Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-29 / 17. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

A város érdeke.

Múlt számunkban foglalkozván a polgármester-választás kérdésével, azt mondtuk, hogy a kik a Pap Géza személyét nem akarják, azok a közérdeket, a város javát Írták zászlójukra. Azóta egy hét múlt el, hallottuuk és olvastunk ismét egy csomó émelygős dicsériádát, de e kijelentésünket niucs okunk ma sem visszavonni, mert ennek alapja netn személyes ellenszenv, hanem igaz meggyőződés, s czélja nem hangulatcsinálás a másik jelölt érdekében, — a kinek különben arra szüksége sincsen, hanem az eszmék tisztázása.

Üres frázisok helyett tényekre hivatkozunk, s ezekből próbáljuk az ellene akczióba lépett párt álláspontját igazolni. Hogy mit tett ö eddig a város javára, azt az ő leglelkesebb hívei sem tudnák hirtelen megmondani, ellenben hogy mit tett a kárára, arra hamarább lehet válaszolni. Vegyük elő mindjárt azt a lapot, a hol azok a kötelességek vannak feljegyezve, a melyeket minden polgár a várossal és az állammal szemben teljesíteni tartozik, s a melyeket hogy teljesítsen is, itt e városban ellenőrizni első sorban a polgármester kötelessége; Ezek a köztartozások. Lássuk tehát ebbeli kötelességének, hogyan tett eleget

Pap Géza a polgár, s hogyan ellenőrizte ebbeli működésében Pap Géza a h. polgármester. A felelet egyszerű, évek óta semmiféle köztartozást nem fizetett, s ennek daczára a h. polgár- mester semmiféle lépést nem tett, hogy őt fizetésre szorítsa. Tartozásainak tisztája a következő:

I. Árvapénztár. Főkönyv I. kötet 63 lap. Pap Géza és társai árvapénztári 10000 koronás kölcsön után kamathátralék és törlesztési részlet 1899. julius 1-től 2100 K és ennek 7*/0 késedelmi kamata.

II. V i 11 a m v i 1 á.g i t á s i alap. Főkönyv 235. tétel. Pap Géza áram- dij hátralék összesen 466 K 84 f. Havi fogyasztás ez év januártól átalány szerint 5—8 korona.

III. Aszfaltgyalogjáróköltség. Főkönyv 936 t. sz. Attilla-utcza 10. sz. Pap János örökössei a városnak a Kossuth-kert czéljaira eladott telek előtti gyalogjáró készítési költség hátraléka az eladás slötti időből, tehát még 1896-ban vált esedékes, 249 K 82 f. Főkönyv 364. t. sz. Arpád-utcza 17. Pap János örökössei 1895-től 1900. deczember végéig

esedékessé vált mügyalogjáró költség összes részletei 298 K 66 f.

IV. Adóhátralék 3—4 évről 1000 E körül.

Azt mondhatják erre az ö lelkes

hi vei, hogy hiszen ezzel nem tett kárt a városnak, és aztán nem ő az egyedüli, a kinek ilyen tartozásai vannak. Csakhogy tegyünk egy kis külőmbséget. Anyagilag nem, de erkölcsileg igenis tett, mert hogy ö ennyi éven keresztül hátralékban maradhatott, az csak úgy történhetett meg, hogy mindazok a tisztviselők, a kiknek kötelességük lett volna öt fizetésre szorítani, ezt a kötelességüket nem teljesítették, nem teljesítették pedig azért, mert ő vele szemben nem merték teljesíteni. Az ő kötelességszegése, mert ez a legnagyobb mértékben annak nevezhető, egy egész sorát a kötelességszegéseknek idézte elő, a mi, ha bárminő szemüvegen nézzük is a dolgot, minden esetre sokkal nagyobb kár, mintha a fenti összeg elveszett volna.

Ha magán ember maradna adós bárminő czimen is, az sorsát bizonyára el nem kerülné, sah. polgár- mester a saját személyére nézve szabadalmat ad magának és ezt a szabadalmat mindazok respektálják, a. kiknek az volna a kötelességük, hogy a mi I törvény, azt vele szemben is végrehajtsák.

