Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-11 / 6. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. arra, hogy egy ily nagyértékü telepet szakszerű vezetés nélkül hagyni nem lehet, elfogadta a villamvilágitási bizottság javaslatát és Reizinger Aurél okleveles gépészmérnököt egy évi próbaidőre igazgatónak megválasztotta, kimondván azt is, hogy szakdolgokban önállóan járhat el, egyebekben azonban alárendeltetik a1 városi főmérnöknek, a ki neki hivatalfőnöke leend. Utolsó tárgy volt a színtársulat kérelme, hogy a város a még hátralévő iooo korona zenedijat részükre engedje el Nagy vita indult meg, de a vége mégis az lett, hogy a többség megszavazta. Veréczy Antal szólalt fel elsőnek és indítványozta, hogy a kérelem utasittassék el, mig Mátrai Lajos, dr. Kelemen Samu, dr Fechtel János és Csomay Imre a kérelem megadását pártolták, a mi aztán meg is történt. A közgyűlés különösen méltatta, hogy a társulat a bérlőkkel szemben, akiktől Csóka igazgató 3600 korona bérösszeget felszedett, bárha ebből a pénzből semmit nem kapott, eleget tett a Csóka által elvállalt kötelezettségnek, másrészt pedig megmentette a várost is attól, hogy a téli idényre szintársu lat nélkül maradt volna, a mely esetben amúgy is az egész 5000 korona zenedijat a városnak kellett volna fizetni. S végül az is figyelembe jött, hogy bizony a közönség a színházat nem nagyon látogatja, élni pedig, ha keservesen bár, de a színésznek is kell. Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, főispán a közgyűlést berekesztette. Viszonválasz J. urnák. Nem volt ugyan szándékom a párbaj létjogosultságát tovább is fejtegetni, mindazon által volna még néhány szavam J. úrhoz. Nem azért válaszolok, hogy érveit megdöntsem s a t. olvasó közönséget okoskodásaimmal esetleg untassam, csak arra kérem J. urat, minthogy maga rs belátja, hogy a párbajt jelen visszonyok között nem küszöbölhetjük ki teljesen társadalmi életünkből, tegyük meg a lépéseket, hogy a párbaj — az istenítélet e módja — a szó szoros értelmében a becsület megvédő je legyen. Legyünk rajta, hogy városunk legyen az első, ahol elfogadják a párbaj bíróság magasztos és nemes eszméjét. Minden párbajt, a melyre szükség nincs, meg kell akadályozni lovagias utón, s ez csakis úgy iráshibája, ha a megye végzésében i van a nevem végén. A főjegyző is jámbor lehetett (óh, akkor még igen sokan voltunk azok) mert rögtön megadta a nemes betűt a nevem végére, amint a mindenkinek rendelkezésére álló okmányban olvasható. így kerültem én eredetileg jó hi- szemmel abba a csávába, hogy Magyar- ország minden nemes emberének a méltó boszuságára usurpáltam hosszú időn át az y-t. Később, igaz, szent borzadállyal rájöttem, milyen módon biztattam fel egy becsületes köztisztviselőt az okmányhami- sitásra. De akkor már annyira el voltam merülve a bűnbe, hogy nem volt erkölcsi erőm megválni az y-tól. Ettől kezdve aztán nem is voltam többé jóhiszemű tévedő, hanem valóságos csaló. Nem akarok ajonban tovább is az lenni. Tiszta lélekkel szerelnék majd (persze minél később) az Ur színe elé kerülni. Sok egyéb bűnömmel nem tudom miképp leszek. De ezt az egyet legalább lerovom már itt a földön. Bűnbánóan kérek bocsánatot e helyen a nagyméltóságu m. k. belügyminisztériumtól, amelyet kijátszottam és a nagyon mélyen tisztelt, igazi y-os nevű régi és uj magyar nemességtől, amelyet a soraiba való betolakodásommal megsértettem. A mai naptól kezdve a nevemet szerény semmiségemhez illően csak i-vel fogom Írni; most és mindörökké, minthogy biztos hitem, hogy nem fogok kapni, mert föltett szándékom, hogy nem fogok kérni nemességet sohasem. Sőt egyetlen fiamnak, aki a mai naptól a legszebb díszétől megfosztva fog bolyongani a pogány nagyvilágban, egyéb hiányában örökségül azt a kívánságomat fogom testálni, maradjon az i betűjéhez mérten nemtelen ember. És ha mégis nemes akarna lenni, hát polgári erényekkel szerezze meg önmagának a nemességeti és ne kérje ő sem, és ne is fogadja el, ha megkínálják vele, senkitől. lehetséges ha mindég állandó