Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-16 / 37. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. 37-ik szám. Szatmár, 1902. szeptember TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az óvoda. Három éve vajúdik a kérdés, hogy a város hova és milyen óvodát építsen. Miután ugyanis átvette a városi óvoda egyesülettől a vagyont, reáhárult a kötelezettség, hogy a mostani helyett egy az igényeknek minden tekintetben megfelelő óvodáról gondoskodjék Három éven át folyt a vita a felett: kettős legyen-e vagy csak egyes, továbbá, hogy hová építsék. Végre kimondta a közgyűlés, hogy egyelőre csak egy egyes óvodát épit, és pedig az ev. ref egyháztól e czélra vásárolt Rákóczy-utczai telken. Egy éve már annak, hogy e határozat meghozatott, de ez időn keresztül nem történt semmi, hallgatásba merült az egész óvodakérdés, mig végre most újból felszínre került, s ugyancsak élénk mozgásba hozta a kedélyeket. És egyáltalán nem lehet csodálkozni rajta, hogy a közvélemény oly érdekkel foglalkozik ismét vele, mert most már valósággal pikáns ize van, azzá tette ugyanis az a körülmény, hogy mig egy évvel ezelőtt mindenki mosolygott, mikor Kovács Béla kir. tanfelügyelő a házát kettős óvodának felajánlotta s annyira képtelenségnek tűnt fel, hogy a felajánlott házastelek óvodának megvétessék, hogy maga az ajánlattevő, mikor látta, miszerint az ő ajánlatával csak udvariasságból foglalkoznak, azt egyenesen visszavonta, addig ma úgy áll a kérdés, hogy az újból felajánlott telek ellen nincs semmi kifogás és a városi gazdasági szakosztály nagy többsége czélszerünek, jónak, és a városra nézve előnyösnek tartja, hogy ez a telek óvodának megvétessék. Mi történhetett azóta, hogy a nézetek annyira megváltoztak ? Nem történt semmi különös csupán csak annyi, hogy az előbbi telket a város felajánlotta állami iskolai czélra s a miniszter ebből kifolyólag utasította a várost, hogy az előbbi hely közelében keressen alkalmas telket, a hol egy kettős óvoda építhető legyen. S minthogy az újból felajánlott Kovács-féle telek tényleg az előbbi hely közelében van, s minthogy kilátás van reá, hogy a miniszter, mint kettős óvodát az átalakítás után állami kezelésbe átvenni hajlandó lesz, s minthogy az érte kívánt vételár mindén esetre kisebb, mint a mennyibe egy újonnan építendő kettős óvoda kerülne, a gazdasági szakosztály az ajánlatot most már kitűnőnek találja. Az a meggyőződés, hogy az illető telek semmi tekintetben sem alkalmas a jelzett czélra, ma is változatlan. Mindenki meg van róla győződve, hogy az épület, hiába fogják átalakítani, a czélszerüséget tekintve nyomába sem léphet egy a követelményeknek megfelelő uj óvodának, de mert kilátásba van helyezve, hogy a kormányhatóság elfogadja, azzal nyugtatják meg magukat, a kik venni akarják, hogy hiszen ha hivatalos utón jónak fogják találni, mi kifogása lehetne ellene a városnak.„ Hát ez megnyugtatásnak einem fogadható, mert ha én valamit rosznak tartok és tudom is, hogy az rósz, nincs szükségem semmiféle szakértői kijelentésre, s ha bármiféle szakértő fogja is , reá kimondani, hogy jó, lelkiismeretesen abba bele nem nyugodhatok. A ki a körülményekkel megtud alkudni, az magát megnyugtathatja, de a ki lelki- ismeretesen bírálja el a kérdést, azt még az sem nyugtathatja meg, hogy a kettős óvodához ily módon olcsóbban jutunk, mintha egy újat építenénk. Mert igaz ugyan, hogy nem közömbös a városra nézve, miszerint minél olcsóbban jusson az óvodához, de ebben a kérdésben nem az az első és fő szempont, hogy mennyibe kerül, hanem hogy jó legyen. Ez a szempont pedig a felajánlott háznál nem érvényesül, már pedig ezt a szempontot az olcsóságnak feláldozni bűn volna. De tévedés is azt hinni, hogy olcsóbban vásárolna a város, ha az ajánlatot elfogadná, mert hiszen a mindennapi tapasztalat bizonyítja, hogy sohasem vásárol az olcsóbban, a ki takarékosságból uj helyett ócskát vesz, sőt j mindig az vesz olcsóbban, a ki megfordítva csinálja. Itt