Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-08-18 / 33. szám

Huszadik évfolyam. 33-ik szám. Szatmár, 19$T3v augusztus 18. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ARA: = . fi kor. I Negyedévre I kor. 50 fllL 3 » | Ggyes szám ára 16 » Közaég-k, k6xs*gl Jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. Egész évre Fél érre . SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: == Morvái János ^Snyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt = TBLEFONHBZÁM: 73. A Szerkesztő lakása: Ectvős-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fSIvéteínoR. Nyilttér garraond sora 20 fillér. ="'■ - Hirdetések díjjal alSre fizetendők, a Zeneiskolánk. A lelkesedés által feltüzelt he­lyes belátása sok jó embernek meg­érlelte szép ügyünket: két hét múlva megnyílik a dalegyesü­let zeneiskolája. Ingyen hajlékot kapott a város­tól, a melynek képviselőtestülete egy­értelműséggel fogadta keblére sajátja­ként az újszülöttet azzal a biztatás­sal, hogy szeretettel fogja gondozni, mert szívből óhajtja a kifejlődését és megerősödését. A régi óvodában, ahol eddig az értelem Csiráit plántáltuk belé a gyer­mekeink agyvelejébe, ott ezentúl a zeneművészet folytatja majd az em­berképzés munkáját iQuságunknál, Ié- leknemesitö érzelmek istápolásával termékenyítvén meg szívókét. Hálás buzgalommal követi a kö­zönség kedvencz uj intézetünk fejlő­désének minden mozzanatát, teljes re­ménnyel az iránt, hogy a hozzá­fűzött várakozásaiban nem fogja csa­lódás érni. Jo ggal várja, és el fogja érni, hogy gyermekei a művelődés újabb iran)ának megfelelően a zene- és énekművészet hatása alatt leikökben meg fognak tisztulni a salaktól, amely a ken}érharcz durva tülekedésében rájok tapad, és abban a kis időben, ami az élet nehéz munkája közben a részükre szabadon marad, édes pi­TÁRCZA. Azt hittem .... Azt hittem én, mikor kikelt Ez a virág szivemen Azt hittem, hogy ez gyógyít meg, Balzsamom lesz énnekem. Ápolgattam, dédelgettem; És rá sírtam könnyemet .... Bimbó festett, s édes érzés Ringatta el keblemet I . . Bíztam, nem lesz többé nékem Oiyan fájó e világ — Oh I hiszen csodákat mivel Lelkemben e kis virág. De méreg lett a gyümölcse Megmérgezte életem. .... Édes virág . . . gyilkos virág Atkozott vagy szerelem! Schwärmer Gizella. henőt és szeliditö szórakozást fognak találni a hangok világában. És amikor zeneiskolánkat emez eszmék szolgálatába beállítjuk, nem indulunk agyrémek után. Mert az azokban gyökeredző meggyőződés a inüveltí>égb<-h l»erinünk*t inegrlözött nemzeteknél már századok óta meg van testesítve, és közoktatási kormá­nyunk körében évek óta foly a ké­szülődés munkája, hogy minden kö­zépiskola mellett egy zene­iskola nyíljék meg, ba más­ként nem lehet, állam költsé­gen. Legyünk azért tisztában vele, hogy nem lukszust Űzünk a zenével, hapern egy nagy, égető kulturális szükségen segítünk az intézetünkkel. És szolgáljon fölemelő tudatunkra az a körülmény, hogy szerencsés ösztön­nel e szükségletet előre megérezni képesek voltunk. Mivel pedig a könnyen hívők közt még most is akadhatna olyan, akire rádisputálhatni, hogy sötét van*, mikor pedig a nap magasan jár az égen, és igv azt is elhihetné, hogy nem lesz zeneiskolánk, mikor pedig már meg is van, rövid tájékoztatásul beszámolok a*.kővetkezőkről. A dalegyesület tavaszi közgyű­lése határozatilag kimondta, hogy az alapszabályokban kilátásba vett zene­iskolát még ez évben felállítja, és a Öt évvel... Ot évvel ezelőtt Jártam itt. De a sors üldözött Messze vitt. Messze, messze voltam S tudj' az Ég, Hogy hol a pokolban Nem valékl Most, hogy Öt év múlva Itt vagyok, Minden egész újra Változott. Más a város, maga A vidék; Magam vagyok csak a Régi még. Sállay Lajos. áK Érdektelen barátságom története. A tánezosnőm épen harmadszor kér­dezte tőlem, hogy szeretek-e tánczolni s rniu'án mindannyiszor igenlő'eg válas/oham elégedetten (ért vissza karomon a mamaja árnyékába. Ez a pillanat azért fontos, mert ugyanekkor pillantottam meg jelen soraim végrehajtással a választmányt meg­bízza. Ez pedig egy szükebb körű szervező bizottságot küldött ki a teen­dők gyors elintézésére. Egészen járatlan csapásokon kel­letvén mozogni, a bizottság egyik t:igja önkényt vállalkozott urra, hogy az ország hat nagyobb városában ré­gen fennálló zeneintézet szervezetét a helyszínén tanulmányozván, tupaszta latait az iskolánk berendezésénél ér- vénye-iteni fogja. Megkerestük a város törvényha­tósági bizottságát évi segély iránt, amit meg is kaptunk. Alkottunk ügy­rendet, s azt kétezer példányban ki­nyomatván a közönség közt szét fog­juk osztani. (Az érdeklődők már is megkaphatják Vajay Imre elnöknél és alulírottnál). választottunk kiváló tanárkart. Igazgatóul