Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-04 / 5. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. Szatmár, 1902. február 4. íjt 0 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. Egész évre Fél évre . SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvf»- ;ilcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fitvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Egységes társadalom. Annak idején, mikor az egyház- politikai kérdések voltak szőnyegen s folyt a harcz parlamentben, sajtóban és társadalomban, a védők táborában az egyik hatalmas argumentumként az hangzott, hogy a czélba vett reformok nagyban hozzáfognak járulni a társadalmi életben fenálló válaszfalak ledöntéséhez, a melynek végeredménye lesz aztán az egységes társadalom. Nyolcz esztendeje múlt azóta, hogy ezek a harczok lefolytak s ha az eddigi eredményt tekintjük, azt kell konstatálnunk, hogy az egységes társadalomtól most, még távolabb vagyunk, mint akkor voltunk. A harcz egy irányban megszűnt a nélkül, hogy befejeződött volna. Az egyházpolitikai kérdések törvényhozásilag befejezést nyertek s az ellene küzdők mtnden erőlködése daczára nem is fognak többé változás alá kerülni, de a harcz azért, csakhogy most már egészen más téren, még egyre tart, s ki tudná azt elope megmondani, hogy meddig fog tartani. Az az ellenzék, a mely körömszakadtáig küzdött a reform ellen, a fegyvert nem tette le és nem fogja letenni, a mig csak lesz valaki, a kit ideig, óráig orránál fogva vezethet. A jelszó, hol ez, hol az, mindig olyan, a mit csak a gyülölség képes kitalálni, de a mely épen azért bóditó hatásánál fogva sokakat megtántorit. Először a vallás veszedelmét harsogtatták, de TÁHCZA. Jó az Isten ! Irta: Miskolczi Henrik. I. — Nem, ez nem történhetik meg! Neked, drága anyám, nem szabad meghalnod ! To Isten! jóság és könyörületes- ség km feje, te nem lehetsz olyan kegyetlen, hogy elraboljad azt, ki nekem mindenem. Ha bánatom volt: Ó szerető szavával enyhítette; ha szenvedés ért: ő kezének egy simításával eloszlatta. Ha mindenáron lelket akarsz: vedd az övé helyett az enyémet. így imádkozott az ágy felett függő feszület előtt egy sötétkék szemű, szőke hajú leány. A szoba egyszerű bútorzata, de mindenik bútordarabon a tisztaság ragyog. Az ágyban sárgás arczu, beeset szemű nő a halállal küzködik s minden egyes fájdalmas vonaglása a térdeplő leányt borzongatja meg. De a halál angyala könyörtelen : nem indul meg a haldokló kínszenvedésein és a siró leány kétségbeesésén. A szerető gyermeknek látnia kell az imádott lény, a rajongva szeretett édes anya görcsös vergődéseit; látnia kell tehetetlenül, hogy száll ki a testből a nemes lélek. A halál megjelent, hogy a haldokló szemére álmot leheljen, mely mély és vallás alaptétele, hogy „szeresd felebarátodat, mint önönmagadat“, akkor fogja ünnepelni igazi diadalát, mikor az ellentétek végleg elsimulnak. Aki komolyan azt akarja elérni, hogy Magyarország legyen a magyaroké, az első sorban oda hasson, hogy a fiatalság tanulja el a zsidóságtól azokat az erényeket, a melyek birtokában e faj minden vonalon a legelsők közt halad, daczára annak, hogy mint a versenyfuttatásoknál szokott lenni, mig a keresztény minden teher nélkül indul, addig ez származásának súlyos terhét kénytelen czipelni magával. Tudomány, művészet, politika, kereskedelem, ipar és földművelés terén mindenütt kiváló erőkkel van képviselve, mert ha ráveti magát akármelyik ágra, szívós kitartással, minden erejét megfeszítve, napot és éjszakát egygyé téve csak azon dolgozik, hogy a kitűzött czélt elérje És el is éri. i A mig a kurucz brigád magyar nadrágban és ujatlan