Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-30 / 39. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. v 39-ik szám. CO m Szatmár, 1902. szeptember 30. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. •-------AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:--------Egé sz évre . . . 6 kor. 1 Negyedévre l kor. 50 fitt. Fel évre .... 3 > | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : | = Mtrvai János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. — TELEFON-SZÁM : -73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. =*= HIRDETÉSEK 0 e lap kiadóhivatalában a lepotosább árak Ballett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. = Hirdetések Aljjal elSra AmhamAlk. tmmm Az óvoda megvétele. —í R^udkivüü közgyűlés. — Megvették, nem vették — ez itt a kérdés. Az egyik rész azt mondja, hogy meg van véve, a másik rész pé-. dig határozottan állítja, hogy nincs. Melyiknek van igazsága, majd a miniszter fogja végérvényesen megállapítani, ha á beadandó felebbezés felett határozni fog. A f. hó 25-én megtartott, rendkívüli városi közgyűlésnek egyetlen tárgya volt, az óvoda részére szükséges telek megvétele felett határozni. Evek óta húzódik az ügy, ideje volt már, hogy valamerre eldőljön. Az elő-kérdés, hogy t. i egyes vagy kettős óvodát épit- sünk-e, úgy nyert megoldást, hogy i a többség elfogadta a miniszter ajánlatát és kimondta a kettős óvoda építését. Ennek eldöntése minden esetre haladás, mert a vita mindig e pontnál volt a leghevesebb és e miatt nem lehetett előre, menni. Tisztába jővén ily módon, hogy milyen óvodát akarunk, nemi maradt más hátra Csák az, hogy a kettős óvodát hóvá építsük. Volt egy csomó ajánlat, de ezek között csak kettő volt olyan, a melyikkel foglalkozni lehetett. Az egyik a Szerdahelyi Ágoston telkéből megveendő rész és a régi óvoda-telek egyesítéséből előállott terület, a másik a Kovács Bála házastelke, a mely óvodai czélra átalakíttatnék. Az elsőről a szakértői vélemény is elismeri, hogy valamennyi ajánlat között a czélnak ez felelne meg legjobban, mig a másikról csak egy mondható, hogy nem kerül annyiba; 66000 korona, holott a Szerdahelyi féle kombináczió belejön 100 ezerbe. Igaz, hogy akkor lesz a városnak egy olyan kettős óvodája, a melyiknél jobbat kívánni sem lehet, mert a terület maga 1300 négyszögöl, van tehát tágas tere a gyermek-seregnek, mig a másik csak 550 négyszögöl lévén, bizony ott szorulni fognak, ha. ugyan egyáltalán elférnek. Érdekes volna, ha a város véle: ményezés végett megkeresné a helybeli tanfelügyelőséget, hogy a két hely közül melyiket tartja e czélra alkalmasnak. Bizonyosan az is az elsőt ajánlaná, legalább a vélelem e mellett szól, miután ránézve csakis az óvodai szempontok jöhetnek tekintetbe és nem a pénzkérdés, a mi itt úgyis másodrendű jelentőséggel bir. Sőt valószínű, hogy a másikat olyannak jelentené ki, mint a melyik óvodai czélra egyáltalán alkalmatlan. A közgyűlésen nem arról folyt a vita, hogy melyiket vegyék meg, hanem egyedül csak a felett hadakoztak, hogy a Kovács Bála házát meg- vegyék-e vagy pedig nem. Az ellenzék kimutatta minden irányban annak a jelzett czélra való alkalmatlan voltát, mig a pártolók, bár az ellenkezőt nem tudták bizonyítani, az olcsósággal érveltek s különösen azt hangoztatták, hogy ha a közoktatásügyi kormány állami óvodának elfogadja, akkor abban megnyugodhatunk, mert hisz az a mellett fog tanúskodni, hogy a czélnak megfelel. El kell ismerni, hogy minda- két argumentum tetszetős, mert hiszen melyik bizottsági tag nem törekszik arra, hogy a város kiadásai minél kis- sebbek legyenek, s ki ne óhajtná, hogy a mikor az óvodaépítés terhe a nyakunkba szakadt, hogy akkor minél olcsóbban tehessünk elegét ebbeli kötelességünknek. Csakhogy ha kötelezettségről van szó, első sorban arra kell törekedni, hogy minden tekintetben olyan óvodát építsünk, a melyik úgy a jelen, mint a jövő igényeinek megfelel, s a mikor mindenki érzi, miszerint a kérdéses átalakítandó épület sem a jelen, annál kevésbbé a jövő igényeinek nem fog megfelelni, akkor az olcsóságra nem szabad hivatkozni Félni lehet tőle, bár teljes bizonyossággal nem állítható, hogy a közoktatás ügyi kormány csakugyan állami kezelésbe elfogadja, de akkor arra is ellehetünk készülve, hogy a közel jövőben, a mikor majd nem azok fognak állani az ügyek élén, a kik most véleményeznek, annyi sok-, mindenféle kívánalmakkal fogunk találkozni, hogy sirva gondolunk majd vissza arra az időre, mikor személyes tekinteteknek feláldoztuk nemcsak az óvodába járó gyermekek érdekét, de a saját repu- tácziónkat is. A vita után következett a névszerinti szavazás, a melynek eredménye, hogy 32" a megvétel mellett, 20 pedig ellene szavazott. Igennel szavaztak: Halmi János, Kegyes István, dr. Keresztszeghy Lajos, Korányi János, Kovács Leó, Márkusz Márton, dr. Papolczy Gyula, Schwarz Albert, Török János, dr. Biró Elemér, dr. Fechtel János, dr. Kelemen Samu, Kótai Lójos, Mátrai Lajos, Pap Endre, Papp Lajos, Szi- monicz Albert, Szentiványi Károly, dr. Tanódy Márton, Teitelbaum Herman, Virág András, Békéssy Géza, Tankóczy Gyula, Pethő György, Vári Antal, Ferencz Ágoston, Kőrösmezei Antal, Erdélyi István, dr. Jéger Kálmán, Ker- tészfi Gábor, Raab Sándor, Fodor György. Nemmel szavaztak: Antal Dániel, Antal Kristóf, Berghofer István, Jákó Sándor, Balogh József, Bartha Kálmán, Boronkay József, Debreczeni Károly, dr.- Fejes István, Félegyházy Ferencz, Jákó Mihály, Kató Antal, dr. Kölcsey Ferencz, Léváy József, Mor- genthál Antal, Osváth Elemér, Seres István, dr. Törzsök Károly, Wallon Ede, Uray Gáspár. A polgármester kimondta a határozatot, hogy a közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát és megvette a Kovács Béla házát óvodának. Ámde az 1886. XXII. t.-cz. 110 §-a következőleg szól: „A község törzs vagyona csonkittat- lanul fentartandó. Kivételes esetekben annak elidegenítését, lényeges átalakítását vagy felosztását, valamint ingatlan vagyonnak, vagy királyi kisebb haszonvételi jognak vételét a képviselő-testület csak az általa e végre legalább 30 nap közbevetésével határozatilag külön kitűzendő és kihirdetendő közgyűlésében összes tagjainak, — ide értve a szavazattal bíró elöljárókat is, TAUCZA. —■ Rossz Üzletek. Nagy famíliából származtam. Az apám sülklapper (/.sidó harangozó) volt Tamóczon s anyám a leghíresebb libatömő asszony. Az ő keze alatt hízott liba sohasem, lett tréfli. Nem a saját libáit tömte anyám, mert ahoz nekünk nem volt elegendő pénzünk, hogy egy libát vehettünk volna. Módos héberekhez járt sorról-sorra egy kis alamizsnáért libát tömni. Testvérkém annyi volt, hogy a mikor egyszer nagy takarítás alkalmával az adóvégrehajtó néhány párnát vitt el, fel se tűnt, hogy a párnák közt szendergő kis Jidele is a községházához került. Szegények voltunk, de . . . rosszul is éltünk.Ünnep volt az nálunk, mikor ludaskását ettünk. Ludaskása! Mikor a gazdag emberek libapecsenyét ettek, annyámnak juttatták a liba talpát, nyakát, fejét, torkát. Ezeket főzte össze anyám ogy kis tengeri kásával. Az öregeknek jutottak a liba részei, nekünk a kása: ez volt a mi ludas kásánk. Nekünk gyerekeknek korán kellett a kenyérkereső pályára lépnünk. Én egy divatárukereskedésbe kerültem tanulónak. Közgazdasági tevékenységem elég jól szuperált. Még nem voltam tiz esztendős s már két forintot gyűjtöttem össze. j Hogy mi módon ? azt ne tessék kutatni, különben elárulom magam is: lassacskán összelopogattam a pénzt. Büntetés azért nem érhet, a dolog már régen elévült. Mikor a pénz a zsebemben volt, igen kellemetlen kelyzetbe jutottam. Egy kicsit furdalt a lelkiismeret is, mert magam sem tarthattam valami tisztességes keresménynek vagyonomat. Aztán