Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-01 / 35. szám

SZATMlB ÉS VIDÉKE I. Utazás : 1. Indulás a Budapest Kőrösmező közti államvasuti vonalon Nagykárolyból a szeptember 20-án hajnali 4 óra 49 percz- kor induló, Szatmárnémetiből 6 óra 01 perczkor induló, 1706. sz. személyvonattal, mely csatlakozik a Királyháza Bátyú közti 4003. sz. vonathoz. 2. Megérkezés Tiszaujlakra délelőtt 8 óra 30 perczkor. (Megjegyeztetik, hogy a Budapest—Lawoczne közti vasúti vona­lon utazók szeptember 20-án reggel 6 óra 4o perczkor a 4004. számú személyvonat­tal érkeznek Tiszaujlakra.) 3. Szeptember 20-án délelőtt 8 óra 45 perczkor indulás a tiszaujlaki vasúti állomásról az emlékmű színhelyére a ren­delkezésre álló, lassú lépésben hajtó ko­csikkal, lovas bandériummal és gyalog, s elől díszbe öltözött hajdúk vezetik a 3 törvényhatóság zászlóit vivő bandéristák lovait. 4. 9 órakor megérkezés az emlék­műhöz. 5. Az ünnepélyre jelentkező küldött­ségek fogadtatása. II. Az emlékünnep sorrendje: Az ünnepség kezdődik délelőtt 10 órakor. 1. „Szózat“ énekli a közönség. 2. Gróf Csáky László Ugocsavár- megye főispánjának ünnepi megnyitó beszédje. 3. II. Rákóczi Ferenczet, mint nem­zeti szabadsághőst méltató ünnepi beszéd, előadva a Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága részéről kijelölendő szó­nok álial. 4. Illyés Bálint országgyűlési kép­viselő szavalja „Rákóczi visszatér" czimü ünnepi költeményét. 5. Tárogató zene kurucz dalokból. 6. Nagy Sándor tb. vármegyei fő­jegyző emlékmű leleplező beszédje. 7. Hymnus, énekli a közönség. 8. Domahidy István vármegyei bi­zottsági tag Szatmárvármegye törvényha; tósága nevében átadja az emlékművet gondozás végett Ugoosavármegye törvény- hatóságának. 9. Becsky Emil Ugocsavármegye al­ispánja Ugocsavármegye nevében átveszi az emlékművet megőrzés végett. 10. A jelentkező küldöttségek elhe­lyezik koszorúikat. 11. Rákóczi induló, előadva Fátyol Józsi zenekara által. III. Közebéd. (A közebéden mondandó pohárkö­szöntök elrendezését a rendező bizottság állapitandja meg.) A közebéd az erre a czélra felállítandó külön sátorban fog megtartatni. A közebédre való jelentkezé­sek szeptember hó 14-ik napjáig bezáró­lag Szatmárvármegye alispánjához avagy Ugocsavármegye alispánjához, avagy Szat­márnémeti sz. kir. város polgármesteré­hez küldendők, mert későbbi jelentkezések semmi körülmények közt figyelembe vé­tetni nem fognak. A megtörtént jelentke­zés kötelező. IV. Népünnepély és tánczmulatság a nép számára. Kezdete délután 4 órakor. V. Hangverseny és bál az emlékmű alap javára. Ennek műsora később fog a rendező-bizottság által megállapittatni. VI. Visszautazás. A vasúton Szatmár- Németi útirányban utazó közönség a Tisza- ujlakról szeptember 20-án délben 11 óra 50 perczkor, délután 3 óra 47 perczkor, este 7 óra 51 perczkor és 21-én reggel 6 óra 4o perczkor induló vonatokkal, a Be­regszász útirányban utazó közönség pedig szeptember 20-án déli 12 óra 43 perczkor, délután 3 óra 47 perczkor, este 9 óra 09 perczkor és 21-én reggel 8 óra 32 percz­kor utazhatik vissza. A vármegye közönsége a diszes em­lékmű leleplezését minél fényesebbé és országos jelentőségűvé óhajtván tenni: az ünnepségen való résztvételre az ország­gyűlés főrendiházát és képviselöházát, a m. kir. kormányt, Meszlényi Gyula szat­mári r. kath., gróf Majláth Gusztáv er­délyi r. kath., Radu Demeter nagyváradi gör. kath., Szabó János szamosujvári gör. kath., Firczák Gyula ungvári gör. kath., Zelenka Pál miskolczi ág. ev., dr. Bartók György kolozsvári ev. ref. és Kiss Áron debreczeni ev. ref. püspököket, a Magyar Tudományos Akadémiát, A Kisfaludy Társaságot, a Petőfi Társaságot, a Magyar Történelmi Társulatot, a Szatmári Széc­hényi társulatot, a Szatmári Kölcsey Kört, a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesületet, a Be reg-, Máramaros- Ugocsavármegyei köz­művelődési egyesületeket, az összes vár- megyei és városi törvényhatóságokat, to­vábbá a máramarosszigeti év. ref. jogaka­démia, a nagykárolyi kegyesrendi főgym- názium, a nagybányai állami főgynázium, a szatmárnémetii állami és ev. ref. fő- gymnázium, a beregszászi állami főgymná- zium, a mármarosezigeti ev. ref. lyceum, a mármarosszigeti kegyesrendi gymnasium, a szatmári r. kath. tanítóképző intézet, a máramarosszigeti állami tanítóképző inté zet, a máramarosszigeti állami felső leány­iskola, a szatmárnémetii ev. ref. felső leánynevelő intézet és a nagyszőllösi pol­gári iskola tanári karát és ennek utján a tanuló ifjúságot az ünnepségre a vár­megye közönsége szintén meghívja és fel­kéri őket, hogy az ünnepségen magukat képviseltetni kegyeskedjenek ; a nevezett felsőbb tanintézetek tanári karához pedig különösen oly kérelemmel járul, hogy oda­hatni kegyeskedjék, miszerint az ünnep­ségen a vezetésük alatti tanuló ifjúság is képviselve legyen, | a tanuló ifjúság meg­jelenendő képviselői a tanintézet zászlója alatt jelenjenek meg. Ezen kivül az alispán felhatalmaz- tatik és megbizatik, hogy a törvényható­ság területén lévő hatóságokat az ünnep­ségre hivja meg, s egyúttal az izraelita hitközségek meghívásáról is gondoskodjék. Apróságok. Itt az iskolai év kezdete. Ma reggel búcsút vettem a feleségemtől és elindultam a csapattal. Elemi, polgári, zeneiskola, ké- pezde és gymuásium, mire valamennyit el­jártain, alaposan megvoltam könnyt-bülve. Mozgulmat fogok indítani, hogy a sok gyermekkel megáldott apákat az állam az apróságok számával növekedő jutalomban részesítse. * — Mikor jösz haza ? — kérdi az asszony. — Azt hiszem, péntekig, a meddig a beiratkozás tart, elvégzem. Persze nem jutott eszembe, hogy hi­szen még tankönyveket is kell vásárolni, a mi szintén nem csekély feladat, lévén mos­tanában annyi a tankönyv, hogy maholnap külön emberre lesz szükség, a ki hordani segítse. * Piti fiam látta is a képemen, hogy sehogysem tetszik a sok fizetség. Vigasz­talni akart. — .Ne buRulj apuka, majd visszafizet­jük mi neked, hu nagyok leszünk. — No hiszen — gondoltam magam- ban — majd kiveri a tudomány belőled is ezt a jó szándékot, a mint annyi sok más­ból kiverte. * Kedélyeskedem egy másik hasonló sors­ban lévő apával, u ki szintén egy csomó csemetével állított be. Megegyeztünk abban, hogy annyi haszon mégis van benne, hogy' legalább 10 hónapig a nap jó részén át csendben