szűrben tüntet, addig a zsidó fiú könyve mellett ül és gyűjti a fegyvereket, a melyekkel az élet harczát megvivja, s miután el van látva a kellő municzióval, mikor az életbe kilépett, könnyen elbánik a kuruczczal, a kinek mindene van, csak a puskapora hiányzik. Tessék a fiatalságot erre nevelni s ha az a tanári kar, mely a mai fiatalságot vezeti, erre oktatja és ezt oltja bele már zsenge korában, egészen más képe lesz az egyetemre felkerülő nemzedéknek. Agyonütni a zsidókat akár mily nagy is a hajlandóság sokakban, ma már nem lehet, azok a szép idők hála az égnek már elmúltak, hanem felvenni velük a versenyt s eltanulni tőlük azokat az erényeket, a melyeknek | elhaladásukat köszönhetik, az nem csak lehetséges, de kötelesség is. És azok az erények egyáltalán nem kicsinylendők Mi magyarok büszkén hivatkozunk ezer éves múltúnkra, a mely idő alatt sok küzdés árán a hazát megtartottuk. Szabadság és haza- szeretet, vitézség és önfeláldozás voltak azon erények, a melyeknek köszönhetjük fennmaradásunkat. De az a megvetett zsidófaj két ezer évre tekint visz- sza s ha elgondoljuk azokat a szenvedéseket, a melyeken ez idő alatt keresztül ment és mégis fent tudott maradni, lehetetlenség el nem ismerni, hogy azoknak is voltak olyan erényeik, a melyeknek fenmaradásukat köszönhetik. Más életviszonyok, más erények. De ma az életviszonyok mindkettőnkre nézve megváltoztak, kölcsönös szükséglet tehát, hogy az erények is áthasonuljanak. A mi a praktikus élet követelményeit illeti, tanuljon a magyar s ha a kitartás, szorgalom és munka terén utoléri a zsidót s igazi versenytársává fejlődik, lassan-lassan beleplán- tálódik a zsidóságba is a hiányzó ideálizmus, a mely hogy vérébe még nem mehetett át, két ezer éves története után nincs mit csodálkozni. Nem tulajdonítunk semmi komoállapotából nagysokára magához tért: szemhéjai csak nagy erőfeszítés után nyíltak fel és izzó agya forrt é3 zúgott. Bárhogyan erőltette eszét; nem emlékezett a történtekre. Nagynehezen felkelt a földről és az ágyhoz közeledett, hogy anyját fel költse. Midőn anyjának márvány-hideg kezét megfogta és szive némaságát észlelte: akkor jutott csak eszébe, hogy anyja nem alszik, de halott. Egykedvűen lebocsátotta a merev kezet és az ágygyaí szemközt egy székre ült. Már nem sirt, nem könyezett többé. Szeméből kiapadtak a könnyek, megszűntek hullatni gyöngyeiket. A köny enyhiti a kesergő szivet, de az érzéketlenség megfosztja minden emo- cziójától. Merev és tompult lesz. Hl. Uj alakok léptek a kicsiny szobába Négy zord férfiú volt, kiknek arczát az emberi nemesebb érzelmek egyike sem melegítette be. Egy gyalulatlan deszkakoporsót czi peltek be. Az elhunyt neve otromba be tűkkel volt odamázolva a négy szál deszkára. A megdicsőült porhüvelyét tiszta ruhába öltöztették, betették végső fekvőhelyére, melyben forgács helyettesíti a derékalját, ráborították az egyszerű fehér szemfedőt és leszege-iték a koporsó fedelét. Minden szeg ütését az árva úgy érezte, mintha a fedél helyett az ő agyába és szivébe ütnék. A koporsót azután kivitték az udvarra és ráhelyezték a ravatalra, hogy az utolsó tiszteségtételt megadják az elhunytnak. A leány kitántorgott a koporsó után, ott a hideg levegőn újra magához tért. A koporsóra borult, átkulcsolta a hideg fát és zokogott keservesen. Úgy omlott szeméből a köny, mint a sebes zápor. Két embernek kellett elczipelni a koporsótól. A tisztelendő ur hamar végzett. Rövidre szabta a búcsúztatót. Minek is, kinek is beszélt volna ? Hiszen Seprüsiné, rongyszedő asz- szonyt, Kukoriczánét, a sulymos kofát, Csúzlit, a szurtos csizmadia-inast és egy pár véletlenül a temetésre vetődött alakot