Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-25 / 47. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ________________ * ! y * ME GJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzik és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: ’ = Morvái János hSnyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TEXEFOrJ-SZÁM; 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. == HIRDETÉSEK ===== • lap Maééhivataliban a legolcaébb árak mellett fölvételnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. ~L-- uí Hirdetések díjjal elére lietndlk. asai Állami iskoláink. A „Szamos“ vasárnapi számában Váratlan fordulat államosított ref. elemi iskoláink ügyében“ czimü czik- kében ismerteti a tiszántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlésének határozatát, melyben állást foglal a városunkban végbement elemi oktatás államosítása ellen. Hallottunk már arról régebben is, hogy az egyházkerület az államosítás ellen fegyverkezik, váratlannak tehát nem tartjuk a határozatot, hogy pedig fordulat történt volna, azt éppenséggel nem látjuk, mert hiszen az egyházkerületi közgyűlés határozata az államosítás kérdésében semmiféle fordulatot nem jelent. Akadémikus vitának hangulatos szavakba foglalt kivonata, melynek czélja nem más, mint ráijeszteni a városra, hogy a kántorkérdést az egyházak kívánságához képest mihamarább rendezze. No hát a czél eléréséhez választott ezen utat épen az érdekelt egyházak szempontjából nem tartjuk helyesnek. Mert a város ijeszgetés nélkül is mindiga méltányosság terére szokott lépni és e tekintetben épen az egyházak nem panaszkodhatnak, de könnyen megcshetik, hogy ha fenyegetve próbálnak tőle engedményekek kicsikarni, hát azt találja mondani, hogy nem alkuszom. Áttérve magára a határozatra, először is feltűnik az, hogy a város és az állam között létrejött szerződés érvényes voltát vonja kétségbe azon okból, mert ahhoz az egyházkerület beleegyezését nem adta és nem lett meghallgatva. Szerintünk nem is volt szükséges ahhoz az egyházkerület beleegyezését kikérni vagy pedig annak megkötése előtt meghallgatni, mert a mikor a szerződés megköttetett, az államosítás kérdése már az egyházakkal szemben jogerősen eldöntött nek volt tekinthető. Már két évvel ezelőtt hozta meg a városi közgj'ülés azon határozatát, hogy a népiskolai oktatást államosítja, s ezen határozatában kimondta azt is, hogy a felekezeti iskolai tanítók fizetését beszünteti. Ezen határozat közölve lett minden érdekelt egyházzal, s az ellen feleb- bezéssel csakis a róm. kath. egyház élt, inig a többiek abban megnyugodtak s igy rájuk nézve azon határozat jogerőssé vált. El lévén döntve ily módon, a róm. katb, egyházat kivéve, az államosítás kérdése, hogy a szerződés megköthető legyen, csakis a róm. kath. egyházzal kellett tisztába jönni, de nem volt szükséges többé azokat megkérdezni, a kik a város határozatát megnyugvással elfogadták. Az egyházkerület! közgyűlés ezen körülményt mélységes hallgatással mellőzi, a mi érthető az ő szempontjából, mert hiszen hogyan támadhatná meg a várost, ha erről is szólana: Pedig hát az államosítás nem a szerződésben, hanem a közgyűlés határozatában mondatott ki először, a mely határozat épen azért lett közölve az érdekelt egyházakkal, hogyha kifogásaik vannak ellene, azokat megtehessék, minthogy pedig kifogást nem tettek, s minthogy a hallgatás beleegyezésnek tekintendő, nem felel meg a valóságnak az egyház kerületi közgyűlés határozatában foglalt azon kitétel, hogy az iskolák államosítása az illető egyházak minden beleegyezése és meghallgatása nélkül határoztatok, volna el. így fogta fel különben ezt maga a közoktatásügyi kormány is, a mely a várossal a szerződést mindaddig meg nem