Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-23 / 38. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Demosthenes meghódították a senatust, a római népet, a görög nemzetet, Kossuth meghódította a világot. Idegen nyelven rajongó mámorba sodorta a szabad Amerikát, a büszke Albion higgadt, hidegvérű fiait s játszva döntötte meg kormányát a népgyü- léseken, hogy ott | magyar szabadságnak kedvező minisztérium alakulhasson. Férfiúi feltűnő szépsége, mély tüzű égszínkék szeme, lágy, majd zugó erővel dörgő ér- czes hangja, a meggyőződés heve, az ügy igazsága diadalát mindenkor biztositá. Mint államférfiu, mint a szabadság törhetetlen bajnoka nagy marad a történelemben, de mint szónok is fenomenális, ritka alak a vijághistóriában. Először a felirati vitában szólal fel, követeli a tiszta personalis uniót, biztosítani akarja Magyarorsrág teljes függetlenségét. Alkotmányos szabadságát. S miért nem ? Hiszen Svéd és Norvégország csak personalis unióban vannak és mégis erősek és boldogok. Kossuth igy szol: Lelkem egész meggyőződésével ismétlem, mit a rendek táblája 1844-ben kimondott, hogy a magyar alkotmányos élet teljes kifejlődése az örökös tartományok mellett lenetséges ... Az lészen a Hjbsburg-ház második alapítója, ki a régi rendszert con- stitucionalis irányban reformálandja. Hatalmas beszéd volt s a feliratot az ő indítványa szerint fogadta el az alsó tóblaEz volt Kossutnak első parlamenti nagy diadala. Kossuth felszólalásai ezután mindenben irányt-adókká voltak. 1848. febr. 24-én Pa'risban kiütött a forradalom. Elűzték Lajos Fülöpöt kikiáltották a köztársaságot. Lázas izgalom rohant át az egész Európán. A nép mindenütt alkotmányos szabadságot sürgetett. Kossuth felhasználta a kedvező időket s 1848. márczius 3-án egy gyönyörű beszéd keretében megtette indítványát a népképviseleti alkotmány s a független felelős minisztérium törvénybe iktatása iránt. Indítványában ezeket mondja: Mi rajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamarájából egy sorvasztó szél fu reánk, mely idegeinket megmegmereviti és lelkünk szárnyalására zsibbasztólag hat. Emeljük fel politikánkat a helyzet színvonalára, merítsünk erőt a dinasztia iránti hűség érzetéből a nagy körülményekhez illő nagyszerű határozottságra. Tudom én, hogy az elvénhedt rendszernek, mint elvénhedt embernek, . nehéz megválni egy hosszú élet eszméjétől. De midőn az alap hibás, a dőlés átuma kikerülhetetlen. .. ..Mi reánk halandó ember gyarló* ságai befolyást nem gyakorolhatnak. A nép örök, öröknek, kívánjuk a nép hazáját s öröknek ama dynasztia fényét, melyet uralkodónknak ismerünk. * . . Dynasztia iránt, mely népeinek szabadságára támaszkodik, keletkezni iog mindig lelkesedés, mert szívből hű csak szabad ember lehet. Meggyőződésem, hogy dinasztyánk jövendője e birodalom . . népeinek ... egyesüléséhez van kapcsolva s ezt csak az'-alkotmányosság ragasztéka teremtheti megl“ A felirat az alsó táblán elfogadtatott. 1 Időközben, márcz. 13-én Bécsben is kiütött a forradalom s a kormány intésére a feliratot a felső ház is elfogadta márcz. 14-én, melyet az uralkodónak egy fényes vegyes küldöttség nyújtott át márcz. 16-án. Kossuthot Bécsben, hol németül beszélt az örömittas néphez, tüntetőleg ünnepelték s ő nem tévedett mikor később azt mondta, hogy a dynasztia sorsa ekkor tenyerébe Volt letéve. Márczius 17-én végre gróf Batthyányi Lajos az első felelős miniszterelnök ki volt nevezve s Kossuth emberfeletti erőfeszítései, törhetlen buzgólkodása, lázas tevékenysége, páratlan küzdelmei, melyben szive sok sebet kapott czélt értek. A feudális Magyar- ország sírba szállt, a régi kerékkötő állam- szervezet szertehullott s helyére lépett az ifiu, pezsgő életerejü, nagy reményekre jogosító democraticus Magyarország, hol minden ember szabad polgár, szabadon dolgozhatik a hazáért, (s a pálya szabad előtte: a legmagasabb polczig), a hol minden ember egyenlő a törvény előtt s jogban kötelességben egyaránt osztozik. E korszakalkotó nagyszerű eredmények az ő hervadhatlan érdeme bár ez érdemet szerényen nem vállalja, midőn 1882-ben, a mikor 80-ik születés napját az egész ország, országos ünneppel ünnepelte, Kolpzsyár üdvözlő beszédére igy válaszol: Az igazságérzete nem engedi elfogadnom a t. bizottság azon szavait, hogy „én gyújtottam meg a szövétneket, mely honunk újjászületése korszakát bevilágító . . .“ A mi .meggyujiá, az a nagy hatalom, melyet korszellemnek neveznek, nagy hatalom, mert nem véletlenül születik, hanem nemzedékről nemzedékre torlódó szükségeknek, századokon át halómra évülő” ténveknek eredménye“. Mégis övé a diadal, övé a dicsőség őrök zöld babéra. Ezt hangoztatja Deák Ferencz is, ki 1867-ben az. országházban igy emlékezik meg Kossuthról: Magyarország közjogának történetében legfontosabb korszakot képezi azon átalakulás, mely 1847—1848-ban történt, mert e nélkül a korszak igényei s a fejlődő eszmék hatalma rég elsöpörték volna alkotmányunkat. Ezen átalakulást össze fogja kötni a történelem azon férfiúnak (Kossuth Lajosnak) nevével, ki azt 1848-ban megindította s ernyedetlen erélylyel keresztül vitte. Daciára a bekövetkezett szerencsétlen eseményeknek, művének ezen része fenmaredt és fönn fog maradni, mig nemzetünk él, mig országunk áll s ahhoz a nemzet emléke és hálája lesz mindig csatolva . . . Kossuth alkotni akart, építeni és nem rombolni. A békét akarta és a nyugodt fejlődést e hazában. Hogy mégis 1848. április li-e után vérbe borult e hon s ágyudör- gés riasztotta fel az örömmámorból a boldog nemzetet, nem az ő hibája. 0 pol- I gárháborut sosem akart. „Ha polgárháború üszkét vetem ... a nemzet közepébe, '•— igy szól egy beszédében — oly felelősséget vállaltam volna magamri, melyet a pokol minden kinia sem bümetne eléggé, mert nem képzelhetni ... undokabb bűnt, mint pjátszani a polgárok véréyel s egy nemfcet nyugalmával.“ Ha mégis fegyverre szólította magyar népét, azért tévé, mert a nemzett függetlenségét és ősi szabadságait védeni akarta egy szószegő, reánk nehezedő, jogtipró kormány ellen. Önző czél nem vezérelte soha, csak'nemzete boldogsága. S'mikor a világon páratlanul álló szabadságharcz után a szent ügy elbukott, s ő a bitót kerülve az idegenbe kibujdosott, szegényen koldusbottal kezében hagyta el ezer sebből vérző hazáját. Odakünn pedig szive utolsó dobbanásáig forró, olthatatlan szeretettel csüg- gölt a drága hazán. A Gondviselés ritka magas, bibliai korral áldotta meg a nagy hazafit, a bölcs számüzetet s 92 éves korában kopogtatott csak ajtaján az élet dija — a halál. A magyar nemzet pedig, mely máj is meggyujtá országszerte a lelkesedés, a hálás emlékezés lobogó oltári tüzét, — jóltevőjé- nek, nagy fiának emlékét soha e! nem feledi. El se is feledje soha, — úgy éljen ez a nemzet, úgy éljen a haza! 11 A közönségre a gyönyörű beszéd mély hatást tett s a népszerű szónokot zajos ovációban részesítették. Ezután Kovács Leó nyug. honvéd ezredes, bizottsági tag állott fel s indítványozta, hogy a remek beszéd szóról- szóra jegyzőkönyvbe vétessék, azután pedig indítványozta, hogy Kossuth Lajos 1848—49-iki arczképe a közgyűlési terem számára festessék meg. A bizottsági tagok az indítványt egyhangúlag elfogadták. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a közgyűlést berekesztette. Disz ebéd. Egy órakor gyűltek össze körülbelül 180-an a „Pannónia“ szálló dísztermében rendezett diszebédre. A lelkes társaságban képviselve volt a lakosság minden rétege társadalmi, vallási és pártpolitikai külömbség nélkül. Az asztalfőn a terem falán Kossuth Lajos feldíszített képe volt elhelyezve Ebéd alatt dr. Vajay Károly szólalt föl először s a következő, nagy hatást tett beszédet mondotta : Mélyen tisztelt Uraim l Ősi magyar szokáshoz híven — a nagy nemzeti ünnep alkalmából áldomásra jöttünk össze. Ősi szokás szerint pohárral kezemben állok fel én is, hogy ez összejövetelnek is néhány perezét azon férfiú emlékének szenteljük, a ki Magyarország újabb történelmének legnagyobb alakja, a kinek ioo-ik születési évfordulóját az egész ország oly felemelő módon most ünnepli. Nem lehet czélom — de czéltalan törekvés is volna — egy pohárköszöntő szűk keretében még csak rövid vonásokban is vázolni azon férfiú életét és működését a kinek neve egy egész korszakot jelent. ’ Az ünnepélyek során erről megfelelően történt gondoskodás — őrzi már emlékét e város törvényhatóságának évkönyve is — azonban nem zárkózhatom el attól, hogy legalább is legfőbb vonásokban reá ne mutassak e tüneményes életpályára, arra a hatásra, a melylyel Kossuth Lajos a nemzeti legujjabb fejlődésre gyakorolt — és a melyen tulajdonképen mai állami szervezetünk nyugszik. Kétségtelen, hogy Kossuth Lajos legmaradandóbb, legnagyobb műve az 1848- iki törvények megalkotása. Ezen törvények megalkotása nélkül — a mint maga a haza bölcse Deák Ferencz is elismerte _ a fejlődő koreszmék rég elsöpörték volna alkotmányunkat. — Ezen nagy átalakulás — a mely által a régi rendi alkotmány hé- lyebe — a népképviseleti alkotmányos államforma lépett — a mely a nemzeti társadalmat szélesebb alapokra fektette, a melynek jelszavai a szabadság, egyenlőség és testvériség voltak, öszze fogja kötni a történelem mindenkor a Kossuth Lajos nevével — művének ez a része fenmarad mig nemzetünk él — és abba nemzetünk hálája és emléke lesz mindig csatolva. Majd jöttek a gyászos napok — az uj alkotmányos szabadságnak át kellett esni a vérkeresztségen. Kossuth Lajos lelkesítő szózata — méltó nemzedékre talált — hivó szavára seregek támadtak, a melyeket napok szültek, mégis mintha szülte volna háromszázad. Ebből a napok szülte seregből lettek a névtelen félistenek — lett a magyar történelem örök büszkesége, a magyar honvéd. — Ez is az Ő műve — az ő lángleikének egy egy szikrája hatotta át a sziveket. Majd jön a hagy nemzeti tragoedia — megtört szívvel — de nem csüggedő erővel és lelki erővel folytatta tevékenységét s azon hosszú évtizedeknek és nagy munkásságnak eredményeként nemzetére hagyta „Iratait“, a melyekben a magyar nemzet — nemcsak a magyar remek Írás örökszép példáját, de mint Cicero megírta hires rerum a se gestarum — saját történetét, ez se Kossuth Lajos működése, de ebben az újabb kor valóságos történetét találja meg a nemzet. Ezen iratainak előszavában sejti nemzete ujjáébredését — a midőn azt Írja, hogy úgy tetszett nekem az ég csillag sorainak fényadásaiból — könyeim fátyolán egy sugár lövellene felém — mely hirdeti, hogy nemzetem irtózatosat fog szenvedni, de nem hal bele, és hogy igaza volt — hogy nem halt bele, mutatja a lezajlott nagy nemzeti ünnep. Ezekben rövid képét adva összejövetelünk czéljának, mint már a későbbi nemzedék tagjai, — úgy gondolom — ha meghajolva Kossuth Lajos nagy és feledhetlen érdemei és emléke előtt, helyesen cselekszünk, ha a hála érzelmeit is megszóllaltatjuk. Majdnem egészen elmúlt már a nagy nemzedék, a mely őt ismerte és szavát hallotta, az eltávozottakra áldást kérünk az Égtől, ahová nemes lelkeik elszállottak, — de még vannak, a kik itt vannak közöttünk — élnek a nagy nemzedékből, a kiket itt üdvözölhetünk, a kik megérték, hogy az eszme, amelyért véröket ontották, igaz és szent volt, mert ha nem az lett volna, elveszett volna a szélben, mint a sóhajtás. Ezeké és ezen itt közöttünk levő öreg honvédeké legyen tehát az első áldomás. Majd ismét elmélyedve a Kossuth- emlékezetébe, megakad szemünk a testvériség, egyenlőség és szabadság szent szavain. — Megakad gondolatunk — az 1848-iki nagy alkotásokon, a melyeknek megvalósulása képezi minden magyar hő vágyait. Ezekben az eszmékben elmerülve, szeretett hazánkra gondolunk — s a nagy rérfiu lángoló honszerelmét idézzük szivünkbe és kívánjuk, hogy az ő magasztos alakja álljon mindenben honfiúi lelkesedésünk tengerében szikla gyanánt, amelyről elkesedésünk hullámai visszacsapódva korbácsolják fel érzelmeinket, valahányszor arra a nemzetnek és hazának szüksége le- end. — Hassa át szellemed honszerelme e lazának minden polgárát, rang és mód, ‘elekezet és nemzetiség-különbség nélkül, logy e hazában fellelje kiki boldogulásának feltételeit, a munka elnyerője bérét, a tudós jutalmát, a törvény a tisztelést és a lolgár a szabadságot. A magyar nemzet boldog jövőjére emeljük tehát másodszor a pohárt. Végre hol pihenjen meg szivünk és 10I találjon nyugtot lelkesedésünk, hol keressük mindannak biztosítékát, a mit Kossuth Lajos alkotott, a törvényes szabadságnak, az alkotmány és törvény oltalmát, ioI keressük másutt, mint nemzetünk ősi, szent szimbólumában, a magyar szent koronában. E szent szimbólum jelképezi a szabad alkotmányos Magyarországot és a magyar nemzetet. Ebben és ennek fölkent viselőjében bírjuk zálogát a politikai alkotmányos szabadságunknak. És most, amidőn láttuk, hogy a nemzet minden rendű és rangú polgára mily lelkesen ünnepelt, jól esett látnunk, hogy a szent korona atyai jóságu fölkent vise- ője, szeretett királyunk, szivének melegségével tekintett le magyar nemzetére, nem :avarta meg e nemzeti ünnepet a legcsekélyebb félreértés sem. A feledés fátyolát nem lebbentette fel semmi és senki. Jól tudjuk, mily áldás fakad, ha a trón és nemzet lelkében egyetért s most, amidőn a hazafias lelkesedés közepette leborulDnk Kossuth Lajos emléke előtt, egy szívvel és egy lélekkel ezen emlék dicsőségére, tiszta ragyogására, az ő alkotásainak hű őrére, a magyar alkotmányos szabadság egfőbb biztosítékára ürítsük ki poharunkat, a magyar szent koronára s az abban rejlő két nemzeti reményre, szeretett királyunkra és hazánkra. — Éljen a király és éljen szeretett hazánk 1 Utánna dr. Fekésházy Gyula tör vényszéki biró Kossuth Lajos halhatatlan emlékezetének áldozott egy Sz^ noki hévvel elmondott lelkes, felköszön, tőben. A pompás, ízletes ebéd Márkus /Márton kitűnő konyháját dicséri. Ebéd alatt Bunkó zenekara játszott szebbnél- szebb magyar dalokat. Az 1848—4g_es honvédek közül, kik a város vendégei voltak, mintegy 45-én jelentek meg. A népünnep. A népünnepély délután 4 órakor vette kezdetét a városház előtti téren hol a 'kitűzött időben ezrekre menő nép gyűlt össze. A nemzetiszinü lobogókkal ékesen feldíszített erkélyen pontban 4 órakor megjelent Osváth Elemér ev. ref. főgymn tanár; az ünnepi szónok mellett Uray Géza, a helybeli Kossuth-párt