kivéve, senki sem volt jelen a szertartáson. Ezeket is a puszta kíváncsiság hozta a temetésre. Görbe-görbe utczákon, rongyos és piszkos házsorok között ment végig a gyászmenet. Az utón az árvának fejében a lázsziilte gondolatok egész chaossza zsibongott. — Miért hagytad gyermekedet egymagába, védtelenül ? Miért nem vittél magaddal ? Odalent jobb lehet, mint idefent. Még eddig nem kívánkozott a föld mélyéből vissza egy halott sem. Jó lehet a sirveremben pihenni, porlani és elenyészni végképpen. Ne várakoztass sokáig; melléd vágyom én is! így beszélt az elölmenő halotthoz a szegény árva, meghasonolva magával és világgal. Kiértek a temetőbe. Leeresztették a koporsót a sirverembe és eltették a — faltámadásra. A pap kötelességszerüen még egy kis imát mormogott, mialatt a sírásók Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö< nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, IDeáüs-tér. "Városl^ázép-Cilet. • hosszú és melynek nincs álma, nincs ébredése többé. Őröktartó u sir álma! A vég ellen nincs védelem, nincs mentség. Ezt gazdag és szegénynek egyaránt el kell fogadnia. A végzet előtt: törékeny játékszer, hitvány féreg minden halandó. A haldokló nőnek, a szerető anyának áldást rebegett ajka és a végső sóhajban is leánya neve lebbent el. ölelésre tárt reszkető karjai erőtlenül hanyatlottak alá; arczán tulvilági fény ömlött el és minden hörgés nélkül elszenderült. Tiszta lelke fájdalom nélkül röpült el ez árnyékvilágból. II. Az árván maradt leány anyja szivére tette kezét, mert azon édes reményben ringatta magát, hogy hátha csalódás káp- rázata volt az imént látott idegrázó jelenet és anyja csak mély álomba merült. Istenem 1 hiszen olyan jól esik a megtört szivnek a biztató gondolat is. De szemei nem csaltak. A mit látott: való volt. A meleg, hőn dobogó szív kihűlt, megmerevült; a szemek, melyekből a szeretet melege sugárzott: jegesek; az ajk, melylyel olyan édesen tudott csókolni; örökré bezárult; a homlok, melyeu a jóság és erény tükrözött: jéghideg. Borzasztó, szivettépö érzés töltötte be az elhagyott gyermek szivének minden zugát; ajkai rángatództak, szép arcza halálsápadt lett; egy hosszú sóhaj tört elő kebléből és — eszméletlenül terült végig a padlaton. ... Midőn az árva leány önkívületi BtiMa—w—— miután a lefolyt évek már eddig is > megmutatták, hogy a vallásnak a re- ,i form egyáltalán nem ártott, sőt azóta fj a hitbuzgóság emelkedőben van, most < már a nemzetiséget fenyegeti a veszedelem, saz ujjabb jelszó az, hogy Magyarország legyen a magyaroké. Nagyon szép jelszó, minden magyar ember aláírja, de a kik felírták zászlójukra, azok azt nem úgy értelmezik. Azok „magyar ember“ alatt nem minden polgárát értik a hazának, shogy kiket nem értenek alatta, tudja mindenki, nem szükséges magyarázni. Az a budapesti báli meghívó, melynek összeállításában épen a jelzett irányt képviselők vitték a főszerepet, nyilvánvalóvá tette azok előtt is, akik eddig talán kételkedtek. A hajsza a zsidóság ellen irányul. A fiatalság bevette a ;maszlagot s a kulisszák megett álló intrikusok a markukba nevetnek és azt hiszik, hogy most aztán elérik czéljukat. Hiú reménykedés. Erkölcstelen alapon nem lehet eredményeket elérni. Rövid időre sikerül megfcrontairi a társadalmi békét, e de ez a megbontás csak arra fog szolgálni, hogy a mint a hullámzás megszűnik, a megszilárdulás annál hatalmasabb lépésekben haladjon előre. Az egységes társadalom nem álomkép, de bekövetkezendő valóság, csakhogy addig, mig bekövetkezik, még sok sok háború fog lezajlani az emberek között. Az eszmék harcza emberöltőket vesz igénybe, de végezetül minden eszme diadalmaskodik, s a keresztény •
