uraim egy intézet jó hírneve nagyon kényes s igazságtalanul nem szabad azt megnyirbálni. Egy intézet, mely a II. Rá- kóczy Ferencz emlékére emelt mű leleplezé­sére 149 tanulóval s 10 tanárral jelenik meg, mely az október 6-ának megünneplé­sére igy figyelmezteti növendékeit: „Évfor­dulója van holnap azon szomorú napnak, melyen a hazának szabadságáért önfeláldo­zással küzdő 13 vezér Aradon életével ál­dozott. Tiszteletadónkut azzal fogjuk leróni I emlékük iránt, hogy délelőtt leczkeszünetet tartunk s 9 órakor gyász sz.-misén kérjük lelkűknek u boldogságot“, egy ilyen intézet nem érdemli meg a meghurczoltatást. Feltételezem, hogy sem a főszerkesztő­nek, sem a lapvezérnek nem volt szándéka oknéikül bántalmuzni bennünket, de uraim, nevük ott áll a lap élén s ez mégis csak jár némi felelőséggel! Intézetünk ifjúságának dicséretére meg­említem még itt azon tényt, hogy a VII, és Vili. osztály kath. vallásu növendékei, — vasárnap csak ezek voltuk a kérdéses ügy lefolyású alatt a kápolnában — nta reggel testületileg jelentek meg irodámban s arra kértek, hogy engedném meg, hogy az ő szeretve tisztelt tanárukat, a gimnáziumot s főként őket oly mélyen sértő csikkért kér­dőre vonják a szerkesztőt, hisz abból amit irt, egy szó sem igaz. Megnyugtattam őket, hogy a kellő módon intézkedem az ügyben. Szutmár-Németi, 1903. okt. 6. Itatkovszki Pál, kir. kath. főgymn. igazgató. Apróságok. Ma 54 éve, hogy a 13 aradi vértuuu nemes lelke az égbe szállt. Milyen különös sajátsága a végzetnek, hogy a magyar hadse­regre most sem jár jobb idő, mint akkor járt. A szellem most is ugyunuz, mint 54 évvel ezelőtt volt. — Barátom — mondja Bögre ur — a német mindig német marad, mig csak az ördög el nem viszi. * — JajI be csúnya az u szerecseny 1 — mondja egyik fehér nép a másiknak. — Bizony' az nem szép — szól rá a másik — de azért lehel, hogy Szeri cseny- országban a szépségversenyen uz el-ő dijat vihetné el. * Rohan a parasztasszony az orvoshoz, s lihegve jelenti, hogy az ura fogadásból egy bicskát nyelt le, jöjjön gyorsan és se­gítsen. — Ne féljen lelkem — vigasztalja az orvos — nem lesz semmi baj, csak arra ügyeljen, hogy az ura valami savanyú bort ne igyék, nehogy a bicska kinyíljék u gyom­rában. * Kérdi az elnök a főtárgyaláson a vád­lottól, hogy van-e valami mondani valója védelmére.-— Hát instáloin, csak uzt akarom mondani, hogy az ügyész ur sulyositó kö­rülménynek mondja, a miért már egyszer lopáson értek, pedig hát ez inkább enyhítő körülmény, mert hiszen a ki már egyszer lopott, az kevésbé tud ollentállani a kisér­tésnek, mint a ki még nem próbálta. * Nagyon szép beszéd volt, a mit Kele­men az esküdtszék előtt a gyermekgyilkos anya védelmére előudott. Az eredmény is mutatja, mert a bűnös asszonyt felmentették. — Hanem aztán attól félek — je­gyezte meg rá valaki — hogy ennek a szép beszédnek az árát egy pár ártatlan apróság fogja megfizetni. Azoknak ez a szép beszéd sokat ártott. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. Ma van a magyar szabadságharc« leggyászosabb napjának év­fordulója. A magyarság most is igazi ke­gyelettel ünnepli e gyásznap emlékezetét. Október hatodika. Könyező szemekkel | fájó szivvel áldozuuk az aradi golgotha mártyrjainuk hamvainál, hogy u szabadságot, a melynek szent kapem dicsőink kihullt vére, megőrizzük, s megvéd- jük. Legyen a műi nap az ő emléköknek szentelve! Városunk hazafias polgársága ke­gyelettel ünnepelt a mai napon. Ünnepi is­tentiszteletet tartottak 8 órakor az ev. ref. templomban, 9 órakor a zárda-templomban, a melyen a hatóságok g a 1848—49-es hon- védegylet, utóbbiak zászló alatt testületileg vettek részt. A zárda templomban díszes katafalk volt felállítva. Az ünnepi misét Hehelein Károly kationok plébános mon­dotta. — A r. kath. főgymnasium ifjú­sága szintén ünnepi misét hallgatott 'házi kápolnájában. — Az ev. ref. főgymnásium- bon istenitiszteleten kívül szép ünnepség ke­retében