Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-25 / 12. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. iDeákKálmánJ Az emberek azon része, a mely a közügy terén tevékenységet fejt ki, két osztályba sorozható. Az egyikbe tartoznak azok, a kiket nem belső tűz és a közjó előmozdítása iránti vágyakozás, de tisztán csak szereplési visz- keteg vezet, a másikba pedig azok, akik szívvel, lélekkel dolgoznak, hogy a közboldogságot előmozdítsák', ott vannak mindenütt, a hol munka kínálkozik és nem jut eszükbe soha, hogy azért nekik valami jutalom is járhatna. Az első osztálybeli előljár, ha nagy publikum van jelen, de rögtön átadja a helyet a második osztálybelinek, mihelyest a nyilvánosság kizárásával és igazán dolgozni kell. A szót, a hangot amazok kezelik, de a munkát az utóbbiak végzik, a közvélemény azonban mindig tisztában van vele, hogy kik az ő emberei. Az u. n. isteni szikra csak -az utóbbiak lelkében ragyog s annak fényét és melegét megérzi mindenki. A megboldogult is ez utóbbi osztályba tartozott. Hasznos és lelkes munkása volt a köznek, a ki soha sem hiányzott, ha dolgozni kellett. Minden téren eleget tett kötelességének, s mikor más megpihen a fáradalmak után, ő kezébe vette lantját s szívhez szóló dalaival szerzett gyönyörűséget magának és másoknak. Mert költő volt a javából. Nem aféle versfaragó, a milyen ezrivel terem mindenütt, hanem érző szívvel megáldott poéta, a ki nem dicsőségért dalolt, hanem mert a szive úgy kívánta. És hű volt a fészekhez, a szülőföldhöz, sohasem vágyakozott ki belőle, megmaradt a miénknek egészen. A mit a nemzet nagy költője az egész hazára mond: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!“ —azt ő szülővárosával szemben önmagára nézve szó- szerint alkalmazta, itt élt, itt halt meg közöttünk. Lelkes munkása volt a helyi sajtónak, dolgozott minden lapba s mig a betegség meg nem támadta, éveken át rendes munkatársa volt lapunknak. Nem volt olyan közkérdés, a mihez hozzá nem szólott volna, « ha tette, tollát mindig az igazi meggyőződés és a város iránti határtalan szeretet vezette. És hogy ez milyen érdem, azt csak az a néhány ember érti, aki a helyi sajtóban dolgozik. Mert nagy az intelligenczia e városban, de végtelenül kevés az olyan ember, a ki a közügyek iránt érdeklődik és épen csak egy pár azoknak a száma, akik tollat vesznek kezükbe s eszméiket és gondolataikat a lapok utján közre is. bocsátjákHű volt eredeti pályájához. Szorgalom, kitartás és folytonos önképzés folytán kiemelkedett szűk köréből, de soha sem szűnt meg azoknak javát előmozdítani, a kikhez valaha tartozott. A kereskedő ifjúság helyzetének javi- tásjh és azok képzettségének fejlesztése állandóan foglalkoztatta, és e czélból mindvégig egyik vezető tagja maradt a szatmári kereskedő ifjak körének. I Az a sok koszorú, mely koporsóját' borította s az a sok ember, a ki a temetőbe elkísérte, ékesen tanúsítja, hogy sokan szerették és sokan becsülték s hozzá tehetjük, hogy mindaket- tőt, a szeretetet is, a becsülést is megérdemelte. Barátai és tisztelői közül sokan és egyszerre jöttek arra a gondolatra, hogy sírjára a közadakozás állítson emlékkövet, s ha más nem, ez egymaga is a mellett szól, hogy azok közé tartozott, a kiknek élete haszon, halála veszteség a közéletre és a társadalomra Nyugodjék békében! ^Elnök megnyitó beszéd. Tartotta a szatmári ügyvédi kamara vasárnapi közgyűlésén dr. Keresztszeghy Lajos alelnök. Tisztelt közgyűlés! Az ügyvédi kamarát ért pótolhatatlan vesztesség, köztiszteletben és szeretetben állott elnökünk, boldog emlékű Farkas Antal elhalálozása folytán reám hárult a feladat, hogy a közgyűlést megnyissam és vezessem. Szives elnézését és támogatását kérem a t. közgyűlésnek ezen- feladatom teljesítésénél. A midőn a pótolhatatlan veszteségét említettem az ügyvédi kamarának, nem frázist használtam; tudja és érzi a tisztelt közgyűlés minden tagja, hogy ezúttal a szó megfelel a ténynek, a szomorú valóságnak. Pazar bőkezűséggel látta el a természet néhai elnökünket fényes tulajdonságokkal; páratlan becsületesség, mély szak- tudomány, liszta fej, erős kéz és akarat egyesült benne a legjobb szívvel és meleg emberszeretettel. Kötelezve volt ezen kiváltó adományok folytán a közéletben a vezérszerepre, s teljesítette is ezt a kötelességét igaz lelkesedéssel, s a mit a mai anyagi korban ritkán mondhatunk el, a legnagyobb önzetlenséggel. Különösen gondozta és ápolta azonban az ügyvédi kamarának és kartársainak érdekeit, s ha a szatmári ügyvédikamara, a mit joggal elmondhatunk, bátran felveheti a versenyt a tisztesség és kötelesség pontos teljesítése terén az ország bármely ügyvédi karával, azt főleg az ő példájának, és szeretettel párosult szigorának köszönhetjük. Emlékét mindenkor hálás szívvel fogja megőrizni az ügyvédi kar, pótolni azonban nem lesz képes öt soha. Nagy szükségünk lett volna pedig kiváló képességeire épen most, midőn sorsunk felett a döntés küszöbön áll, s midőn helyzetünknek nem javulása, hanem ha lehetséges, még roszabbra fordulása vár reánk. Hirdetik t. közgyűlés, hogy az ügyvéd a jogszolgáltatás egyik legfontosabb közege; hirdetik és hangoztatják, hogy az igazság érvényülésének egyik legfőbb biztosítéka az ügyvéd, mert ellenőrizi a bíróságok és hatóságok ténykedését, s mert minden oldalról megvilágítva és kifejtve terjeszti a biró döntése elé úgy a tény, mint a jogkérdést. S a mig ezt hirdetik, a valóság az, hogy kiküszöbölni igyekeznek a peres eljárás keretéből az ügyvédet, mint alkalmatlan nyűgöt, sőt egyenesen létesíteni TÁ&CZA. Mint vihartól Űzött felhő.. .*) Mint vihartól űzött felhő, Össze van a lelkem tépve; Nincs, más vágya, mint mielőbb Lehullni a semmiségbe. Büszke vágyak, szép remények Szárnyain szállt a magasba — S nem sokára láthatjátok Föld porában, összezúzva. S cserébe a szeretetért Szórhattok rám szitkot, átkot: — Szivem végső dobbanása Csak áldást kér tireátok! Deák Kálmán. Deák Kálmán. Úgy áll előttünk kedves szellemed, mint a jóbarátok minta képe. Ki a barátságot nem az uj czivilizált világ divatja szerint fogtad föl, melyben mindenki barátnak vallja magát s a legszentebb érzelmek egyikét alacsony önérdek szolgájává teszik, hanem azok közé tartoztál, kik a barátságnak eszményi jelentőségét átérzik és azt végtelen ideálizmussal követik. Nem a rang, a fény és pompa vezérelték barátságodat, hanem az önzetlen, tiszta *) Az elhunyt költő egyik költeménye, melyet halála előtt kevéssel irt. Szerk. szeretet, igaz őszinteség és keresetlen egyszerűség volt mindég jelszavad.Szerény voltál, mint a mezei ibolya, mely nem vágyik föltűnni s melyet mégis mindenki szeret. Téged is sokan szerettek, sok jó baráti szivet tudtál meghódítani, mert viszont, magad is tudtál igaz barát lenni! A jó barát pedig ritka, drága kincs — mondja a példa beszéd, — melyet csak a szükség és a veszély idején ismerhetünk meg. Ha ez igaz, akkor mi benned valóban nagy kincset bírtunk, mert te nem csak örömünkben, de bánatunkban is mélyen részt tudtál venni. Boldogságunk közepette, az öröm piros betűivel Írtál hozzánk szebbnél szebb költeményeket, melyek fenkölt szellemed remekei valának. És viszont, ha a sors keze mostohán sújtott bennünket, akkor is mint egy vigasztaló angyal jelentél meg közöttünk s nemes lelked odaadásával, tisztelettel párosult szeretettel igyekeztél orvosolni megsebzett sziveinket. Különösen, midőn kedves elhunytjaink fölött mélyen szomorkodánk, jó szivednek ezer féle tanujelét adád. Gyakran láttunk a sirkertekben sétálgatni, hol egy-egy rózsa vagy nefelejcs csokorral adóztál a baráti kegyeletnek. Gyöngéden szerető szived még a síron túl sem szűnt meg igaz, jó barát lenni. Hányszor álltái elmerengve,„Katona Árpád“ sirszobránál, hallgatva a szellők susogását, mely a tulvilági lelkek visz- hangja gyanánt tűnt fel poétikus lelked- ben. Mintha igy szólt volna hozzád méltó kedves barátod: — Kálmán! — Te nemes jó lélek ! ... Ne hagyd el szegény szüléimét I . . . Nem minden közönséges halandó érti meg ezt a nyelvet . . . Csak te, ki átszellemülve hagytad el e szomorú ligetet és sietve kerested föl az árvákat és özvegyeket, kikért éjeleidet is föláldozva lázas szorgalommal munkálkodtál, hogy ne csak erkölcsileg, de anyagilag is támogathasd azokat, kiket a gondviselés a te oltalmad alá helyezett. Ki tudná megszámlálni, hogy hány özvegy és hány árva siratja most velünk egyetemben a te kedves emlékedet, kikért önfeláldozóan éltél azzal a nemes gondolattal, melylyel „Petőfi“ élt: Nem is ember az, ki másokért is nem él! Családodnak is fényes büszkesége valál. Szüleidnek áldott, jó gyermeke. Hozzád tartozóidnak példás jó testvére. Szerető hitvesednek bálványja. Kis fiadnak vezér csillaga. Rokonaidnak oltárképe. Nekünk pedig a legjobb és a legőszintébb igaz barátunk, kinek kedves emléke örökké fog élni szivünkben. Az a kedves, barátságos kis hajlék is örökre elcsendesedett, mely tulajdon édes otthonodat képezte, hol a barátságot olyan igaz, magyar vendégszeretettel tudtad kultiválni, hogy méltán nevezhettük „a barátság iskolájának.“ Melyben aranyos kedélyeddel számtalan derült vidám órákat szereztél‘{nekünk. Különösen humoros elbeszéléseiddel, melyeket saját életedből merítettél. Mennyi báj, mennyi kellem vegyült még azokban a naiv kis müveidben is, melyeket még (mint te mondád) pudiispringer korodban jegyezgettél föl. Onnan emelkedtél fokról-fokra a kitűzött czélfelé, hova valóban saját erődből küzdötted föl magadat. Az önszorgalom, az önművelődés és a tiszta becsületes jellemed szolgáltak fő eszközül, melylyel meghódítottad feljebbvalóidat. Kik mindenkor hálás elismeréssel adóztak neked. Messze kiterjedő, sok oldalú tehetségeddel, rokonszenves egyéniségeddel nem csak minket, szükkörben, de egy egész társadalmat hódítottál meg 1 És igy egyhangúlag mondhatjuk el rólad: — Ez az ember méltó volt a magyar névhez!... A mai önző, rideg világban, már nagyon kevés emberről zenghetünk dicshimnuszokat, mert hiszen utón, útfélen csak a kétszínűség, a pénzszomjuság vagy az úgy nevezett kapzsiság az uralkodó... De terólad, ki minden jóért, szépért és nemes dolgokért tudtál lelkesülni, minden elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy te ezen a téren egy unikum valál! Végtelen vonzóvá tette kedves lényedet az a határtalan ügybuzgalom és az a megtörhetetlen vasszorgalom, mely halálod órájáig tartott. Ez alkalommal nem terjeszkedem ki a különféle érdemeidre, mert érzem, hogy vannak nálamnál hivatottabb egyének, kik bizonynyal hivebben tudják ecsetelni azon szép tulajdonságaidat, melyeket te magad vívtál ki magadnak. Én csupán az igaz, jó barátok nevében búcsúzom el tőled. És e kedves lap, szives munkatársától, kihez még egy utolsó Istenhozzádot mondhassak. A mi számunkra te nem haltál meg, csak előre mentél oda, ahová mi is követni fogunk tégedet! Addig is mindent elfogunk követni, hogy a te jó példád szerint élhessünk, hogy segítségére lehessünk kesergő hitvesednek, a mélyen lesújtott bánatos özvegynek és árván hagyott fiadnak. Isten veled 1 Isten velünk ! H... P ........ Té nyleg csak r szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, IDeáűs-tér. "Városl^ázépvilet-