kötötte, mig a róm. kath. egyházzal is rendbe nem jött, a miből világosan az látszik, hogy a többi tíSyházat ö is beleegyezönek tekintette. A határozat másik érdekes része a fentartott és segélyezett iskolák közötti megkülönböztetés. Hát ez olyan kérdés, a mely felett lehet sok szót szaporítani és tényleg úgy a város, mint az egyházak szaporítottak is eleget, a mikor arra alkalom adódott. Evek hosszú során át folyt a harcz a város és az egyház között a felelt, hagy a város-e az iskola fentartó vagy pedig az egyházak. Az utóbbiak mindig azt állították, hogy a város, mert hiszen a tanítókat az fizeti, a város pedig kézzel-lábbal tiltakozott ellene, hjogy a fentartó ö volna, a vita vége azonban mindig az volt, hogy, bár a várt) s nem tartotta magát fentartónak, mindig teljesítette az iskola fentartót. terhelő kötelességeket. Ma aztán bekövetkezett a váratlan fordulat, most a régi nóta helyei az ' egyházkerületi közgyűlés azt fújja, hogy a város nem fentartó, hanem csak segélyező, s mint ilyennek nem volt joga a segélyezett felekezeti iskolákat államosítani. Igen ám, csakhogy azt eldönteni, hogy valamely iskolának, ki a fentartója, sem az egyházkerületi közgyűlés, sem a város, sem pedig az egyes egyházak nem illetékesek, hanem illetékes a közoktatásügyi miniszter, az pedig egyik legközelebbi konfliktus alkalmával, mikor ugyanis arról volt szó, hogy Saja Sándor németi ev. ref. tanító helyettesítési dijját ki fizesse, s a város a fizetést azzal tagadta meg, hogy a mennyiben a helyettesítési dijat az iskolafentartó köteles fizetni, ő pedig nem az, tehát fizetni nem tartozik, az egyház felebbezésére, a ki az ellenkezőt állította, igenis kimondta, hogy miután az iskolák kiadásait a város fedezi, ő az iskolafentartó, mint ilyen tehát a helyettesítési dijjat megfizetni köteles. Már pedig ha tisztában vagyunk azzal, hogy az ev. ref. felekezeti iskolák nem segélyezett, hanem fentar- tott iskolák voltak, a mi a fenti miniszteri kijelentés, után többé kérdés tárgya sem lehet, az egyházkerületi közgyűlés határozata önmagától semmivé lesz, mert ebben az esetben szerinte is joga van a városnak államosítani a nélkül, hogy az egyházakat meghallgatni és beleegyezésüket kikérni köteles volna. Nincs tehát semmi okunk tartani az egyházkerületi közgyűlés határozatának bármiféle veszélyes következményétől, mert ez a már folyamatba I lépett államosítást fel nem tartóztatja. I Legfeljebb kellemetlenséget csinál az illető egyházak vezetőinek, mert ha a tanítói állásokat meghirdetik s az iskolákat tényleg felállítják, iszonyú zavarban lesznek majd a tanítókkal, ha azok a fizetésért kopogtatnak, mert hogy a város őket fizetni nem fogja, az minden kétséget kizárólag bizonyos. Ily körülmények közölt egész kategorikusan lehet felelni a jelzett czikkben flvetitt azon két kérdésre, hogy t. i. mi lesz a már államosított tanítókkal, és mi lesz az épületekkel? Hát az államosított tanítók továbbra is államosítva maradnak s az épületek annak rendje és módja szerint felépülnek, hogy azokban a nevezett tanítók tanítsanak. Attól mi nem tartunk, hogy ha az egyházak az 1903/4 TA&CZA. ..................... Eg y csalódással gazdagabb. A legtöbb ember másnak igyekszik látszani, mint a mi valóban; magam pedig sehogy sem bírok valóban az lenni, a minek lenni látszom. Pedig volna miből válogatnom is, mert (eltekintve attól, hogy olykor-olykor egyáltalán nem létezni látszom) hátulról uézve termetem egy tökéletes Don Juánné, mig elölről nézve orrom egy közönséges csúf humoristává praedes- tinál. Ha megfordítva volna, boldog volnék, de igy meg nem kísérelhetem szerencsémet, mert a mint Don Jutn alakomban akarva bemutatkozni, hátat fordítok, a kiszemeltem szintén hátat fordít ; ha