Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-11 / 45. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE ha már ro$sz húst kapunk, legalább J később még nagyobb leszen azoknak a • maradion igaznak a régi közmondás, I kik nélkülözni lesznek kénytelenek hogy olcsó húsnak híg a leve. Számolnunk kell azon körülményekEn e lap hasábjain rendszerint a I i^el is, hogy Szatmár városa a fejlődésnek szellemi táplálék kérdéseivel foglalkozom I azon stádiumában van, a mikor a szűk* Szinte rosszul esik, hogy most a hús I séges intézmények és követelmények ki legprózaibb ügyét kell tárgyalnom. I ,nem elégitóse visszaesést mutatna. Igaz, hogy egy ily fontos intézmény megalkotása némi áldozatot is kiván; de az ügy sokkal fontosabb, semhogy e miatt a hivatásától áthatott, buzgó törekvésű s a város culturáját szivén viselő intéző férfiak ettől visszariadnának akkor, a midőn ennek megvalósítására olyan jó akaratot, buzdítást, sőt segélyt is remélhetnek a Rosszul esik ez már csak azért is, mert egyúttal tisztes foglalkozású polgártársaim érdekkörét kell megbolygatnom, amiben nem telik gyönyörűségem. De tudom, hogy átalános a méltatlankodás és vétkes mulasztásnak tartanám ilyenkor a hallgatást a sajtó I magyar nemzet cultusát előbb vinni törekvő részéről, amely ilyen kérdésekben közoktatásügyi miniszter urban, az egyetlen védelmezője a közönség I S ha már elmulasztottuk ezt akkor kérni, mikor az elemi iskola államositta- ® . ’ , , , tott: úgy annál inkább érezzük most anA védelem e nemes munkájához I najc a szükségét; annál inkább belátjuk kérem a polgármester ur segítségét, és I ezen intézmény fontosságát, bízom benne, hogy hasznos fellépésé- Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy vei megerősíti a párthiveit, és megnyeri I Szatmár városa geographiai fekvésénél De hiszen nem lehet mindenkiből pap, orvos, tanár stb. Ép oly szükséges a közhivatali állás is, mint amazok. S a mit a polgári iskolai tanárság 12 évi küzdelme ki nem vívhatott — csak Ígéretekkel hallgatatták el — azt meghozza a társadalmi szükség, annak kívánalma; de szüséges, hogy ez segítségére siessen. Csak nagy vonásokban érintettem ez ügy fontosságát s ez intézmény sürgős voltát; de a kik ezen fontos közérdeket szivükön viselik, hiszem, hogy úgyis megértik s mindent megtesznek e város^tan- ügyi érdekeinek minél hamarábbi e őmoz- ditására. Előre 1 Itt az ideje. Legyen e város intéző közege e téren is úttörő, mint sok másban is volt s én hiszem, hogy siker fogja nemes fáradozásaikat koronázni! Hálás lesz érte e város, a nemzet, a haza. y• r. volt ellenfeleit. Egy városi képviselő. Sürgős közérdek. Valahánysor városunkat érdeklő közérdekű ügy került felszínre, lapunk mindig ott volt a küzdők sorában. Igyekezett megvilágítani több oldalról az ügyet; feladatának tekintette szolgálni a közügyet s vele szolgálatot tenni a közérdeknek. Már évekkel ezelőtt több alkalommal felhívta az intéző körök figyelmét egy létesítendő állami polgári iskola felállítása iránt. Akkor elhallgattunk, mert a város anyagi ereje több irányban le volt kötve; de most, a midőn kívánalmaink nagyrészben teljesültek: alkalmasnak tartjuk az időt arra, hogy következményeiben talán azoknál is fontosabb közérdekű ügy „a z