párbajbirósá- gok őrködnek a párbaj okok felett s ezek lennének hivatva eldönteni, hogy van e helye a párbajnak, vagy nincs I A párbaj bíróság nemes eszméjét társadalmunk még eddig kifejleszteni nem volt képes. — Ez az,' hogy a sértés fenforgását és a párbaj megengedhetőségét vagy megtagadását — ott a hol a segédek a békés elintézésben nem tudnak megegyezni — az esetet e téren elismert, higgadt, éltesebb tekintélyes, kardforgató urakból álló jury- nak kell bejelenteni. Válasszon társadalmunk 20—25 urat,, úgy hogy ezek közül 5—6-ot bármikor s bárhol meglehessen találni e fontos misz- szió betöltésére. A párbaj bíróság kiszorítja az inkorrektségeket és a krakélerséget, s a nevetséges párbajoknak egyszer s mindenkorra véget vet. A társadalom a társulás^ eszméjéből keletkezett. Az együvé tartozók össze állottak. így keletkeztek: kaszinók, körök, egyesületek. A párbaj bíróságot tehát ezeknek kell létrehozni. — Városunk két kaszinóját kérjük fel ez eszme megvalósítására. Ha valaki tudja, hogy a sértést egy úri bíróság van hivatva elbírálni, úgy nagyon is meggondolja, hogy mikor és hogyan sértsen. így a lovagiasság nem a társadalom szégyene, de annak oszlopa, támasza lesz; nemcsak, hogy nem szaporítja a bajt, de redukálja; nemcsak, hogy oktalanság nem lesz benne, de megszelídíti az embereket. így a lovagias ur fogalmának eszméje ugyanaz lesz, mint a becsületes emberé. A lovagias ur ismerni fo Ja a kiejtett szó súlyát, ezért ritkán sért, de ha sért, helyt is áll a kimondott szóért, mert mint Petőfi mondja : Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És e t kimond, ha mindjárt Véreddel fizeted. Százszorta' inkább éltedet Tagadd meg, mint magad: Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. T. Felhívás a közönséghez! Ez utón vagyok bátor felhívni az eddig n.-.j villanyt nem fogyasztó közönséget, hogy egv igen előnyös és igen olcsó rendszert szándékozom meghonositni s ha a n. é. közönség támogatásában részesülök, részemről minden lehetőt el fogok követni, hogy a villamosság minden jó oldalát olcsón kihasználtassák, de ez csak úgy volna elérhető, ha tömeges berendezést végezhetnék jól és olcsón, úgy, hogy Most már szabbadabban lélegzem fel, mint teljesen megtért bűnös. írnok urak, ezentúl egész bátran i betűt rakhatnak mindig a nevem végére. Csak vigyázzanak, hogy az ez által előálló munkakevesebblet okából a nemes város valamelyiküket ki ne tegye a kenyeréből. A patikárus urak pedig, és mindazok, akiknek alkalmuk van gyakrabban látni az aláírásomat (tehát elsősorban a pénzintézetek váltókezelői), véssék jól az emlékezetükbe, hogyha netalán a régi szokásnál fogva a nevem végsöbetüjének hosszú farka lesz, az többé nem jelent y-t, hanem csak manupropriát.. Az y meghalt, éljen az i. Ur. Tanódi Márton. A selyem jupon filozófiája. Szinte gondolat nélkül haladtam előre az utczán, amidőn egy batisztruhás hölgy sietett el mellettem. Felnéztem, a hölgy igen elegáns volt és suhogott. E suhogás okának kitalálásához nem kell szakértelem s én is azonnal észrevettem az elegáns hölgyön azt a kedves zenéjü hangszert egy lila selyem jupon alakjában. Még most sem tudom magamnak megmagyarázni, hogy miért, de sietni kezdettem az elegáns hölgy nyomában. Ha valaki kérdezte volna tőlem, hogy hová megyek, előttem lengett volna ugyan a könnyű batiszt ruha, ott lebegett volna ugyan pajkos fodraival a lila selyem jupon, de azért nem tudtam volna megmondani, hova visz az utam. Néha meg-megállottam és hallgattam, hogy hallom-e még a suhogást. A tolvaj is igy tesz, ha a közeli szobában valaki alszik; meg-megáll művelet közben és hallgatózik, hogy horkol e még az a valaki? minden kevésbé tehetős embernél lehessen legalább 1 drb. 10 gyertya fényű láng. A czélba vett berendezés szerint felesleggé válnék a drága árak alkalmazása s e helyett időmérő állíttatnék be, mely- lyel 3, esetleg 4 lángra 2—2 darab izzólámpa folytonos égését lehetne ellenőrizni, így a Városnak meg volna a kellő ellenőrzése a fogyasztásra, és a fogyasztónak szinte előtte van, hogy mennyit