Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-16 / 24. szám
Huszadik évfolyam. 24-ik szám. Szatmár, 1903. junius---------------------------------/ . - ■ i Vl"4*r 1 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. a MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre Fél évre . Községek, AZ ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. . . . 3 » I Egyes szám ára 16 » községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vqpatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TTTT ■■PiPflTJ-SZA 1VT : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIBDEtVSEK o lap kladdhivatulában a legofl árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmona sora 20 fillér. Hirdetések díjjal elére fizetendők. Szabad fürdés. Mikor nyáron a Szamosban való fürdés megkezdődik s jelentkeznek az első áldozatok, a helyi sajtó rendsze rint felemeli szavát, hogy a város egy ingyenes népfürdő felállításáról gondoskodjék és ily módon vessen véget annak a sok vizbefulásnak, mely év- ről-évre állandóan ismétlődik. Évtizedek óta sürgeti az ingyenes népfürdőt, de minden eredmény nélkül, mert máig sincsen felállítva és majdnem határozottan lehet mondani, hogy a közel jövőben sem igen van reá kilátás. Annyi haszna volt a sajtó fellépésének, hogy a kérdést a városi tanács egy ízben napirendre hozta, de mikor a városatyák meghallották, hogy az mily nagy összegbe kerülne, elment a kedvük az ingyenes népfürdőtől, s elégnek tartották, ha a hatóság kijelöl egy bizonyos helyet, a hol a szabadban fürödni lehet és megtiltja, hogy ezen kívül más helyen is fürödjenek. Ez meg is történik minden évben, de megtörténik az is, hogy ennek daczára a vizbefulások száma sem kevesbedik. Ez első vizbefulás már az idén is bekövetkezett, s bizonyára követni fogja a többi is, bárha a főkapitány ismét kijelölte azt a helyet, a vágóhíd környékén, a hol a szabad fürdés az idén meg lesz engedve. Hát hiszen nem bizonyos, hogy ingyenes népfürdő mellett a vizbefulás teljesen kizáratnék, de minden esetre nagy a valószínűség, hogy csökkenne, azonban csak úgy, ha a rendőrség szigorúan felügyelne arra, hogy más helyen ne fürödjenek, a miből aztán világosan következik, hogyha ugyanezt a jelen körülmények között is megteszi, annak szintén meglesz a maga üdvös eredménye. Ha már nincs népfürdő, ám jelöltessék ki egy hely, a hol a szabad fürdés megengedtetík, de aztán a rendőrség éber felügyeletet gyakoroljon, hogy az emberek más helyen ne fü- rödhessenek, valamint arra is, hogy a kijelölt helyen a határokon túl ne menjenek. Nem elég, ha a tilalom meg- hozatik, avagy a táblákon olvasható, hogy: „Itten a fürdés büntetés terhe alatt tiltatik“, hanem legyen a Szamos mindkét partján czirkáló őr, a ki ellenőrizze , hogy a tilalmat át ne hágják, s ha akad, a ki megteszi, legyen a ki az illetőt a hatóság elé állítsa, a hol drákói szigorral húzzák rá a büntetést Minálunk az a legnagyobb baj, hogy mindenre van alapos szabályunk, de aztán nem történik semmi, hogy e szabályokat megtartsák. S különösen nagy baj ez épen a szabad fürdésnél, a hol a hanyag ellenőrzésnek a sok emberélet esik áldozatul. Ott áll a tilalmi tábla a Szamos mindkét partjának több helyén, ott a Homoródnál, de azért kedélyesen fürödnek felnőttek Cs gyerekek a tábla alatt, mert soha sem volt reá eset, hogy ezeken a pontokon valaha egy rendőr megfordult volna, a ki a tilalom megtartását ellenőriznie. A két uszodával szemben, a gőzmalom előtt, a Homoródban, túl a vasúti hídon seregestül lubic/.kolnak a kedélyes fürdőzők, látja mindenki, nagyon sokszor megbotránkoznak rajta más okbói is, csak a rendőrség nem törődik vele, holott ez volna neki egyik j jegfőbb kötelessége . Nem panaszképen mondjuk ezt a rendőrség mostani vezetője ellen, hanem csak rámutatunk a' évek során át tartó és mintegy állandóvá lett mulasztásra, hogy felhívjuk figyelmét reá, tudva, hogy szives készséggel ragad meg minden alkalmat, a hol ja- i vitásra szükség van, már pedig ez olyan alkalom, a hol sürgősen és alaposan segíteni kell, ha azt nem akarjuk, ; hogy a szabad fürdés folytán évenkint 12—18 emberélet elpusztuljon. Szigorú intézkedést kérünk tehát arra nézve, hogy a szabad fürdés más helyen, mint a hol a hatóság kijelölte, ne történhessék. Ez pedig csak úgy lesz meg, ha a Szamos mindkét partján állandó őrszem fog felügyelni arra, hogy a tilalmat át ne hágják. Erős a hitünk, hogyha a hatóság ilyen módon fog eljárni, a fürdési szezon végén, mikor a mérleget a vizbeful lakról elkészíti, sokkal kedvezőbb eredményt fog felmutatni, mint az előző években. Mikor pedig a hatóság anyagi okokból elhárítja magától azt a fontos kötelesség-t, hogy ingyenes népfürdőt állítson fel, ez a legkevesebb minden körülmények között., a mit megtennie kell, mert ha még ezt sem teszi, akkor méltán éri az a sokszor hangoztatott vád, hogy a szegényebb sorsú emberek életével egyáltalán nem törődik. D. Rövid válasz a „Lövész“ ur csikkére. E lap tnult számában egy terjedelmes csikk jelent meg, a melyben egy hivatásos „Lövész“ az X. Y. Z. által irt vezérczikkel foglalkozik és pedig azért: j „Hogy a nagyközönség, s föképen azok, a kik annak idején hivatva lesznek ez ügyben határozatot hozni, ne csak az el- ferditett, — de a való igazságot megtudhassák.“ Ebből a bevezetésből az látszik, mintha X. Y. Z. az elferdített, „Lövész“ ur pedig a való igazságot képviselné, azonban az ó hosszú elmélkedésének figyelmes átolvasása arról győz meg mindenkit, hogy a kétféle igazság teljesen egyforma, s a miket X. Y. Z. mondott, ugyanazokat „Lövész“ ur is megerősíti. Külömbség a kettő között legfeljebb annyi, hogy X. Y. Z. nem tartja a lövészetet oly fontos in tézménynek, a melyre a város ezereket áldozhatna, ellenben „Lövész“ ur hivatkozva más városok példájára a legnagyobb áldozatot is természetesnek találná. TÁECZA. —**—oCm'i 000«>-®— Belgrádi levelek. — Saját külön kiküldött tudósítónktól. — , I. Tek. Szerkesztő Ur! Itt vagyok Bel- grádban a helyszínén, Masin ezredes barátom vendégszerető házánál s igy értesüléseim alapos voltában a „Szatmár és Vidéke“ olvasó közönsége teljesen megbiz- hatik. Masin ezredes nekem régi jó barátom, annak idején együtt harczoltunk Kréta szigetén a Vaszos vezérlete alatt, a hol én mint hadtestparancsnok vettem részt, ő pedig nekem volt első adjutánsom. A háború végén elváltunk egymástól, én me.ntem a kubai harcztérre, ő pedig haza Szerbiába, a hol az én ajánló levelemre az akkori föhadparancsnok Milán rögtön kineveztette fiával őrnagygyá. Tőle tudtam ezt meg, mert az első találkozásnál azon kezdte a hálálkodást, h így az egész karrierjét nekem köszönheti. — Mert tudod — szólt lelkesülten — mikor Milán elolvasta soraidat, oda volt a boldogságtól s azt kérdezte, hogy milyen rangot akarok. Elég szamár voltam, hogy csak őrnagyit kértem, mert ha azt mondom, hogy ezredes akarok lenni, már akkor az lehettem volna, olyan katonai tekintélyed volt előtte. Soha sem felejtem el, mikor egy nagy tiszti értekezleten szó esett rólad, valaki felolvasta a „Szatmár és Vidéke“ -azon számát, a melyben a krétai döntő ütközet volt általad hitelesen leírva, hogy Milán ekként nyilatkozott: „Uraim! Én ma a világ legkitűnőbb katonájának tartom Dimitrios de Ripp tábornokot.“ Masin barátomnak az volt a legelső dolga, hogy bevezetett a katonai kaszinóba, a minek az lett az eredménye, hogy a mint nevemet meghallották, oly lelkesedéssel fogadtak, hogy az ünnepeltetés- nek alig akart vége szakadni. Ily módon a legbarátságosabb viszonyba léptem a hadsereg vezető embereivel, s ennek folytán az európai sajtó tudósítói között én vagyok ismét az egyedüli, a ki mindenről a legalaposabban van informálva. — Irigykednek is reám a többi kartársak, de hát ez mindig igy volt és igy lesz a jövőben is, akár tetszik a „Times“, „Figaro“, „Presse“ stb. laptársaknak, akár nem, hogy minden fontosabb