áll. polg. iskola felállítása“ érdekében, mi is ez ügy szolgálatára siessünk. Az 1868. évi 38. t. ez. minden 5 ezer, vagy ennél több lakost számláló községnek kötelességévé tette a polgári iskola felállítását. Ma az országban 176 ilyenfajta iskola van, mely odaadó törekvéssel igyekszik megvalósítani az eléje kitűzött czélt. Ha eddig ezen követelménynek eleget nem tettünk: úgy most kettős érdekünk késztet e fontos intézmény megvalósítására. I. A népoktatásnak alapját a jó elemi iskola képezi. Nem lehet azt mondani, hogy Szatmár városának addig is nem lett volna jó elemi iskolája, mielőtt az állami elemi iskola létesült; de ha ősz- szehasonlitjuk a régebbi és a jelen állapotot, lehetetlen azt nem ismernünk, hogy a jelen nagyobb reményekre jogosít, biztosabb és megnyugtatóbb, mint volt a múlt. Az alap tehát meg van, a miért méltó elismeréssel kell adóznunk az intéző köröknek, de itt még nem lehet megállani. A kik a népoktatási intézmény modernebb alapját lerakták, azok vannak hivatva arra is, hogy ez alapra annak emeletét : a polgári iskolát isfelé- p i t s é k. Ma ez a legsürgősebb közérdek 1 Sürgős azért, mert az elemi iskola létszáma, ma már sokkal felülhaladja még a múlt évi létszámot is, s ha ez megizmosodik, még nagyobb létszámra lesz kilátás. A kik innen kikerülnek a négy év elvégzése után, azokat eddig sem volt képes a két középiskola mind befogadni, fogva ezt mintegy kívánja, követeli. Mig egyrészről a nagy Magyaralföld északi részének góczpontja, addig másrészről az észak-keleti Felföldről jövő útvonalak erre gravitálnak. Azt sem kell számításon kívül hagyni, hogy a nagykiterjedésü Szatmármegyének egyetlen egy polgári fiú iskolája sincs. Leány iskola van Nagy Károlyban és Nagy-Bányán. Ha már ezek, mint kisebb városok belátták a polgári leány iskola szükségét, mennyivel inkább volna meg a biztos jövője ennek a sokkal népesebb Szatmár városában. Mindezekből láthatjuk, hogy egy á lami polgári fiú és leány iskola felállítása a város fejlődésére jótékonyan hatua. II. Valljuk meg most már őszintén azt is, hogy cultural is szempontból ezideig nem sokban részesült a város polgársága, nem a szegényebb néposztály, nem a vá ros zömét képező elem. Pedig ennek épp úgy meg van a tudományokhoz való jogosultsága, mint a dús gazdagoknak. Sőt azt is merem állítani, hogy a szegényebb néposztály fiaiból is kerülne ki akárhány kitűnő képességű ifjú, kiknek — ha mód és alkalom nyujtatnék a tanulhatásra — sok hasznát venné első sorban e város társadalma s szélesebb körben a haza. Hiszen az nincs predesztinálva, hogy csak a gymnasiumból kikerült ifjak lehetnek a hazának jó polgárai. De az bizonyos, hogy a középiskolákban való taníttatás nagyon sokba kerül. Különösen azon szülőknek, kiknek 5—6 gyermeket kell egyszerre tanittatniok. Az állami polgári iskolában az egész évi tandíj 10 korona. Ha ezt összehasonlítjuk a gymnasiumokban fizetendő 120 korona tandíjjal s az ezen felül fizetendő rajz, ének, zene, könyvtár stb. stb. dijakkal, nem is emlitve a drága tankönyveket és mellékes taneszközöket, melyek hallatára feljajdul a népes családot gondozó családfő, kinek feje csak úgy fő a sokféle kiadástól. Szóval nem kell azon csodálkoznunk, ha polgárok, az újabban elkülönített kisebb