Pataki Lajos elismert nevű zenészt, volt képezdei tanárt, zongora tanárai Ben kőt, hegedű­tanárul pedig Füredi Sándort, aki amellett, hogy hirneves hegedű- művész, legutóbb két éven át Kassán működött mint hegedűtanár, a hol a zeneéletet magas színvonalra emelte. Felhívásunkra eddig hetven nö­vendék jelentkezett az iskolába, amely magas szám miatt (különösen a zon­gora szakban) tárgyalást folytatunk a szükséges segédtanerők beállítására. A dalegyesületnek rövid idő alatt körülbelül harmincz uj pártolótagot gyűjtöttünk. Az intézet részére besze­reztünk bárom zongorát, és kijavíttat­juk az egyesület régi zongoráját, vet­tünk egy pedálczimbalrnot, és gon­doskodtunk a szükséges egyéb felsze­relésekről. Rendeztünk a fölszerelés költsé­gei fedezésére egy műkedvelői operett előadást, amely 300 koronát jövedel­mezett. Ugyanerre a czélra gyűjtöt­tünk eddig több mint kétezer koronát. Ké relmünkre a város e havi köz­gyűlése átengedte díjtalanul a régi óvoda épületét, amelyet a napokban kitataroztatunk és czéljainkra átala­kíttatunk. Szeptember első napjaiban rende­zünk egy magas művészi színvonalú hangversenyt, később pedig megismé­teljük az operettelöadást. Biztos kilátásunk van egy több ezer koronás alapítványra és jelenté­keny összegű állatni segélyre. Mind ez azt igazolja, hogy van zeneiskolánk. De hogy fenn fog állhatni, va­gyis hogy a jövőben lesz is, erre nézve biztosítékul szolgál a következő indokolt számitá>unk. Az egyesületnek alaptőkéje évi 1200 koronát ad, a városi segély ugyanannyi, hatvan fizető növendék évi tandija 3600 korona, hatvannak a beiratási dija 700 korona, a párto­lótagok évi tagdija 1800 korona, be- léptidijas nyilvános előadások jöve­hősnőjét. A nyári mulató egyik ablakánál állott; egyedül — egy huszárral. Igen kel­lemes kis alak volt t. i. a hölgy; olyan volt nőnek, mint egy magyar vármegye országnak. Meg volt benne minden, de kicsiben. Volt kellemes kis arczocskája, bájos kis idomai; volt benne egy csipetnyi szel­lem is — a mint később meggyőződni al­kalmam volt. Rögtön elhatároztam, hogy megösmerkedem vele. Egyik atyai baráto­mat kértem meg, hogy mutasson be neki. A bemutatásnál olyan kutatólag néztem a szemébe, mint a hogy a górcsőbe nézni szoktak a természettudósok. Egy atomját szerettem volna benne a tetszésnek felfe­dezni, d>i nem sikerült. Mint rendesen most sem csüggedtem abban a biztos tudatban, hogy az összes bájaim titkosak lévén nem a gyors hódításokra születtem. Igen ötletes beszélgetés fejlődött ki közöttünk, bámula­tosan értettük egymást minden irányban. Az időjárást mindaketten változékonynak tartottuk; osztottam nézetét abban, hogy parketten kellemesebb tánczolni, mint deszkapadlón. Az összes jelenlevő hölgyek­ről megvetőleg nyilatkoztam, a mi élénk viszhangra talált nála. Épen az életről akar­tam beszélni, különös tekintettel a szere­lemre, mikor visszajött a huszár, a kir már kezdtem e:gé?z kellemesen nélkülözni. Be­láttam, hogy kezdek a „hatalmas harmadik“ lenni, és egy éltesebb úrhoz fordultam, a ki érdekes részleteket közölt velem, az idei termés felől. Nem tudom, hogy ez al­kalommal aludtam-e el, vagy később, egy gardedame vállára hajtva fejemet, de sze­meim és jelen regényem első fejezete lezá­rultak ezen a nyári mulatságon. A mulatságutáni köteles viziten a szokásos pálinkában és pongyolában része­sültem. A kettő együttes hatása alatt és mert különben is szórakozott ember va­gyok, csaknem nyilatkoztam már, midőn cselekményem egészen uj mederbe terelő­dött. A háziak épen kimentek, midőn ő meghatottságtól remegő hangon fordult hozzám, és könyekkel szemében jelentette, hogy valamit kérni akar tőlem. Természe­tesen késznek Ígérkeztem mindenre. Ekkor aztán elmondta, hogy szeret valakit. („Ez én vagyok“, gondoltam magamban.) Szereti őrülten, válton, kimondhatatlanul, jobban mint az életét és igy tovább. Elmondta is­mertető jeleit, a melyeket egy kis szerény­telenséggel eleinte magamra vettem, de a melyek később kezdtek reám nem illeni, mert elmondta például az illetőt daliásnak, szépnek és bájosnak, a milyennek legszebb álmaimban sem hittem magam soha. Miu­tán azonban a kopasz fejek és a lehetetlen­ségek kivesző félben vannak a világból, még mindig nem volt kizárva, hogy én legyek a szeretett lény. A jelenet és kíváncsiságom tetőpontjaikra hágtak és ekkor kiderült, hogy a fennemlitett huszár van szeretve. Róth rülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. —,r-r= mm n ■ ' Szálloda* mellett!------------ pv o --------­° S zatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés!! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári színes czipök eredeti gyári árakon kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents