Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-29 / 39. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

a kertészeti kiállítás megnyitási ünnepélyén részt vegyen.

A szobor úgy aránya, mint arcz- hűség tekintetében sikerültnek mondható, s a művész teljesen meg lehet elégedve alkotásával.

Szólni akart még a szobornál Kiss Áron püspök is, de a gyengeség és megindultság miatt szólni nem tudván, Írásban adta át, amit elmondandó volt, s szól a mint következik:

Annak a férfiúnak, kinek szobráról most a lepel lehullott s a hű emlékezet itt megragadó szavaiban elhangzott, egy tízesztendős korában festett arczképe alá azt irta nagybátyja Kiss György botpaládi lelkész szatmári egyházmegyei esperes:

„Ne félj Gedeon nem halsz meg,

Itt ártatlanul maradsz meg;

Virtusaid megdicsérnek,

Ha mások is megismérnek.u

E jóslatot látom a lelkem örömével eltelve e jeles közönség körében, amit elhallgatnom nem. leheteti, mert én ennek a Gida bácsinak egyetlen testvér-bátyja vagyok ; ki 66 éves lelkészi pályámon Szat- márnak és környékének jóvoltát — félszázadon át hálásan éreztem, öcsémmel együtt tapasztaltam; — s most midőn az ő emlékét megelevenülve, megdicsőülve látom, — Isten s világ előtt teszek bizonyságot, hogy szabad kir. Szatmár-városa benne egy lélekben tiszta nemes ember barátot, egy áldott kezű tisztviselőt, kinek kezén az utolsó fillér is híven megmaradt, egy szorgalmas napszámost, ki az elvett kenyérért híven megszolgálni igyekezett, tisztelt és tisztelni fog mig e kő itt áll s a jelenkor megemlékezni tudó utódai is élnek. — Én egyebet nem tehetve, sem aranynyal, sem ezüsttel e jóságot meghálálni nem tudom; mindent a mivel bírok, áldásomat, melynek meghallgatását Istentől esedezem, óhajtom reá és minden határaira; — hogy legyen határaiban csendesség és jóbékesség, a község közt egyenesség; az én atyámfiáiért és itt porló feleimért, minden jót kívánok e helynek.

Szatmár, 1903. szeptember hó 27-én.

Kiss Áron s. k. püspök.

A kertészeti kiállítás megnyitása.

Kettős ünnepély Színhelye volt vasárnap a Kossuth-kert. 10 órakor leplezték le nagy ünnepségek között Kiss Gedeon szobrát, s nyomban a szobor leleplezés után következett a Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület által rendezett kertészeti kiállítás megnyitása. Nagyszámú és lelkes közönség gyülekezett a kioszk előtti teraszon. A kiállítás diszeluökét, Gróf Hugonnai Béla főkodott a barátom. — Úgy is volt; s igy csak hármasban fogyasztottunk belőle.

Hozzá véve a helyzetünket, mondhatom nagyon jól esett. Különösen a végén a leöblitésre szolgáló finom homoki bor, ez betetőzött mindent. Egészen máskép kezdtem nézni utitársamat s nem láttam bennök azon ellenségeket, a kiknek eleinte gondoltam, a nyelvem is megoldódott s mint ilyenkor történni szokott, hamar összeszoktunk, kikérdeztük egymást meglehetősen. Talán egy kissé nagyon is belemelegedtünk, úgy hogy mindegyikünknek volt valami kérdezni valója a másiktól.

