Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-09 / 23. szám
Huszadik évfolyam. 23-ik szám. Szatmár, 1903. junius\9. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. |s MEGJELEN MINDEN KEDDEN. S AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 Ö1L Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 > Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcra 6-ik sz. alatt. = ■nr'.T .-F.-F<->isr-«Z A Twr : 73A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. = HIRDETÉS a lap kiadóhivatalában a legolcsóbb mellett fölvétetnek Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetések díjjal előre flseteadlk. Városi közgyűlés. Szép számban gyűltek össze a városatyák, a miből a tárgysorozat ismerete nélkül is tudni lehetett, hogy választás lesz. Kis állás, egy I. oszt. irnoki állás betöltése volt napirenden, de az a dolog érdemén mit sem vál toztat, miután a kicsinél épen annyiféle a rugó, mint mikor nagyról van szó, a külömbség legfeljebb csak annyi, hogy a kedélyek hullámzása sokkal erősebb az egyiknél, mint a másiknál. Igaz, hogy a közgyámi állás is most jött választás alá, azonban ^rre csak egy jelölt lévén, a tömeges felvonulás nem ezért történt. A tárgysorozat különben semmi más érdekest nem mutatott, s hogy a keramit és aszfalt akkora szóvitát fog előidézni, mint a minőt előidézett, előre még sejteni sem tehetett. Ez a kettő aztán ki is merített minden érdeklődést, s ha a választásról és az Árpád és Kazinczy-utczák műburkolattal való ellátásáról beszámolunk, tulajdonképen végeztünk a közgyűléssel. A közgyűlésen a főispán elnökölt. A hitelesítő küldöttség kirendelés után olvastatott a polgármester havi jelentése, a mely tudomásul vétetett. Megemlítjük belőle, hogy a polgármester részt vett a nagybánya-zsibói, szatmár-erdődi és szatmár-fehérgyarmati vasutak évi közgyűlésén, a hol a múlt évi tiszta nyereség megállápittatott, s e szerint a hegyi vasút bevétele az előbbi évhez képest nem csökkent, ellenben a másik kettőé kevesebb volt; továbbá, hogy a tervbe vett szatmár-mátészalkai vasút kiépítésére nézve napról-napra kedvezőbbek a kilátások. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a belügyminiszter a borsókás sertések kisajátításáról alkotott szabályrendelettől a jóváhagyást megtagadta. Következvén a választás, miután a kijelölő bizottság a közgyámi állásra egyedül pályázó dr. Lénárd István I. oszt aljegyzőt jelölte, közgyűlés egyhangúlag megválasztotta, ellenben az I. oszt. irnoki állásra többen jelöltetvén, erre nézve szavazás rendeltetett, s miután a beadott 73 szavazatból Horváth Sándor 30. ifj. Szentiványi Sándor 21, Dóri László 14, Berky István 5 és Bodnár Lajos 3 szavazatot kapott, főispán a legtöbb szavazatot nyert Horváth Sándort jelentette ki megválasztottnak. A nyugdijválasztmány előterjesztésére közgyűlés Bartha Károly rendőr őrmester nyugdíjjogosultságát 1888. január i-től kezdődőleg megállapította; az utkaparókat a nyugdijjogosultak közé felvette és végül Laboncz András közrendőrt szolgálatképtelenség miatt évi 293 k-val nyugdíjazta. Az óvoda és tankötelesek összeírásával ez évben 280 K költség kiutalása mellett a tanítói kart megbízta. Eddig minden vita nélkül nyert 1 elfogadást, de annál nagyobb szóharcz j fejlődött ki, a mikor a gazdasági szakosztály javaslata került szőnyegre, hogy a Kazinczy- és Árpád-utczák kerámit burkolattal láttassanak el. Dr. Törzseök Károly indítványozta, hogy a kérdés vétessék le a napirendről s a két utcza helyett a Honvéd-utczának sorompón túli része köveztessék ki. Ha pedig ez nem fogadtatnék el, kerámit helyett aszfalt burkolat alkalmaztassák. Dr. Farkas Antal elfogadja a kerámitot az Árpád-utczára, de a Kazinezy-utczára aszfaltot javasol, mint a mely lármát nem csinál és igy az ottlévö iskolákban a tanítást nem zavarja. Ugyanezt pártolja Veréczy Antal és Os- váth