fogyasztott. Ezen időmérők nem olyan cpmpli- káltak, hanem a rendes zseb-órával lehet őket ellenőrizni s a mi fő, a fogyasztó tulajdonát képezik, nem kell értük bért fizetni. Czélomat a következő módon akarom keresztül vinni: 1 drb. izzó lángra a berendezés 8 mtr. távolságig 1 drb. időmérő órával, 1 drb. kapcsolóval, 1 drb. teljesen felszerelt zsinór függő lámpával összesen 64 koronába kerül, a mely mellet még azt a nagy előnyt nyújtom, hogy az összeget nem kell egyszerre kifizetni, hanem hat havi részletben volna törlesztendő, és ekkor teljesen á fogyasztó tulajdonát képezné az időmérő órával együtt. Minden további lánghoz való vezeték méterje 1.60 fillérbe és minden zsinór függő lámpa ára 4 korona a vezeték bármily rendszere szerint. A lángok fogyasztása után járó szabályszerű fizetések a következők : 1 drb. 5 gyertya fényű lángért 2 f óránként 1 n 10 » » » 3 ^ » t » tó „ „ „ 4 f „ i»25 »■» n bf „ 1 n 32 gtjj » » 8 f » Látva ezen mérsékelt árakat és kedvező feltételeket s tudva, hogy az egészég az embernek a legjobb kincsét képezi, és figyelembe véve a villamvilágitás biztonságát, mely ott, hol serdülő gyermekek és tanuló ifjak vannak, nagyon is kívánatos, mig ellemben petroleum lámpával állandó a veszély s kellemetlenség, a füst és folytonos takaritgatás miatt, nem mulasztom el a villamvilágitást legmelegebben ajánlani. Tartsunk lépést a haladó korral és ne sajnáljuk ezt s csekély költséget, melynél néha többe kerül egy jobb kivitelű petroleum lámpa használata is. Újra felkérem a n. é. közönséget, hogy minél többen tudassák velem szándékukat és én szívesen szolgálok költség- vetéssel. Ha nagyobb berendezésről van szó olyan útvonalokon, a hol nincsen vezeték s elegendő fogyasztó jelentkezik, a vonal bizonynyal el lesz odáig vezetve s igy tehát semmi akadály sincs, hogy valakit vissza tartson. A bejelentéseket kérem a központba (színház udvar) küldetni, vagy pedig személyesen jelentkezni. Szatmárit, 1902. február hó 8-án. László Károly, v. v. ütemvezető. Mert én tolvaj voltam. Amint hallottam ezt a diskrét suhogást, loptam belőle folyton azt az édes gyönyörűséget, amelyhez talán kötés szerint másnak van jussa. Aztán mint tolvaj sem voltam egészen közönséges, mert nemcsak azt vettem el, ami véletlenül utamba akadt s amit ott hagyni élhetetlenség volna, hanem belopóz- tam oda, ahol a drága kincs van. Megpróbáltam feszegetni a szekrényt, az asztalfiókot, kerestem, kutattam, míg valamit találtam s aztán elillantam amint jöttem, észrevétlenül. Mégis azt hiszem, hogy sokan naiv- ságnak fogják tartani a selyem jupon suhogása felett való elmélkedést s azt fogják maguktól kérdezni, hogy ugyan mért nem teszek én is úgy, mint a többi járó-kelő férfiak, kik a selyem juponos hölgy mellett elhaladva utánnanéznek a kaczérkodó fogózkodásra gondolnak egy merészet és nagyot, aztán tovább haladnak. Én azonban erre azt mondom, hogy kár mindjárt az első pillanatban mindent a maga kézzelfogható reálitásában venni észre ; kár a gyermeknek mindjárt, midőn az első szivárványt látja megmagyarázni, hogy az nem egyéb, mint hétfelé osztott fehér sugár; kár azonnal rómeói túlzásba esni és azt mondani, hogy mért nem lehet az imádott kezén k'eztyü, vagy rajta selyem jupón, mert hiszen akkor már vége van annak a varázsnak, amely bennünket a szemlélt dologban elbájolt. A nem értett titokzatos dologban mindig van valami bűvös és valami ami a megfejtés felé vonz. Ha egy édes tavaszi estén az esti szélben bólogató orgonabokor alatt ülök s félig ittasan az illattól, bámulom á har- matcseppekben fürdő csillagsugarakat s hallgatva figyelem, hogy miként száll le a földre a nagy csend; jól tudom, hogy ez a poétikus helyzet tulajdonkép egy a képzelet által költeménynyé alkotott próza, mert minden egyes momentumának meg van a maga fizikai tételekkel igazolt Színház. A dicséret meleg hangján kell meg. emlékeznünk a múlt heti előadásokról melyek minden tekintetben kifogástalanok voltak, a szereplők pedig teljes ambitió- val állották meg helyöket. Uj darab nem szerepelt