Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-22 / 16. szám

Pfir 23

rt^TizenKff0nfczedik évfolyam.

16-ik szám.

Szatmár, 1902. április 22rr.

iaT 11 T l .

SZATMAR

r

vidéké:

ÍOiiy 23

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Pofgármesterválasztás.

Előttünk áll a nehéz feladat, hogy kit ültessünk a polgármesteri székbe. Laptársaink többsége a kérdést már megoldotta, lelkes vezérczikkekben foglalván állást Pap Géza főjegyző mellett. Ha e czikkekben reászórt dicséretek az utolsó betűig vagy legalább nagy részben igazak volnának, mi is azt hisszük, hogy a választás egyhangú volna, de mert a közvélemény másként látja a tényeket s meg van neki is a maga tiszta képe a jelölt tulajdonságairól, egyhangú választásról aligha lehet szólani. Egy hatalmas tábor az, a mely a mostani főjegyzőt egyáltalán nem óhajtja a polgármesteri székben látni, és pedig azért nem óhajtja, mert a múltban kifejtett működését nem találja olyannak, a melylyel ezen kitüntetésre rászolgált volna, s nem látja benne épen azokat a felsorolt tulajdonságokat, a melyekre szükség volna, hogy működésétől a jövőben üdvös eredményeket remélhessünk.

Azt aláírja mindenki, hogy van éles esze, ismeri az ügyeket és hogy energikus ember, de itt aztán pont következik. Kiváló tulajdonságok ezek is, de értékük közszempontból csakis akkor van, ha a közérdeket szolgálják s az a nagy tábor, mely ellene sorakozik, a múltban szerzett tapasztalatokra támaszkodva úgy van meggyőződve, hogy az az éles ész, nagy ügyismeret és energia édes kevés hasznára volt eddig a városnak. Sőt nagyon sokan pláne azt mondják, hogy inkább

kárára volt. Egyáltalán nem látják benne azt, hogy cselekedeteiben a közérdek vezérelné, e nélkül pedig csakugyan nem lehet kvalifikálva a polgármesteri állásra.

Nem, akarunk ez idő szerint részletekbe bocsátkozni, a mit mondtunk azt is inkább azért mondtuk, hogy egyelőre csak kifejezést adjunk az ellenvéleménynek, de a választásig lesz alkalmunk még többször is foglalkozni e kérdéssel és akkor részletesen fogjuk bizonyítani, hogy a fenti kijelentéseknek alapjuk van, s hogy a kik az ő személyét nem akarják, azok a közérdeket, a város javát írták zászlójukra. Nem személyes kérdés ez, az ő egyéniségének rokonszenves vagy ellenszenves volta nem játszik itt semmi szerepet s egészen ki lehet hagyni az argumentumok közül, mintha sokan azért volnának ellene, mert vele nem rokonszenveznek.

Azok, a kik ellene vannak, tegnap mégis állapodtak a jelölt személyében. Egy olyan férfiút nyertek meg, a kinek egyénisége teljes garancziát nyújt arra nézve, hogy vezetése alatt a város ügyei rendben fognak tovább haladni. Tiszta jellem, kötelességtudó és munkaszerető ember, egyik dísze az igazságszolgáltatásnak és biztosan mondhatjuk, hogy dísze lesz majd uj állásának is. Gratulálunk a város közönségének e szerencséhez. E férfiú Veré- czy Antal kir. táblai biró, a helybeli kir. járásbiróság vezetője. Neve egy programm, nincs szüksége arra, hogy dicsérjük.

A jogszolgáltatás terén szer- zett tapasztalataink.

(Folytatás.)

Megjegyzésünk van a büntető felebb- viteli és a vádtanácsra vonatkozólag is, bár itt is éppen úgy mint a többi szakoknál csak elismeréssel emlékezhetünk meg az előadók munkásságáról.

E két tanácsnál ugyanis helytelennek tartjuk ama gyakorlatot, hogy az előadók előre Írásban elkészített határozati tervezetet hoznak a tárgyalásra s ezzel teljesen szemelől tévesztik a szóbeliségnek azon követelményét, amely megkívánja, hogy az ügy sorsa a tárgyaláson a szóbeli előadások alapján dőljön el. Az előadó — nagyon természetesen — elfogult az ő javaslata iránt, a szavazó biró pedig ilyen gyakorlat mellett jobban tartózkodik az előadóval esetleg ellenkező véleményének nyilvánításától, kímélni akarván biró társát az előadmány helyet elfogadott határozat írásba foglalásának munkájától. A szóbeli tárgyalás tisztán formasággá válik, ami pedig a törvény rendelkezései szerint nem helyes és sem az igazságszolgáltatásnak, sem a feleknek érdekében nem kívánatos.

