Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-23 / 25. szám
ví SI Hu szadik évfolyam. 25-tk szám. Szatmár, 1903. junius 23« mm TÁRSADALMI ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. „Magyarvédő egyesület“. Ezen a czimen verődött össze társadalmi szövetségbe a magyarságnak tetemes és tekintélyes része a hazai termelés védelmére. Az eszme a múlt század negyvenes éveiben már megvolt, sőt valósitva is volt, mint ama kor naiv gazdasági hitével teljes ösz- hangban álló idea. Most megújult ez a törekvés. Va- szary Kolozs herczegprimás fővédnöksége és Gróf Somssich Tihamér elnöksége alatt junius 14-én megalakult a „Magyarvédő egyesület“. Az egyesület czélja: — a hazai ipari és mezőgazdasági termelés és a hazai munka és kereskedelem védelme és fejlesztése. A magyar birodalom gazdasági és ipari termelésének védelmét czélzó mozgalmaknak országos képviselete. Az e czélok érdekében alkotott törvények, rendeletek és hatósági intézkedések gyakorlati végrehajtásánál a hatóságok támogatása és a végrehajtás ellenőrzése. Ebben a tekervényes,-alapszabály- izü meghatározásban röviden az foglaltatik, hogy: „csak azért sem“. A gazdasági rezisztenczia eszméje ez, a mely oly kedves a magyar géniusznak. TÁHCZA. Angyal a nyomor tanyáján. — Igaz történet a. fővárosi életből. — Irta: Mártonffy Imre. Budapest külvárosának egyik szűk utczájában kisházban lakik egy fiatal, szegény özvegy, három kicsiny gyermekével. Ura könyvkötő volt, szorgalmas, serény munkás ember, de hónapokkal ezelőtt megölte a tüdővész, és a szegény özvegyre nem maradt egyébb adósságnál. Nem tudta se a lakbért, se a péknél a kenyeret kifizetni, nem csoda, hisz urának hosz- szas betegsége sok pénzbe került, és halála előtt három hónapig mitse kereshetett. Most Vámosiné asszony maga is beteg, az éji virrasztások, izgatottság és nehéz gondok a máskülönben erőteljes nőt ágyba döntötték, és szegényes szobájában az éhség és nyomor ütöttek tanyát. Az egyik szomszéd asszony végre a kerületi árvagyámot tette figyelmessé az özvegy nyomorára, s a jószivü gyám egyik napon személyesen győződött meg arról, hogy ott mulhatlanul segíteni kell. Gyöngén és fáradtan ült az asszony egy karosszékben, mikor a kerületi gyám belépett. Az özvegy alig birta remegő kezében tartani a varrótűt, mellyel a legszükségesebb néhány fiilért kellett megkeresnie, de a kérlelhetlen szükség nem ismert irgalmat. Az asztal körül három gyermek ült, ruházatuk szegényes, de tiszta volt, valamint az egyszerű berendezésű szoba is. Van benne valami abból a kurucz makacsságból, a mely letette a pipát, mert nem akart kincstári dohányt szívni. A javak forgalmában ugyanis az a kérlelhetetlen törvényszerűség uralkodik, hogy a jobb és olcsóbb termék legyőzi a silányabbat és drágábbat. Ez csak olyan egyszerű és bizo- zonyos, mint az, hogy az oroszlán legyőzi a bürgét vagy antilopot. A létéit való küzdelem stratégiája, az élettelen productumok versenyében is. Nos, ennek a másithatlan törvénynek veti oda a magyarvédő egyesület, hogy: „csak azért se“. Eltökélte magában, hogy hiába jobb és olcsóbb az idegen áru, ő mégis hazait vészén. Hogy társadalmi utón szembe száll a forgalom természettörvényeivel. Ennek a mozgalomnak a fő előnye abban van, hogy bizonyos ideig tartós erőszakoskodásával oda változtatja a körülményeket, hogy a hazai termelés csakugyan kedvezőbb helyzetbe jut. Ilyenkor aztán a forgalmi élet összhangba kerül az elméleti