Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-15 / 15. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: == Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM: 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. ===== HIRDETÉSEK — %> e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. — Hirdetések díjjal előre fizetendők. ■!*« Igazgatói jelentés. A Széchenyi-Társulat szerdán tartott választmányi ülésén nagy helyesléssel tette magáévá Nagy Béla igazgató jelentését, melyben múlt évi működéséről beszámol. Egész terjedelmében közreadjuk, és félhivjuk reá a figyelmét mindenkinek; nagyon érdemes munkát végez, a ki végig olvassa. Szól pedig a jelentés következőleg: Tekintetes közgyűlési Az elmúlt 1901-ik esztendő igazgatói működésem első éve volt. Mint székfoglaló beszédemben jeleztem, lelki aggodalommal fogadtam a csekélységem felé irányult bizalmat, hogy nagy érdemű elődök örökébe ülve, egy országos nevű egyesület kormányzását véve kezeimbe, megtudok-e felelni kötelességemnek s képes leszek-e e társulatot, ennek működését az eddigi színvonalon nemcsak megtartani, hanem azt emelni, fejleszteni is; Igazságos birája magának senki sem lehet. Működésemről az igen tisztelt közgyűlés van hivatva bírálatot mondani. Hogy ez megtörténhessék, társulatunk múlt évi működéséről, az előfordult nevezetesebb mozzanatokról jelentésemet kötelességemhez képest az igen tisztelt közgyűlés elé terjesztem. Beszéljenek a tények, melyekhez csak annyit legyen szabad hozzájuk fűznöm, hogy én, a menynyire legjobb tehetségem és a Társulat anyagi ereje engedte, igyekeztem azon, hogy a belém helyezett bizalomnak megfelelhessek. A fontosabb ügyekben igazgató társaimat értekezletre összehívtam s egyöntetű megállapodásunk alapján intézkedtem. A folyó ügyeket pedig a kir. tanfelügyelőség és az iroda vezető ség segélyével legjobb belátásom szerint intéztem el. Tavasz nyiltával legelső gondunk volt a gyermek-menhelyek szervezésére vonatkozó intézkedések megtétele. Igazgató társaimmal együtt, titkárunk és az irodavezetőség közremunkálá- sával megvizsgáltuk a menhelyek múlt évi számadásait. Az egyenes állami adók, illetve a 3 százalékos óvodai pótadók gondos számbavételével megállapítottuk f. évi költségvetésünket s a szükséges segélyeket. Személyes tapasztalataink s a felügyelő-bizottságok által kiadott szolgálati bizonylatok alapján kijelöltük a vezető-nőket. Részint az igy felszabadult költségek, részint a 3 százalékos pótadó szigorú számbavételével megtakarított összegek terhére Atnacz, Kis-Namény, N.-Kolcs, Ököritó, Tts-za-Becs községekben uj men- helyeket szerveztünk, melyekhez csatlakozik a koltó-katalini, melyet a község saját erején szervezett és tartott fent. Jelenleg már 107 községben van nyári és 5 községben állandó menhely, legnagyobbrészt társulatunk anyagi támogatásával, mely a jelen évben 14949 koronával terhelte meg pénztárunkat. E nyári menhelyeket látogatta 8922 kisded és pedig 1747 r. k. 2415 g. k. 129 g. kel. 4o88 ev. ref. 27 ág. ev. 631 izr. Nemzetiségi megoszlás szerint 6356 magyar, 836 német és 1730 román. Egy menhelyre esett 84 gyermek. A fen- tartás került 4o377 koronába, melyből Társulatunk fedezett 14949 koronát, a községek 24048 kor. a többi pedig részint mérsékelt felvételi dijakból, részint más vegyes természetű jövedelmekből fedeztetett. Egy gyermek gondozása került átlag 4-5 koronába, a Társulatnak 1.7 koronába, a községeknek 2’8 koronába. Miután a menhelyeket legnagyobb részt meglátogattuk, személyes tapasztalataink alapján is állíthatjuk, hogy ezen kulturális intézmények az eléjük tűzött czélt híven szolgálják. A nemzetiségi megoszlást feltüntető számok pedig igazolják, hogy ezen intézmények elhelyezésénél úgy a magyar, mint az idegen ajkuakra kellő figyelemmel voltuik. A választmány már a múlt évben kötelességünkké. tette a központi könyvtár gyarapítását, s hogy ez holt tőkét ne képviseljen, ebből és más anyagi forrásokból a népkönyvtárak szervezését. Hogy ezen határozatnak eleget tegyek, igazgató társaimat a nyár folyamán értekezletre hivtam össze, a melyen a vásárlandó könyvek jegyzékét összeállítottuk, s beszerzésűk iránt intézkedtünk. Vásároltunk összesen 433 kor. értékű könyvet, be is köttettük s nagyobbrészt az alább megnevezett olvasóköröknek ki is osztottuk. E népkönyvtárakat a kir. tanfelügye- löség szives támogatásával első sorban is az állami iskolával biró vegyes ajkú községekben szerveztük, mint ahol a legtöbb biztosítékot remélhettük arra, hogy e népkönyvtárak azt a czélt, melyet ve lök elérni akarnak, biztosan szolgálni fogják. Ezen községek a következők : Alsó- és Felső-Kapnik, Dengeleg, Apa, Ar.- Medgyes, N.-Somkut, S. M. Berkesz, Misz- tótfalu, Udvari, Vámfalu. Ezen kívül könyvekkel segélyeztük a győrteleki ev. ref. egyház által létesített olvasókört is. Hogy ezirányu tevékenységünk minél szélesebb körre legyen kiterjeszthető, folyamodtunk a n. m. földmivelésügyi miniszter úrhoz, hogy több évre beosztva 100 ilyen népkönyvtárt kegyeskednék Társulatunknak adományozni. A válasza azonban az lett, hogy kérelmünk nem teljesíthető, mert e könyvtárak csakis közvetlenül a politikai községeknek ado- mányozhatók. Idejében intézkedtem az esti tanfolyamok megny tása iránt is. Ilyen tanfolyamok létesültek Ar.-Medgyes, Av.-Felső- falu, Dengeleg, Apa, Vámfalu, Patóháza községekben. A beérkezett jelentések szerint szép sikerrel működtek. Látogatta e tanfolyamokat közel 3oo, felerészben idegen ajkú egyén. A gazdasági ismétlő iskolák tanítói között 200 kor. segélyt osztottunk szét. A magyar beszéd tanítása körül kifejtett tevékenységükért pedig 50 — 50 korona jutalomban 3 tanítót részesítettünk, u. m.: Rusz Simon, és Papp Péter batizvas- vári és Náp Gábor ráksai g. k. tanítókat. A vármegyei közig, bizottság 1297— 1901. sz. határozatával i4ooo kor. segélyt szavazott meg Társulatunk jelen évi segélyezésére az 1 százalék köz. miv. pótadó terhére. Ez összeg, mint örömmel jelenthetem, társulatunk pénztárába pontosan és teljesen befolyt. Sajnálattal kell azonban bejelentenem, hogy az adóalap apadván, 3000 K.-val kevesebb a segély, mint a múlt évi volt, a mely körülmény költségvetésünket alaposan megzavarta s a legszigorub takarékosságot parancsolá a deficzit elkerülése végett. Különben, ha a pótadó számadása lezáratik, és az tűnnék ki, hogy a társulatunkat illető háromnegyed részt nem kaptuk meg, reményünk van reá, hogy azt az alispán ur kiutalja, a mint azt megtenni máskor is szíveskedett. A n. m. vall. és közokt. Miniszter Ur 1000 kor. segélyt volt kegyes jelen évi szükségleteinkre folyósítani. Folyamodtunk a n. m. Pénzügyminiszter úrhoz is, az államsorsjáték jövedelméből való részesítésért, de a válasz most is az volt, mint a múlt évben, t. i. hogy előjegyzett kérelmünk sorrend szerint fog teljesítést nyerni. A választmány megbízásához képest az iránt is intézkedtem, hogy társulatunk pénztár kezelése, — a vagyonmérleg alapos megáilapithatása czéljából — 1891-től kezdödőleg átvizsgáltassék. E nagy munkát Teitelbaum Herman tagtársunk volt szives teljesíteni, jelentése a tárgysorozat során a tek. közgyűlés elé kerül. Az ungmegyei kuhuregylet azon eszmét veti fel, hogy az északkeleti vármegyék közmiv. egyesületei egy egységes vezetés alatt álló egyesületté tömörüljenek. E tárgyban felhívó körlevelét lársu- latunkhoz is elküldötte. A körlevelet igazgató társaimmal tárgyaltuk, a titkár ur által ez értekezlet véleméuye alapján készített javaslatot a választmány elé terjesztettem, mely ahoz hozzá járult és kimondotta, hogy Társulatunk, különösen azért, mert a vármegye támogatásában azon feltétel alatt részesül, hogy vármegyénk közművelődési czéljaira fordítja a megszavazott segélyt, Társulatunk azegye- t sütésbe bele nem mehet. Meg vagyok győződve, hogy e határozatot jóváhagyólag méltóztatnak tudomásul venni. Uj alapszabályainkat a rí. m. Bel- ügyminiszter ur 98244—901. V. a. h. v. 1901. okt. i-én kelt leiratával jóváhagyta. Kinyomatása iránt intézkedtem. Ez uj alapszabályok 7 pontja alapján vármegyei alispán ur felkérendő lett, hogy a jövő tavaszi közgyűlésen, midőn az 1 százalék pótadó megszavazása lesz napi renden, egyúttal az iránt is intézkedni szíveskedjék, hogy a közgyűlés által, Társulatunkban a törvényhatóságot képviselő 100 tag is megválasztassék. Végre megemliíem, hogy 1901. évi számadásunk 23771 kor. 38 fill, kiadás és 6o45 kor. 35 fii. pénztári maradványnyal zárult. Áttérve már most 1902. évi munkatervünk ismertetésére, az előterjesztendő költségvetés alapján jelenthetem, hogy ez évben is az előző évek nyomdokain haladunk. Hogy a népkönyvtárak terén több eredménynyel működhessünk, a jelen év folyamán megkisérlem, hogy a múzeumok és könyvtárak országos bizottságától eszközöljünk ki e czimen némi, vagy könyv, vagy pénzbeli segélyt. Ä napilapokból bizonyára méltóztatnak ismerni honszeretettöl lángoló vallás- és közokt. ügyi miniszterünknek, Nagy- méltóságú Dr. Wlassics Gyula ö Excel- lencziájának az ifjúsági egyesületek szervezése tárgyában közelebb kiadott nagyhorderejű körrendeletét. A miniszter ur ő nagyméltósága ez intézménynyel Társulatunk czéljával egy nyomon halad. Azért, hogy ez ifjúsági egyesületek vármegyénk területén minél nagyobb számban létesüljenek, intézkedtem, hogy azok segélyezésére a megfelelő összeg költségvetésünkbe beállittassék. Azt hiszem, hogy azon körülményt, hogy Társulatunk működési tervébe ez uj intézményt felvettem, a tekintetes közgyűlés csakis jóváhagyólag veszi tudomásul. * * * Nagy és magasztos czél lebeg társulatunk előtt. S ha lapozgatunk a 2o év történetében, mely Társulatunk megalakulása — I882. junius 11. vagy a végleges még- alakulás, 1882. Decz. 28 óta eltelt, talán némi önbizalommal elmondhatjuk, hogy vármegyénk kulturális haladása érdekében, a mi korlátolt anyagi erőnktől telt, megtettük. Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive s tudjon magyarul 1! Ez képezi társulatunk jelszavát. E czél megvalósítása, vagy legalább is e vármegye határain belül szolgálása érdekében Társulatunk e 20 év leforgás alatt önzetlenül fáradozott. S ha nagyobb sikert nem ért volna el, ha működését oly széles körre és minden irányban úgy ki nem tetjeszthette, a mint azt a magasztos czél megkívánta volna, bizony ez nem a vezető férfiak akarat vagy lelkesültség hiányán, hanem az anyagi források elégtelenségén múlt csakis. Társulatunk működéséhez az anyagi eszközt csaknem kizárólag Szatmárvár- megye lelkes törvényhatósága szolgáltatja. Ha az 1 százalék pótadó nem állana rendelkezésünkre, működésűnk bizony nagyon szűk határok közé szorittatnék. A törvényhatóság ez áldozatkészsége megérdemli, hogy érte ez alkalommal is elismerő köszönetét mondjunk. Ha méltóztatnak vissza gondolni azokra, melyeket múlt évi működésünk történetének vázolása közben elmondottam, s ha méltóztatnak a számadásból meggyőződni, hogy adományokból és tagsági dijakból alig pár száz korona folyik be évenként pénztárunkba; őszintén ki kell mondanunk, hogy Társulatunk sem a magas kormány, sem a társadalom részéről azon anyagi támogatásban, a melyet méltán megérdemelne, nem részesül. Pedig én azt hiszem, hogyha társulatunk irányadó befolyásos férfiai, a kik között a két törvényhatóság, a vármegye és város vezérembereit is tisztelhetjük, a maguk szavát, befolyását kellő időben és módon latba vetnék s hogy ezt megtegyék, erre mi őket bizalommal felkérnők, azt hiszem az eredmény nem maradna el. * . * * A mire még szives türelmét kérem a Tekintetes közgyűlésnek, legyen az az emlékezetnek, elismerésnek szentelve. Súlyos veszteség érte társálatunkat azon idő alatt, mely múlt évi közgyűlésünk óta eltelt. Az ősszel Dr. Farkas Antalt, a tél folyamán Domahidy Ferenczet, legközelebb pedig Hérmán Mihályt ragadta el társulatunk éléről a könyörtelen halál. Mindhárman leg buzgóbb tagjai s tisztviselői voltak Társulatunknak kezdettől fogva. Ezenkívül Domahidy Ferencz tiszteletbeli elnöke, Dr. Farkas Antal és Hérmán Mihály alelnökei voltak Társulatunknak. Bölcs tanácscsal, soha nem lankadó buzgalommal, a gyűléseken, tanácskozásokon mindég páratlan pontos részvételükkel szolgálták Társulatunk ügyeit és érdekeit. Három ilyen férfiúnak egy rövid év alatt elvesztése még egy szélesebb alapokon nyugvó, nagyobb körű intézmény életében is nyomot hagy maga után. Annál nagyobb a mi veszteségünk, melyben egyedül azon remény nyújt vigasztalást, hogy a Gondviselés veszteségünket kipótolja s adni fog nekünk férfiakat, kik az ő kezükből kihullott zászlót felveszik s példájukon lelkesülve Társulatunk ügyeit hasonló buzgalom és lelke- sültséggel szolgálni életük egyik legszebb feladatának tekintendik. Minket pedig, a kik velük együtt még a régi gárdából szolgáltuk e Társulat érdekeit, az ö elvesztésük fokozottabb tevékenységre ösztönöz, hogy megfogyva Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányt! gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltő nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, IDeáűs-tér. "^7"árosla.á.zép\ilet.