fizetésű hivatalnokok, sőt a magasabb fizetésüek is vágyódnak egy olyan középfokú iskola után, hol gyermekeik neveltetése kevesebbe kerülne. Helyén valónak látom felemlíteni azon körülményt is, hogy Szatmárnak hét osztályú polgári fiú iskolára volna szüksége. Melynek elvégzése után az ifjak érettségit tesznek. Ez képesítene mindazon pályákra, mire a gymnasiumi érettségi, — kivéve a magasabb tudományos pályákat. Pap Géza polgármester úrhoz. A folyó hó 10-ikén tartott közgyűlésben, a midőn a Bercsényi-utcza Bocs- kay-köz és C.okonay-utczán átvonuló nyílt árok beboltozása tárgyaltatott, beszédem közben azon kifejezésért, »hogy a viz a dombra föl soha sem folyik, ezt a juhász bojtár is tudja“ a polgármester rendre utasított. — Szavait azzal fejezte be : »Köszönjem meg, hogy a közgyűlés meghallgat, és nem enged egy kiváló városi tisztviselőt sértegetni.“ Úgy látszik félre értett, mert én a »juhász bojtár“ szavakat legkevésbbé sem vonatkoztattam Erdélyi István főmérnökre ; ezzel tartozom az Erdélyi Istváa reputá- tiójának, hogy ezt kijelentsem. — Hanem értettem a kifejezést, a jelenlegi árokra, a melyben jóval alantabb területről magasabb területen át volna a viz lefolyása. A rendreutasításra tehát okot nem adtam, elvégre az a polgármester ur dolga, de nem hagyhatom szó nélkül azon fenyegetést, »hogy köszönjem meg, ha a közgyűlés meghallgat.“ A polgármester ur tudja, hogy szólláshoz jogom volt, mint tiszteletbeli tiszti főügyésznek, azért kijelentését tapintatlannak kell tartanom ; mert az a szóllás szabadság megsértése, — ennek a megóvása pedig éppen a polgár- mester kötelessége. Felszólalásomra pedig a közérdek megóvása késztetett, hasonló javaslattal más is előállott és a fertőzött árok betömését közgyűlés annak daczára, hogy a Polgármester Ur maga javasolta a gazdasági szakosztályban — még sem vette le a napirendről. Ha a polgármester a város érdekét szivén viseli — tartsa kötelességének, hogy „köszönetre nem számítva,“ minden városi polgárt, midőn közügyről van szó, meghallgasson. — Mert a polgármesterség nem csak hatalom, hanem szolgálat is, — a polgármesteri fizetéshez minden városi adófizető polgár hozzá járul fillérjeivel.^ És éppen ebből az ügyből kifolyólag a nagyobb nyilvánosság előtt fordulok Polgármester Úrhoz, — hogy hivatali állásából kifolyólag hajtassa végre a belügyminiszter ur rendeletét, — ha csator- náztatni tartja helyesnek, indítványozni szíveskedjék a 3 millió korona kölcsön felvételét, hiszen az elfogadott tervek régen készen vannak, — ha ppdig e nélkül akarja a már tűrhetetlen állapotokat megszüntetni, nyugtassa meg az érdekelteket az által, hogy nem hagyja két évig az ügyet újból pihenni, — ujabbi interpellatiót nem fog bevárni. Dankó Pista. Irta: Rudnyánszky Gyula. Dankó Pista barnaképü, fekete szemű czigány, akinek kezében felette sután áll a hegedű vonója. Az ország czigányai közt akárhány vályogvető jobban muzsikál Dankó Pistánál. Dankó Pista továbbá verseket is farag, népszínműveket is irogat. A versei döczögnek ; de teli vannak a szív melegével. A népszínművei gyenge kísérletek és többnyire teli vannak czigánykáromko- dással. Hanem ugyanez a Dankó Pista népdalokat is költ. Isten tudja hogyan pötyögteti le papirosra a zene pontos fejű betűit; talán csak elfütyöli a nótákat, mint a dalos madár a rengő bokor alján. De hiszen a fülemile, a pacsirta sem olvas kótát, mégis mennyei gyönyörűség, mikor a fülemile sírni kezd holdvilágos éjszakákon és az érző embernek szárnyai nőnek, mikor a pacsirta fent szánt a verőfényes levegőben. Bolond hát, aki azt kérdezi: hogyan termett a vadrózsa bokrán az a tömérdek szép virág? 