Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-07 / 40. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Állami iskoláink. II. Kiváló érdeklődéssel és igazán szerető gonddal kisérem minden lépését az állami népiskolának, ennek a várostól ellátott felekezeti öregből átváltozott állami kisdednek. Lelkes hive vagyok az állami népoktatás nagy eszméjének, amely leginkább van hivatva a nemzet fiaiban a testvéri együvétartozás érzetét a gyer- meklélekbe elültetni, és a hazaszeretetnek veszendőbe ment eszményét újból életre kelteni. Elvben a hitfelekezet szerint való tagolás nemcsak, hogy nem gyöngítené, sőt — bizonyos tekintetben — erősíthetné a nemzetet. A különféle irányban fejlett szellemek összemükö- dése, mint más-más szempontokból érvényesülni törekvő lelki erők központi hatása, kombinált tényezőkként fokozhatnák a nemzet egészséges kifejlődését. Ámde gyakorlatban, a czélpontok mesterséges eltolása folytán, az ellen kezö eredmény szokott előállani. A í'elekezetek nem működnek mint egységes szervezet alkotó részei annak szolgálatában, hanem önczéíu szervezetekként a saját érdekükben, a többiek ellenére Versengést fejtenek ki az összeműködés helyett, és temérdek erőt kötnek meg a szétvonás munkájában, amelynek pedig a békésen együtthaladó kultúrára kellene fordulnia. És e helytelen törekvések kárhoza- tos eredménye: a felekezeti oktatásban nyilvánuló szeparatisztikus szellem, a nemzet elemeinek, az egyes polgárok- nek, érzületben való különválása, sőt — később — egymással való szembeszállása. Az összefoglaló, egybeforrasztó erőt az oktatás által követett népnevelésbe egyedül az állam viheti belé, az állam, melynek (mint ilyennek) nem lehet egyéb czélja, mint összes polgárainak az élet minden terén egyformán való boldogulása, tartozzanak azok bármelyik felekezethez is. Azért is a közoktatás mindenütt a legfőbb állami feladatok legkiválóbbika, amelynek teljesítésével lépést tart a nemzet egészséges megerősödése és kifejlődése. Városunkban a népoktatás t< rén kezdi meg az állam ezirányu működését. Törvényhatóságunk ilyen minőségében, de a területén élő felekezetek, mint ilyenek is, szívesen egyeztek belé, hogy ez történjék, mert belátták és őszintének hitték el a kormány törekvésének nemes, hazafias voltát, elismerték a fönnebb vázolt eszmék helyességét. Kétségtelen, hogy a közoktatási legfőbb kormányhatóság méltányolni tudja a hitfelekezetek részéről tapasztalt buzgó támogatást, amely — tekintettel a kebelükben eltérő irányban működő czélokra — bizony meglehetős ellenérzések leküzdésének az árán jöhetett csak létre A méltányolásnak pedig első sorban abban kell nyilvánulnia, hogy az állam — amiként képviselője annak idején kilátásba is helyezte — nálunk mintaszerűen rendezi be az elemi oktatást. Jól szervezett (és még kiegészítendő) tanítótestület fogott hozzá a szép munkához, telve friss buzgósággal a nagy czél szolgálatára. A tanfelügyelőség teljes erővel és éberséggel vezeti a tanítói kar kezdő munkáját, a gyermekek sejtelemszerüen érzik az átalakulás megindultát, a szülők pedig érdeklődő figyelemmel kisérik, vájjon meglesz-e az eredmény, amelyet — kissé félve az újítástól — annyira várnak ? Minden jogos igénynek megfelelő iskolai épületeknek a falait látjuk a földből kiemelkedni, hogy a következő iskolai évben maguk közé fogadják gyermekeink seregét, az állam növendékeit Reményteljesen és bizalommal tekintünk a jövőbe! De ahonnan ezt tesszük, a jelen (noha tudjuk, hogy csak ideiglenes és azért rövid lesz) nem elégíthet ki bennünket. Ugyanis az előmunkálatok