Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-21 / 42. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Osztálysorsjáték Száz ezer darab sorsjegygyei, a melynek mindenike ismét 8 részre osztható, indult meg ezelőtt mintegy 5 évvel az úgynevezett osztálysorsjáték. Részt vehet benne tehát esetleg nyolcz- száz ezer ember, s miután egy sorsjegy értéke 160 kor., ha minden sorsjegy elkél, befolyhat összesen 16 millió korona. Hogy pedig elkél minden sorsjegy, bizonyítja az, miszerint a most meginduló XI ik osztálysorsjátékra a sorsjegyek számát már 10 ezer darabbal felemelték, vagyis 1 millió 600 ezer kor.-val lesz több a bevétel, mint eddig volt. Az üzlet tehát pompásan halad, az emberek között a játékkedv fokozódik s nemsokára készen lehetünk reá, hogy a sorsjegyek számát újból emelni fogják. Szomorú tünet minden esetre, ha elgondoljuk, hogy annyi ember van közöltünk, a ki a szerencsétől várja boldogulását, mert hiszen a ki pénzét arra költi, annak legtöbbjéről el leh'-t mondani, hogy jelenje egyáltalán nem biztatja nyugalmas jövendővel; s pénzét reménységbe fekteti és a! szerencsétől ily módon akarja kierőszakolni, a mit máskülönben el nem érhet. Szomorú dolog azért is, mert a legtöbbje a sorsjegy vásárlóknak olyan, a kinél az a pénz, a mit ily czimen kiad, keserves nélkülözés árán gyűl össze, vagy ha nem is, hát mindenesetre olyan, a melyre az illető háztartásában feltétlenül szükség van. De legszomorubb azért, mert a ki a szerencsével kezd kaczérkodni, arra nézve a komoly TAUCZA. Nagy asztal és restauráczió az Ezresben. Hát nem mese a porából megéleme- dett féniksz. Az újjászületett Ezres garanciát nyújt a mithosz igazságáról. Megszólalt az Ítélet harsonája, s kibújtak odúikból a régi gárda múmiává zsugorodott tagjai; a közvélemény egy kicsit elverte a port a hátukon s ime friss jó egészségben, teljes ornatusban talpra ugrottak, olyan csinosan, olyan üdén, mintha most húzták volna ki a skatulyából. így volt ez jó. Az Ezres jó kedv nélkül semmi. Arról meg nem tehet senki, hogy nem volt az embereknek jó kedvük. A Iclkiismeret robbanó anyagának kellett a kedvetlenség nehéz sziklái alatt összehalmozódnia, hogy a gyújtó szikra anyagot kapjon s tiszta utat csináljon a jókedvből táplálkozó jótékonyságnak. A közlelkiisme- ret felébredése erősebb rugó mindennél. S ezt az ébredést be kell várni, csekélység nem ébreszti fel. Mikor már mindenki azt mondja: no ez már borzasztó, akkor lör ki a reakczió, vagyis az uj, erőteljes akc/ió. Sohasem estem kétségbe az Ezres jövőjét illetőleg, A rossz kedvű ember, ha oem üti agyon azt, a kire haragszik, majd kibékül vele. Nem baj, ha szalmatüz a lelkesedés az Ezresben, cs^tk mindig legyen munka értékéi veszti; s mikor Fortuna asszony szoknyája után szalad, éppen az egyedül lehetséges boldogulástól távolodik. Nem jó szolgálatot tett az állam, mikor a kis lutrit az osztálysorsjátékkal felcserélte. A kis lutriba ugyanis a legszegényebb néposzlály hordta kraj- czárjait, de arra a játékszenvedély korántsem lehetett oly káros, mint a minő káros ama másik osztályra, a melyik most a sorsjegyeket vásárolja. A szegény ember azt a pár krajezárt nem is annyira gyomrától, mint inkább a torkától spórolta meg, de azért a pár krajezárért vásárolt magának egy akkora darab reményt, mely a húzás napjáig boldoggá tette, s ha a számok nem jöttek ki, ismét csak egy pár kraj- czár volt szükséges, hogy megint egy hasonló nagy darab reménységet vásároljon. Azt a legszegényebb néposztályt a lutri vagyonilag egyáltalán nem rontotta, ellenben hogy eltörölték, megfosz- tódott valamitől, a mi rá nézve kincseket ért. A mit az állam a szegénységtől a kis lutri utján kapott, az most Ls az állam pénztárába folyik be, csak hogy más czimen, mint italadó. A mi eddig lűtriba ment, az most pálinkára megyen, inert ha már reménységet