lehet az ember odahaza. — Nem volna kedved még egyszer diáknak lenni ? — kérdem a többi közt. — Nem lennék újra diák — válaszol ő — ha nekem adnák a Pannóniát. — Persze, mert ükkor úgy sem jár­hatnál bele. * A legkiesebbiket otthon tartottam, még egy évig hudd legyen igazán gyermek. Mert az igazi gyermekség az iskola küszö­bénél végződik, azon'ul már az élet kezdő­dik kisebb nagyobb gondjaival, s tart, míg a halál azt nem mondja, hogy — csitt! Tie meter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva. — Honvédőink Nyíregyházán. Házi ezredünk hat napi időzés után aug. hó 27-én hagyta el Nyíregyháza városát, hol páratlan szives vendéglátásban volt ré- 8zök. Az ezred hálája és elismerése jeléül zenés takaródét rendezett. A zenekar szere­nádot adott báró. Feilitzsch Berthold főis­pánnak, Szikszay Pál alispánnak s Májerszky Béla polgármesternek. Mielőtt útra keltek volua, Lenz ezredes a következő meleghangú szép levelet küldte Májerszky Béla polgár- mesternek : nőnek, hogy kedvencze túl van a veszé­lyen, megmentették az életnek. — Ezt egyedül önnek köszönhetjük — monda a grófnő, hálásan szorítva meg a fiatal orvos kezét. — Köszönöm, szív­ből köszönem. Bedőfalvy kétszer is megcsókolta a feléje nyújtott kezet, mintha mondani akarná: osztozom örömében: szívesen ál­doztam volna fel érte akár az életemet is. A beteg tényleg napról-napra javult, erősödött, úgy hogy két hét múlva már néhány órára szabad volt fel is kelnie. Az első ilyen szobasétát az orvos karján tette meg. — Milyen jó, milyen kedves ember ön doktorkám, hogy nemcsak meggyó­gyított, de még újra járni is megtanít. — Örökre hálás leszek érte. — Ne köszönje; kötelességem volt. — Kötelesség ? — kérdé a leány bágyadt szemeivel kérdőleg tekintve az orvosra. Hát nem meri bevallani, hogy szeret, hogy szerelemből tette ? —gondolá. Az orvos a leány gondolatát leol­vasta annak sápadt arczáról. Igen I kötelességből . . . Szerelmem parancsolta nekem... De most feleljen ne­kem egy kérésre őszintén Erzsiké kisasz- szony; mondja: szeret-e engem mint em­bert; — nem mint orvosát — annyira, hogy jövőjét lemerné tenni kezeimbe? — Szeretem mint embert, mint or­vost egyaránt, de én szegény paraszt le­ány vagyok, ön pedig régi uemesi család sarja, így mi közöttünk oly nagy a válasz­fal, hogy azt áthidalni nem lehet. — Csak ez volna az akadály ? — Ez, semmi más. Lássa én anyá­mat úgy szeretem, hogy boldogságom nem lenne teljes, ha őt évente többször meg nem látogathatnám; mint Dr. Bedőfalvyné pedig nem tehetném be lábamat abba az egyszerű kis falusi házba. — Ki mondja azt? — Én. — Akkor még nem ismer engem Erzsikém, de majd ha alkalma lesz telje­sen kiösmerni, nem fél ettől az akadály­tól. Különben majd beszélek a grófnő­vel is. — Oh hiszen az bizonyára a maga pártján lesz. Egy nap tízszer is elmondja, hogy ha maga nem lesz belém szerelmes, nem segített volna rajtam a kötelesség­tudása, a tudománya. — Tehát észrevette, hogy szerelmes lettem ? — De még mennyire. Hát maga még nem tudja azt, hogy a szerelmes ember a legjobb vigyázat mellett is elárulja féltett titkát ? — S a grófnő nem neheztel ezért reám ? — Világért sem; ő nagyon megked­velte magát. — No akkor győzni fogok ! — s édes örömmel csókolta meg a leány hó­fehér reszkető kezét. * (Folyt, köv.) M. kir. szatmári 12. honvédgyalogezred. 