késedelméből előállott mohóság, amellyel az idén a beiskolázást meg kellett tenni, olyan állapotokat teremtett, amelyeket nemcsak egy egész évre, de egyetlen napra sem szabad tűrni. Több helyütt annyira szűk a hely az iskolában, hogy valósággal veszélyes zsúfoltság uralkodik némely tanteremben. Veszélyes nem csupán az oktatás I szempontjából, amely igy semmiféle jó I eredményre nem vezethet; hanem épolyan veszélyes a gyermekek egészségére meg az életére is. Voltam egy tanteremben, ahol negyvenöt gyermek helyett százJmszonhat van heringmódra úgy összeszoritva a padokban, hogy egyik sem képes megmozdulni. Ennek daczára többnek még állania is kell, és mert az ablakok zajos, nagyforgalmu utczára nyílnak, a termet szellőztetni nem lehet még a meleg napokban sem; télen pedig . ezt egy- átalán nem is szabad tenni. Ha, mint börtönvizsgáló bizottsági tag a rabokat látnám igy elhelyezve, okvetlenül erélyes kifogást kellene emelnem. Pedig itt vén bűnösök lakóinak, az iskolában pedig ártatlan csemetéket, a szülők lelkének jobb részét ápolja — az állam. Ha nem is éppen ennyire, de megközelitőleg igy van túlzsúfolva több más terem is. Hát ennek ideiglenesen sem szabad igy maradnia. A leggyorsabb változtatást kérjük az illetékes tényezőktől első sorban az egészségükben veszélyeztetett gyermekek érdekében, de másodsorban azért is, hogy egy perczig se maradjon igazuk azoknak, akik szerint az állam térfoglalása a népoktatás terén nem áldás, hanem átok. Mi természetesen az ellenkezőt hisszük és hirdetjük. A kívánságunk sürgős teljesítése ez esetben is megmutatja majd, kinek van igaza ?... Vertis. T A R C Z A. —»• -o$aBQqöápo iSándor urfí. Sándor iirfi a legkisebb C-edregh fiú erősen unta magát. Tulajdonképen pihenésre határozta volt magát a délutánra, mert estére bálba készült, ott pedig imponálni akart a szívós egészségével. Mert ő olyan fajta. — De hát pihenni unalmas. Aztán a pénzét számolgatta. — Egy üveg pezsgő öt forint, két üveg tiz forint; tiz pengő a czigánynak. Tiz forint egyébb aprólékosságokra. Még kellene valahonnan kisrófolni vagy tiz pengőt. Rongy világ ez. Ha ő úristen lenne, az udvaron a nagy eperfa minden levele proshasu bankóvá változnék és ő meg Górömbey Vikus, meg Lázár Pista, meg még Bothó Gabi is (az is jó fiú, szegény milyet esett a múltkor a lóról), tehát ők négyen a fa alá mennének, ő kiválna közülök a fát rázni és mondaná: Itt van fiuk, ez. a fa ugyan az enyém, de tudjátok, hogy a mi az enyém, az, a tiétek is.—És rázná a fát, a többiek meg szednék a sok piros- hasú bankót. O csak néha, mert házi gazdának nem ülik. — A>tán kivenné azt a szép tárczát, a mh a múltkor a pesti aus- lagba látott és hanyagul beletömné a *P^nzt, úgy a hogy az öreg Miskylől látta némely vasárnap, mikor aZ öreg összefosz- togatott vagy nehány száz pengőt a többi uraktól, ferb'ir. Sándor urfi a nyáron tett érettségit és mostanában mindenki csak őt beczéz- gette, mert hogy nem bukott meg. Tejbe vajba fürdött s nem is volt egyébb baja, mint hogy a két bátyja is még mindig otthon lakott az apja kenyerén. Ezért aztán nem lehetett külön kocsissá, külön háti lova, hanem csak úgy a többiek jóvoltából jukkolt vagy lovagolt. — Mert eltekintve attól, hogy a család szemc- fénye tagadhatatlanul ő volt s óriás reményeket kötöttek a pályájához, sőt a két bátyja még feszitett is olykor az öccsével idegenek előtt, alapjában nem igen vették komolyan. Pedig ez nagyon fájt Sándor urfinak, a ki már a bajuszát is nyírta és ,most már jószabásu ruhákat is kapott. — O ugyanis mindig a helyzet magaslatán érezte magát és