Világért sem vádoljuk a tisztikart. Teljesen feltudjuk fogni helyzetét. Példa állott előtte, hogy a ki a főjegyző kegyét birja, az nem félhet, semmi bajtól, sőt végül még külön

honoráriumban is részesül, mint Farkas Béla, aki pedig haragját vonja magára, az reszkessen, mert nem tudhatja, hogy boszuálló karja, mikor fog lesújtani, mint a főkapitánynál történt. Értjük tehát az elnézést, vagy a mint laptársaink mondják, a támogatást, hanem épen ebből kifolyólag nem vagyunk tisztában ama fenyegetéssel, hogyha Veréczyt választanák meg, nem számíthatna a tisztikar támogatására, mert hiszen Veréczynek ilyenszerü támogatásra egyáltalán nem is lenne szüksége.

„Azok beszélnek — mondja X. a Szamosban — kik közszerepeikben tekintélyesek, iránytadók, meggyanusit- hatatlanok, a kik bizonyára, a mikor Pap Géza mellett csoportosultak, tudták mit kíván a közérdek. És e tekintélyes emberek ítéletében bátran mégis nyugodhatik a közvélemény.“

Jól van, beszéljenek hát ezek a kiváló férfiak, hogy a mikor a polgár- mesterben a legelső kellék, a mivel bírnia kell, a kötelességtudás, s a mikor a városi összes vagyonok legfőbb őre a polgármester, a felhozott példa után is azt tartják-e, hogy csakugyan a közérdek egyenes I parancsa, hogy Pap Géza legyen a polgármester és csakugyan ö az egyetlen, a kinek erre az állásra kizárólagos igénye van? Beszéljenek és mondják ki Ítéletüket,

TAUCZA.

A mosoly.

— Angolból. —

— A mosolygás elragadóan illik kegyednek, nagyságos asszonyom. Mosolya úgy — annyira elbájol, hogy minden meggondolás nélkül lábai elé szeretnék borulni. Kegyed bizonnyal égi testvérének, a napnak mosolygását, melyet a legszebb nyári napon kifejt, tanulta el.

Az elefántcsontu legyezőnek egy könnyű ülése büntette meg forró bókjaimat.

— ön javíthatatlan trubadúr, dur- czáskodott gyönyörűséges vizávim.

— Hát mondja csak nagyságos asz- szonyom, van-e valami , igézőbb, mint édes mosoly szép női ajkról? A női-mo- soly egyenesen a paradicsomból veszi eredetét. Valamely angyal ajkáról fakadt először.

— Bizonyosan tudja ezt, hogy olyan határozottan Állítja ? Kiváncsiaskodott a szép asszony.

E kérdésre némi zavar fogott el. Már most mit válaszoljak ?

őszintén megvallva: előtanulmányaimban sehol sem volt e témáról szó. Komor és komoly tanáraim meg pláne nem hozakodtak efélével elő. A mosolyt sohasem definiálták, még nem is elemezték. Diplomatikus módon oldottam meg e kényes kérdést.

— Az emberiség őskorába kell visszanyúlnom, hogy a mosoly eredetét bizonyítsam. Igenis, a mosoly, a paradicsomból veszi eredetét, mert Éva anyánk nem almával, de okvetetlenül mosolyával bájolta el annyira Ádám apánkat, hogy

az Isten egyenes parancsa ellenére vétkezni tudott. És ez a vétekre-csábitó mosoly természetesen örökségképpen maradt a nöinemre.

—• Ezek hamis teóriák csalfa férfiú- ajkról, parírozott kedves szomszédnőm.

— Nem akarok kegyednek egyenesen ellentmondani, nagyságos asszonyom, viszonoztam udvariasan, pedig lehetne ám. Tény az, hogy erről a témáról pro és contra lehetne vitatkozni. Áttérek azonban a mosoly másik oldalára, azaz megvilágítom.

—. Villanyos fénnyel ? jegyzé meg a szép asszony.

— Nem, csak a Diogenes lámpájával. Az örökölt paradicsomi mosoly a századok folyamán változásokon ment keresztül és a változások két osztályba soroz hatók.

— No lám, most önnek ismét van anyaga beszédhez, nevetett a bájos nő. Tudom jól, hogy ön most a természet ölébe fog vezetni, hogy a virágok édes mosolyán kezdje fejtegetését.

— Ez mindenesetre elég hálás föld volna kutatásaim számára, de attól félek, hogy egész életem sem volna elég, hogy ezt a feladatot emberségesen teljesítsem.

Kissé gúnyos pillantást láttam ..a szép asszony szeméből felém villannia

— Halljuk tehát, hogyan oldja meg feladatát a mosolyok variálásában. Nehéz dolog mondhatom, hogy a könnyű, géniusz, szárnycsattogásait érthetővé tegye.