Néha-néha egy félszemmel a szomszédomra, a kisasszonyra is pillantottam s láttam, hogy mindannyiszor elmosolyodik, amikor valamelyikünk jót mondott. Tekintettel a társaságra igen szolidul viseltük magunkat s mikor már kifogytunk a beszédből, ártatlan adomákkal ütöttük agyon a lassan múló perczeket, némelyik annyira tetszett a társaságnak, hogy a hangos nevetés, a mely nyomában kelt, még a dübörgő vonat zaját is fölülmúlta. Végre is kezdtem magam jól érezni. Az idő mindamellett szörnyű lassan múlt. Órám még csak fél egyet mutatott, pedig alig hogy csak elhagytuk Püspökladányt s igy az útnak a fele még előttünk volt. A késői idő mégis látszott mindegyiken. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy talán mindnyájunknak beragadt a szája. Nem szólt ott senki egy árva szót sem, szét nézek, hát mit látok ? Szunyókálni kezd mindenki neki dőlve a maga helyének. Most jön csak a java gondoltam magamban. Eddig még csak telt az idő anyispánt, Molnár Istvtin min. osztálytanácsost, a földmivolési miniszter kiküldöttjét s anagy- számu közönséget Or. Fekete Sámuel a kiállítás elnöke üdvözölte s egyben fölkérte a főispánt, hogy a kiállítást nyissa meg. Hugonnai főispán örömmel fogadta Dr. Fekete kérelméts rövid, de lelkes beszédben méltatta a kiállítás jelentőségét, megköszönte diszel- nökséggel való megtiszteltetését | a kiállítást megnyitóttnak jelentette ki. A földmivelési miniszter üdvözletét Molnár István miniszteri biztos tolmácsolta. Reményének adott kifejezést, hogy a gazdasági termel vények s a szatmármegyei gyümölcs piaczru fognak találni. A miniszter úgymond élénken érdeklődik a szatmármegyei gazdasági viszonyok g különösen a most rendezett kertészeti kiállítás iránt. A miniszteri biztos beszéde után a nyitási ünnepség véget ért. A közönség azután eloszlott s az egyes pavillonokban i a kioszk termeiben gyönyörködve szemlélte a valóban gazdag kiállítást.

A főkapun bejövét a jobb oldali kis- pavilonban van elhelyezve a földmiv. miniszter által küldött s folytonos munkában levő minta aszaló, a főúton tovább haladva baloldalt van a virág kiállítás; itt különösen Bertha Károly kertész s Uray Károly gyönyörű collectiója ragadja meg a szemlélő figyelmét, dicsérőleg emlékezhetünk meg, Scblaurek J. sárközi lakos kép kiállításáról is. A méhészeti kiállítást mindjárt közelében találjuk. A kiállított gyümölcsök egész szépségükben a kioszk termeiben tárulnak elénk. Gratulálunk a nagybányaiaknak, kiknek kiállítását valósággal gyönyörrel szemléli a közönség, de városunk gyümölcs termelői sem maradnak mögöttük, szebbnél-szebb gyümölcsök mosolyognak a publikumra. Ä terasszon van a konyha kertészet, i a

IX. csoportban az ipari szerelvények lát batók.

A kiállítás a nyug a rendkívül gazdag s nem csak a szakértőre nézve tanulságos, de a laikusnak is igaz gyönyörűséget szerez. A kiállításon naponkint szakelőadásokat tartanak. A tegnapi nap folyamán megalakult bíráló bizottságnak nagy munkát fog adni a kiállítás.

Szatmári versenyek.

A szatmármegyei gazdasági egyesület által rendezett versenyeknek gyönyörű idő kedvezett. Ezren és ezren sietlek azok megtekintésére s úgy az ügető kocsi versenynek, mint a lóversenynek igen sok szemlélője volt. A versenyekről következőkben számolunk be:

I. Ügető kocsiverseny.

Az ügető kocsi-verseny kezdete szombaton délután 3 órára volt jelezve a pál- falvai országúton, de már jóval a verseny kezdete előtt nagy néptömeg hullámzott az országúton, élénk érdeklődéssel várva a verseny lefolyását. Á bíráló bizottság

nyira a mennyire, de mi lesz most ebben a csendességben. Követni akartam példá- jokat, de sehogy sem tudtam lehunyi a szememet, ne adj Isten, hogy legalább egy perczig élvezhettem volna azt az édes álmot. Még mintha a sors is ellenem esküdött volna, neknem volt a legroszabb helyzetem; legbelül ülvén mind a nyolcz emberen keresztül kellett volna másznom, hogy végre kijuthassak a folyosóra egy kis levegőt szívni. Ilyen esetben meg sem kísérlettem a vállalkozást. Ez alatt a többiek egymásután mind elaludtak, észre vettem a szuszogásukból. Körülöttem néma csend, esek a vonat egyhangú zakatolása hallatszik. Próbálom a fejem előre, hátra, oldalt hajtani, nem megy sehogy sem. Nézem az órám s szörnyüködve látom, hogy még csak egy óra; mi lesz velem, ha ez sokáig igy tart. Formaliter szarvam nö az unalomtól, gondoltam magamban s hirtelen a fejemhez kapok, hogy tényleg meggyőződjem, nem töri-e még átfeié a fejbőrömet, de megnyugodva tapasztaltam, hogy hála Istennek még odáig nem jutott a dolog. — Közben épen egy állomáshoz érkeztünk, de a vonat ugylátszik kissé tulakarván menni a czélon, a gépész hirtelen állította meg, a minek egy nagy lökés lett a következménye, a lökésnek pedig az, hogy a mellettem ülő hölgy kalap skatulyája fejemen keresztül az ölembe esett. Hamarjában azt gondoltam, hogy a vonat teteje szakad rám fele. Az ülésre nem is gondolva, csendesen felállók s gyorsan és óvatosan visszaieszem a helyére, ne hogy azt gondolja a tulajdonossá, ha fel találna ébredni, hogy rabolni

tagjai voltak: Domahidy Sándor, berenczei Kovács Jenő s Osváth Elemér. Az indítást Kállay Szabolcs rendezte. A verseny eredménye a következő: Elsőnek érkezett be b. Kovács Miklós, ki a 4000 méternyi utat 9 p. s 15 mp. alatt tette meg, az értékes dijat egy díszes ezüst tálezát tehát ő nyerte. A második dijat Horváth József vitte el, (9 p. 20 mp.) ki ezüst tintatartót kapott. A harmadik dijat a tétek összegét Ujfalussy Lajos nyerte. Negyediknek Gyene István, ötödiknek Kölcsey Zoltán, hatodiknak Szarka Andor, hetediknek Vi- lágossy Gáspár lovai jöttek be. A közönség mindvégig élénk érdeklődést mutatott a versenyek iránt s a győzteseket lelkesen megéljenezte.

II. Lóverseny.

Az Őszi lóversenyek iránt évről-évre nagyobb érdeklődés mutatkozik. A vasárnapi lóversenynek oly nagy közönsége volt, a minőt már évek óta nem tapasztaltunk. A gyönyörű szép verőfényes idő nagyban hozzájárult a versenyek sikeréhez. Már a kora délutáni órákban megindult a népvándorlás a hidonluli lókert felé, hol a versenyek tartattak. A fogatok beláthatlan hosszú sora a Várdomb ut- czán vonult el. A villamos alig győzte a nagyszámú közönséget a színhelyre szálli- tani A verseny színhelyén a honvédzenekar vidám zenéje fogadta az érkezőket. A hölgyek szebbnél-szebb toilletekben pompáztak az őszi verőfényben. A versenyek lefolyását a következőkben adjuk :

I. futam. Mezőgazdák versenye.

Dij 200 K. Ebből 100 K az első, 60 K a második, 25 K a harmadik, 15 K a negyedik beérkező lónak. Távolság: kb. 1600 m. I. dijat „Kesely“ lovával Korcs- máros Imre (Szatmár) nyerte. A II. dijat „Rigó“ lovával Laki Lajos (Szatmár), a Hl-ikat „Kedves“ lovával Barazsu Péter (Udvari), a IV-iket Juhász Ferencz (Szatmár) „Vezér“ lovával.

II. futam. Sikverseny.

Dij 800 K, adta Szatinár-Németi sz. kir. város. Oly 3 é. s id. lovak számára, melyek 1902—1903. évben 1000 K értékű versenyt nem nyerlek. Táv. kb. 1600 m. A második ló beiratási diját menti. A lovasok e verseny iránt nem nagy érdeklődést mutattak, mert mindössze 2 lovat indítottak. ítélet: Isö Reök István „Di- vingbell“-je lov. tulajdonos, küzdelem után nyerve másfélhosszal. II ik Nagy Ákos huszárkapitány „Páratlan“-ja jó második.

III. futam. Hölgyek dija. (Vadászverseny.)

Tisztelet-dij. 300 K értékben az elsőnek, tiszielet-dij 100 K értékben a másodiknak, t.-dij 50 K értékben a harmadiknak. Táv. kb. 4000 m. A versenyben 4 ló futott. A versenyt Kállay Szabolcs vezette Obauer őrnagy „Fürtös“-ével. ítélet:

akarok. Eközben az a kellemetlen inczi- dens ért, hogy a vonat megfelelő rántással indulván meg, én, aki még le nem ültem, egy velem szemben levő öreg nénike ölébe csücsültem szépen, amire ő természetesen nagy visitgatások között felébredt s olyan pillantásokat szórt rám, mint egy mesebeli boszorkány s csak a helyzet megmagyarázása után tudtam némileg lecsöndesiteni. Azon csodálkozom most is, hogy hirtelenében a vészféket meg nem rántotta. A többiek az egész dologról mit sem tudtak, húzták a csendest jó darab időn keresztül s csak reggel felé, mikor a hajnal is elindult rózsás szekerével, nyitották ki szemeiket egymásután, nem is gondolván, hogy én voltam az a szerencsés személy, aki szép álmaik felett hűségesen átvirasztott. Megelégedetten dörzsölgették mindamellett álmos szemeiket s kívántak egymásnak jó reggelt. De azért talán senki sem fogadta oly örvendezve a virradatot, mint én, a kinek ez éjszaka egy örökkévalóságnak tetszett, meg is emlegetem még tudom hosszú időn keresztül. Szinte ugrált bennem a szív, a mikor mind a nyolczunk által annyira várt Budapestnek még csak a gyárkéményeit láthattam. Az pedig valóságos megváltás volt rám nézve, a mikor utolsót fütyiyentett vonatunk s végre kiszállhattam ismét e nagy városba, a hol folytatni kell az abban hagyott munkát talán még nagyobb megpróbáltatások között, mert itt érheti csak igazán utói az embert minden baj, a melyekhez képest az említett éjszakai ut csak fűszerül szolgálhat.

Doctorandu8.sij

I. Isaák Elemér (Rozsály) „Vártlánya“ lov. Szemere Kálmán százados. I-ső köny- nyen nyerve három hosszal. II-ik Doma- hidy István (Domahida) „Klárá“-ja, hat hoszszal „Kedves“ előtt. Ill-ik Galgóczy István (Mikola), „Kedves“-e. Kállay Szabolcs „Gyurká“-ját Ujfalussy Lajos lovagolta.

IV. futam. Akadályverseny.

Dij 1100 K. Ebből 5oo K adva a Magyar Lóversenyegylet által, 600 K adva az Urlovasok szövetkezete által, 1000 K a győztesnek, 100 K a második- nak. ítélet: I-ső Nagy Ákos huszárkapitány (N.-Várad) „Lobnaticzá“-ja, lov.: Ráüss főhadnagy, számtalan hoszszal, II, Schvent József honvédőrnagy (Szatmár), „Springinsfeld“-je, lov. Forberger Vidor honvédföhadnagy. E versenynél majdnem végzetes baleset történt. Forberger főhadnagy alig haladt el a verseny bíróság páholya előtt, lováról leesett, de oly szerencsésen, hogy rövid idő múlva már tovább lovagolt s a második dijat meg is nyerte,