Újból kell hangoztatnunk nem orvosolt panaszunkat a kir. törvényszéknek felette sérelmes költség megállapítása ellen, melyből már egyenesen arra kell következtetni, hogy a kir. törvényszéki előadók nagyobb része az ügyvédi munkát lenézi, semminek tartja.

Igen sokszor nem részesül az ügyvéd munkája csak megközelítőleg is megfelelő díjazásban, — számos esetben pedig úgy látszik nem is vétetik figyelembe.

Erre mutat a 17297/899 P. sz. alatt folyamatba tett per, amelyet a sok közül példakép felhozunk s a melyben, mint az a periratokból megállapítható, a .felperesi képviselőnek a periratok s észrevételek bélyegére s tanudijakra 66 korona, —\ ezenkívül pedig a törvényszék székhelyén lakó

helyettesnek díjazására 22 K 5 f készkiadása volt. Az összes készkiadás tett tehát 88 K 5 fillért.

Ezzel szemben pedig ezen nagyértékü és meglehetősen bonyolódott perben meg- állapittatott a felperesi képviselő részére I dij és költség összesen 98 K 80 f. Vagyis a három periratnak s két rendbéli észrevételnek szerkesztéséért s az ezen felül a perben felmerült eljárásokért összesen 10 K 75 f munkadij ítéltetett meg.

Köztudomású, hogy a viszonyok mindinkább rosszabbodnak, — a megélhetés mindig drágább és drágább. Épen a bírói kar inditott ennek folytán eléggé nem méltányolható mozgalmat a fizetés emelés iránt. Annál inkább érthetelen, hogy ugyanez a kar téveszti szem elől a viszonyokból folyó követelményeket sajnálatos következetességgel az ügyvédi munka honorálásánál.

S nem igazságos dolog,, hogy az ügyvédi díjazásért elvállalt ügyekben se kapja meg a kiérdemelt munkadiját, — midőn másrészt ingyenes munkája a folyton nagyobb számú pártfogó ügyvédi és védői kirendelésekkel állandóan szaporodik s előreláthatóan még jobban is fog szaporodni, — miután újabban Nagy méltóságod megkívánja a kamarától, hogy pártfogó ügyvédet rendeljen ki még a sommás perekben is.

A bűnügyekben is az állam által igénybe vett minden tényező díjazásban részesül, egyedül az ügyvédnek kell díjtalanul teljesíteni a védői tisztet, ami pedig nem ritkán napokig terjedő munkát ad.

Kérjük Nagyméltóságod intézkedését arra, hogy a védő ügyvéd részére a bűnvádi általányból megfelelő dij utaltassék ki.

Örömmel konstatáljuk, hogy a telekkönyvi betétszerkesztési munkálatok végre törvényszékünk területén is folyamatba tétettek. Úgy a munkának gyorsítása, mint alapossága szempontjából kívánatos volna azonban az itt alkalmazott személyzet számának emelése.

TÁHCZA.

11

Szatmár földén.*)

Irta : Kótai Lajos.

Szép Nagykunság, oda hagyva jó földedet,

Itt vagyok, a véletlen sors ide vetett; Szatmár földén járok-kelek elmerengve,

Szállva-kelve, képzeletröl-képzeletre.

Pihenj kissé, hagyj magamra régi bánat, Lelkesültség pirja fesd ki bus orczámat;

S mig szivemből ajakarara zendül a dal, Emésztő gond csilapulj le viharoddal.

Léha korszak komoritó árnya, képe Szálj le mélyen fájó szivem rejtekébe,

Mig kitárult képei a fényes múltnak Lelkem előtt lenge ködben elvonulnak.

— Merre látok, szét körültem csendes a táj, Mint a halott, akinek már semmi sem fáj ;

De megszólal konogva a múlt harangja

S nagy időknek sirba-tüntét megsiratja.

Temető lett, puszta a táj, hervad a tér,

Mint midőn az ősz letüntén itt van a tél;

De úgy tetszik felette a szemfedelnek Honért küzdő óriások járnak-kelnek.

Támad Szabolcs; Tas, Tuhutum bozogánya Szerte szórt had maradványit törbhányja;

S rettegés közt érti, érzi a futó-had Magyar előtt az ellenség elfutó-hab.

— Nem, nem úgy van; ők letűntek, ók pihennek; Ezred éve a lezajlott küzdelemnek ; Ellenségünk annyi, mint a tenger habja

S ellenünk zug váilainkon összecsapva.

*) Mutatvány szerzőnek közelebb megjelenő költe- mény kötetéből.

— Nem olv messze átlépve egy árnyas erdóti Ott van Medgyes, tornyaival ott van Erdőd; Délnyugatra Károly, tovább Ecsed vára, Dicsőség van feljegyezve zászlajára.

A nemzeti érzelmeknek harczi népe Lelkesülten kardot vett vas kezébe ;

S hajh Rákóczy, Magyarország fejedelme !.. . Itt borult be gyászvirággal honszerelme.