a legaprólékosabb dolgokat is a legkomolyabban cselekedte meg. — Komolyan evett, komolyan aludt és komolyan udva- riaskodott. Igaz, hogy különösen leánytársaságba gyakran és nagyokat pirult és ennélfogva gyakran is ugratták, de ő rajta kifogni mégis nehezen lehetett. Ilyenkor belső düh kínozta, különösen azért, mert elpiru't. Hanem ma este. — Már van har- mincz pengője és még kerít tizet. — A saját tárcsájából fog pezsgőt fizetni, felveszi a vadonatúj frakkját és kétszer huzatja el a Misky Erzsók nótáját, hogy: „Húzd rá czigány száraz Iádnak minden húrja...“ Némi aggodalmai vannak ugyan még az üveg pezsgők tekintetében, mert olyan észbontó spicczet szeretne, hogy bátor és i kevély lehessen, de nejn tudja, hogy ehhez meddig kell inni. — 0 ugyanis ivott már I pezsgőt sokszor, de annak még mindig szomoruságos vége volt. — Most nem fog a határon túl menni, egyszerűen mert nem akar. Talán ma este szól Erzsóknak is arról, amit mélységesen rejteget a szive fenekén. Elmondja, hogy erősen elhatározta, hogy! tanulni fog (Hétfőtől kezdve), sorba leteszi i a vizsgákat és mikor kezében lesz a diploma, akkor komoly, egyszerű, de elegáns! ruhában, a homlokán két ránczczal, a mi a határozottság jele, elmegy az öreg Misky-! hez és ünnepélyesen megkéri a szülőktől; is. — Addig ez legyen kettőjük titka. Azután feláll Erzsók mellől, egysze-' rüen meghajtja magát, még a kezét sem fogja meg és többé nem tánczol egy lépést sem senkivel. Ha pedig alkalom kerül, harmadszor is élhuzatja a „Húzd rá czigány száraz: fádnak hadd szakadjon“ ... És talán nacht- musikot is ad. Erre kéne a negyedik tiz pengő. Sándor urfi elkeseredetten gondolt végig azon a sok bosszantáson, a melyben addig is részesült, a mig a három tízest össze tudta kajtatni. — Hogy minek a gyermeknek a pénz. — Csak be fog ott rúgni. — Lázár Pistának sem adnak. _ Hagyj bé két, fiam, a pénzzel. így az öregek. Tán biz pezsgőzni fogsz, urfi? így nagy gúnyosan a két bátyja. Na már ezektől nem kér. — Czudar egy világ. — És még jobban elnyúlt a bőr díványon a szegénység lehangoló gondolatával. Főkép az bántotta, hogy a többi fiuk előtt már czélozgatott erre is, arra is, s azok már is titkolt irigységgel vették a hallottakat. Absurdum, hogy ne válthassa ,be a szavát. Mit szólnának a fiuk ... Ám ismét oda jukadt ki, hogy szegény, de nem elhagyatott, mert ime Erzsók. Ezt tegnap tudta meg, a mikor egy kocsira került a Zoltán bátyjával és Erzsókkal, a mikor is a leány oly kitüntető szívélyességgel bánt vele és főkép a nézése oly álmadozó volt, mikor ránézett, hogy ő majd leszédült a kocsiról. Különben a bátyja is elismerhette, hogy a leány tegnap nagyon hóditó volt, mert a gyeplő valámi bizonytalanul állott a kezében. Mikor pedig leszálltak a kocsiról, az Erzsók hajából kiesett egy szál fehér rózsa. Mind a ketten utánna kaptak s az ügyesebb ő volt, — ekkor a leány olyan diadalmasan nézett Zoltánra s az olyan daczosan vissza, hogy akárki láthatta, hogy neki itt nyert ügye van. És ilyen volt az egész napja is. Erzsók tüntetőleg csak vele foglalkozott. Lehetetlen, hogy el ne húzássá lega-' lább háromszor azt a nótát. Itt nincs helye az alkudozásnak, azért a leányért mindent fel kell áldoznia. Zoltántól fog kérni, mert ez húzódik hozzá leginkább. És türelmesen kezdett várni mert hogy Zoltán nagy díszbe és nagy titokzatosan elkocsizoct valahová. És ismét megnyugodott a sorsában *, Róth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a ^ Közvetlen a Panoiniia legolcsóbb bevásárlási forrást. szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