Elemér is. Csomay Imre nem barátja se a kerámitnak, se az aszfaltnak, azért a gránitkő mellett tör lándzsát, de ha a többség ezt nem akarná, úgy ő is a dr. Farkas Antal indítványát pártolja. Pap Géza polgármester aztán alaposan kimagyarázza, miért nem való a Kazinczy-utczában de egyáltalán az aszfalt burkolat, s miután még Antal Dániel és dr Vajay Károly is ily értelemben szólal fel és Erdélyi István főmér nők szakértői véleménye szerint is a kerámit a czélszerü, a közgyűlés a gazdasági szakosztály javaslatát fogadja el. Hozzájárult közgyűlés, hogy a Saár- és Mocsárerdőn egy-egy erdőőri lakás építtessék, valamint hogy a Szat- már-udvari útnak városunk határán átvonuló része a megyei részszel egyidejűleg és ahhoz hasonló költséggel kiépíttessék. Pártolólag elfogadta Budapest székes főváros átiratát, hogy a külföldön lakó s hazánkból jövedelmet élvező birtokosok adót fizessenek Végül Fodor György és Békéssy Géza részére 6, Markó Kálmán részére 4, Pethő György, Erdélyi István és Tankóczy Gyula részére 5 heti és Hajdú Károly részére egy havi szabadságot engedélyezett. Más tárgy bem lévén, főispán a közgyűlést d. u. 5 órakor berekesztette. X. Y. Z. E három betű aláírásával jelent meg e lap 20. számában a vezérczikk, — a „Lövölde“ ügyével foglalkozva. Hogy a nagyközönség, s főképen azok, akik annak idején hivatva lesznek ez ügyben határozatot hozni, ne csak az elferdített, — de a való igazságot megtudhassák, ez ok miatt óhajtom a „Lövöldének“ a nemes város ez idöszerinti mostoha gyermekének igszeágát, lehetőleg kivilágítani. Az Egyesület igazságos kérését az alábbi történeti részletekből tudhatjuk meg legjobban. A Lövölde története kezdődik a negyvenes évek elejéről, a mikor is Szatmár városának akkori nemes Magislrátusa — helyet adott a Lövöldének a jelenlegi Kossuth-kertnek déli oldalán, vagyis ott a hol az egylet So évnél tovább, nemesen TAKCZA. —o-» jm coo*;» ♦A piros sipkás fiú. Irta: Strósz László. Nemes Szatmár vármegyében a Bükk- hegység alján fekszik a Rákócziak ősi fészkéről hires Erdőd község. Köröskörül hegyek határolják. Vadregényes, mohpárnás völgyben áll a falu, középen egy kiemelkedő halmon a templom, melyet még Rákóczi Ferencz építtetett, góthives modorban. Nevezetes hely ez a templom. A kuruczok daliás vitézei itt könyörögtek a magyarok Istenéhez, hogy c«atájok szerencsés kimenetelű legyen, itt szállott föl a magasba a hálaima, dicsőítő ének a csata győzelmes befejezésekor. A templom falán márvány táblák örökítik a dicső vezérek emlékét. A történelmi nevezetességű helynek élénk társadalma van. A Károlyi grófok hatalmas kiterjedésű birtoka itt szögellik a hegyeken át a Szamos folyó felé. Minden ház valaha, a kuruczok világraszóló idejében a szabadságnak szent temploma volt. Örökké égtek ezen a helyen az áldozati tüzek, a hazaszeretet lobogása messze el- világitott a sivár, a sötét labancz éjszakába ... Mikor a vár idegen kézre került, a szent helyek vig mulatozások tanyájává lettek, ahol minden hazafiui emléket elpusztítottak a labar.czok, nyoma se legyen többé a magyar emlékeknek. A várhegy aljában vigan lobogtak a tábori tüzek. A kuruczok fáradt csapatai ülték körül a tüzeket, el ei beszélve a régi jó időkről. A nagy majtényi síkon harczol- tak a labanczokkal, ahol később Károlyi kötötte meg a békét velők, akkor már, mikor Rákó.'zi messze idegenben a hontalan ság keserű kenyerét fogyasztotta. Az egyik csapatban egy fiatal gön- dörhaju, gyermekarczu katona ült, fejét busán tenyerébe tette. Nem érdekelte baj- társai beszélgetése, valami másra gondolhatott, talán haza, a szülői házra, ahol aggódó anyai szív várta türelmetlenül az egyetlen fiát, a kis család reménységét, örömét. Ki tudja azt, mi epeszthette az ifjú szivét? Hazája boldogtalan sorsa, vagy valami más? . . . Az öreg katonák viditgat- ják, tréfálkoznak vele. Az ifjú nem