törvényekkel, és természetes indokolt fejlődés áll be. Egyedüli biztosítéka az akciónak a nemzeti lelkesedés. Lesz-e elég belőle? — a jövő mondja meg. — Jár önhöz orvos? kérdé a gyám. — Igen, felelte az özvegy, a beteg- segélyző egylet orvosa kezel, uram halála után is csupa szánalomból, minden dij- nélkül. — És mit mond, mi a baja önnek ? — Azt mondta, hogy okvetlenül vasfürdőket kell vennem, hogy egészségem helyreálljon! Ígérte, hogy ingyen fürdőket fog kieszközölni, s a gyermekeket pedig saját költségén falura küldi. — Nos, — beváltotta Ígéretét ? A beteg fájdalmasan csóválta a fejét. — Nem, kedves uram, sajnos, nem! mondá halkan. A jó örvös ur melegen ajánlt engem a helybeli fürdőknél sőt néhány jótékonysági egyletnél is tett lépést, hogy valamelyik fürdőhelyre jussak üdüj lés végett, de mindenütt hiába. Szenvedek tehát továbbra is, legalább hamarább érvéget nyomorúságos életem, csak az fáj, hogy mi lesz a gyermekeimmel. Ezzel lopva könnyet törölt szét szemében. Az árvagyám tudta, hogy a szegény asszony, jóllehet nagy nyomorban sínylődött, miért lett mindenünnen elutasítva: nagyon szerény volt, nem tolakodott senkihez, még segítségért se fordult az elül- járósághoz, s igy senki se tudott róla. Ha a hatóság nem segitett eddig a szegény asszonyon, majd akadnak mások, kik segélyt nyújtanak neki. Az árvagyám ismert oly nemes szivü embereket, kik a nyomor enyhítésére mindenre képesek, s ezt nem feltűnési vágyból, hanem tisztán jó szívből teszik. Ezzel eltávozott és egyenesen az orvoshoz ment, a szegény asszony állapota nagyon érdekelte és elhatározta, hogy Annyi bizonyos, hogy a társadalmi fegyverek igen gyöngék a nemzetközi gazdasági küzdelemben. A magyarvédő egyesület élén csu- pji mágnás és nagyiparos áll. És ez tálán a legüdvösebb oldala. Százados átok rajtunk, az u. n. absentizmus. A gazdagok kezén levő óriás fölösleg nem foly vissza az országba. A mi nedvet innen kiszívnak, ide vissza nem szivárog. El kell szenvednünk. És erje kitűnő ellenszer volna a társadalmi védekezés eszméje — ha ugyan megvalósul Az a vagyonfölösleg, amit sem be nem fektetnek, sem szükségletek födözésére nem fordítanak, — legalább maradjon itthon. És itt már nem is oly kényszerítő erejűek a törvények sem. A kinek csak egy öltözet kell egy évben, attól nehéz azt kívánni, hogy ne a legjobbat akarja a legolcsóbban megvenni. De a kinek tízre is telik, az azr utolsó ötöt hazafiságból bátran otthon szerezheti be, ha rosszabb és drágább is valamivel. Egyik kinövés ellensúlyozhatja a másikat. A milyen aberráció a fölöslegek ijesztő aránytalansága, ép olyan természetellemes társadalmi önkényszerrel akarni kijátszani a gazdasági törvényszerűségeket. Csakhogy ezek kiegészítik egymást mint a domború és homorú. Mert ha lehetséges az, hogy a jutalmak túléljék az érdemeket, akkor természetes az is, hogy a jutalmazottak eltartsák azokat, a kik magukat koldussá ajándékozták . . . Egyebekben pedig — „pártoljuk a hazait!