Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-25 / 34. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 -korona. SZERKESZTŐ ÉS KIAPÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : == Morvái János ttónyvnyondája Eötvgs-utcza 6-ik tz. alatt. = TELEFON-ezAM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-uicza 19-ik szám. ===== HIRDETÉSEK = o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak Mllett fttvétainck. Nyíl ttér garmood sora 20 fillér. ===== Hirdetőiek díjjal rtkt tottudlk. i au Kertészeti kiállítás. Múlt számunkban közöltük már a gazdasági egylet felhívását, a melyet a rendezendő kertészeti kiállítás alkalmából a gazda közönséghez intézett. De magunk sem állhatjuk meg, hogy a nézőközönség figyelmét fel ne hívjuk erre a hasznos látványosságra. A virágokat ugyan a költészet szeretné a maga számára lefoglalni, de a gazdasági számítás is körébe kezdi vonni őket, mint haszonhajtó terményeket. Évtizedek óta hangzik az elméleti, hohenheimotjárt gazdák intelme, hogy törekedjünk a belterjes gazdaság felé. Mert legendaszerüen hangzott nálunk és hangzik, még mindig, hogy egy-egy német vagy hollandus húsz hold földből úgy meg él, mint nálunk egy ötszáz holdas földesur. Még szérüskertnek is fitymálva nézné egy magyar birtokos ember azt a kis területet, a melyből, az emberi lelemény nem hitt kincseket bir előteremteni. Magyarországon . régen alkalmazásban van a munkamegosztás modern elve és pedig aképen, hogy a mi munkát a földnek, meg az embernek együttesen kell elvégezni, abból minél több essék az anyaföldre. Egy kisebb-na- gyobb dominium a legmérsékeltebb tevékenység mellett is kiadja a‘mindennapi kenyeret. Néha még képvij selőségre is telik belőle. Az egészben csak az a hiba, hogy nem mindenkinek adatik meg az a poetikus látvány, hogy a saját rengő-ringó búzatábláján végigtekintsen. A legtöbb embernek kicsire szabta a sorsa földjét; vagy kinőtt belőle az idők folyamán, ha valamikor elég lett volna is. És oda tendál a belterjes gazdálkodás, és különösen a kertészet, hogy azon a kis földön is meglehessen élni. Ezért igen üdvös törekvés ennek a földiparnak a fellendítése. És épen minálunk ajánlatos ez az iparnem, mint közvetítő ut. Mert csak nem akar a magyar ember kalapácshoz nyúlni, vagy pudli mellé állani. Mig annyi földje van, a mennyin a lábát megvetheti, nem tágit tőle. Hát ezekbe az apró földekbe kell kertimagvakat vetni, hogy a kit a buzasze-' mek nem bírnak eltartani azoknak hasznából éljen meg. Örökösödések utján és egyébb képeni megosztások folytán egyre sorvadnak a kisgazdák birtokai. Azt lehetni mondani erre, a mit egyik humoristánk figyelt meg a lovak rohamos csökkenésében. A nagyapa ugyanis négyessel járt, az apjának csak két lova volt, neki meg már konflisra is alig telt. A föld is ilyen módon olvad minálunk, és ehhez a tényhez hozzá I lehetne fűzni azt a közveszélyes gonTÁECZA...... A németi temetőben... A németi temetőben Megállók egy sírnál, Leborulok ott előtte Korhadt fejfájánál; Siratom, ki benne nyugszik És nevét kiálltom: Hadd tudja meg, milyen árva Vagyok a világon. Ej, de mégsel... nem zavarom Csendes síri álmát. Isten veled! Megölelem Mégegyszer fejfáját. A szívem is majd meghasad Bánatában sírva: Hiszen az én édes apám Nyugszik itt a sírba! Sallay Lajos. Kánikulai gondolatok. Nemcsak a férfiak általában, de a hölgyek egy nagy része is azt tartja, hogy az asszonynak okosabb dolog a főzöka- nalat meg a varrótűt forgatni, mint az írói tollat; hát kérem szépen ez igaz, magam is így hiszem és vallom, azonban mikor az ember, vagyis az asszony a házi