féltem a pofonoktól is, a melyek okvetlen kijártak volna, ha a csalafintaság kikerül. Végül a legnagyobb gondot az okozta, hogy mibe fektessem én ezt a rengeteg summát. Nem jól éreztem magamat és minden áron szabadulni szerettem volna kincseimtől. A dolog nagy nehezen sikerült. Egy szombaton összekerültem Bumi és Suli kar- és kortársaimmal. Közöltem velők, hogy micsoda pénzes ember vagyok én s az ő segitségökkel aztán mégis csak elfogyott a pénz. Előszőj- is három iteze pattogatott kukoriczát vásároltam. Sokáig tartott, a mig elfogyott, de három krajezáron mégis túladtam. Mit csináljak — mit csináljak a többi pénzzel ? még mindig szörnyen nagy összeg állott rendelkezésemre. Egy ezukrázda kirakatából ingerlőleg integetett felénk a »fagylalt“ felírás. Fiuk vegyünk fagylaltot, mondómén. Jó lesz biz az, mondták ők s beléptünk. Sohasem volt egyikünk sem Czuk- rázdában, a mi nyalánkságunk nonpluszuL trája volt, hogy kis krumpliczukorral detektálhattuk magunkat és igy majd leroskadtunk a gyönyörtől, a mikor a sok édességet megláttuk Álmélkodásunkból a czukrászleány zavart fel, a ki arra volt kiváncsi, hogy mit akarunk. Fagylaltot kárunk. Milyent ? kérdezte. Püff neki! Mit tudtuk mink azt, hogy micsoda a fagylalt. Lehetett az felőlünk sorsjegy, dráma vagy akrobata is. Ázt mondtam tehát, hogy akármilyent, csak sok legyen. Elmagyarázta azután a járatlanságunkon mosolygó frájla, hogy többféle fagylalt van. A magyarázattól egy cseppet sem. lettünk okosabbak, de nekünk nem is az kellett, a sábesztojás, csólent és pattogatott kukoricza után nem az volt a czélunk, hogy fagylaltot együnk, a miről azt sem tudtuk, hogy mi fán terem: a pénzemen szerettem volna túladni. Végre abban állapodtunk meg, hogy hat darab fagylaltot kértem. Én tudni illik a magyarázat után is még mindig azt hittem, hogy a fagylaltot darabszámra árulják, mint például a sós pereczet vagy a szivart. A kisasszony aztán avval: vetett véget a tanakodásunknak, hogy elénk tett három nagy fagylaltot. Mondhatom, hogy mégijedtünk, a mikor megtapogattuk. . Mindegy: hatvan krajezárnak a nyakára hágtunk. Hogy a többi pénzt is elpatkolhassam, vásároltam tiz „Friss Ujság«-6f; vettem aztán még egy skatulya bajuszpedrőt, egy egérfogót, három rákot, egy habverőt s egy tányér kocsonyát. Na végre! Hála Istennek nenv ma- radt egy krajezárom sem. ______■ .■ • h Ez üzletkötésekkel sok idő telt. el. Vége lett a sábesznek. . De most már az ütött szeget a fejembe, hogy mit csináljak a& áruimmal. Korán megnyilatkozó) leleményességem segített ezen is. Az egérfogót a házi/kisasszony szoknyájába,, a habverőt;az első segéd nadrágába dugtam, a rákokat a főnökné ágyába rejtettem, a kocsonyát a főnök ünneplőjében helyeztem el s a bajuszpedrőt a sza- kácsnénak adtam. Nal Tessék elképzelni, hogy mi »volt az eredmény! A rákok úgy elbújtak, hogy a -rákszem sem látszott belőlük, a vén segéd nem;:győzÖitt azon eleget csodálkozni, hogy ugyan micsoda, furcsa ^ dolog került a nadrágjába, a kisasszony az orromat-dugta az egérfogóba, a főnöki megpofozott s a i szakácsnő belém szeretett: A kereskedői pályámnak ezzel Vége szakadt. Pusztulnom kellett a háztól; de utánnam jött. a szakácsnő is, a kibe szűk- czesszive én is belészerettem. Nagyon jól tudta a módját, hogy] magához billincseljen^, Kezdetben ugyan csak egy-egy dugva adott jobb falattal gerjeszt- gette szerelmit tüzemet, később azonban , egy kis czjgarettára valót is adott s a mikor a:kuglizóba kezdtem járni s házasságot ígértem neki, a hozomány terhére egy kis .előleget (Vorschuss) is engedélyezett nekem., .j.! Mikor -ia katonaságtól megszabadultam,! önállósítottam magamat, szappahgyáRóth Fiilöp kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a XÖZVetlGIl a PcLXiOllliicL szálloda mellett! legolcsóbb bevásárlási forrást. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
