Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-08 / 14. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: =

Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16. »

Községek, -községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is k&ldendók: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6.ik sz. alatt. = TTrT.-FT-nmszÁM - 73.

A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

át H

o lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 20 fillér.

—' ... Hirdetőnek díjjal elére fizetendők. :

Hetek óta bizonyosak voltunk, hogy nehéz betegségéből fel nem épül, mégis megdöbbentett mindnyájunkat, mikor halálhírét hallottuk. Az emberi természet sajátsága, hogy a megsemmisülés láttára fájó érzés hatja át a lelkeket, s az elhunyt érdemes voltát misem dokumentálja jobban, mintha ez az érzés általános. A koporsónál elfelejtünk minden hibát és . tévedést, az elköltözöttnek csak jó tulajdonságai és erényei jutnak eszünkbe, s minél többek ezek, annál nagyobb a veszteség, annál igazabb a fájdalom.

Méltán öltött gyászt a város, mert Hérmán Mihályban egyik kiváló fiát vesztette el, a ki telve ambiczióval és munkakedvvel még nagyon sokat tehetett volna polgártársai javára. Sokat lehetett működése ellen felhozni, de egy bizonyos, hogy intencziói mindig abból a nemes vágyból fakadtak, hogy a város boldogulását előmozdítsa. Az akarat, a czél, állandóan a közérdek szolgálata volt, a mely munkában mindenkor szívós kitartást és lankadatlan buzgalmat tanúsított.

Két évtizedet meghaladó közszolgálati ideje alatt példányképe volt a kötelességtudó és munkás tisztviselőnek, s ha munkatársai valamennyien attól a lelkesedéstől lettek volna áthatva, mely őt jellemezte, Szatmár

TÁRCZA.

A hadnagy ur.

— Monolog. —

Irta: ERDOSSY VILMOS.

(Elegáns garzon szoba. Egyik szögletbe Íróasztal. A falon fegyverek, tisztikardok s vivő- készlet. Nézőiérrel szemben ajtó, balra ablak, jobbra tükör.)

Kárpathy hadnagy (az Íróasztalnál ül s levelet ir. Olvassa:) .... még valamit Barátom, mielőtt levelem befejezném. Nem tudom megállani, hogy még egy örvendetes hirt ne közöljek veled. Végtelen, boldog vagyok édes Barátom ! Persze te nem is álmodod miért 7 No hát megsúgom I Velem szemben lakik Erzsiké, kivel tavaly Bárt- fán a nagygyakorlaton ismerkedtünk meg. Holnap teszem nálok tiszteletemet. Az aranyos baba még bizonyára nem tudja, hogy hadnagygyá lépteitek elő.

— Majd megmondom, hogy fogadtak.

— Isten veled!

, — ölel hived Károly!

(A levelet borítékba teszi.) így öreg barátom, te légy az első, kit előléptetésemről s boldog szerelmemről értesítelek. (Feláll s I szobában le és fel sétál.) Nagyszerű egy gyermek ez az én kadétiskolabeli barátom, lovag Bedőházy Benó. Sajnálom szegényt, hogy az előléptetést éppen az orra előtt vágta el a Kegyelmes ur. Hátha megtudja, hogy Erzsiké még mindég szerelmes belém 7 . . . Igaz ugyan, hogy ezt még ó se j mondta nekem, de az is tény, hogy kettőnk közül inkább engemet tüntetett ki barátságával, tehát bizton szerelmes belém.

város anyagi helyzete nem azon a fokon állana, a hol jelenleg áll.

Hivatali elfoglaltsága daczára élénk részt vett a társadalmi élet mozgalmaiban, vezető volt e téren is, nélküle nem történt semmi, s az utóbbi években majd nem valamennyi egyesületnek ő volt az elnöke. Hivatali és társadalmi téren egyformán feje a városnak, és a mi fő, e két állás az ő személyében soha sem mutatkozott összeférhetetlennek és nem ismétlődött nála az sem, ami az életben gyakran tapasztalható, hogy a két irányban való vezetésnél egyik a másiknak rovására történt volna.

Élénk és buzgó munkálkodást fejtett ki felekezeti téren is s ebbeli érdemeinek jutalma, hogy a szatmári ev. ref. egyház már évekkel ezelőtt a díszes főgondnoki állásra őt választotta.

Hasonló tevékenységgel működött a közgazdasági téten. Részt vett a különböző pénz-, és iparvállalatok alapításában, elnöke volt a Szatmári kereskedelmi és iparbanknak, s igazgatósági tagja a Szatmári Gőzmalom és az első szatmári téglagyár részvénytársaságoknak.

A hol dolgozni kellett, mindenütt ott volt, de nem csak ott volt, hanem dolgozott is. Akármire szólították fel, mindig tudott rá időt szakítani, s szívesen vállalkozott, hogy használhasson. Egész élete áldásos tevékenységnek hosszú lánczolata, s mikor e láncz

véget ér, fájó lélekkel konstatáljuk annak kiváló értékét és a nagy veszteséget, mely elmúltával reánk szakadt.

Mindenek felett azonban a város dolgai voltak azok, a melyek első sorban érdekelték. Szívvel, lélekkel azon működött, hogy amit annyiszor hangoztatott, Szatmár városa Magyarország északkeletének igazi emporiuma legyen, a melyben e nagy vidék közönsége valóságos központját te» kinthesse. Mióta a város szolgálatába lépett, lázas buzgósággal dolgozott a város fejlődésén s nincs egyetlen alkotás ez idő alatt, a melyben vagy kezdeményező, vagy támogató, vagy végrehajtó ne lett volna. Kereste a jó gondolatot s ha talált egyet, a mellett körömszakadtáig har- czolt, hogy megvalósíthassa. A közvélemény gyakran ellene volt egyik másik tervének, de vissza ez sem riasztotta, a|mit maga elé kitűzött, a mellett a végsőkig kitartott. Hogy igaza volt-e mindenben, azt a jövő fogja megmutatni, de elitélni a jövő sem ítélheti el, inert mindenkor becsületes szándék és a város közjava vezette.

Első polgára volt a városnak, nemcsak állásánál, de erényeinél fogva is, igazi érdemeknek hozzuk meg tehát az elismerést, mikor őt dicsérjük. Halála nagy veszteség a közéletre, a melynek oly kevés a hivatott munkása s ő e kevesek között is a jobbakhoz tartozott.

Legyen áldott emlékezete!

A jogszolgáltatás terén szerzett tapasztalataink.*)

A szóbeliségnek a büntető eljárás terén való behozatalával az ügyvédség közelebbi szerves kapocsba jutott az ítélő táblának működésével.

A kir. ítélőtábla kitűnő tanács vezetőjének érdeme, hogy az átmenet a szóbeliséghez minden zökkenés nélkül történt meg.

Mindazonáltal nem hallgathatjuk el abbeli megjegyzésünket, hogy az ügyek referálásának az a módja, amely a debre- czeni kir. ítélőtábla büntető osztályánál divik, sürgős reformra szóról. A büntető ügyek előadása t. i. aként történik, hogy az előadó a főtárgyalás jegyzőkönyvének sorrendjében ismerteti az ügyet, amely ismertetés voltaképen nem egyéb, mint egy bő per-kivonatnak felolvasása. Az előadás ezen módjának kétségen kivül meg van az a nagy érdeme, hogy hü és nem önkényes, azonkívül a tanácsvezetö elnök részéről könnyen ellenőrizhető, — de az ügy áttekinthetőségének és meg- érthetöségének rovására megy.

A polgári perekben az ily eljárás helyén van. Mert ott a kereset magában foglalja a tényállást, úgy amint azt egyik fél (a felperes) felfogta, utána következik a másik félnek előadása “(az alperesé) ■ és igy a pernek vitás pontjai nyomban kialakulnak.

A büntető perben azonban a tárgyalási jegyzőkönyv adatai szerint elől van a vádlottnak a vallomása, aki elmondja aprólékosan védekezését olyan vádbeli tényállás ellen, amelyet a tárgyalási jegyzőkönyv nyomán való ismertetés mellett az ítélkező tanács még főbb

*) A szatmárnémeti Ügyvédi kamara ez évi jelentéséből közöljük e részt, mely a nagyközönséget is érdekli. Szerk.)

Kiváncsi vagyok holnap hogy fognak fogadni 7 Már egy fél éve ismerem az Édest, de még nem volt alkalmam neki szerelmemet bevallani, még pedig azon egyszerű okból, mert a mamácskája nagyon szigorú nénike s igy tartottam tőle, hogy a cadet nem megy nálla emberszámba.

De most már hadnagyi kinevezésemmel megjött a bátorságom is. Erzsikéék nagy házat visznek, sok fiatalember jár hozzájok. Ha látogatást tettem, bizonyára minden estve meghívnak teára. Pompás élet lesz ez. — Hátha még ó az én aranyos kis feleségem lesz... akkor ... akkor... Eh! erre még gondolni sem jó!.... gondolata is őrültté tesz .. • akkor meghalok a boldogságtól. — Órájára néz.) Fél tizenegy. - ■ Ezred kihallgatásra kell mennem. — (Csákót s szolgálati övét vesz.) Sietnem kell, már is késtem. — (Kopogtatnak.) Szabad. (Belép a tiszti szolga.) Mi újság 7 (A szolga egy szolgálati levelet ad át, elmegy.) — Milyen boldogság ez is, hogy most már szolgája is van az embernek, s nem függ a százados, főhadnagy, hadnagy, sót még az őrmester szeszélyétől, kik akkor adtak egy közembert czipó s ruhatisztitásra, ha ők közösen s egyenként meg akartak kímélni ettől a munkától. — (Nérí a levél pecsétjét.) Hiszen ez az ezredparancsnokság pecsétje. — Vájjon mi lehet benne 7 (Felbontja.) Ah! (Olvassa.) Ezredparancs. Kárpáthy Károly hadnagy urat áthelyezem a 2-ik zászlóaljhoz s elrendelem, hogy uj állomáshelyén már a holnapi napon jelentkezzék. — Ördögbe is, ilyen pech! (Az ablakhoz lép.) Imádott Erzsikém! most már várnunk kell, mig szabadságót kapok s eljöhetek megkérni kezedet. — Ilyen a katona élet. Holnap nálatok akartam tiszteletemet tenni s a helyet B.-ben kell majd execzierozni. — No de mindegy, — A jó katonának engedelmeskedni kell. — Első a szolgálat s csak aztán jön a többi.

(Függöny legördül.)

_____

Té

nyleg csak

r

szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltö' nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, 3za.tx2Q.iir, IDeáls-tér. "Városlxázép-ü.let.

kezik s neki még mindig nincs tánczosnője. — Pihenő alatt többeket felkér a hölgyek közzül, de már késő, mindeniknek van tánczosa; igy ő szerényen visszahúzódik, s már azon gondolko«- zik, nem jobb lenne-e haza menni, hiszen reggel úgy is korán lesz kivonulás.

Mig igy magában töpreng hallja, hogy az örég nyugalmazott őrnagy nevén szóllitja. Nem azért katona, hogy ne engedelmeskedjen: »Parancsoljon őrnagy ur.“ — »Leányomnak nincs tánczosa, nem lenne szives•?...« Onagysága bár XXX. — azért mégis tánczolni kell vele, mert az öreg térparancsnok s kellemetlenséget okozhat neki. Meghajol s felkéri a kisasszonyt. De most már azon töri a fejét, miről is beszél- jén ezzel a nénikével 7 mert hozzá képest bizony öregecske már a fräula s igy egy fiatal cadet szivet nem lobbanthat lángra. — »Szép zene nemde« — kezdi a társalgást. »Igen« a hosszú válasz. — »Hanem itt nagyon is meleg van.« — »Igen«. — -De később megszokja az ember a hőséget is.« — »Igen«. »Szeret Nagy- sád tánczolni«, — »Igen«. — így aztán szegény cadét őrül, ha vége van a négyesnek saz ő részéről a bálnak is. Hanem a szolgálatban aztán jól megtánczoltatják. Cadet ide, cadet oda. Cadet tegye ezt, cadét tegye azt

Milyen másképen van ez a hadnagynál. (Megáll s pelyhedző bajuszát pődri.) A hadnagy maga választh t magának tánczosnót. Társaságban a nők keuvencze. Egy szóval szolgálatban s szolgálaton kivfil mindig hadnagy ur. (Az ablakra pillant.) Ah! Erzsiké ott ül az ablakban. Szavamra mondom őrülésig szerelmes vagyok bele. ügy látom valami kézi munkán dolgozna. (Látcsővel néz át.) Milyen csókolni való picziny kezek; gyönyörű fekete szem — tündér termét. Ha-ha-ha... Bizonyára észrevette, hogy gyönyörködöm benne s elment az ablakból. Ezt

Ö 18 éves, én 20; egy pár évet még várhatunk az esküvővel. Az idő a nélkül is gyorsan halad, úgy, hogy azt a két évet, mig egymásé lehetünk, csak úgy átrepüljük. (Séta közben megáll a tükör előtt.) Ez a nyomorult szabó derékban mégis csak bőre csinálta attillámat, hiába parancsoltam reá, hogy jó szűk legyen hiszen úgy is fűzőt hordok. (Tovább sétál.) Hogy fog bámulni Erzsiké, ha meglát hadnagyi egyenruhában 7 mert igy mégis csak másképpen fest az .ember, mint komisz, kadét ruhában. (Megáll.)

Őszintén megvallva, mégis meglepetés volt nekem is ez az előléptetés. Magam sem vártam most, majd csak tavaszszal.

De azt is mondhatom, hogy nagyszerű érzés, a mikor az ezredestől lefelé minden tiszt megparoláz s az öreg főhadnagyok brúdert isznak velem. Ezt az isteni érzést csakis az ismerheti, aki Őfelsége hadnagygya lett. Tegnap még csak kadétocska, ma már hadnagyocska. Szavamra mondom az ő rangjok sem megvetendő, de a kadét mégis csak 5-ik kerék a tisztek között. Így aztán bizony sokszor sajnálatra méltó helyzetbe jut szegény. így például a bálokon, hol szerényen visszahúzódva áll meg az ajtónál s onnét lesi, várja, mikor teszi le a polgármester szép szőke leányát X. hadnagy ur. De ezer ördög s pokol Y hadnagy ur is a szőke szépséggel akar tánczolni s igy persze — akarva, nem, akarva — egy nagy pardon, kíséretében át kell adni a hadnagy urnák az elsőbbséget. Igaz ugyan, hogy a bálokon nem a schematismus- beli sorrend kötelezd, de azért az okosabbnak kell engedni, már pedig a bálon a kadét az okosabb a gyakorlótéren persze fordítva áll a dolog.

Magába fojtott dühében s nagy fájdalmában a törzsorvos fekete szemű cautióképes leányához siet, de még oda sem ér, már is megelőzi Z. hadnagy. így aztán addig lót-fut, mig vége a keringőnek, mely után a négyes követ-