dologtól már csömört kapott, bizony-bizony ráéhezik egy kis szellemi dologra is. Idekint „nyaralok" a Szatmárhegyen. Valóban nyaralok; a hőség oly tikkasztó, hogy a szobából kilépni nem lehet, férjem a díványon szenderegve piheni a napi teendők fáradalmait, olvasni valóm nincsen ; igy elhatároztam, hogy most beváltom azon ígéretemet, hogy néha-néha egy gyarló tárczával segítek kedves lapunknak tartalmát változatosabbá tenni. De hát miről írjak ? Itt ez unalmas helyen és időben az embert még ötletei is cserben hagyják. írjak talán gyermekéveimről, leány- vagy asszonykoromról ? Ez talán kissé unalmas lesz, de legalább kedves olvasóimnak jó szolgálatot teszek, ha majd alkalmat adok reá, hogy olvasás közben elaludjanak; azután meg ha magamról írok, nem lesz alkalmam megbántani senkit. Ha széttekintünk az emberek között, bizony akad nem száz, de millió, kiknek sorsa szenvedés csupán, és másik millió a kiket nagyon ritkán ér valami földi jó 1 Ezernyi baj van e világon, éltünk nem más, csak küzdelem az élet utain minduntalan elébünk akadó bajok és betegségekkel. Váljon van-e ki elmondhatná, hogy a szenvedés terhét nem ismeri? Gyermekkorom olyan volt, mint minden más gyermeké; eltekintve egyébb gyermekbetegségtől a szenvedések sorát megkezdjük a fogzással, a mi pedig elég kényelmetlen és fájdalmas dolog lehet, dolatot, hogy hová lesz az a sok ló, meg az a sok föld ? De ha nem lehet útját állani annak a veszedelmes folyamatnak, hogy a nagy föld felfalja a kicsit, legalább ezen az utón segítsenek a közérdekű intézmények a hazai őstermelők nehéz bajain. Örömmel nézünk minden lépést, a mit e czél felé tesznek és mint ilyet üdvözöljük a kertészeti kiáillitást is. T. E. A kolozsvári kereskedelmi akadémia 25 éves fennállása. Csendben, minden ünnepség nélkül érte meg a kolozsvári kereskedelmi akadémia megalapításának 25 ik évét. Mint a bibliai mustármag, mely kellő talajba vetve, jól gondozva terebélyes fává nőtte ki magát anélkül azonban, hogy lármás zajjal hívta volna föl az ország figyelmét arra, hogy ez idő alatt milyen lombot hajtott, milyen és mennyi gyümölcsöt termett, mekkora hasznára volt az egyénnek és a köznek. Huszonöt év — egy század negyede — miljr kevés rdő a közművelődés történelmének óralapján! És mégis mily maradandó nyomokat, mily állandó eredményeket mutathat fel az intézet hazánk keletén! E sorok szerény írója közvetlenül ismeri a kolozsvári kereskedelmi akadémiát születése perczétől napjainkig, nem csak mint annak volt növendéke, de azóta is azon állandó kapocsnál fogva, melyben az akadémia igazgatójával s régi tanáraival áll. szerencse, hogy ebből csak arra emlékezünk, amit az úgynevezett bölcsesség fo- I gunk növése alkalmával érezni van szerencsénk. m A nyár meghozza a gyümölcsöt, de meghozza a veszélyes bélhurutot is, tehát akármibt repdes a baba kis kezeivel a szép, piros gyümölcs felé, enni nem szabad, megtiltotta a doktor bácsi 1 Majd be kell oltani a babát, ekkor ismét legkedvesebb mulatságától: a fürdéstől van eltiltva. A baba nagyon szeret a szabadban tartózkodni, igen ám, de nyáron vagy tikkasztó meleg, vagy hűvös esős-sáros idő van; télen meg épen fagy és hó esik, ilyenkor mint kis madarat kalitkába zárják a babát, csak a bezárt ablak üvegén át kacsingathat az utczára vagy udvarra. Bizony szegény gyermek midőn eszmélni kezd először is a vágyait és ösztöneit korlátozó akadályokat ismeri meg. 1 Sbk tűrés szenvedés után elérjük a hatodik évet, jön az áldott iskola, a hol évek bosszú során át nem csupán nekünk nem tetsző dolgokat kell bemagolni, hanem még ezen felül valódi árgus