Szatmár és Vidéke, 1903 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-19 / 20. szám

Huszadik évfolyam. 20-ik szám. Szatmár, 1903. május 19. VIDÉKE. te TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. — AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:,= Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fllL Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára. . 16 » Községek, községi jegyzők ée néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS ftlADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá elóflzelések és hirdetések is küldendők: = Morvái lino* hSnyvnyemdá]« EStvia-utcza 6-ik tz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK tmL M. e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fUvéteiaok. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdotónok díjjal előre lsotornáik. Lövölde. Régen hilzódó ügy került ismét napirendre, a melynek végleges meg­oldása úgy a városra, mint a lövész- egyesületre egyformán kívánatos. Ez a lövölde kérdése. A Kossuth-kert létesí­tése alkalmával ugyanis a régi czéllö- j vészeti helyet a város kertnek elfog­lalta és igy a lövészegyesület hely I nélkül maradt s azóta a tagok nem 1 tudják a czéllövészetet hol gyakorolni, j Megfordult a kérdés már a bíróság ! előtt is, miután az egylet sommás visz- j szahelyezést kért a város, ellen, de a bíróság a keresetet elutasította, mert beigazoltnak látta, hogy a város és az, egylet között létrejött szerződéshez ké­pest a város jogával élt, mikor a lö­vészeket régi helyüktől kitelepítette. A szerződés szerint á lövészegyesület a város tulajdonába bocsátotta a lövelde telkét minden épületekkel együtt, a vá­ros pedig ennek ellenében kifizette az egyesület adósságait és megengedte, hogy ottan mindaddig gyakorolhassák a czéllö vészetet, a mig annak gyakor­lása a .rendőrhatóság által be nem til- tatik. Ez pedig bekövetkezett, mikor a Népkert, a Pap János-féle telek és a Lövölde egybefoglalásával a Kossuth- kert létesült. Egy közsétányon a czél- lövészet gyakorlását, bármiként han­goztassák is lövészeink annak ártalmat­lan voltát, megengedni nem szabad. A lövészegyesület legutóbb azzal a kérelemmel fordult a városhoz, hogy engedjen át részére a körtvélyesi er­dőben 40 hold területet és építsen egy a bemutatott terv szerint mintegy 40 -ezer korona költségbe kerülő díszes épületet. Ezt a kérelmet azonban a gazdasági szakosztály teljesíthetőnek nem találta, hanem hogy mégis a vá­ros n^ látszassák olyannak, mint a ki ri­degen elzárkózik a lövészegyesület ré­szér öl jövö bármely kívánság elől, in ditványozta egy bizottság kiküldését, mely az egyesület vezető embereivel ■együtt tárgyalja meg a kérdést és ke-, ressen valami olyasféle megoldást, a mi az egyesületen is segítsen valamit és a városnak se kerüljön nagy költ­ségébe. Ez a bizottság szombaton ült össze a gazdasági tanácsos elnöklete alatt és hosszas eszmecsere után oly értelmű megállapodásra jutott, hogy ajánlani fogja a tanácsnak, miszerint a Kossuth-kertben a régi lövöldétől balra adjon egy kis területet és azt kevés költséggel szerelje fel. Vagyis a bizott­ság oda lyukadt ki, hogy a mit a bí­róság megtagadott, ő most visszahe­lyezni akarja a lövöldét a Kossuth- kertbe, más szóval a várossal be akarja ismertetni, hogy jogtalanul járt el, mi­kor a lövészeket kitelepítette, mert hi­szen nincsen abban semmi veszedelem, ha egy közkertben lövöldöznek. Nem akarjuk elhinni, hogy ebbe akár a közgyűlés, akár a tanács bele­menjen, miután a felett nem szükséges vitázni, hogy a Kossuth-kert létesítése óta a helyzeten mi sem változott, s azok a/, okok ma is fentforognak, a melyek a lövészek kitelepítését idézték elő, a mi tehát nem volt megenged­hető akkor, az nem lehet megenged hető ezután sem. Ha ez a megoldás elfogadtatnék, akkor a lövész egyesület méltán követelhetné, hogy régi jogába helyeztessék vissza, miután szükségte­lenül lett attól megfosztva. Semmi körülmények