áldozott uz ifjúság a vérlunuk em­lékének, melynek programú)ja az ifjúsági énekkar által előudott hazafias énekekből, Osváth Elemér tanár szép emlékbeezédéből s Kani/say Imre VIII. o. t. szavalatából ál­lott. Külsőleg azonban annál kevésbé ünne­pelt u város. Fekete lobogót csak a város­házán I egy néhány hazafias polgár házán lengetett a szél. — A király nevenapja. Vasárnap október 4-éu. ünnepelte az ország Ferencz napját, király őfelsége nevenapját, mely alkalommal városunkban is isteni tisztelettel fohászkodtak a király hosszú életéért s bol­dogságáért. Az idén mikor a koronás király gondjai erősen megszaporodtak, kétszer buzgóbbuak kellett lennie e fohásznak, mert- a király Európa szerte tisztelt szemé­lye, jó szive I bölcsessége a legnagyobb biztosíték, hogy ha vannak is a mn- gyar alkotmány s a haza -szabadságának egén fellegek, azok elosztanak. Vasárnap a király nevenapja alkulmából ünnepélyes istenitisztelet volt a zárdatemplomban, hol Dr. Kádár Ambrus kanonok, püspöki hely- nők mondott, misét, melyen a hatóságok képviselői s mindkét, tisztikar testületileg jelentek meg-. — Október 6. a főgymnasium ban. Az aradi vértanuk mártír halálának gyászos évfordulóját mély kegyelettel és fájó emlékezettel ülte meg ma 1 kir. kath. Kg giinnásiutu tanárikira és ifjúsága. — Tekintettel a gyászünnepre, mely az egész országban a hazafiul bánat feledhetetlen O nagy napja, — az intézetben az előadások szüneteltek, de d. e. 9 órakor rgybegyült a tanulók serege, hogy részt vegyen a gyász Í9tenitisztelet(iM n gymnasium kápol­nájában. !— Az énekes nagy R quiemet Dr. Fechtel János tanár mondotta nagy segédlettel. — Emlékszobor gróf Teleki Sán­dornak. Szatmármegyébun mozgalom indult meg az iránt, hogy gróf Teleki Sándornak emlékszobrot, emeljenek. A mozgalom élen a vármegyei ifjúság áll és a szobrot a kői- tói parkban emelnék, ahol a gróf örök ál­mát alussza. Teleki végig küzdötte a sza- badságharezot és mint Bem tábornok had­segéde diadalmasan nyomult előre nem egyszer a magyar hadsereg élén. A hadjá­ratban való részvételét különben ő maga irta meg „Emlékeidben sajátságosat) humoros pennájával. Kastélya a nagy időkben a sza- badságharcz hőseinek találkozó helye volt, ott töltötte mézes heteit Petőfi Sándor is és a kohói park egyik terebélyes fája alatt irta egyik legszebbb költeményét a „Szeptember végén“ czimüt. E fii még most is meg van a parkban s alatta nyugszik a nugv költő­nek hű barátja, az öreg ezredes. Az ő élete egy darab történelem, tele a legérdekesebb fordulatokkal, kezdve a márcziusi napoktól egészen emigránságából való visszatéréséig. Teleki a művészetet is szerette és valóságos í meczenása volt a vidéki színészetnek. Élete utolsó éveiben, az irodalommal is foglalko­zott, egymás után jelentek meg a napilapok­ban, folyóiratokban, czikkei, emlékezései, az ő sajátságos humoros és a magyar szellem­től és érzéstől duzzadó stilu-ában. — Adakozás szoborra. A város közgyűlése tudvalevőleg sikként határozott, hogy a közadakozásból bafulyt összeget kie­gészíti 500 k-ra, ha pedig a közadakozás ki- tené ezen összeget, az esetben 200 k-val fog hozzájárulni. Minthogy azonban a rendező i bizottság úgy vetette ki a költséget, hogy Szatmár-németi hozzájárulása 1000 K. lesz, a kérdéssel újabban foglalkozott a gazdasági szakosztály s javasolja a közgyűlésnek, hogy j közadakozásból befolyt 508K 50 fillért egé- szitetse ki 1000 K-ra, s igy' a város adni fog 491 K .50 fillért. — Ugyancsak javasolj« a gazdasági szakosztály, hogy á Kiss ErnO j Folytatás a mellékleten. Rótk Fülöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia J — szálloda melletti ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ° Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. 9 Figyelmeztetés!! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári színes czipők eredeti gyáriárakon kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents