Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-23 / 51. szám
2. SZATMÁR ÉS VIDÉKE — és vedd észre, hogy nagyon, de nagyon gyarló vagy, — minden két- ségbevonhatlan kitűnő képességeid mellett is, e magasztos erénypéldákkal szemben mennyire csalárd, mennyire bűnös vagy, — tanulj tehát alázatosságot, hogy elsajátíthasd azt, ami még ennél is tökéletesebb, az isteni szeretetet. Az ókor pogány bölcsei a tem- lomok bejárata fölé e jelmondatot vésették: ember, ismerd meg tenma- gadat, Krisztus szelleme szerint, keresztény értelemben átírva e jelmondat azt hirdeti; ember, légy alázatos. Az önis- méret okvetlenül alázatossá tesz, ha helyes utón halad és a ki nem alázatos, az nem ismerheti helyesen önmagát, mert lehetetlen, hogy a ki belátta bűneit, fogyatkozásait, az ne akarjon attól menekülni, ha pedig menekülni akar, meg kell aláznia magát, az alázatosság példányképe az Ur Jézus előtt. Vajha a kereszténység szent intézménye, mely a Karácsont a család és igy a társadalom ünnepévé tette, keltene bizalmat az emberiségben maga a kereszténység, az Ur Jézus iránt, ki mellett 19 század bizonyságtétele érvel, hogy a ki őt követi, valóban el nem téved, ki ő benne bízik, valóban meg nem csalatkozik. Annyira szeretjük emlegetni, mily boldogak voltak elődeink, és mily boldogtalanok vagyunk ma mi. E tény megállapításánál ne mulaszszuk el levonni a helyes következtetést sem. — Boldogak voltak elődeink, mert vallásosak voltak. — Boldogtalanok vagyunk mi, mert ma kevés a vallásosság. Ha az emberiséget, mint egy egye- det veszszük, teljesen oktalan annak viselkedése. A hosszú élet tapasztalatai által megérlelt meggyőződés a mily drága, épp oly biztos is, és ment minden tévedéstől. 19 évszázad tanúság- tétele, mint az emberiség élettapaszta- ,atoin#j{ eredménye, biztosan mutatja az ittat, melyen járnunk keíl.Tíincs okunk, de időnk sem a habozásra, mert rövid az élet és a tegnapi napot többé soha megismételni nem lehet. Ne az erőszak, ne a tények kér- lelhetetlensége, hanem saját énünk akarata fordítsa tehát tekintetünket a betlehemi jászol felé, hódolattal boruljunk le az isteni mű előtt, melynek első ténye az Ur Jézus születése volt, és tanuljunk tőlle alázatosságot, mely meg nem aláz, de felemel, megneme- sit, és boldoggá tesz. így fog teljesedésbe menni az angyalok éneke, és Dicsőség lesz a magasságban az Istennek, itt e földön pedig békeség és boldogság az emberek szivében. Úgy legyen! Melles Emil. A Kölcsey-kör közgyűlése. Vasárnap d. e. 11 órakor tartotta a Pannónia nagytermében a Kölcsey-kör ez évi közgyűlését, melyen Kende Zsigmond a múlt évben megválasztott elnök mondta el székfoglalóját. Az elnököt küldöttség hívta meg a gyűlésre, a^kit is megjelenésekor zajosan éljeneztek.” Elfoglalván az elnöki széket, a következő s-ép beszédet mondotta : Mélyen tisztelt, Közgyűlés! Midőn a Kölcsey-kör legutóbbi közgyűlésén elnökévé választott, a meglepe tésnél, melyben ez által részesített, csak az a felemelő megtiszteltetés volt nagyobb, melyért mély köszőnetemnek adok kifejezést. De nem titkolhatom el mily nehéz elhatározásomba került, hogy ezen irodalmi és közművelődési egyesület elnökségét el válaljam akkor, midőn egyrészt teljesen jól átérzett tudatában voltam annak, hogy ezen megtiszteltetésre és kitüntetésre érdemeket nem szereztem, az irodalom terén babért nem arattam, életpályám az emberi tevékenységnek más irányát jelölte meg számomra, mely irányt szeretettel és lelkesedéssel követek, de mely irány és pálya, valamint a Kör székhelyétől távol fekvő lakásom és erős elfoglaltságom éppen nem minősítettek az elnöki állásra, — másrészt a Kör volt elnökében néhai báró Vécsey József ur ö nagy méltóságában oly elnököt birt, kinek nagy neve, fennkölt szelleme, minden szépért és nemesért lelkesedni tudó, álltalánosan szeretett és tisztelt egyénisége fényt és tiszteletet adott azon állásnak, melyet elfoglalt és az űrt, mely távozása után maradt, betölteni csekélységem nem érezhette magát hivatva. Csak is a Kör vezetésében buzu-ol- kodó tisztelt barátaim rábeszélésére, bízva saját gyengeségemmel szemben az ő erejűkben, hajolhattam meg a tisztelt közgyűlés bizalma és akarata előtt, ki u Kör vezetőségébe helyezett bizalmamban nem csalódtam, mert a Kör ügyvjzető alelnöke, valamint a szakosztályok vezetői oly agilitással, buzgalommal, lelkesedéssel, szak értelemmel és sikerrel töltik be a Körnél állásukat, hogy a Kölcsey-Kört napról- napra népszerűbbé, működését mindinkább sikeresebbé teszik. Ezen Kör alakulásakor a Kölcsey nevét vette fel, egy nevet, mely égész irányát megjelölte, egy nevet, mely ösztönöz a fajszeretetre, példát ád a pálya iránti nemes ambitióban, kizárja a felekezeti türelmetlenséget, mintaképül szolgál a puritán tisztességes felfogásban, az idealizmusig menő szabadelvüségben, tanít a költészet, irodalom, szónoklat terén csak a szépért jóért nemesért lelkesedni tudásra, és mindenek felett a hazaszeretet szent érzelmére. Mert Kölcsey éppen annyira volt szívben lélekben magyar, mint gondolkozásában nemes, bölcs mint államférfi, ambiciózus mint tisztviselő, elragadó mint szónok és fennkölt szellemű, mint költő. Választhatott volna-é tehát ezen irodalmi, közművelődési és társadalmi-kör jobb nevet, mint midőn Kölcsey nevét vette fel; választhatta é volna jobban Szatmárme- gyében, a hol ő élt, működött és hol áldott porai nyugszanak. Mélyen tisztelt Közgyűlés; a nagy államférfiak az országok parlamentjében csinálják a nemzetek sorsa felett határozó magas politikát, de az irodalmi körök és közművelődési egyesületek, midőn általánosságban a társadalom nemzeti iránybani nevelésére hatnak, midőn a hazaszeretet és magyar fajszeretet szolgálatában állanak, tényezőivé válnak a legfontosabb, legáldásosabb nemzeti politikának, mert csak annak a nemzetnek van jövője és csak az az állam versenyképes, mely nemzeti érzelmeiben gazdag, mely szellemileg anyagilag egyaránt erős. Minden állam népeinek közösen érzett óhaja a világbéke, a nyakigfelfegyver- kezés terhe alatt roskadoz a társadalom, és az államok a békét hirdetve mégis hadjáratot folytatnak és hadjáratra készülnek egymás ellen, mely nem ágyukkal és fegyverekkel lesz megvívva, hanem az országok határán felállított vámsorompókkal. A mig öldöklő fegyverekkel álltak szemben a hadviselő felek, a hadvezérek bölcsessége, és a csapatok felszerelése mellett a hadsereg szelleme és a katona anyag testi-lelki képzettsége, ereje, vitézsége döntötte el a hadjáratok sorsát; a modern hadviselés: a vámháboruk korszakában, midőn a hadviselő felek nem egymás vérét, hanem egymás életerejét szomjazzák és igyekeznek azt kiszivni, a nagy államférfiak bölcsessége és a statisztikai adatok mérlegelése mellett a vámhad- járatok sikerének feltétele a nemzet szivóságában, szorgalmában, összetartásában, hazaszeretetében, minden téren és minden pályán kifejteit ambitiójában és az ezek folytán kifejtett szellemi-anyagi erejében fekszik. összetartás nélkül erőkifejtés nem képzelhető; ha nem volnánk képesek arra, hogy a nemzetiségi kérdés sötét árnya elé a magyar fajszeretet domináló eröss napsugarát állítsuk; — ha nem tudjuk megérteni, hogy agrárius és merkantilista egyaránt csak úgy boldogulhat, ha mindkettő működésével egymást kiegészíti; ha a tár sadalom a helyett hogy előrre haladna, a múltba tér vissza, kasztokra szakad, városok és vidékek szerint oszlik meg, holott egymást becsülve közös tevékenységre van utalva; ha minden pályán a nemes ambitió kifejtésének az akarni nem tudás és nembánomság útját állaná, — akkor mondjon le a nemzet arról a reményről, hogy helyét megállja, hogy valaha nagy és erős lesz. — De ha tud egyetérteni, kitartóan dolgozni, a kitűzött irányban ambitió- val haladni, eléri azt a sikert, mely az egész társadalom jólétét maga után vonván, szellemileg és anyagilag vagyonossá, s mert vagyonos, erőssé, versenyképessé teszi a nemzetet. De a cselekvés terén álltalános sikert elképzelni csak czéltudatos neveléssel lehet. A gyermek évek első korszakában, midőn az öntudat ébred, és mindennap a fejlődés uj- és uj örömet szerez a szülőnek, a gondos anyai szeretet kell, hogy beoltsa már a gyermek szivébe a kötelességtudás és ambitió csiráit-, és ha később az iskolák az ifijuság lelkét a szép és nemes iránt fo- gékonynyá teszik, lerakják gondosan a tudományok alapköveit, és megkezdik azon az épitést, a pályát választott fiatalságnak saját kezébe van letéve kiképzésének folytatása és befejezése, használja fel jól idenak is. Örömben telik le a karácsonyi szünidő, és kezdődik újból, ami addig járta, és folytatódik az éven, meg a következőkön át, egészen a gimnáziumig. Itt már aztán a szülők is komolyan veszik a feladatukat. Megmagyarázzák a fiúnak, hogy most szedje össze ám magát, mert ezentúl sokkal többet kell tanulnia, mint az elemi iskolában, temérdekbe kerültek a könyvek, és óriási nagy a tandíj. Mindmegannyi ok, hogy megjöjjön az esze a fiúnak, aki eddig csak gyermek volt. Megesik az is, hogy a nagyon gyönge tanuló mellé, akit igen kevés szülő ismer vagy ismer el annak, ismétlő diákot fogadnak. Biztosítani kell a silány palántát valami olcsó karóval. És megkezdődik a kemény küzdelem. Megszaporodott feladatok a munkára be nem tanított agyvelő részére, rendszeres tevékenység a szétszóródásban sinylő elmének. Valóságos gyötrelem, csak arra jó, hogy hozzá képest gyöngyéletnek tűnjék fel a napidijas testet nem tápláló, de a lelket megölő dolga. Ki csodálhatja, hogy a tanuló e sivár munkája ellen még haszontalanabb szórakozásokban keres és talál orvosságot? Ha jókor csavargásra, dohányzásra, kártyára és — ha módjában áll — italra adja magát ? A szép élvezetét nem ismerve erkölcs- rontó és idegizgató olvasmányokba merül, az elégedetlen tanárral szemben durva viselkedésre vetemedik, otthon pedig, hogy bajait kimentse, mindenféle hazugságokkal takargatja azokat. A hasonlók rossz társaságában az elfásultság szövetkezetét találja meg, szülői iránt elveszti a bizalmát, és ezzel bezárul előtte minden nemes érzésnek a forrása. Bukdácsol osztályról-osztályra. Ha úgy fordul, hát „javít“, ha még rosszabbul jár, ismétel. Legtöbbször a tanár a bűnbak. És nem valami ritkán esik meg, hogy ebben a szülők a fiók pártján vannak. Ki tehet arról, hogy a „vaskalapos“ ellenszenvvel van eltelve a szegény fiú iránt? Részrehajló, tulszigoru, igazságtalan. Igaz, lehetne a fiú szorgalmasabb is; de hát ez meg az a tanulótársa még any- nyit sem tud, és még is jó a bizonyítványa. Megpróbálnak iskolát változtatni. A másikban könnyebb lesz; meg elnézőbbek is lesznek a tanárok, mert tudják, hogy az eddigi iskolájából kiüldözték a gyermeket. Ha itt sem sikerül, akkor valamely jó hírnevű magángimnázium áll rendelkezésre, bentlakással és egy kis anyagi áldozattal. De tanulni mindenáron kell a fiúnak, mert tudomány nélkül nem élhet meg. — Legalább érettségit kell tennie, hisz enél- kül írnok sem lehet. Magyarországon maholnap a hivatal szolgától is fognak nehány gimnáziumi osztályról bizonyítványt igényelni, a fűszeres boltok kirakataiban már úgyis székében olvasható a hirdetés: jó házból való, négy gimnáziumi osztályt végzett tanuló felvétetik. Végre, annyi hányattatás után, meg van a szülők öröme. A fiú jogra mehet. — Szatmáron vagy akár Mucsán is, lévén nálunk meghonosodva az a rendszer, hogy a felső oktatás a legalsó faluban is elvégezhető — puskából. Tizenkét éven át izzad a szülő, élelmet, ruhát és iskolai költséget keresve (nehéz munkával) a fiának. Mennyi gond és aggodalom meg bosszúság fűszerezi ezt a keserves feladatot I Ugyanennyi időt tölt el a fiú az iskolában, hányatva a rendetlen és rendszertelen foglalkozás izgalmai közt. És a végén keresve az eredményt, sem tudományban, sem jellemben, sem szívben nem találunk egyebet, mint a minősítési törvényben előirt hivatalos — kvalifikácziót. Milyen kár, milyen égbekiáltó vételei A magyar faj kiváló szellemi képessége, melegen érző szive és derült kedélye mellett a világ legremekebb embereit nevelhetné. Csak az a baj, hogy nem neveljük, hanem magától nőni engedjük a gyermekünket; noha nincs nemesebb és kedvesebb foglalkozás, mint a gyermek, kivált a magunk gyermekének a lelki erejét kifejleszteni. A legrosszabb ember a rossz szülő, mert a saját vérét senyveszti el a mulasztásával. Boldog volnék, ha e soraim olvasása csak egyetlenegy apát is meggyőzne arról, amit egész életemen át mindig vallók, hogy a legeslegtöbb haszontalan gyermeknek az apja az ................ Ve rns, jét, és lelke fogékonyságának aranykorát’ mert az a mulasztás melyet e korban ei követ alig pótolható ; és ha oly elöszeré, tettel követi hazánk a nyűgöt példáját' veszi át intézményeit, úgy kövesse a fia* talság abban is, hogy már fiatal erővel" fiatal lelkesedéssel, és korához mért ián* goló idealizmussal fogjon korán a munkához ' hogy majdan az edzett férfikor meggondolt komolyságával legyen a munkában kitartása, öröme és sikere, csak akkor válik ténnyé nagy Kölcsey nek arany igéje • „Hass, alkoss, gyarapits, s a haza fénvrl derül“1 A beszédet taps és éljenzés követte melynek elhangzása után dr. Fechtel Já! nos alelnök mondott köszönetét és indítványozta, hogy a beszéd egész terjedelmé- ben a kör évkönyvében adassék ki és a többi egyesületeknek is küldessék meg Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A titkári jelentés ismerteti a kör 1901. decz. 15-étől 1902. decz. 2t-ig tartott évi életéi. Megemlékezik megboldogult br. Vécsey Józsefről, a kör volt elnökéről a ki sok jót telt a körnek. Hérmán Mi- hályról, a ki oly rövid ideig lehetett alelnöke. Üdvözli Kende Zsigmondot, a kör elnökét s kéri érdeklődését a kör ügyei iránt. Azután ismerteti a szakosztályok működését. Az irodalmi szakosztály tartott to ülést, 5 matinét, 1 felolvasó estét rendezte a márcz. 15-iki hazafias ünnepet a május 17-iki hangversenyt, 24-ikén Grail Erzsébettel a Peiőfi estét, 25-én a Petofi- ünnepet, részt vett a Kossut h-ünn^p rendezésében. A múzeumi szakosztály tartott 3 ülést s gyarapította a könyvtárt s a múzeumot. Most van 343 könyv s 1024 tárgy. Képviseltette magát a múzeumok s könyvtárak országos közgyűlésén. A választmány tartott 10 ülést. Rendezte a nagybányai átrándulást és konczertet képviseltette magát u zilahi Wesseiényi- ünnepen, áthelyezte a Kölcsey-szobrot a város költségén, gyűjtést indított díszes kerítésre; tagok gyűjtésén is fáradozik. A Kör sok irányban s szép sikerrel működött az idén. A titkári jelentést, nem különben az alelnök jelentését a pályázat eredményéről, valamint az újabban kitűzött pályaiéielek röl és végül a pénztárnok jelentését közgyűlés egyhangúlag elfogadta, s miután a matiné műsorából megmaradt egyetlen számot, Maróthy Mariska kisasszonynak gyönyörű szavalatát meghallgatta, elnök megköszönve a szives érdeklődést a közgyűlést berekesztette. Délben a Pannónia éttermében az elnök tiszteletére a kör vezetősége barátságos ebéden gyűlt össze, a hol a legjobb hangulatban voltak együtt sokáig. Színház. Közelebb szinrekerültek : X. asszony bohózat, Postásfiu és a húga, másodszor, Zaza színmű, Suhancz felhelyárakkal s Balatoni rege Herczeg Ferencz regényes szinjátéka. A kedden színre került X. asszonynak nem volt meg az óhajtott sikere. A darab meg meglehetősen unalmas rendkívül hosszú, bár meséje érdektelennek nem mondható. Philippe Ardelotnak jó szive a végzete. Mindenkinek boldogságát óhajtja s könyörületes szive sok bajnak előidézője, sőt egy ily tettéért nejé is válni készül tőle. Bidauletné asszonyt egy utczai ünnepély alkalmával a tömegben egy néger megcsókolja. Az elájult hölgyet Arde- lot lakására szállíttatja, neje e vakmerő tettéért nein hajlandó megbocsátani, mivel a lakásán tartózkodó hölgyet szeretőjének véli. Bidaultné az elájulás következtében a nevét is elfelejti, csupán csak arra emlékszik, hogy férje és szeretője van s ebből keletkezne a bonyodalom, mig végre a tévedés kitudódik s megtörténik a kibontakozás, miután időközben emlékező tehetségét is visszanyeri. Neje is megbocsát Ardelotnak. Mint a franczia darabok legtöbbje, szellemtelennek e darab sem mondható, csak az a baj, hogy a társ szerzők nagyon sokat akarnak elmondani, mely által a bohózat hosszadalmassá és unalmassá válik. A szereplők közül ki kell emelnünk Holéczy játékát, k i Bida- ultnét adta, finom ízlésre vall, hogy a hires vetkezési jelenet spanyolfal mögött történt. Ardelotnét Étsy Gizella dicséretre- méltóan alakította, meglátszott játékán, hogy azt gondos tanulmány tárgyává tette. Ligeti pedig kellemes, ötletes megjegyzéseivel keltett derültséget. A közönség nem nagy érdeklődést mutatott a darab iránt, mert a nézőteret félig sem töltötte meg. Szerdán a Postás fiú és húgát ismételték meg tél ház előtt. Csütörtökön ismét premier volt színházunkban s újra egy csalódással lett gazdagabb a közönség. Zazát adták, Berton és Folytatás a melékleten.