között nem szabad megengedni, hogy a czéllövé- szet a Kossuth-kertben helyet kapjon, mert az oda nem való. Keressen az egyesület magának egy alkalmas he­lyet, vagy adjon neki a város a Kört- vélyesen akkora területen — de nem 40 holdat — a mennyi elegendő, és járuljon hozzá a költséghez, hogy ma­guknak felszerelhessék, de a Kossuth- kert maradjon továbbra is egészen a sétáló és üdülő közönségé. Hangoztatjuk újból, hogy a város jogával élt, mikor a lövészetet ottan betiltotta, de jogtalanul járt el, mikor a 'lövőhely felszereléseit az egyesület minden megkérdezése és közreműkö­dése nélkül széthányatta, éppen azért ezen ténykedése folytán az egyesüle­tet kárpótolni tartozik. Ha lesz hely bárhol is, de nem a Kossuth-kertben, ottan a város kötelessége lesz a régi lőpályán volt felszerelésekhez hasonló felszereléseket készíttetni, de azzal nem tartozik, hogy lövőházat is építsen. Nem fog ártani azonban, ha a város kellő tájékozást szerez magának arról, hogy a lövészegyesület ez idő szerint az életképességnek minő fokán van, mert arra nézve, hogy az egye­sület esetleg a várostól támogatást nyerjen, kevesebb befolyással bírhat az a körülmény, hogy az egyesület már 50 év óta áll fent, mint az, hogy az egyesületnek ma is számos tagja van, a ki a ezéllövészetet, ezt a minden esetre férfias sportot, űzni akarja.. Kí­vánja be tehát az egyesület tagjainak névsorát, továbbá szabályos közgyűlési határozatot, melyiyel igazoltassák az egyesület részéről, hogy úgy a tagok számánál, mint anyagi eszközeinél fogva életképességgel bír, s csak ha az meg­történt, vegye tárgyalás alá a kérdést és határozzon a segély nagysága tekin­tetében. Az egyesületnek magának is érde­kében van, hogy végre bizonyosság szereztessék arról, miszerint a lövész­egyesület igenis életképes, a melynek fentmaradása a társadalmi életre fon­tossággal bir, s megszűnjék a majdnem köztudattá vált azon hit, hogy lövész­egyesület tulajdonképen már csak név- leg van, s hogy csupán egy pár em­ber az, a ki egy uj lövöldét szeretne kiforszirozni a várostól. Mert ha tény­TÁRCZA. Emlékbeszéd néhai Böszörményi Károly kir. tanácsos polgármes­ter arczképének leleplezése alkalmából. Tartotta: Tankóczi Gyula főkapitány. Tekintetes törvényhatósági Bizottság 1 Tisztelt ünneplő közönség! Úgy érzem, hogy e jelen pillanatban ünnepi hangulat tölti el e termet, mert a mai nap emlékeztetője a város életében, egy élénk, a jövő fejlődésének alapjait le­rakó munkás korszaknak, melynek igazi s az alkotásoknak, megfelelő méltatására oak a jövő nemzedék Lesz képes.­Úgy érzem, hogy a niai ünnepi han-i gúlát áthatja .a lelkeket, mert hiszen nta! arról emlékszünk meg, a ki tiszttársai isi az igaz polgárok szivében maradandó telteivel, igazlelküségével, atyai jóságával, halhatatlanná tette magát, kinek példány- szerű nemes alakja még akkor is a leg­nagyobb tiszteletet gerjesztette megjelel ftésével, Amidőn már munkától kifáradt’ agg koránál fogva, nemes, hosszú harezok kohójában megedzett lelke pihenés után vágyott. Bizony nehéz feladatot juttatott ne­kem a tekintetes Tanács, mert ha közvet­len szemlélője voltam is e! város bóldog.ü- lására, a társadalom és egyháza jávára iránt uló törekvésének, ha szivébe férkőz­tem is, melynek jósága melegét oly hosszú időn keresztül éreztem, mégis gyengének érzem magamat ahoz, hogy hű tolmácsa legyek egy nemes gondolkozásban kiváló, messze jövőbe világitó tettekben gazdag s a múlt időkből is páratlanul álló nagy férfiú érdemeinek méltatására. Mielőtt azonban megbízásomat tel­jesíteném, hadd tárjam fel ünnepünk ki­magasló alakjának rövid élettörténetét: Böszörményi Károly 1822. év már- czius 27-én Szatmár vármegyében Pettyén községben született, elég szegény sorsú nemes szülőktől,, kiknek nem igen volt módjukban, 4 gyermeküket iskoláztatni, .azonban már a gyermeknél nyilvánult nagy akaraterő, ez a lelki tulajdonság tette .lehetővé iskoláinak fényes sikerrel való befejezését s a kitűzött