hallgat a vig kaczajra, komolyan emeli fel fejét és réveteg néz messze, a sötét éjszakába. A távolról harczi riadót fújnak, csatasorba szólítják a kuruezokat, mert imhol éjfél után a labanezok már a nyomukban lesznek, akiknek tömött csapata a bükkös szélén , nyomul előre az erdődi vár alá. Hirtelen verődnek csapatba a kuruczok a tábori tüzek mellől a haragos kürtszóra, bár az örökös fegyverviselés nagyon megviselte őket. De a hazáért mindenre készek. Halljanak meg ők, de viruljon a hon 1 A kis göndörhaju vörössipkás fiú is odaállt a katonák közé, hogy szembetalálja magát ezer halállal, a nagy küzdelemmel. Hajnali virradóra már mindkét részről heves ágyúzás, golyózápor, véres összetűzések vannak a kuruczok és labanezok közt. Még az öreg katonák is régen láttak ilyen heves, vadállatias küzdelmet, amilyen most ! folyik. A puskaropogások közt csak dörgött a parancsnokló vezér szava: — Előre fiuk 1 csak előre 1... A kis vörössapkás is ott rohan egy század élén bele a nagy veszedelembe. — Halálba — a zászló becsületéért. Amint a széles árkon átugrott, egy eltévedt golyó szivén találja őt, piros arcza hófehér lesz, lováról lebukik. Az utolsó Isten hoz- zádot is hangtalanul mondta vitéz bajtársainak : — Előre fiuk — a zászló becsületéért I . . . Feje aláhanyatlott, halk sóhajtása után szemét lehunyta örökre. . . . A véres harcz tovább folyt. A labanezok az erős támadásra megtörtek, a rend felbomlott és fejüket vesztve őrült futásban kerestek megmenekülést. A kuruczok — a kivívott győzelem helyében — vakon rohantak a labanezok után, utjokban sorra vágják a hátramaradt gyászvitézeket. A kuruczok győzelme teljes volt. A kivívott diadal felejtette a kuruczokkal veszteségöket. Mire a nap előkerült a hegyek mögül, már a csatazaj elnémult. A kukoricza szántóföldében itt-ott piros ruhás ' katonák feküdtek, kiömlő vérükben fürdött a haj- nali napsugár. A piros sapkás fiú is ott feküdt a kukoriczás oldalán egy széles árokban némán, szótlanul. Az öreg vitézek, mikor meglátták a halvány arezot, a kabátra lassan szivárgó piros vért, a részvét, az őszinte fájdalom halk moraja zúgott végig csapataikon. A kis piros sipkás talán előre látta a I csataképet, mintha megálmodta volna sorsát, bizonyosan azért volt olyan szomorú az este — mondogatták a kuruczok. Mire a napsugár teljes pompájában tűzött az erdődi csatatérre, a nős katona, a kis göndörhaju fiú, már ott feküdt a hegy tövében, egy szomorú fűzfa alatt. A feléje boruló hantra csákóját tették és katonaköpenyét terítették bajtársai, kereszt helyett pedig az a zászló volt oda tűzve, a melynek megmentéséért oly hősi halált halt. Ä kürtös megszólaltatta a tárogatót: Isten kürtjét. Dallama a szivekig hatott. Elsiratták benne a hős vitézt, keseregtek a haza szabadságán, melyet az árulók már régen elföldeltek. Idővel azután, mikor a majtényi síkon a békét megkötötték, az izgalmas napokat némaság, nyugalmas élet váltotta fel. Csak az aratók dala hangzik olykor vidáman a csata helyén, a falubeli lányok pajzán játéka deríti fel a végtelen szomorúságot, mit a fájdalom emléke előidéz. Az öreg fűzfa lecsüngő ágaival egész befödi a jeltelen sirt, ahol a kis vörös sipkás nyugszik. Ha a vándor arra megy, megihleti a hely, megsüvegeli a airhantot, talán valami benső érzés miatt. Az odavalók is mind levett kalappal haladnak el a mohos vadvirággal benőtt sir mellett. Az ország másik részén pedig, nagy hegyek mögé rejlett falucskában egy öreg ősz asszony egyre várja, türelmetlenül lesi, hogy jön-e már katona fia, ki régen elment messze vidékre harczolni a szabadságért. Szegény fiúi Ha tudta volnál . . . Azóta vár, vár . . . Olvasóját pergeti Hóth Fülöp kárlisbádi czipőraktárát Közvetlen a Pannónia , ===== szálloda mellett! ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ° Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára,