elnöke állott. A két dalegylet a Pap Zoltán szerezte Kossuth- hymnust énekelte, nagy tetszést aratva, majd Osváth Elemér tartott ünnepi beszédet. A szép beszéd a következőleg hangzik: A nemzetek életében az egyes korok fontosabb eseményei nagy embereknek névé- hez vannak fűzve, kiket a gondviselés mintegy odaállított a végtelenség ama pontjára, a melyen korukat átalakíthatják s a jövendőt irányíthatják. E nagy emberek között is külön hely jutott nemcsak ezeréves történelmünkben, de a világ összes czivili- zált nemzetében Kossuth Lajosnak, kinek születése százesztendős fordulóját ünnepli h magyar nemzet. —És íölhaugzik országszerie ünneplő sokaságok ajkáról a zengő ének, a magyar nép imádsága: „Valahány csepp esik rája, Annyi áldás- szálljon rája !“ Az a nemzeti szellem, mely őt szülte, ihlette * vezette egész életén át, ünnepli most az ő emlékét, az Ő szellemét. Örök dicsőségének fénye rásugárzik ez ünneplés rendjén az egész hazára, a magyar nemzetre, s egy fenséges gondolatban és egy szent törekvésben egyesíti az egész magyar társadalmat, hogy ma gondolatainak és érzelmeinek teljes melegségét reáárassza Kossuth Lajos emlékezetére. Szent tisztelettel, s csodás Áhítattal mondom ki nevét, azt a nevet, mely nemzetünk történelmében talán a legnagyobb, mert a közszellem — még életében — a nép,— mindnyájunk „édes apjává“ mu- gasztositotta. Nincs erőm versenyre szállni a nemzeti közérzület csodás ihletével, a költészet erejével, az ékesszólás hatalmával s a történelemmel, — mint az örök igazságok hirdetőjével, — hogy nehány perez alatt itt föltárjam teljes nagyságát és dicsőségét egy egész századnak, mely vele egy, mely örökemlékében az ő nevét hirdeti, az ő dicsőségét magasztalja, az ő Apotheozisánuk leg- igazabb őre. — Csak azt mondom, a mit mindenki tud, csak azt einlitem fel, a mit mindenki érez, nevét és izenetét. * * * A mit mindenki tud. — Ec*v egész század fényes glóriájában látom ő t e perez- ben, mint elevenítő lelket, mint vezérlő szellemek neve tüzbelűkkel világit be a múltba s lángol a jövőbe, mert ez az elevenítő lélek egy óriás szellem erőben, erkölcsi tisztaságban, önfeláldozó honszeretetben, maga a tö- kéletes ember, kiben az eszmény és valóság egyesülve voltak, éltek és hatottak, neve pe- dig egy egész törvénykönyv, melybe a magyar nemzeti állam legszentebb jogai, legsarkalatosabb alapföltételei, vannak beírva. A polgári és vallási jogegyenlőség, a közös teherviselés, szabadsajtó, a földbirtok felsza- baditása, az emberi és polgári jogok egyenlő kiterjesztése, a jobbágyság megszüntetése e könyv felséges tartalma, nélkülök elveszünk gyáván, örökre, velők a magyar nép millióiból magyar nemzet lett, mely vérrel ina be jussát a világtörténetbe. Ez a név egykor egymagában fel tudta, fel merte szabadítani mind ama szunnyadó erőket, melyeknek diadalmas előretörése nélkül nincs, nem lehet újjászületés egy nemzet életében sem. Mint a, villám, mint az ég dübörgő robaja, úgy tört ki szavára a nemzetben rejlő minden hatalom, megmutatni a világnak, hogy a nemzeti öntudat, a nemzeti szellem csodákat mivelhet maroknyi néppel is, hogy a megsértett nemzeti jog boszu- orkánja- polyvaként szórja szét a zsarnokság fizetett zsoldosait s a szabadság pallosával veri ki a sátánokat a népszabadság paradicsomából. É9 megszületik az önfeláldozó honszeretetnek az a fenséges költeménye, a hősiességnek és martyrságnak az a hosszú sorozata, mely győzött akkor is, mikor kiüték a kardot kezéből, mikor rothasztó börtön fenekén senyvedt s mikor hóFolytatás a mellékleten.