ezé i hoz való elérését. Midőn saját erejére utalva a szatmári ref. gimnáziu'nból a sárospataki gimnázium­ba mént, az első évzáró vizsgálaton már annyira kitüntette magát, hogy az akkori Zemplén megyei főispán, a még akkor kis diákot fiai mellé fogadta nevelőnek. Mint ilyen végezte el gimnáziumi tanul­mányait s további ernyedetlen szorgalom és munkássággal a jogot. Jogi tanulmányai befejeztével Szerda­helyi Pál alispán oldala mellett patvarista, i846-ban pedig ügyvéd lett s mint ügy­véd Szatmáron telepedett le. A fiatal ügyvéd kiváló nemes tulajdonságainál fogva rövid idő alatt megszerezte a közön­ség bizalmát s ügyvédi pályáján, melyet 1872. évig folytatott, lelkes védője volt az igazságnak, erős támasza a jogkereső kö­zönségnek, s megbecsülhetetlen jogta­nácsosa számos városi és vármegyei családnak. Az idők szokása szerint korán nősült, nőül vevén Jakó Karolinát i848. május havában. Házasságukból 5 gyermek szü­letett, ezek közül azonban csak két leány maradt életben, Kölcsey Sándorné kir. táblabiró neje és a szintén korán elhunyt Üray Lajosné. Húzasélele igen boldog, de rövid volt, forrón szeretett • neje legfiatalabb leányának Ilonának születése után rövid idő alatt, még az ötvenes évek elején elhunyt s bár igen fiatalon alig 3o éves korában özvegyen maradt, újra nem nősült, hanem hátra levő életét tisztán hivatalos köteles­ségének és gyermekei nevelésének szen­telte, pótolni akarván a hiányzó édesanya szerétét, mi teljes mértékben sikerült is neki. Egész élete nyitott könyvként tárul elénk, melyet az egyszerű nemes család­ból származott ifjú iskolai pályájának ki­tűnő megfutásával vezet be s már mint ifjú éles elméjével páratlan igazságával tűnt fel társai között s a szerénységbe bur­kolt nemes erények, melyeket mind halá­lig megőrzött, feljebb és feljebb emelték, tisztelettől kisérve minden lépése, mig a nép bizalma, polgártársai Őszinte ragasz­kodása folytán, nemcsak elfoglalta a köz­élet legmagasabb polezát a polgármesteri széket, de majd egy negyedszázadon ke­resztül viselte e tisztet a közönség ren­dületlen, soha egy perczig nem ingadozó, de sőt inkább fokozódó bizalmából. Mindvégig boldog példás családi éleiét, mint már jeleztem, a mozgalmas ,i$48-iki es tendőben alapította meg, talán a haza sorsa fölött aggódó lelkének vi­gasztalása iránti vágyódás vezették azon elhatározó lépéshez, hogy a galamblelkü. Jakó Karoliti urhölgygyel házasságra lép­jen, kivel átélte az elfojtott nemzeti fáj­dalom sötét, rideg és néma korszakát, érezte is bizonyára annak súlyát, de meg­élte még a kiengesztelödésnek biztató derengését is s láthatta a hazának éveken keresztül zátonyra feneklett élethajóját új­ból mozgásnak indíttatni. Szóval egy igen sokat hányatott s különféle változatokban dús korszaknak volt élő tanúja és munkása s megedzett lelke nem tudott alakulni a kor változó felfogásához, áramlatához, mindenkitől és mindentől függetlenített gondolkozásában mindenkor a véghetetlen hazaszeretet, a közügyek, a közjónak is- tápolására irányuló nemes törekvés nyilat­kozott meg s családja boldogitása mellett boldogságának fokozását látta abban, ha a szabadságharcz idején mint -nemzetőr, majd mint a közügyek lelkes bajnoka szolgált nemzetének. Hosszú, mindvégig nemesen küzdött életének rövid életrajzban nevezetesebb esemény-jelző határfáit igy felállítva, hadd töltsem ki a hézagokat, melyek kitöltése nélkül megvolnánk fosztva, közelebbi ismeretétől azon fényes lelki tulajdonok­nak, melyekkel ö bírt s azon maradandó sikerektől, melyek öt közöttünk ismert, tisztelt s örök emlékű alakká tették, ki­jelentvén már most, hogy fökép azon időszaknak fogok több időt szentelni, mi­dőn egész szolgálatát, egész erejét a város fejlődésének, a város javai gyarapításának s boldogulásának szentelte. Róth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! legolcsóbb bevásárlási forrást. 5 Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Thumbnails
Contents