nem vásárolhat a nép, hát legalább a buját igyekszik felejteni. A kis lutri egy századrész annyi erkölcsi kárt nem okozott, mint az osztálysorsjáték, a melynek üzéséhez akkora összeg kell, hogyha szegényebb ember is játszani akar, pedig akad ilyen is elegendő, hát könnyen a romlás szélére juthat. A legkisebb rész elég szalma és gyújtó. Az afféle, jó kedvre alapított társaságokban a lelkesedés nem loboghat mindig magasra csapkodó lángokkal. Ez valóságos csuda volna. Se kedve, se pénze nincs mindenkinek egyformán. Csak maradjon meg a tűzhely, szalma is kerül olykor olykor hozzá, s mindig akad, a ki fel felgyújtsa. Rossz termés volt, kevés volt a szalma az u óbbi években, a gyufát meg elfujta az országos meg városi politika nedves szele. Elégedetlenség, bizalmatlanság, idegesség felhői s viharai borították gyászba városunk társadalmi életét. Vártunk, hogy jobb idők derüljenek reánk. S jól tettük. Ha mea culpát mondunk, csak azért mondjuk, mert nem volt elég erő bennünk a pusztában kiáltó oroszlánt adni. Elég az hozzá, most már megint jól vagyunk. Talán kevesebb csizmát huzünk a kis emberek fagytódó lábaira, mint máskor, de most is odaadjuk mindenünket s most sem kérünk érte kézcsókot s örök hálát, a mi sokszor nehezebb, mint a szoros csizma. Jövőre talán többet adunk, ha jobb kedvünk lesz, minden kvestálás nélkül. Csinálunk talán ügyes dolgokat, czifra mulatságot, de nem tánczolunk kedv nélkül még kedvetlenebb publikum előtt. Az Ezres szombaton tisztujitást rendezett. Helyesen. Az anyagcsere életkedvet önt a szervezetbe. Nekünk pedig csak kedv kell, mint mondám, a többi magától jön. Az egész tisztikar felkavarodott s mindjárt egészséges humor csörgedezett végig a petyhüdt érrendszeren, uj állások ugyanis 20 korona, a mi kétszer véve, mert évenkint két játéksorozat van, 4o koronát teszen, akkora összeg, ami egy szegény embernek az egész háztartását veszélybe döntheti. De az óriási veszedelem nem is ott van, hogy a vagyon egy tetemes része, a mi a megélhetésre szükséges, veszendőbe megyen hanem inkább ott, hogy a komoly munka iránti szeretet szenved csökkenést, sőt hovatovább ez a szeretet végképp cl is enyészik. A ki sorsjegyet vesz, minden esetre valószínűnek tarja, hogy nyerni is fog, és pedig minél nagyobb összeget, mert az ember természete úgy van alkotva, hogy mindig a legjobbat remélje. Állandóan foglalkozik a nyerés lehetőségével s ehhez képest terveket is készít arra az esetre, ha nyerni fog, s minthogy a foglalkozás ezen neme a legnagyobb fokú ábrándozás, a mely pedig az élet megrontója, igen természetes, hogy az élet komolyabb oldalait elhanyagolja. Mert hiszen, ha a számát kihúzzák, akkor nyugodtan fog élni; nem lesz szükség a háznál, bőven lesz mindene és nem kell az igát hordania. Ha kijön a száma, — és miért ne jönne ki? egyszerre tőkepénzessé válik, a kinek mindenre telleni fog, s minthogy ezen esetben nem szorul arra, hogy dolgozzék, lassanként kevesebb kedve is lesz a munkához, s ezzel párhuzamosan megkezdi a nagyobb mérvű költeke- zéstús, hiszen az a biztos főnyeremény amúgy is fel fogja menteni a nélkülözéstől. Szerencsétlen vonása korunknak az erős vágy a könnyű meggazdagodáshoz s minthogy ezen vágyat a szerencsejáték leginkább szolgálja, egészen érthető az a nagy kereslet az osztály- sorsjáték sorsjegyei iránt. Ki ne szeretne egyszerre egy miiló koronát zsebre vágni, már pedig a reklám egyre szól, képek, hirdetések, külön újságok és ezer másféle mód igyekszik meggyőzni a bus magyart arról, hogy a millió után csak ki kell nyújtania a kezét és mindjárt megfogja. Káprázatos esetek elbeszélése az újságokban, hogyan lett egyik-másik szegény ördög egyszerre dúsgazdaggá, felébresztik a vágyat másokban is, s ha igy haladunk, maholnap oda fogunk jutni, hogy a sorsjegy egyetlen magyar ember fiókjából sem fog hiányozni. Az üzlet