3006—sgt. szám. Nagye. Májerszky Béla polgármester urnák Nyíregyháza. Ma délután 6 napi kellemes itt tar­tózkodás után az ezred a várost elhagyja. A bucsuzás alkalmából egy kedves kötelességet teljesítek akkor, midőn a vá­rosi elöljáróságnak és hatóságnak minden iránybani szives fáradozásáért, támogatá­sáért, előzékenységéért; — a város kö­zönségének a szives fogadtatásáért őszinte köszönetét mondok. Nyíregyháza, 1903. évi aug. 27-én. Lenz, ezredes. — Kitüntetatt alezredes. Őfelsége a király Brabécz Gyulának, a szatmári 12-ik honvéd-gyulogezreduél létszám felett veze­tett alezredesnek, ki nem rég városunkban állomásozott a szabadkai 6-ik ezredhez való áthelyezését elrendelte s ez alkalomból a honvéd Ludovika Akadémiában tanári és akadémikus zászlóaljparancsnoki minőség­ben szerzett érdemei elismeréséül neki a ka­tonai érdemkereaztet adományozta^ — Katonai kinevezés. Őfelsége a király Majos László honvéd akadémikust, Majos Károly állami anyuköuyvi felügyelő fiát, a III. Frigyes Vilmos porosz király 10. huszárezredéhez hadnagynak nevezte ki. — Zarándoklás Rákóczi sírjá­hoz Konstantinápolyba! II. Rákóczi Ferencz és szabudságbarcza emlékezetének ünneplésétől zeng az ország Kárpátoktól az Adriáig. Dicsőítjük a magyar szabadság legeszményibb vezérlő fejedelmének a világ­tól ténelemben páratlan nemes jellemét; ki­állítást rendeztünk a daliás kurucz korszak ereklyéiből; szobrot emelünk nemzeti esz­ményképünknek; törvényest kk be óhajtjuk megörökíteni hazánk és nemzetünk meg­mentése körül szerzett elévülhetetlen érde­meit. De érezzük, hogy mindezzel nem rót­tuk le a hála és kegyelet adóját Rákóczi emléke iránt. A uemzeti ünneplés teljessé­géből hiányzik valami: a legmagasztosabb kegyelet-nyilvánítás, — és sóhajtásunk el­száll messze keletre, hol u dicső szabadság­hős és vértanú-társai idegen földben porla- doznak. „Megújúlnnk a nenoCs magyar nem­zet régi sebei“ és felújúl n nemzet régi bő kívánsága, hogy a szentelt hamvak haza hozassanak és nemzeti Pnutheonban őriztes­senek. De inig ez beteljesedik; Rákóczi konstantinápolyi sírja legyen a magyar nemzet búcsújára helye. A szubadságharcz emlékünnepe mindenfelől kegyeletes vágya­kozást kelt a honfiszivekben elzarándokolni a szentelt hamvakhoz, hogy ott ihletet és uj erőt merítsünk nemzeti eszméinkért foly­tatott küzdelmeinkre, s hogy sírja fölött imát rebegjünk a legdicsőbb szabudsághőe nemes lelke dicső eszméinek teljesedéséért. Ezen országszerte érzett óhaj mogvalÓ9Ítása végett f. é. október elején nemzeti zarán­doklatot rendezünk Konstantinápolyba, hol u lazuristák gulutai templomában, a magasz­tos lelkű Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferencz és fia József, valamint gróf Bercsényi Mik- lósné, gróf Csáky Krisztina stb. uluszszák örök álmukat. Fel akarjuk keresni a közeli Kis-Ázsiában Thököly Imrének a „kurucz- királyinak és Guyon Richárdnuk az 1848—49-iki szubadságharcz hős táborno­kának sírját s elzarándokolni kívánunk Ro­dostóba, Rákóczi és bujdosó társai utolsó kálváriájához, a uagy Bercsényi és a hű Eszterházy Antal, Sibrik Miklós stb. sírjai­hoz. Mcguézzük Koustantinápolynak a ke­leti tündérmesékre emlékeztető csodás mű­emlékeit s köszönetét mondunk a törölt szultánnak és Törökországnak nemzeti hőseink iránt tanúsított nagylelkűségükért. A kik ebbeu a Rákóczi dicső szellemének szente­lendő nemzeti zarándoklatban részt óhajta­nak venni; jelentkezzenek az előkészítő bi­zottság irodájában (Budapest, Ki?h'd-u. 4.), a honnan részletes tervrajzot kaphatunk. A Rákócz:-z irándoklat előkészitő-bizottsági; Dr. Thaly Kálmán, tb. elnök. Vámbéry Ár­min, elnök. Dessi wffy Arisztid, a képviselő­ház titkára. Br. Nyáry Jenő, a főrendiház háznagya. Dr. Szádeczky Lajos, egyetemi tanár. Wosinsky Mór, apátplébános. — A kurucz bál és hangverseny minél fényesebbé tételére a rendező bizott­ság mindent elkövet, s cddigelé Rút hőnyi Áko né szül. Maróihy Margit uruő szava­latra, Fedak Sári kisasszony énekre, Rát- honyi Ákos ur szavalatra, Dr. Schönpflug Richárd gordonkára, Dr. Vnjny Imre ur énekre. Magos Gábor ur tárogatóra Ígérték meg közreműködésüket. A rendező bizott­ság. Németh Jetiőné un-őt és Butykáy Altos urat is felkérte a hangversenyen való köz­reműködésre, azonban a nevezettekkel foly­tatott tárgyalások eredménye még ismeret­len előttünk, de reméljük, hogy a nevezet­tek is közreműködnek. — A bál és hang­verseny rendezőbizottsága f. hó 26-án tar­tott értekezletében megállapitóttá a meg­hívó szövegét is, s a Nagy Sándor tb. vár­megyei főjegyző által Rákóczi korabeli 8tylu8bau és szellemben szövegezett meg­hívó köztetszést nyert. — A meghivók igen díszesek és azok a hét folyamán küldet­nek szét. — Jótékonyczélu hangverseny. A szatmári nKeroskedő-Ifjak Köre“ a „Párisi Áruház“ leég ósénél tűzkárt szenvedett sze­rencsétlen kariársai részére nyújtandó se­gély érdekében vasárnap délután a Károlyi- házban felolvasással és szavalattal egybe­kötött hangversenyt rendez. Felolvasással közreműködik Zerkowitz Emil a kereske­delmi alkalmazottak országos egyesületének elnöke. Komái Margit, a Kréméi* szín társu­lat subrett-primadonnája is részt fog venni ( a hangversenyen. A programm részletes összeállításán most buzgólkodik a rendezőség s hisszük is, hogy fáradozásuknak meg is lesz az óhajtott eredménye. — Kinevezés. Vármegyénk főispánja gr. Teleki Jenőt fizetés nélküli közigazga­tási gyakornoknak nevezte ki és szolgálat- tételre a nngysomkuti főszolgabírói hivatal­hoz rendelte be. — Államsegély. A Szatmármegyei gazdasági egyesületm-k a f. év szeptember havában rendezendő kertészeti kiállítás költ­ségeire a m. kir. földmivelésügyi miniszter 1000 K államsegélyt utalványozott. Folytatás a mellékleten. már most felhívom dúsan felszerelt raktáramra, ingek, gallérok, kézellők, nyakkendők és fegy- házban kötött harisnyákra, mit az iskola saison alkalmával tetemesen leszállított és másutt meg nem ■ ■■■ — ■ I—I— szerezhető árakért, árusítok el. .-■■■ , —fia VAJDA MIHÁLY divatáruháza | =-: i .............................r= SZATRÁR, DEÁK-TÉR ÍO. SZÁR. ............. =§

Next

/
Thumbnails
Contents