0:t ringadoz a tüskék között sárga himporos szirmok körül a fehér és halvány rózsaszínű levelek bokrétája; boldog, aki el tud telni a nézésével. így vagyok én a Dankó Pista népdalaival. Gyakran hallom tudós kótamo- lyok dünnyögését, hogy igy meg úgy ez, meg az a hibájuk. A zeneköltés elemeivel sincs tisztában ez a Dankó Pista. Lehet. Mi közöm hozzá ? De amikor fülembe csendülnek, szivem mélyére leszállnak a Dankó Pista szép magyar nótái: sírok is, nevetek is, elandalgok, felsóhajtok, álmodozom, kurjongatok, a bokámat lassú tánezra ütöm össze, a vérembe hazám, nemzetem ezer vigassága, ezerannyi szomorúsága árad és eltelik a lelkem igaz, forró, könnyekre fakasztó szent gyönyörűséggel. Istenem, de szépek is azok a nóták ! Szinte azt képzelem, hogy nem is Dankó Pista költötte azokat a virágénekeket, hanem u magyar nép Dinkó Pista talán nincs is a világon: nótáiban a láthatatlan nemzeti érzés lüktet, a magyar nép öröme, bánata él. Négysz.áznál több nótát szerzett ez a beteg tüdejü, füstös kávéházak izzó gyehennáján félholttá senyvesztett vézna czigány . - . nem is lehet máskép: nagy Magyarország virágos völgyei, végtelen rónái, a siró kolompok, az erdők búgó vadgulambjai, a vízesések tövében ren- gedezö harmatos nefelejcsek, az édes magyar föld összes szépségei tükröződnek azokban a nótákban . . . Most azonban nagyot zökkent rajtam a silány köznapi élet. Pár hét óta országos nevű férfiak felszólítására alamizsnát gyűjtögetnek a beteg Dankó Pistának, hogy délvidékre mehessen a tüdejét foltozgatni. Hát mégis csak eleven valóság az a Dankó Pista. Nem lehet más: magyar költő az istenadta; mert filléreket koldulnak számára az emberbaráti irgalom hevében. Mikor azokat a szép nótákat költötte s megajindékozta nemzetét mesebeli kincsekkel, — rá sem igen hederitett, senki szegényre. Senki se mondta akkor a híresek, a gazdagok, a hatalmasok sorából, hogy ime ez a Dankó Pista örökéletü szép dalokat szerzett a magyarnak, ne hagyjuk öt az országban szerte kóborolni, korcsmákban tányérozni, adjunk neki babért és főzeléket hozzá! Ej, ugyan ki az ördög akarna itt nálunk munkabíró, egészséges embereket jutalmazni, csendes falusi fészekhez juttatni, hogy gond nélkül dalolhassanak, írhassanak ! Bezzeg mihelyt hire fut a halálos köhögésnek, mingyárt derék felebarát lesz a magyar. Dolgozni már alig tud a költő, segítsünk rajta, hogy szépen, közérdekA polgármester ur utczájában be van boltozva a fertőzött árok, az fif többi részére is ugyanazon közgyük? r°k tározat mondta ki az elenyésztést L_ «■ nem veheti rossz néven másoktól íl m közgyűlési határozat többi részének | végrehajtását követelik — se miatt 8 lehetőt elkövetnek. WW Szatmárit, 1902. november hó Er. Nagy Barna.' Apróságok. A „Heti Szemle“ vasárnap egy re . ■ kívüli számot adott ki, a melyben er5* kirohanást csinált a Chorin Ferencz