Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-14 / 28. szám
Huszadik évfolyam. 28-ik szám, Szatmár, 1903. julius 14. Városi közgyűlés. Hosszú tárgysorozat és semmi különös érdekes, bárha a tárgysorozatban egy választás is szerepelt. Mert érdekesnek még a miniszterelnök leiratára vonatkozólag megindult kis szóvita sem mondható, miután abban a közgyűlési teremben alig volt egy ember — talán a főispánt kivéve — a ki komolyan táplált volna olyan szándékot, hogy az uj kormányelnököt üdvözölje. Még a tanács is csak a szokásos formát akarta betartani, mikor az indítványt megtette s épen semmi szomorúságot nem lehetett látni az előadó arczán, mikor az üdvözlésre vonatkozó részét az indítványnak elejtette. Szebb is lett volna különben, ha az indítvány ezen része eredetileg elmaradt volna, miután politikai vitát provokálni egyáltalán nem hasznos a közgyűlési teremben, s erről a tanács előre láthatta, sőt szinte tudhatta is, hogy az lesz az egyetlen eredménye. Ettől a kis mozzanattól eltekintve mindvégig az egyhangúság és szürkeség dominált. Még a választás is egyhangú volt. Miután 4 pályázó közül egy viszsza lépett s a 3 jelölt köz- zül csak a Csízek János nevét lehetett hallani, a főispán Őt jelentette" ki megválasztottnak s igy a szavazás elmaradt, bárha a szavazatszedő küldöttség már elfoglalta helyét és várta a szavazókat. Tudomásul vette közgyűlés: a polgármester jelentését; a belügyminiszter leiratát, hogy az 1901. évi zárszámadást és az 1903. évi költségelőirányzatot jóváhagyta ; a közigazgatási bíróság két Ítéletét, hogy t. i. a Káldor Lajos számtiszt és Soltész Miklós városgazda választása ellen be- adott felebbezéseket elutasította; a városi köz- és gyámpénztár váratlan megvizsgálásáról, nem különben a városi vámpénztár átadásáról szóló jelentéseket, úgyszintén az 1901. és 1902. évi közúti zárszámadás eredményét s miután itten egy pár ezer korona megtakarítás mutatkozik, utasította a tanácsot, hogy jóváhagyás után ezen összeg hovaforditása tekintetében tegyen előterjesztést. Megállapította a tenyész apaállatok megvizsgálásánál szedhető dijakat. Intézkedett az erdődi ut rendezése folytán fentmaradt területek értékesítésére nézve. Elfogadta az állami népiskolákra felveendő uj kölcsönt és a polgármestert felhatalmazta az adóslevél aláírására. Elfogadta PethöGyörgy gazdasági tanácsos lemondását és neki buzgó szolgálatáért elismerést szavazott. Hatvani Péter óvó kérelmét, hogy részére a második 5-öd éves korpótlék f. évi szeptember 1-től folyósittassák, pártolólag rendelte felterjeszteni a miniszterhez. Bakk István felebbezését pedig, a ki a telkéhez jutó terület értékét négyszög méterenként 16 koronáért sokalta, békés elintézés véget vissza adta a tanácsnak. Elfogadta a kéményseprési és mügyalogjáró készítési szabályrendeletek módosítását, hogy t. i. a város ezután kettő helyet három kéményseprési kerületre osztassák, s hogy a tnü- gyalogjáró költsége egyszerre esedékessé váljon ; továbbá a gyámpénztári pénzkezelés és számvitel tárgyában alkotott uj szabályrendeletet is. A Rákóczi-emlékére úgy határozott, hogy a magán gyűjtést kiegészi- 500 K-ra, ha pedig ennyi begyülne, 200 K-át. szavaz mee, Az iskolai játéktérre nézve az ügyet visszaadta a tanácsnak, hogy a felszerelésre és annak költségeire nézve a jövö közgyűlésen tegyen javaslatot. A Csokonai utczai nyitott árok befedését és kibetonirozását kimondta olyformán, hogy a 14 ezer korona költséget 3 évre fogja felosztani. A Pázsit-utcza egy részén kö gyalog járó készítését rendelte el. A városi gazdászatnál felhasználandó faanyagok értékét akként állapította meg, hogy az