eseményről az egyedül hiteles értesítéseket csakis a „Szatmár és Vidéke“ hozza. Tegnap este Masin ezredes házához barátságos vacsorára volt híva a tisztikar és itt volt módom megtudni mindent ap róra, hogy történt, mint kezdődött, s miféle rugók dolgoztak a lefolyt eseményeknél. Hire hamva sincs ezen véres eseménynél a politikának, az egész asszonyi pletykából keletkezett s hogy ily szomorúan végződött, annak egyedül Draga királyné volt az okozója. Mert kérem az asszony mind egyforma, a legfőbb boldogsága valamennyinek, ha a másikról gyanús hire- ket terjeszthet, a mi pedig nagyon köny- nyen megyen, mert az első bizalmas barátnő, a kinek elmondja, siet legjobban túladni a hallottakon. Hátha még úgy esik, hogy a barátnők közül egyik.-másik magasra emelkedik, akkor a többi szövetségbe áll, hogy a szerencsés társnőnek az életéi megkeserítse. Draga Masin, mig királyné nem lett, jó viszonyban volt a többi előkelő szerb asszonynyal; ő szállította a legpikánsabb udvari pletykákat a társaságnak, de mindez, véget ért, a mint a trónra jutott. Megszakította a baráti köteléket s feltétlen hódolatot kívánt azoktól, a kik addig barátnői voltak. Látszólag meg is kapta, de aztán nap nap után fülébe ment az is, hogy ma itt Bogdano- vits tábornokné, tegnap o t Milicza ezre- desné, tegnapelőtt a harmadik helyen Zm- vánovics alezredesné, ezt meg azt a meg- jegyzést tette az ő felséges személyére, a minek aztán rendszerint az vólt a következménye, hogy Draga királyné dühbe jött, udvari fogatot küldött ma Bogdano- vics tábornoknéért, holnap Milicza ezre- desnéért, holnapután Zsivánovics alezre- désnéért és bevitette őket a konakba, jól lepiszkolta valamennyit s gyalogszerrel engedte őket hazamenni. Mint a dühös fúriák mentek az illetők haza és a dolog természeténél fogva volt mit hallgatni Bogdanovits tábornok, Milicza cztedes és Zsivánovics alezredes uraknak a feleségeiktől, hogy eltűrik, miszerint velük az a személy igy bánjon. Napirenden volt a legtöbb katonai családban az ilyenforma veszekedés, s miután Draga királyné is gyakran elővette felséges urát, hogy neki elégtételt szerezzen, egymást érte a katonaságnál a nyugdíjazás, áthelyezés, sőt igen gyakran a végleges elbocsátás is. Képzelhetni, hogy ily módon a katonaságnál folyton nőtt az elkeseredés a király és a királyné ellen, miután pedig nincsen olyan katona, a ki a feleségét elhallgaitatni képes volna, és nincsen olyan király, reszkessenek bár milliók tőle, a ki az asszonynak zsarnoka lehetne, a viszonyok nem hogy javultak volna, de állandóan rosszabbodtak, s miután a katona férjek nem tettek semmit, Zsivánovics alezredesné értekezletre hivta társnőit és egy zajos gyűlésen, a melyen érthető okból nagyon sok fiatal hadnagy és főhadnagy, az illető asszonyságok férjeinek adjutánsai is részt vettek, határozatiig kimondták, hogy egy monstre-kül- döttség megy a konakba és felhívja a királyt, hogy a feleségét kergesse a pokolba. Mikor a magasabb rangú tisztek erről a határozatról értesültek, ijedten jöttek össze és abban állapodtak meg, hogy Masin és Misics ezredesek vezetése alatt egy tisztekből álló küldöttség fog a királyhoz menni és felkéri őt, hogy tekintettel az asszonyok között uralkodó ingerült hangulatra, küldje' el feleségét valamelyik külföldi fürdőre, csakis igy remélhetvén a viszonyok jobbra fordulását. Szó sem volt tehát arról, hogy bárkit is megöljenek, s ha a küldöttség fogadásánál Draga királyné dühösen közbe nem szól, mindaz nem történt volna. Azonban mikor Masin ezredes, a ki neki első férje után sógora is, higgadt szavakkal ecsetelte a helyzetet, a királyné mérgesen közbeszólt és névleg is megemlítette Szivics kapitány feleségét, a kit épen az nap mosdatott meg a konakban, ekkor törRóth Fülöp i kárlsbádi cziporaktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. .== Közvetlen a Pannónia szálloda mellett 1 Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