azután az ügy tisztázása végett szembe fordulok vele, neki egygyel több oka van, hogy még inkább hátat fordítson. így tehát csak a humorista pálya van előttem tárva. Igazuk van barátaimnak, hogy én született humorista vagyok (vagy tán nem annyira humorista, mint a mennyire született) mutatja ezt orrom, a mely ezégéréül szolgál szellememnek. Orrom vörös, mint a tűz, szellemem meg sziporkázik, mint a tűz. Hogy a kétségek tengeréből kievezzek, felkerestem hazánk egyik jóhirü humoristáját, hogy exámináljon meg és mondjon reményeim felől objektiv kritikát. — Leteszem ezennel sorsomat — mondám neki — az Ön kezébe. Véleménye felemel vagy megsemmisít. Nagy nevű humoristánk rövidre fogta a dolgot. — Semmi pathosz I Kevés szó, sok szellem, ez a jelszó. Tán tudni fogja, hogy a humoristának a többi közt kitűnő bon- czoló tehetséggel kell bírnia, hogy mindenben (s főleg ott, a hol nincs) meglássa az el letéteket, azokat szembe állitsa, nevetségessé tegye és igy hasson. Próbára teszem e tehetségét. A bonczoláshoz hasonló művelet az etymologizálás. Minthogy pedig Ön a humoreszkek gyártásával óhajtana babérokat szerezni, etymolo- gizálja csak a humoreszk szót. Ereztem a perez döntő súlyát. Nem csoda tehát, ha reszkettem. És ez megmentett, mert hirtelen átvillant az agyamon, hogy ha reszketek, hát bizonyára innen kell kiindulnom. — Nagyon egyszerű, — kezdem — humoreszk innen, hogy humo reszket. „Humo“, ez a faji jellegű kiejtés e helyett, hogy „homo“, a miként Ukulicsányi a helyett, hogy Okilicsányi; homo pedig embert jelent: tehát az ember vagyis humo reszket, a midőn olvassa a humoreszket, a mint hogy Maecenásom, ön is reszket, habár csak hallja is e humoreszket. Maecenásom nevetni kezdeti. — Oh, ön nevet, tehát remélhetek, meg .vagyok mentve 1 — Barátom, egy humorista nevetése sok mindent jelenthet. Nevet az, ha jó kedvű, nevet, hu bosszankodik, és nevet, ha sírnia kellene, Ön nem tud külömböz- tetni s ez nagy hiba. Látja a mészáros meg az orvos is bonezoí; de hogyan volna szabad az orvos finom műtétét a mészáros durva bárdcsapásaival összetéveszteni. Az ön előbbi munkája is csak mészáros munka. De különben Önt, orránál fogva félrevezetett barátom, már a természete sem engedné boldogulni e pályán, a melyre lépni áhítozik. A humorista tele van világfájdalommal. Mig másokat mullattat, nevettet, ő maga szenved és vérzik. Ez érzések közepette szüksége van egy jó adag philosofiai gondolkodásra; némelykor pedig, hogy higgadtságát el ne veszítse, egyenesen abból kell kiindulnia, mintha ő nem is léteznék. Képes volna Ön erre? — Hogy kópes-e? Kénytelen is vagyok erre. Mindjárt be fogja látni, csak előbb jogászi képzettségemből ép annyit kell kölcsön adhom, hogy az ilyesféle beszéd, hogy neked adom a házamat, ha Lehozod a Merkúrt, egyenlő azzal, hogy nem adom neked a házamat— No. hát a családi feljegyzések szerint: engem a gólya januárban hozott. Minthogy pedig a gólya ilyenkor lent a déli vidéken javában nyaral, kétségtelenül ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem hozott engem a gólya és igy világos, hogy bármely pillanatban jogosan nem létezőnek tekinthetem magamat. — Bár kevésbbé világos és annál inkább valóságos volna, dörmögé kiváló humoristánk. De elég isi Tisztában vagyok már Önnel. Nagy hasznát veheti annak, hogy annyira bele tudja magát élni a generális nem létezés gondolatába, most annál könnyebben bele nyugodhat a par- tjálisba, mert kétségtelen és világos, hogy Ön és a humorista világ egymásnak kölcsönösen nem léteznek. v a Róth Fiilöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a "^0 KÖZVOtlöH «L PdillOlLllldi legolcsóbb bevásárlási forrást. ■-= - SZáillodcL mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