minimálisan számíttassák. Elfogadta a vasúti bizottság javaslatára a Gregersen G. és fia ezég- gel a szatmár—mátészalkai h. é va- sut építésére nézve kötött szerződést, mely szerint a ezég elkészíti az előmunkálatokat, gyűjti a törzsrészvényeket, egyszóval megtesz mindent a siker érdekében, mig a város csak erkölcsi támogatásra köteles. Végül hozzájárult Eger város átiratához az óvó és tankötelesek összeírása, és Kolozsvár város átiratához az adótörvény revíziója tárgyában | miután még Pap Géza polgármester, Novák Lajos főszámvevő és Péchy Antal h. főkapitány részére 6—6 heti és Báthy Sándor számtiszt részére 5 heti szabadságot engedélyezett, a tárgy- sorozat véget ért s a főispán az ülést egynegyed 6 órakor berekesztette. Az ifjúság oktatása a czél- lövészetben. Az angol-bur háború nemcsak a katonai, hanem a polgári körök figyelmet is felköltötte a ezéllövészet fontossága iránt. A hadvezetőség uj lőfegyvereket és ágyukat szerez be, átdolgoztatta a löutasitást, különös gondot fordít arra, hogy minden egyes katona jól tudja kezelni fegyverét s képes legyen meghatározni, milyen távol van tőle az ellenfél, lőhet e rá biztos eredménynyel vagy sem? Az angol-bur háború előtt ez nem igy volt; azelőtt a szakaszparancsnokok (tisztek) és rajvezetők (altisztek) önkényének volt a legénység alávetve; azok parancsára lőttek s szüntették be a lövöldözést. Így történt, hogy igen sokszor egyik másik közember még tisztába se volt a czéllal, az irányzékot meg sem igazította, már elhangzott a „tűz“ vezényszós lőnie kellett; ilyen felületesség után természetesen rengeteg töltényt pocsékoltak el. Már pedig a gyalogos katona töltény nélkül olyan, mint a huszár ló nélkül, tehát mit sem ér. — Ed- i dig is elő volt ugyan Írva, hogy a töltényekkel spórolni kell, de ezzel a fontos parancscsal sajnos vajmi keveset törődtek, némelyik pedig valósággal bravúros dolognak tartotta, ha minél több töltényt lőtt el, — persze eredmény nélkül a levegőbe. Ma már nem úgy van. — Mint mondám sokkal több gondot fordítanak a leT ARCZ A. Belgrádi levelek. — Saját külön kiküldött tudósítónktól. — II. Tek. Szerkesztő Url Tenger ideje, a mióta tudósítást nem küldtem, de oly valami hallatlan dolog történt velem, a mi hallgatásomat érthetővé teszi. Mint múltkori levelemben jeleztem, Avakumovits miniszterelnökhöz vacsorára voltam hivatalos, a hova Masin ezredes barátom és házigazdám társaságában pontosan meg is jelentem. Nagy örömmel fogadott úgy a házigazda, mint az-egész ott lévő társaság, igazán elhalmoztak a barátság minden jelével s valósággal úgy ünnepeltek, hogy szinte magam is megsokaltam. A főhelyre engem ültettek s akármiről folyt is a beszéd, első sorban az én véleményemet kérdezték meg. Pedig ugyancsak fontos tárgy került szőnyegre, arról volt szó, hogy a mennyiben az orosz czár a Sándor és Draga meggyilkolásában résztvettek megbüntetését határozottan kívánja, mi történjék Masin ezredes barátommal, a ki ott vezető szerepet vitt és jelenleg, mint miniszter, egyik vezető tagja az újabb irányzatnak is. Egyiknek ez, a másiknak az volt a nézete, s bizony magam is kényelmetlennek találtam a Masin barátom helyzetét, minekfolytán elmúlt az egész este, a nélkül, hogy bárki is egy egészséges ideát produkált volna. Végezetül is az lett a határozat, hogy az eszmecserét másnap folytatjuk. Ezen bölcs megállapodás után alaposan fogyasztottuk a Konak pinezéjé- böl kikerült finom pezsgőket, a mitől olyan kedvünk kerekedett, hogy éjfél körül már az asztal tetején ugráltunk és az udvari dudás zenéje mellett jártuk a kólót. Két és három óra között lehetett az idő, mikor Masin ezredes barátommal