“ T. B. segít rajta. Az orvos elmondta, hogy az asszony nehéz beteg, s alig huzza tovább egy esztendőnél, ha csak nem használja szigorúan az előirt gyógymódot, máskülönben nem áll jót érte. Mély gondolatokba merülve, lassú léptekkel ment haza az árvagyám. — Mi tervbe vettük, hogy ezen a nyáron Olaszországba utazunk, szólt a feleségéhez, akarsz e helyett néhány hétre Tátrafüredre menni? Az asszony bámulva tekintett urára. — Tudod, hogy régi vágyam volt Olaszországba utazni a Como és Garda tavak mellékére, jegyzé meg kissé lenhan- goltan, s most lemondjak? Tátrafüredet oly jól ismerem, mint a házunkat, de a veröfényes délt, a czitromok és narancsok hazáját még nem láttam. — Magyarázattal tartozom, hogy miért kívánom ezt, mondá az árvagyám, a tátrafüredi nyaralásunk félannyiba fogkerülni, mint p. o. az Olaszországba való úti költségünk, a megtakarított pénznek pedig már van jó helye. Ezzel elbeszélte a könyvkötő özvegyének sorsát, ki féllábbal a sírban van, ha gyors segítség nem érkezik számára, három gyermeke árván maradna. Áz asszony nem engedte férjét tovább beszélni, átkarolta anyakát és kiáltá; — Nem fogok elutazni se Olaszországba, se Tátrafüredre, az egész összeget a szegény asszony kapja meg. Ugyanaz napon este az árvagyám felesége elindult kis leányával az özvegy lakása felé és belépett a szegényes szobába. Hátuk mögött jött a szolga jól megrakott kosárral. — Kis erősítőt hoztam önnek aszPlénum. A debreczeni kir. Ítélő tábla elnöke folyó hó 14-én érkezett meg Szatmár- Némeiibe, hogy az itteni kir. törvényszéknél a törvénykezésnek minden ágazatát megvizsgálja. Közel egy hétig tartó vizsgálatának eredményéről szombaton délután f. hó 19-én tette meg élőterjesztését az it. táblai elnök, plénumba hiván a kir. törvényszék birói és jegyzői karát. A teljes ülésben jelen voltak a kir. tszék elnöke, a birói és a jegyzői kar teljes számban. A kir. it. tábla elnöke magas jogi színvonalon ismertette a debreczeni kir. it. táblának elvi jelentőségű határozatait, s egy-egy jogi kérdés körül elénk jogvita fejlődött ki. Majd Bernáth Elemér kir. it. tábla elnöke az ülést a következő beszéddel rekesztette be: Tisztelt teljes ülés I Egy heti itt időzésem alatt a szatmárnémeti kir. törvényszék ügyvitelét, szonyom, mondá az úri nő, s a meglepett özvegynek kezét nyujtá. És ezzel a a kosárból kiraktak mindenféle ennivalót, annyi különlegességet, minőt a szegényes szobában sohase láttak. A kis Elza — az urinő leánya — ez alatt a gyermekekkel foglalkozott, kik a bámulattól nem tudtak magukhoz térni. — Még valamit, mondá az urinő az özvegynek, ki a meglepetéstől még köszönetét se tudott mondani. A tavasz nincs már messze, s a fürdők nem sokára megnyílnak. A mint az orvos jónak látja, ön föl fogja keresni az ajánlott fürdőt, de nem mint ingyenes vendég, mert az ilyent félvállról tekintik, hanem mint rendes fizető vendég. Ne kérdezze Vámosiné asszony, hogy honnan kerül elő a pénz, a véletlen rendelkezésére bocsájtotta. — Ez sok a jóból, mondá az özvegy halk hangon, de mi lesz a gyermekeimből ? — Mi az Elzához megyünk, mama, neki sok szép játékszere van, kiáltá a két idősebbik leány és az urinő hozzá teszi: — Magam is azt óhajtom, a mi házunkban van elég hely s az ön visszatértéig második anyjuk leszek nekik és Elza ellátja őket a legújabb játékokkal. És mind úgy történt, a hogy az urinő mondta. Vámosiné ma ismét üde és egészséges, s nem kell neki éhséget, szükséget szenvednie, mert jóltevöje ellátja őt munkával, péüzzel bőven. Néhány hét múlva az árvagyám feleségének a vágya is teljesülni fog, mert urával nem csak Felső-Magyarországba utaznak, hanem meglátogatják a pompás- vidékü Riviérát, Nizzát és Mentonet. Lám, még mindig akadnak jó emberek RótH Fülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia legolcsóbb bevásárlási forrást. --—■ == szálloda, melletti ÜL Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
