Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-04 / 9. szám
SZATMlR ÉS VIDÉKE. csak ritkán lehet megtéveszteni: ez a felső bizalom. Hogy egy kis poézist is vessek e rideg dolgok közé — hát a felsőbbekkel úgy vagyunk, hogy: „titkon kisérik lépteink s mindegyre híven!“ Magyarul : szemmel tartanak. S a kiben jobban biznak, annak nagyobb hitelt a olcsóbban adnak ! A jámbor publikum bizal ma ? Hogy milyen jámborok akadnak : erre csak annyit mondhatok, hogy többes számban akadtak olyanok is. kik a nálunk bekebelezett 7°/0 os kölcsöneiket átvitték oda, a hol 8°/0-ot is lehet fizetni! Mindezekben általában igaza van D. urnák; de ez a kritika inkább országos átlag lehet, mint. városi. Arra sem vagyok hivatva, hogy a magunk firmáját védelmezzem; arra meg épen nem, hogy a többi pénzintézet .lovagjául toljam fel magam! De nem szeretném, ha idegen emberek olvasva D. czikkét. azt az impressiot nyernék, hogy városunk intézetei kivétel nélkül, holmi szabadalmazott nyúzó vállalatok, melyek nem ismernek más czélt, mint a részvényesek osztalék igényeinek kielégítését s azonkívül nem létezik rájuk nézve sem Isten, sem ember! Most azonban már tisztán a „Szatmári Takarékpénztár-egyesületről szólok, melynek czélja 1867 óta nem változott s mely elsőnek mindig e czélt tartá szeme előtt s azután a részvényesekét. Alapszabályunk 1. §.-a igy szól: „Az egyesület czélja a városi és környékbeli lakosságot takarékosságra és szorgalomra serkenteni; megtakarított szerzeményeinek összegyűjtésére alkalmat és módot nyújtani, azokat kamatoztatás utján gyümölcsöz- letni, a reá bízott pénzek czélszerü kezelése által a földművelés, gazdá- szat, kereskedés és ipar fejlesztését s miudezekkel az általános vagyonoso- dást és jólétet előmozdítani.“ Ócska intézet — ócska stylus! De nem hailszik belőle semmiféle nyereségvágy, vagy kapzsi hajlam! S hogy intézetünk zármérlegéböl bemutassam B. ur szavainak a ránk roszul alkalmazását, hát elmondom, a mi úgy is köztudomású, miszerint intézetünk 10 hóval ezelőtt megtette azt, a mit a társpénzintézetek csak most láttak szükségesnek megtenni: az 5°/0 betétek kamatlábát 41/a°/0-ra mérsékelte. A ki ez ellen mond, az tudva valótlant dilit! Már a múlt év május 6-án leszállította a váltó kamatlábot 1000-en felül 6°/0-ra, a minek szükségét a többi pénzintézet még most sem érzik ! S igy történt az, hogy az 1900. évi 21 millió nyers forgalom tiszta haszna 45 ezer korona volt, mig az 1901. évi 25 millió korona nyers forgalom 39 ezer koronát eredményezett csupán ! Igen tisztelt D ur! A részvényesek, vagy a nagy tőkések czélját látja-e kielégítve működésünk által, vagy pedig az alapszabályban körülírt czélt, a mely elsőnek a publikumot tekinti? A másik vád súlyosabb, a mit intézetünk igazán nem érdemel! Ez a jótékony adományok csekély volta. Tudja-e D. ur, hogy alapszabályaink 94. §-a értelmében a tiszta jövedelem 3°/#-a fordittatik azon összegeken kívül jótékonyczélra, a initévközben kiadunk? Ebből csaknem 2°/0 az évenkénti zárszámadásban nyomtatásban is megjelenik, a többi évközben jut el rendeltetési helyére. Hogy halvány fogalmat alkossak D. urnák 30 évi jótékonyságunkról főbb tételeiben elsorolom az összegeket és czélokat, melyekre adtunk : Városi ovoda — — — 2500 K Városi közkórház — — 2220 K Irgalinasok kórháza — — 1070 K Keresk. ifjak kórháza — 1090 K Szatmári nöegylet — —r 1510 K Szatmári nőegyleti árvaház 1080 K Németi protestáns árvaház 1190 K Prot. leánynevelö intézet — 2090 K Róm. kath. fögymn. tápint. 2170 K Ev. ref. fögymn. tápintézet 1540 K Ev. ref. fögymn. tanári ny. intézet— — — — 940 K Kereskedelmi iskolai tanulók ösztöndíjára — — —^ 860 K Iparos tanoncziskolai tanulók ösztöndíjára — — 590 K Széchényi társulat — — 450 K önk. tüzolt > egylet — 1400 K Egyleti alapító, tagsági dijak. kisebb segélyek, nép-' konyha, „Ezres“, ifjúsági körök, dalárda, honvéd- menház, nagyjaink szobraira stb. — — — 2500 K Elemi csapások, iskola, tern- plomépitések, színészet, külföldi magyarság stb. 10000 K 1870—1891. decz. végéig: 33200 K futja keresztül, a folyó két partját temérdek vashid kötvén össze. A szél kissé északról északnyugatnak fordul s minket a gyönyörűen miveit Franczia földön keresztül, a biscayai öbölnek hajtott. Kevés idő alatt nagy morajlás hatott fel hozzánk, — le nézve láttuk, hogy a tenger óriás habjai verdesik a Spanyolok földjének partjait. Elértük a Pyrenei félszigetet, s kevés ideig megnyugodtunk a Pyrenei he • gyek ormán, melynek egyes csúcsai a tenger szine felé iooo—3400 méter magasra emelkednek. Az északi szél lefújt bennünket, s elvitt a Sierra de Quadarrama hegységre, melynek déli oldalán a Spanyolok ódon szép fővárosa Madrid fekszik, — ki tudná leírni ezt a szép vidéket s azt a temérdek tornyu várost rengeteg lakójával, melyre a spanyol nemzet méltán oly büszke. Itt csak át szálltunk, e átrepültünk a Tájó fólyón, mely keresztül szeli a tőlünk jobbra maradt Portugáliát fővárosával Lisabonnal együtt, — átrepültünk a Quadalquivir folyóján — áthaladtunk Castilian, Moréna és Andalusia tartományon, mely tartomány fővárosának Sevillének tornyai messziről felragyogtak hozzánk, s az örök tavasz és nyaru Granadában a Sierra Nevádán nyugodtunk meg. A szél megnyugodott s tudtuk, hogy ennek a nyugalomnak szélváltozás lesz a vége. Úgy is volt, még akkor este délnyugatról kezdett fújni és minket északkeletnek ragadt; — alig pitymallott már Valencia, Barcellóna és Marseille felett Francziaországnak a hires kikötő városa felett repültünk, láttuk a Rhone folyó torkolatát felragyogni hozzánk, onnan fel a Schweiczi aJpesek derekán ültünk meg pihenni. Gyönyörködtem a Schweiczi havasi J tájak óriási havasai, fenyvesei és csillogó tavain, — láttam, a szép Zürichet az ugyan ilyen nevű tó partján. Láttam a Duna és a Rajna forrásait, melyek egymástól nagyon kicsiny távolságra esnek. Itt a felleg, melyhez én tartoztam, megtelt villamossággal, — s rémtelen villámlás és dörgés között én újból átváltozom cseppfolyós alak,ká, s mint egy esőcsep lehullok egy völgybe, ahol egy harangvirág kelyhe felfog, — mikor aztán a nap kisüt én rajtam törik meg a nap. sugára, elbűvölő tájkép tárul fel előttem. A völgyeket és a tisztások oldalát gyönyörű virágok borítják, mint a veres álpesi rózsa, a rózsaszínű levélnélküli sáfrán, a kékszinü gentiana, a havasi gyapár, a Ciklamén és az aprólevelü veres virágú Akéna. Nem messze tőllem társaim, akik a fellegből velem együtt mint esőcseppek estek le; — most csörtetve csattogva egy patak ágyában szikláról-sziklára rohannak le a Dunába, s onnan a tengerbe. Engem az a kéj, mely a virág illatától és a napsugár csókjától átal járt, mámorba szenderitett s egyszer csak azon vettem magam észre, hogy megint párává, később felleggé alakultam át több társaimmal együtt. Mikor felemelkedtünk nagy magasságba, dél-keletnek messze elláttunk Italia áldott rónáin, láttuk az Appenin hegységét, az örök várost Rómát a kereszténység legfőbb fejével, mig Siczilia, Nápoly ti Vezuvés Aetna tüzokádó hegyeivel a messze homályban veszett el. Az Alpesekről bennünket észak keletnek hajtott a szél, Salzburgon keresztül Ausztria felé, balra elmaradt Bajorország festői vidékeivel, magas előre haladott külturájával. (Folyt. kUv.) Ez oly kisvárosi pénzintézettől, mint a minő a miénk, nem csak elég, de sok is, sőt állítom, hogy ez az összeg a mennyiben a rendelkezési alapból adottak nincsenek benne: nehány ezer koronával több! S már ha ennyire mentem, megemlítem még, miszerint intézetünknek van egy reáliskolái alapítványa, mely ma 7080 korona s egy városunkban létesítendő Szeretetházra 860 koronás alapítványa. Azonkívül a tisztviselői számára nehány ezer korona adomány \ levonásával 120000 koronát izzadott ki a szatmári takarékpénztár egyesület ’ 34 évi fennállása óta anélkül azonban, 5 hogy bárki jogosan elmondhatná, hogy , öt megkoppasztották minálunk. Ezeket tartám szükségesnek el- | mondani felvilágosításul D. czikkére. Hangsúlyozom, hogy nem utasításból Írtam s az elmondottak nem akarnak intézetünknek ezégerül szolgálni! Nem kell a jó bornak ezégér! Engedje meg azonban D. ur, miszerint arra kérjem öt, ha hasonló kirohanást akarna tenni, úgy válaszsza meg a fegyvereket is, az ellenséget is jobban, mert neki is fájhat az, ha ellenség helyet barátot talál. A jelszó pedig ne ez legyen: „Le a részvényesekkel/“, hanem ez: „Fel részvényesek iparvállalatok alapítására /“ Ez kell a magyarnak! Szatmár, 1902. február 20. Thurner Albert. Búcsú ebéd. A szatmárnémeti-i kir. törvényszék volt elnökének Galba Lajos kir. főügyésznek tiszteletére, fényesen sikerült búcsú lakomát rendezett Szatmárvármegyének és Szatmárnémeti városának előkelősége f. évi február hó 27 ik napján a Társaskör nagy termében. A különböző társadalmi körök vezér- egyéniségeinek és kimagasló alakjainak jelenléte fényesen documentálta azt a köz- becsülést és köztiszteletet, a melyet a távozó elnök kiváló egyéni tulajdonai által 7 évi itt léte alatt a maga részéről kivívott. A vármegye részéről jelenvolt a banketten Nagy László alispán, számos vidéki gentry, a város mint törvényhatóság részéről a helyettes polgármester, a főjegyző, a városi ügyész, s több mások, a hadsereget nagyváradi Baranyay Imre dandárparancsnok, Lene» Győző ezredes, és a tisztikar több tagja képviselték; a szatmárnémeti-i ügyvédi kamarának helyben lakó tagjai csaknem mindnyájan megjelentek, a kir. törvényszék összes hivatalnokai valamint a törvényszék területéhez tartozó kir. járásbíróságok egyes tagjai is jelen voltak a búcsú banketten. A mitegy 185 főre menő közönség a vármegye és város szine-javát foglalta magában. A választékos és fényes társaság délután fél 2 órakor a távozó elnök meg- érkézése után a terített asztaloknál helyet foglalt, s a harmadik fogás után a pohár- köszőntők sorát Gálba Lajos kir. főügyész a következő beszéddel, nyitotta meg — amit a jelenlevők állva hallgattak végig: Uraim I Minden nemesen gondolkozó és érző ember szive belsejébe pillant, midőn életének fordulópontjához ér, avagy csak egy nevezetesebb munkához, vagy valamely lényeges feladatának megoldásához fog is! — Szive belsejébe tekint pedig azért, hogy onnét valami nemest hozzon fel, a mely képes legyen szellemét egy magasabb és liszlult sférába felemelni. Ezt akarom igen tisztelt uraim most én is teoni. S miként tudhatnám a magam és vele együtt az Önök érzelmét is egy magasabb szférába vinni, mintha poharamat arra emelem, aki Magyarországnak bálványa, nemzetünknek legbiztosabb, bevehetetlen vára, jogainknak, alkotmányunknak, szabadságunknak leghatalmasabb oitalmazója. Ő hozzá akarom érzelmeimet a mai napon felemelni I E mai napon, a mely életemnek egy forduló pontját képezi, s a melyet az Önök kegyessége rám nézve, valóságos örömünneppé avatott fel. De ő hozzá akarom irányítani az Önök érzelmeit is azzal az imaszerü fo- hászszal, hogy úgy áldja meg a magyarok Istene, rajongásig szeretett királyunkat minden áldásával, mint a mily forrón kéri azt reája hű magyar nemzete, s mint a mily forrón és bensőleg imádkozunk mindnyájan azért, hogy az Isten Öt, a legalkotmányosabb fejedelmet, szeretett hazánk dicsőségére és boldogitására még I soká, — igen soká éltesse. Ezután Jékey Mór beszélt a következően : Az éleiben, a mely ritkán szokta magát meghazudtolni, az a példabeszéd hogy „aki szeretetet vet, bánatot • arat.“ I Hogy a közzülünk távozni szándékozó kedves barátunk, e vidéken, e megyében s az ő kartársai között mennyi szeretetet vetett, elég tanubizouysága annak ez az igen szép összejövetel, amelyet tekintet nélkül az egyes osztályokra az ő iránta érzett szeretet hozott ösoze. De ugyanakkor, a mikor szeretetét élvezzük, meg van nekünk a bánatunk í meg van Uraim a bánatunk, mert elveszítünk egy embert a mi körünkből, egy "jj oly embert, akit mindnyájan — azt hi- 1 szem, a kik itt vagyunk — akik ismerjük, a legforróbban öleltük kebelünkre. Kedves barátom 1 óhajtom, hogy Te i neked uj otthonod, a hova mégysz, _ í le g/en megelégedett és boldog lak- | helyed. Vidd el ezt a baráti óhajtásunkat .f valamint azt is, hogy az a baráti kör, a jj melyből ma kilépsz, reád mindig melegen J fog visszaemlékezni. Isten éltessen kedves családoddal együtt! Majd dr. Papolczy Gyula kir. it. jj táblai biró mondta a következőket: Tisztelt Uraim! A kormány bizalma, bölcsessége 7 \ évvel ezelőtt hívta Galba Lajos óméltósá- J gát a szatmárnémeti-i kir. törvényszék el- 1 nöki székébe. Szomorú állapotokkal; talált s | oly szellem dominált a kir. törvényszék 1 egyes tagjain, amely megtámadta az igaz- I ságszolgáltatás nagy érdekeit, s mond- j hatni, meggátolta a jogkereső közönséget 1 jogainak érvényesítésében. Állíthatom, hogy ő méltósága böl- 1 csessége regenerálta ezt a törvényszéket, J megteremtett itt oly állapotokat, melyek 1 az országnak legelhagyatottabb törvény- | székét, a legjobb, legkiválóbb törvény- I székek sorába emelték. Felemelte arra a I színvonalra, arra a magaslatra, a melyről 1 elmondhatjuk, hogy a jogkereső közönség! igényeit gyorsan és alaposan kielégíti. Nagy teremtő, átalakító erőre volt*? itt szükség, a mely tulajdonságokkal al köznapiság egyszerűségén magasán ki- * emelkedő egyének vannak megáldva; —9 ilyen egyénnek tartottuk mindenkor Galba | Lajos ő méltóságát. Igen uraim, mert sok oldalú nagy 1 képzettség nagy jogi tudás, bölcseség, í mély judicium, nagy akarat erő, előzé- | kenység jellemzik ő méltóságát. Eme fé- ’i nyes tulajdonságok azok, a melyek alapján érdemeket szerzett a jelenlegi elő- \ léptetésére is. Örömmel tölt ez el bennünket, de emez örömünkbe a fájdalom érzete vegyül, mert tudjuk, hogy meg kell válnunk Öméltóságától, szeretett főnökünktől, mert tudjuk, hogy el kell veszítenünk bölcs vezé- ; rünket, bölcs főnökünket, jóakarónkat, tá- i mogatónkat, el kell veszítenünk azt, a ; kit midnyájan szerettünk, de a ki bennünket is szeretett. Fogadja méltóságod hálás köszöne- tünket, fogadja igaz, önzetlen szeretetün- ket, hódolat teljes tiszteletünket, nagyra becsülésünket, fogadja abbeli igéretü iket, hogy azt az örökséget, azt a fényes alkotást, a melyet megalkotott, megfogjuk őrizni, hogy arra méltóságod mindig büszkén hivatkozhassék, hogy ez az örökség egyáltalában mindig hirdesse azt a nagy képességet, azt a nagy szellemi- erőt, a melyei ezen a vidéken a Galba név rep- resentált. Midőn ezeket szivem mélyéből mondom, — midőn azt kívánom, hogy az Isten áldása kisérje lépteit s annak nyomában megelégedés, jólét s. boldogság forrása fakad- , jón, — ugyan akkor kérem, hogy az irányunkban viseltetett szeretetében s jó indulatában tartson meg bennünket, s egyszersmind Ígérjük azt, hogy a méltóságod kedves emlékének szivünkben oltár képet emelünk, hogy a ma hangoztatott tiszteletünknek, becsülésünknek s szerete- tünknek adóját lerójuk. Isten áldja, Isten éltesse méltóságodat! Isten vele! Majd Dénes Lajos kir. főügyész a következően beszélt ; Előre boesátom, hogy rendkívül rövid leszek. Sokkal közelebb áll ő méltósága hozzánk, a kir. ügyészséghez, sefn hogy meg ne neheztelne, ha magasztalásában túlzásba mennék. Folytatás a mellékleten.