nyereséges, de nem azokra, a kik játszanak, hanem csakis az államra és arra a konzorcziumra, a melyik az osztálysorsjátékot az államtól megvásárolta. Megengedjük azt is, hogy akad egy néhány ember, a ki nyereményt csinál, de ez oly elenyésző hányad lesz a játszók azon tömegéhez képest, a mely csak veszít, elveszíti, a mit a sorsjegyért adott, hogy szóra sem érdemes. Az összes sorsjegyekért befoly ugyanis 17 millió 600 ezer korona, a miből nyereményekre megy 14 millió 459 ezer korona, marad tehát a konzorcziumnak 3 millió 141 ezer K haszonképen. Az állam a nyeremények után kap 20 százarékot, vagyis 2 millió 891 ezer koronát, tehát sokkal többet, mint a mennyit a kis lutri jövedelmezett. A reklám azt mondja, hogy van 110 ezer sorsjegy és ebből 55 ezer szerveztettelc s harsogó kaczagás jelezte a visszatérő öntudatot. A restauráczió először az elnökséget operálta meg. E'danolhatnám a népdallal: „Szegény jó elnökért be kár vöt, Hisz az nekem kedves komám vót!“ De nem teszem. Mert ő ragyogó szónoklattal, szikrázó szellemmel tette le mandátumát, jó kedvvel hagyta oda székét és tárczáját, nem mint bukott miniszter, hanem mint közjóért mindent áldozó hérosz, a ki a megdicsőülés glóriájával emelkedett a disz- elnöki székbe. Volt elnökünk diszelnökké lett, mely méltóságában körülragyogja őt mind ama disz sugárkévéje, a mit az Ez- resfé, mint annak volt elnöke hozott hat éven keresztül. Az ő históriája a legszebb história, telve fényes teltekkel, nagyszerű kirohanásokká!, lánglelkü szónoklatokkal, Kárpátoktól Adriáig terjedő dicsőséggel, Petőfi, Pósa, Sipulusz, Bródy, Chorin, nemzeti szövetség, erdődi ünnep, finom asztalok, estélyek stb. az ő fényes reprezéntálásának tényei- vel vannak összeköttetésben, s hat éven keresztül az ő glóriájának sugarai szállították el az Ezres hírét e hon minden zugába? De azért ő nem a históriáé, reméljük Neki még ezentúl is lesznek históriái az Ezresben, a mely nem lesz hálátlan Dr. F e eh t e 1 János históriai múltjával szemben. ‘Elnökül Orosz Alajost választották meg egyhangúlag, a ki ügy meg volt lepve, hogy elakadt a hangja (pedig kár érte.) Mikor magához tért, csak annyit mondott, hogy nem tudja a széket betölteni. S csak Hamz Jenő biztató szavára, högy a k|nek az Isten Hivatalt adott, eszet, is ad hozzá, foglalta el az elnöki széket rövid programmal, a melyet a jövő nagy asztalnál ki fog to'dani. Alelnökök lették Teitelbautn Herman és Csomay Imre, a kik minthogy visszautasították ezen állást, Dr. Fejes István magyarázata szerint elfogadták. A jegyzői kart Dr. T ö r ö k István és Dr. Weisz Károly alkotják, az egyik, hogy semmit se csináljon, a másik meg segítsen neki.'Dr. Kelemen Samu volt díszszónok és Dr. Fejes István volt főügyész állást cseréltek s igy remélhető, hogy az „Ezres“ — „Kontra Linder Dávid“ féle hires pör, mely már 6 éve foglalkoztatja az Ezres igazságügyi osztályát, ezen évben sem nyer befejezést. Dr. Böször- trtényi Emil és Dr. Schőnpflug Jenő alügyészek helyet cseréltek. A diszszónoki hivatal felét Lengyel József kapta, a miért Lemaitret óriási hatással idézte. A pénzügyi bizottság vezér férfiai Kun László, Küszner Albert és Nagy. Józsi lettek, a kiknek trikolorjában a piros szint az utóbbi képviseli. A fölruházó bizottság elnökévé újra megválasztották R a t k o v s z k y Pált ama buzgóságáért, melylyel mint kor- ék választmányi elnök a tisztviselőket hivatalukból kivetkőztette. Mellé öltöztetőül Bagossy Bertalan rendeltetett. A vigalmi bizottságot Dr. Böszörményi Emil, Dr. Komáromy Zoltán és Dr. Heller Gyula „Három Doktorhoz“ czimü triumvirátusa alkotja. Igazgatónak meghagyták Dr. Fodor Gyulát, mint a ki se nem árt, se nem Róth rülöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a *^8 Közvetlen <L> PsUlOlLliin legolcsóbb bevásárlási forrást. mßp* — ... Szálloda* mellett! / r r ír