szemekkel vigyáznak minden mozdulatunkra s minden cselekedetünkre. Hej de sokszor felsóhajtottunk, hogy csak vége volna már e tanulásnak 1 Sokszor megsajnáltam a szegény fiukat a kiknél a tanulási időszak olyan nagyon soká tart. A lányok könnyen beszélnek: „Elvégzem ezt a pár osztályt, azután férjA ki ismeri a 25 év előtti kezdetét, midőn alig 3—4 tanár a szívességből átengedett tanhelyiségben, kölcsönkért taneszközökkel, emberfeletti erővel és prófétai providentiával fogott annak a 15 tanulónak a tanításához, a kik innen-onnan összeverődtek — s a ki ma megtekinti azt a négy utczára nyíló hatalmas épületet, melynek 41 tanára, 288 tanulója s 630 ezer korona saját szerzésű vagyona van amellett, hogy 25 év alatt 1 millió koronán felüli kiadása volt: őszinte bámulattal ée osztatlan elismeréssel kell, hogy adózzék az intézet vezetői s kiváltkép annak igazgatója Kiss Sándor előtti A lefolyt 25 év alatt 4658 tanulója volt az intézetnek s a 16 évvel ezelőtt eredetileg 50 tanulóra, most már 100-ra berendezett bennlakásnak 1461 tagja volt. Beszédes számok ezek! s hiába van hazánknak ma már talán 38 kereskedelmi szakiskolája; nemcsak hazánk minden részéből, de a messze külföldről is számos tanulója volt és van az intézetnek. Ennek főokát a következőkben találjuk meg. A tanerőket szigorúan megválogatják s talán olyan jól sehol sincsenek dotálva a tanárok, mint ennél az intézetnél. Az anyagi gondoktól ment tanárok minden tehetségüket szakmájuknak szentelve magasabb ambitioval töltik be nemes hivatásukat. A minek okszerű következése, hogy a tanulók inig egyfelől kiváló tanításban részesülnek, másfelől oly példányképeket látnak szemeik előtt, melyek egy egész életre kihatnak s állandó erkölcsi kapcsolatot képeznek az intézet és növendékei között. A tanszertár és könyvtár úgy meny- nyiségénél, mint kiváló minőségénél fogva olyan, hogy csak a budapesti állhatja ki a versenyt vele. hez megyek, akkor nem parancsol senki, I azt teszem a mit akarok." Pedig tulajdonképen ezután kezdődik a hadd-el-badd I Mennyi szenvedéssel, mennyi bajjal kell megküzdeni még annak is, kit jó férjjel áldott meg végzete, hát még azok, kiknél csakhamar bekövetkezik az az állapot, hogy vagy az asszony szeretne túl adni férjecskéjén, vagy pedig a házfeje szeretné láb alól eltenni a ház díszes koronáját: az asszonyt! Azt mondják barátnőim: „Te igazán jól imádkoztál, mert jó ember urad van!" Ez igaz is. De hát kérem nem mindig a férfiaké az érdem; én sem érzem magam aféle tuczat asszonynak s igy nem lehetett alkalma az én uracskámnak 2 tízed évi házasság után sem reám unni. Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy férjem sem tartozott soha azon léha emberek közzé, kik bókolnak, hazudoznak s mindenféle lehetetlenségekkel ámítják a fiatal lányokat, hanem midőn megösmert, párszori találkozás után igy szólít: „En kisasszony magát nagyon szeretem, akar-e hozzám jönni feleségül — vagy nein ?“ E váratlan szavak annyira megleptek, hogy egyszerre rámondtám a boldogito „igent“ félve attól, hogy még mást gondol, sarkon fordul s faképnél hagy. Pedig kérem, még nagyon rá értem volna férjhez menni, mert hiszen oly igen nagyon rövid ideig voltam nagy leány 1 Jó formán időm sem volt tapasztalni a nő élet legboldogabb szakát a nagylány Rőth rftlöp kárlsbádi czipöraktárát Közvetlen a Pannónia == szálloda mellett! ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási fbrrást. -------0 S zatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetési! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári színes czipök eredeti gyári árakon kaphatók.