— És én mégis bátran megpróbálkozom vele, nagyságos asszonyom. Mint már imént volt szerencsém megjegyezni, én a mosolyt két osztályba sorozom.

— Mint valami professzor.

— Az első osztály: a szív mosolya.

— Hogy mosolyog a szív ?

— Visszasugárzik. A szív mosolya a legeslegbensőbb kamarából ered, s mert

igaz és szép: mindenkit elbájol. Éppen olyan miül a dal szavak nélkül.

— Elég költői hasonlat.

— Gyakorta úgy suhan az arczon végig, mint valami könnyű lehelet. De a gyorsaság daczára is varázshatása van: megszépiti a legrutabb arczot is, mert ebben a pillanatban: báj ömlik el rajta. Ez a mosoly, mely a szívből jön: a szívhez szól.

A gyönyörű nő komolyan nézett reáin, mikor kérdezte:

— És a másik: az ész mosolya?

— Ez egészen más. Ezt erőszakosan varázsoljuk arczunkra. Sohasem jön a szívből, mert színből gyakoroljuk. Ez különben a társadalomnak bűne, melyet minden körben elfogadtak. És most már olyan művésziesen értik, hogy valódi mosolynak tudják feltüntetni. Pedig semmi más mint álarcz, mert alatta gyakran: undor, megvetés és utálat rejlik. Ez a mosoly olvan rejtek, mely alá szép simán igazi vagy hamis érzéseinket tudjuk búj tafni.

— ön tulszigoruan Ítél. Milyen gyakran mosolygunk gonosz czélzat nélkül is.

— Tény. Ámde leggyakrabban felebarátaink megtévesztésére szolgál. Engedjen egy rövid példát. Olyan mindennapit. Kegyed egy reggel heves főfájással ébred föl. Előtte való este kis kellemetlenségei voltak és most a legrosszabb kedélyhangul atban van. Csengetnek. Látogatókat jelentenek. Márton, miniszteri tanácsos neje és leánya kívánják tiszteletüket tenni. Kegyed semmiképpen sincs látogatásra hangolva, de társadalnr kötelessége és az udvariasság követelik, hogy őket elfogadja. Nagy kellemetlenség származhatnék abból, ha ezt elmulasztaná. És most mi történik? Kegyed a legszivélye- sebb mosolylyal megy vendégei elé és

a vendégek előtt egész kegyednél tartózkodások ideje alatt megtartja mosolyát. Nos, nem volt az a mosoly álarcz?

— Valóban, ez már gyakran megtörténi velem, felelte helybehagyólag a bájos asszony.

— Látja igy történik az élet minden fázisában. Az ész mosolya korántsem olyan szép, olyan bájos és olyan elragadó, mint a szív mosolya. Ámde talán éppen olyan szükséges az, hogy felebarátaink előtt igazi érzésünket eltakarjuk, mint a szűzi leánynak a szív mosolya, ki vőlegényét akarja szorosan magához bilincselni.

— Sok igazság van szavaiban.

— Az ész mosolya legjobban az aristokráczia köreiben van elterjedve. A lakájoktól kezdve mindenki mosolyog, hajlong, ha a kastély ura elébe lép. És milyen érzelmeket rejt e mosoly ? Irigy- séget, gyűlöletet, intrikát, megsértett önérzetet. De mindenki annyira bele van gyakorolva, hogy ügyesen elrejti az ész mosolya alá...

Szünetet tartottam.

— Nos nem folytatja ? Kérdé tágra nyitva égkék szemét a gyönyörű aszszony.

— Mára befejeztem. A hosszadalmasság együtt jár az unalommal. Kegyedet bizonnyal eddig is untattam hosszú fejtegetésemmel ?

— Oh, korántsem I Az előadása szerfelett tanulságos volt és engem élénken érdekelt.

— Komolyan?

— Egész komolyan.

— Akkor jutalmul kérek egy parányi — szivmosolyt.

A bájos asszony arczát egy aranyos mosoly futotta át, olyan mint a nyári éjiálom : csodás és tündéri. Ámde e mosoly szépsége daczára sem mernék megesküdni, hogy a szív vagy az ész mosolya volt-e?

Hlskolozi Henrik.

szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan ik- állitott, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, IDeáüs-tér. 'Váarosl^ázép'ö.Iet.