karonfogva indultunk hazafelé s nem épen határozott lépésekkel haladtunk el a Konak előtt. Valami szerb nótát fújtunk s kapatos emberek szokása szerint megmegálltunk egy kis beszélgetésre, miközben megtörtént az is, hogy tréfásan egymás fövegét is elcseréltük. Én a Masin barátom ezredesi sapkájában, ö pedig az én puha kalapomban mentünk tovább, mikor aztán egyik utcza szegletén befordultunk, hirtelen két álarezos alak rohant reánk s mind kettő egyszerre iszonyú csapást mért a fejemre, mire én eszméletlenül összeestem. Három hétig feküdtem élet és halál között, nem tudva magamról semmit, mig végre — orvosi műnyelven szólva — győzött a természet s én a sir széléről visszatértem. Ez idő alatt ment végbe a szkup- csina választása, a király bevonulása, egyszóval az uj fordulat Szerbia életében, s mindezekről nekem nem volt semmi tudomásom. Belgrádban óriási szenzácziót okozott a gyilkos merénylet, de a minisztérium megakadályozta, hogy a külföldi hírlapok tudósítói erről lapjaiknak értesítést küldjenek, nem akarván, hogy Szerbia még sötétebb szinben tűnjék fel a müveit Európa előtt. Restelték a dolgot nagyon, mert hamar tisztában voltak vele, hogy tulajdonképen az a két vágás nem nekem volt szánva, hanem Masin barátomnak s én azért kaptam, mert az illetők az ezredesi sapka után ítélve engem nézlek Masinnak, s mikor én összeestem, az ügyet a maguk részéről a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek tekintvén, egész megelégedéssel jelentették ki egymásnak, hogy a kérdés ilyen formán most már el lévén intézve, az orosz czár kívánságának is elég tétetett. Mert hát úgy állott a dolog, hogy az orosz czár kívánsága, a gyilkosságban részt vett főbb embereknek megbüntetése, nagy szeget ütött a kormány fejébe, s miután épen Masin ezredes személye volt a legexponáltabb e kérdésben, még ott a miniszterelnök estélyén egy pár csendesebb vezérember úgy találta, hogy a megoldás legpraktikusabb módon elérhető, ha ősi szerls szokáshoz híven a nemzeti gyors eljárás vételik foganatba. Masin ezredes felveszi a néhai Masin nevet s Péter király minden feszélyezés nélkül ülhet bele a királyi trónusba. Szerencse, hogy a Masin barátom sapkájában két erős aczél abroncs volt alkalmazva, a mi a vágás erejét felfogta, mert ha ez nincs, a néhai nevet most én viselném. — Tudod pajtás — mondta mosolyogva Masin — ilyen előrelátásra nálunk nagy szükség van, a hol az emberek épen úgy gondolkoznak, mint tinálatok : Csak a fejét üsd, hogy ne sántuljon 1 Hogy ki volt a két álarezos, az is tisztában van. Szerbiában az ilyenből nem szoktak titkot csinálni. Az egyik minisztertársa Masinnak, s a másik, a legfőbb itélöszék elnöke. Másnap ők maguk beszélték el és nevetve gratuláltak Masinnak, hogy a véletlen folytán oly szerencsésen megmenekült. Mióta jobban vagyok egymást éri nálam a sok látogató. Szerbia vezér emberei sorra jönnek, hogy felépülésemhez szerencsét kívánjanak. Maga I. Péter király már kétszer volt személyesen nálam, s kölönösen ma délelőtt hosszas, időt töltött ágyamnál. Sok mindenről beszélgettünk s egyre másra mondta a bókokat feleségemnek, a ki fejemen a kötelékeket cserélgeti. De ni ni, még csak most veszem észre, hogy az én aranyos Zulejkámról eddig még nem is szóltam, holott az ő hűséges ápolása nélkül aligha jöttem volna vissza a másvilágról. Masin sürgönyileg értesítette, hogy beteg vagyok, s ö a lelkem azonnal repült hozzám, ott hagyva a vindsori vig életet, a hol az angol királyi Róth rülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ■ ■ ■ ■ ..... o Kö zvetlen a Pannónia szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