Régi várak elpusztultak, romba dűltek, Romladékin ködös emlék települt meg;

S hol vérökkel hősök rótták le a zsóldot, Szerte hordák léhalelkü korcsutódok.

Jó reménység töri, szántja az ugarat,

S akinek a szive, lelke legfukarabb,

Azé lesz a föld, kalásza, széna-boglyák,

S akié volt, lassan-lassan kidobolják.

Idegen szív szállja meg az ősi telket,

Akié volt, koldusbottal útra kelhet;

Úti emlék bu, sóhajtás, késó bánat, —

— Oh ha egyen, százan-ezren okulnának. —

— Ősi szellem, kelj fel újra a magyarban;

S ki megvédted annyi vészben, zivatarban, Népek atyja, légy te védő, áldó Isten

S áldj meg minket akaratban, tettben, hitben 1

A magyari lakodalom.

A várdomb alján egy nagy csapat varjú szállt fel ijjedt és kellemetlen káro- gással — valahol lőttek az éjszakában s a pákosztos konfidens madársereg rekedt kárörvendéssel felelt a tompa viszhang- nak. Később valami kóbor kutya került a bokrok közé s akkor meg arra támadtak éktelen csufondáros lármával. — Azután jóformán csend lett — úgy hogy a czigány muzsika az alsó portáról tisztán

oda hallatszott. Különösen a nagybőgős dünnyögő hangja.

Ott lakodalom volt az előtt való nap s mert a fiatal pár azóta a canale grandon hallgatta a buja olasz nótát ; itthon szabad és korlátlan volt a jókedv.

A két vagy három napos mulatságok gyakoriak voltak az alsó portán, jó kis háromezer hold föld bőven eresztett az ilyesmire is. Mikor Bánó Sári a nagyobbik lány az.esküvő délutánján utazó ruhában végig köszönt a búcsúzó násznép közt, a kisebbik lány, Tilda, büszke diadalmas mosolylyal nézett körül, a szemét egy pillanatra a Sáf^r Laczi dúlt és sápadt arczán felejtette, a ki rángatózós ajakkal és kényszerűéit mosolygással küzködött magával, azután megkönynyeb- bülten sóhajtott fel, mintha mázsányi teher szakadt volna le a leikéről. Az eszem iszom czimborák hátul össze kacsintottak, Sebrik Pistának súgva mondta a szomszédja.

— Lesz még szőlő lágy kenyér.

A társaságon nem igen látszott a bucsuzáz, inkább mintha uj remények keltek volna a Tilda nagylányos magaviseletéből. A nénik pedig azonnal hozzá fogtak a kuszáit szálú házassági kómbi- nácziókhoz — ők még a farsangon másik lakodalmat akartak itt ülni.

A társaság már a reggel is jóformán kapatos volt, jókedvű és mindamel- lelt tisztességtudó. úgy hogy az asszonynép is szívesen kitartott az urakkal. Ők ugyan aludtak közbe, de rövid álmuk után lázas sietséggel rendezték a toalettjüket, hogy megint bekerüljenek.

sápadtan, érdekesen sötét karikákkal a szemük körül. Délfelé a legtarkább szánkó és lóverseny után, olyan is akadt a ki tisztára kijózanodott. A nagy fehér asztalt csendesebb és féligmeddig bűnbánó sereg ülte körül. Ekkor hozták az első sürgönyt Velenczéböl, a czigány valami észbontó rivalgó tárogatót kézdett s a jókedv megint elementáris erővel tört ki.

Az ebéd vége felé valakinek eszébe jutott, hogy a kis Pistit a legkisebb Bánó fiút — a ki most duskálkodva az idegen csengők és zürgők között 7 paraszt fiút is fogott a szánkója elé és eszeveszett zenebonával szánkázott '— még senki sem sem éltette és tavaszvirágos, jövendő mondós dikeziót kezdett.

Ezt egyszerűen nem hallgatták.

Szürkületre az öregek is szegletbe hajították a kártyát, a czigányuak kétfelé kellett szakadni. Az öregek komoran bus egyhangú nótákat huzattak, majd érthetetlenül tüzes melódiák mellett kipirult arczczal és villogó szemekkel verdesték a mellüket.

Odakint már órája, hogy rakták a csárdást, Csedregh Adorján a czigányok közzé állott s onnan izgatta a párokat, néha a füléhez kapta a pikulás éktelenül sivitó szerszámját. A pusztákon remek dobhártyák teremnek.

Az ajtóban a Sáfár Laczi major gazdája szólott be a felső portáról, az urát hivatta. Az a kisebbik Csedregh fiút is magával vitte.

— Hová mennek? kérdezte Tilda.

r

szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinkét; hói papi öltö' nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikköket, Szatmár, HDeáüs-tér. ‘Városli.ázépTö.let.