a műsoron, részben már adott művek voltak, részben már rég’ ismert, de fölelevenitését szívesen vett darabok. & képviselő ur második előadásáról újabbat nem Írhatunk, mint első referádánk alkalmával, közreműködött színészeink valamennyien kitűnő alakítást mutattak be. Az országos szinészegyesület nyugdíjintézete javára adták elő csütörtökön Tóth Kálmán rég’ adott „A király házasodik“ ez. történelmi tárgyú vígjátékét. Daczára annak, hogy az előadás félárakkal adatott, a színház nem telt meg s az említett czélra alig jutott vajmi kevés összeg a bevételből. Az előadás eléggé gördülőkeny volt. A szereplők közül Margittal, Raskó, Bárdiné, Mészáros alakitása érdemel dicséretet, kik valamennyien élvezetes, szép előadást produkáltak. Margittai mint Lajos király szép hangsúlyozással s méltósággal alakított, Bárdiné az anyakirályné szerepében egyikét nyújtotta legszebb alakításainak. Szerepkörét különben mindig sikerrel tölti be, ezt külö nősen igazolta ez esti szereplése. Örömmel láttuk Raskót a színpadon, tehetségének fokozatos fejlődése meglepő eredményt mutatott fel ez estén is. Érzelmes, szép alakítását a közönség élénk érdeklődéssel s tetszéssel fogadta. Mészáros (Kíbpján) eleven, ügyes játékával zajos tetszést idézett idő. A többi szereplők kisebb szerepeikben szintén hozzájárultak az est sikeréhez. A hét legzajosabb estéje kétségkívül a szombati volt, midőn Barna Jolán, a mi bájos és rokonszenves naivánk vette jutalomjátékát a „Gyurkovics lányodban Herczeg Ferencz pompás vígjátékéban. A közönség meleg szeretettel s lelkes óvátióval fogadta szinreléptekor, mely külsőségekben is megnyilatkozott. A virágok egész halmazát nyújtották föl a zenekarból, volt része babérkoszuruban, üdvözlő versben, vjrágesőben. Szóval mindazon jelenségek, melyekkel a,közönség kedven- ezét kiszokta tüntetni. A darabot nagyon helyesen választotta egyéniségének teljesen megfelelő Miczi szerepe, melyet oly kedvesen, s bájosan játszott meg, hogy a közönség lelkesedésében számtalanszor hivta a lámpák elé. A Gyurkovics elő-; adás egyike volt az idény legszebb s legsikerültebb előadásainak. Ráthonyi (Kata), Ruskó (Sára) tehetségük legjavát öntötték szerepeikbe. Jó Gyurkovics mama volt Bárdiné, sikerült alakítás Margittai, Horkai Ferije, Győré, Mészáros s általában az összes szereplők nagyon kitettek magokért. Miczi szerepében a jutalmazott Folytatás a mellékleten. oka, és mégis én az egész helyzet mögött ott sejtek valmi nagy titkot, melyet nem értek s mintha látnék egy titkos kezet, mely a földre lehullatja az éj leplét, felgyújtja a csillagokat, harmatot hint a pázsitra és illatot lövell szét a kerten, réten. Ha a csöndes őszi délután sétálok az erdőn s látom, hogy a napsugár sírva bujkál a piruló fellegek között, a lábam alatt törik a száraz levél s ha csöndesen megállók, hallom, hogy egy-egy lehulló száraz levél miként zördül meg amint a többihez leesett, én jól tudom, hogy mindez egy rideg törvénynek, az átváltozásnak- munkája, és mégis itt is sejtem azt a meg érthetetlen nagy titkot, amely minden természeti jelenség mögött ott van, látom a titkos kezet, mely a fák leveleit szaggatja. És ez a titok úgy el tud bűvölni és úgy vonz magahoz, hogy megismerjem, hogy beleveszszek. És mit mondjak többet a selyem jupon suhogásáról ? Szegény jó kis jupon, nem egyéb, mint egy darab selyem, melyet görnyedve varr össze egy-egy kis szomorú varróleány, s mégis midőn az ismeretlen hölgy ellebeg benne suhogva előttem, úgy tetszik nekem, mintha suhogása egy gyönyörű dal volna, melynek szövegét nem ismerem, de amelyről érzem, hogy csupa báj. A selyemsuhogás mellett ott lappan az a titok, mely oly bűvös, úgy vonz a megfejtés felé. E titok oly finom s oly édes, mint a virágillat, mint az étherrezgés és azt hiszi mindenki, hogy érti. Pedig nem érti sem a tizenhét éves szerelmes, sem az aki a szerelem iskoláját kijárta, sőt a matúrát is levetette, hanem csak az oly lélek, aki mint a jól kijátszott hegedű húrja a legfinomabb árnyalatú hangokat is képes felfogni. Dr. Dávid István.