V. futam. Tenyészverseny. (Sikverseny.)

Dij 1000 K. Adta a m. kir. földmi- velésügyi miniszter. Ebből 700 K az első nek, 200 K a másodiknak, 100 K a har madik lónak. Az I. dijat újra Isaák Ele mér „Vártlány“-a nyerte. Domahidy 1st ván „Klárá“-ja előtt két hoszszal lov Szemere Kálmán százados. II-ikat Doma hidy István „Klárá“-ja, másfél hoszszal Jármy J. „Babám“-ja előtt, lov. Horváth József. Illikat Dr. Jármy István „Babám “-ja, lov. Ujfalussy Lajos, Kállay Szabolcs „Rózsiká“-ját Ráüss főhadnagy, Schwent József őrnagy „Gidrá“-ját Forberger Vidor főhadnagy lovagolta. E versenynél óvást emeltek, azzal az indokkal, hogy Horváth József egyik fordulónál egy zászlót elhagyott, illetve a körön belül tette meg. A versenybíróság azonban rövid tanácskozás után az óvást elvetette.

Háziversenyek. VI. futam. Tisztiverseny.

100 K tisztelet dij. Ebből 80 K tisz- teletdij az első, zo K tiszteletdij a második beérkező lónak. I ső Schwent József őrnagy „Gidrá“-ja lov. Ráüss főhadnagy,

II-ik Nagy Lajos százados félvér „Szür- ké“-je, lov. Tóth József honvédföhadnagy. A versenyen még részt vettek: Hajni Arthur huszárfőhadnagy, lovagolta Obauer Rudolf cs. s kir. ővnagy „Comtessé“-t. Bihar Ferencz „Rubin“-ját a tulajdonos s Hödl százados „Sárgá“-ját Forberger főhadnagy lovagolta. A tisztiverseny volt a Programm utolsó száma s közel fél 6 óra volt, rnindőn a versenyek véget értek. A versenyek rendezésénél B. Kovács Jenő s Poszvék Nándor fáradoztak nagy körültekintéssel és buzgósággal. A versenybíróság tagjai a következők voltak: berenczei Kovács Jenő elnök, Domahidy István, Domahidy Sándor, Domahidy Elemér, Kiss Zsigmond ezredes, Szerdahelyi Ágoston, Kovásznay Zsigmond százados, Pap Géza polgármester. Inditók: Dr.

Jármy István és Kállay Szabolcs, Mázsáié : Pethő György. Orvos: Dr. Kölcsey Ferencz, titkár: Poszvék Nándor, h. titkár: Osváth Elemér. A versenyek után jól sikerült tánczmulatság volt a „Pannónia“ dísztermében.

Apróságok.

Mozgalmas nap volt az elmúlt vasárnap. Szoborleleplezés, kertészeti kiállítás megnyitása, lóverseny és tánczmulatság.

— Nem helyes beosztás — mondja Bögre ur — okos számítással négy vasárnapra is jutott volna.

*

Egy csoport úri ember nézi a Gida bácsi szobrát s mindegyik talál rajta valami kifogásolni valót. Egyiknek az arcz nincs jól eltalálva, a másiknak az oszlop alacsony stb.

— Nincs annak a szobornak semmi más hibája — jegyezte meg valaki — csak az, hogy Gyuri hiányzik róla. Az öreg urat nélküle nem is lehet elképzelni.

#

— Voltál a lóversenyen ?

— Nemi

— Hogy lehet az?

— Barátom, a mint megtudtam, hogy Millerjung nem fog futni, elment a kedvem az egész lóversenytől.

Folytatás%a*mellékleten,

Róth ÜFiilőp kárlsbáái czipőraktárát

ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a “^® EÖZ¥6tl6H SL Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. —==.- szálloda mellett!

° Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. _

Figyelmeztetés!! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári színes czipök eredeti gyáriárakon kaphatók. £