a- * polgárrá leendő megválasztása iránt beadott indítvány ellen. A hatása az volt, hoo még azok is, a kik addig az eszmét pártolták, azonnal az eszme hívei lettek ugv gondolkozván, hogy | várost csúffá tennék, ha az ott elmondottakká legtávolabbról is közösséget vállalnának % Ismét, egy uj napilap jelent jf|| „ melynek czime „Szatmári Hírlap“. számában mindjárt azzal kedveskedik helyi sajtónak, hogy azt „konzervatív és lassú járású“ jelzővel tiszteli meg és rnnlasz- tással vádolja. Hát az igaz, hogy a helybeli sajtó lassan, hanem az i9 igaz, hogy biztosan halad, s attól tartok, hogy ez a lassú hala dás még akkor is tartani fog, mikor a gyorshaladásu uj napilap pályafutását már bevégezte. ❖ Általános feltűnést keltett, mikor dr. Nagy Barna a Csokonay-utczai csatorna kérdésében a tegnapi közgyűlésen felszólalt. Mint tiszteletbeli tisztiügyész kezdte a beszédet, de a végén már a „mi városatyák“ kifejezést is használta, a mire a III-ik kerületbeli városatyák rémülten néztek egymásra, hogy ez kinek a bukását jelenti. Hanem nunyi bizonyos, hogy a Csoko- nay-utezát megmentette. * Mik or ezt a kérdést a szakosztályban tárgyalták, a főmérnök az általános csatornázásra azt találta mondani, hogy unokáink sem fogják megérni. — A főmérnök űré bizonyosan nem — szólt rá a polgármester. — De a polgármester űré sem, — jegyezte meg az árvaszéki tanácsos. — Talán, bizony a-tanácsos űré fogja megérni ? — kérdezte nagy derültség között Lévay. * — Mitru te — kérdi a gazda szüretről hazajövet kocsisától — aztán ettél-e sző!löt ? — Ettem instálom, de úgy elvásitotta a fogamat, hogy a pipaszárat még most sem. tudja tartani. Eemeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy iv melléklet van csatolva. — Személyi hir. Gróf Hugón na i Béla főispán tegnap reggel városunkba érkezett, elnökölt a közigazgatási bizottság ülésén és Vöröskereszt egylet közgyűlésén, a délutáni gyorsvonattal azonban, miután nejétől sürgönyt kapott, hogy rosszul van, elutazott s e miatt a délutáni városi közgyűlésen már nem elnökölhetett. Folytatás a mellékleten. lődéssel lehelhesse át kifáradt lelkét az örökkévalóságban! Nosza rajta ! temetni, gyászolni pompásan tud a magyar! Mintha hallanám: rakjuk össze a fillérkéket Dankó Pistának! Küldjük őt enyhülni délszak buja növényei közé. Ha pedig már késő, akkor más utón rendezzünk neki, még pedig : A czigányok a kávéházban, az újságírók, színészek (csupa jószivü bohó népség !) tányérozzák össze a garasokat, hogy Dankó Pista elmehessen az áfrikai tenger partjára köhögni, álmodozni, elfonnyadni. Ha véletlenül meggyógyul, ördög vigye a czigányát, talpra ugrik, mint a macska, mehpt ismét városról városra dalos leányokkal kornyikálni, kenyérre valót keresni. De ha a magyarok istene úgy v®- gezné, hogy már minden késő, minden hiába való . . . haji haj! derék nótafa, azért te ne busulj, szép temetést rendez majd neked a hálás magyar nemzet! . • • Mert arra, hogy megélhess, nincsen gondja; azzal, hogy ne törjön bel' ,mint mérgezett nyil egyetlen nótád se szivedbe, óh azzal nem törődik; de ha ellankadsz, összeroskadsz az élet nyomorúságainak súlyos keresztje alatt, rögtön ott terem és fölemel a nemzet, hogy elgázolt tested tátongó sebeit betakarja virággal . . •