is épen úgy lenne, ha ez megtörténnék, hinni reméljük azonban, hogy a döntés per- czéberi áí émBérek a 'Jöbbflt 'eszükhöz' kapnak s nem fognak mást mondani, mint a mit az elmúlt évben mondottak volna. Igenis, a város méltósága, a kitűzött czél fontossága, de különösen a városi óvoda egyesülettel szemben elvállalt obligó parancsolja, hogy a mikor óvodát épit a város, akkor ne garasoskodjék, hanem hozzon áldozatot arra nézve, hogy az az óvoda úgy a jelen, mint a jövő követelményeinek megfeleljen. Legyen meg minden kényelme a gyermekseregnek; legyen meg tere a mozgásra, világosság a helyiségekben, levegő a mennyi kell, egyszóval olyan legyen az az óvoda, a milyennek a szabályok előírják, s amilyet a felajánlott épületből semmiféle művészettel sem lehetne csinálni. Erre pedig csak egy mód van, ha egészen újat építenek, épen azért a felajánlott telkek valamennyien elejtendők. A miniszter azért utasította a várost, hogy egy kettős óvodának alkalmas telket keressen, mert a város az óvoda részére vásárolt Rákóczy-utczai telkét állami iskolának ajánlotta fel, úgy de azóta változott a helyzet, mert az állami iskola most már a Kolozs- váry és Komka féle telken épül és igy a felajánlott telek visszamaradt, s j tekintve, hogy időközben megvette a város a mellette lévő Magoss és Tóth féle telkeket is, ma már egy olyan térséggel rendelkezik, a melyen egy kettős óvoda pompásan elhelyezhető. Azt hallottuk ugyan, hogy ezeket a telkeket a püspök akarná megvenni a várostól, s hogy erre nézve már bizonyba mégállapodások is volnának, ez azonban nem akadály, mert a vásár nem történt meg, s miután arra most már a városnak van szüksége, nagyon természetes, hogy meg se történhetik. Az óvoda kérdése csakis igy oldható meg helyesen, s nem tudjuk elképzelni, hogy a mikor az igazán jó előttünk fekszik, hogy akkor a nem jót válasszuk tisztán csak azért, mert látszólag azt olcsóbban lehet megszerezni. B—y. TARCZA. A községi bíró előtt. A főjegyző bírói minőségben ül kényelmes karosszékében. Alakja sehogy sincs öszhangban hivatalszobájának egyéb bútoraival. Az ala- cson, íehérre mázolt, de a portól mégis szürkének látszó falak, egy pár ódon szék, rajtuk poros akták, inkább egy törpe ösz- szetört vén emberkét tűrnének meg lakójuk gyanánt, mintsem délczeg főjegyzőnket, a kinek termetéről helyesen következteted, hogy nem is oly régen huszártiszt volt. Azonban a hivatalból oda rendelt bútor környezet erősen elhomályosítaná huszártiszti kinézését, ha csak szerencsére a polgári és a katonai élet legalább egy pontban összeférhetők nem volnának. Hajdani uniformisának egy darabját áthozhatta magával a polgári életbe is. Jobb szemére csapott monoklija — kihívó ellentétben társaságával — napnál világosabban hirdeti mindenkinek, hogy nem született hivatalnok, hanem csak a sors által kényszerűen rabja hivatalának, a melyet ismét szívesen felcserélne előbbi életmódjával. Úgy látszik szerette is felújítani katona éleiének emlékeit. Erre vall, hogy a mikor csak tehette, annyi peres felet idézett meg egyszerre bírói széke elé, hogy egy század bátran kitelt volna belőle. Hogy ezután a jó vidéki parasztság a hivaialos pecséttel és nyelvvel kiállított idéző levéltől erősen megijedve szalad a boldog felpereshez fizetni, vagy egyezkedni úgy, hogy egy regiment perlekedő helyett csak alig nehány jelent meg: erről szegény — a regulázandó tömegre kiéhezett — katona viselt biránk igazán nem tehetett. De azt már senki nem tilthatta el neki, hogy kárpótlásul legalább a megkaparintott felekkel annál intenzivebbül ne foglalkozzék. Most is mély egyhangúsággal (monoki is szemével követvén a monokli mentes bal szemének bánatos kifejezését) épen a csekély számú makacsságot kezdené felvenni, a midőn a tárgyalási szoba alacsony ajtajján belép egy eléggé jól megtermett, de tán ép e miatt kissé meg is hajlott, 60 évesnek tetsző nadrágos paraszt; utána közvetlen nyomában egy fekete szakáit, de még feketébb lelket viselő, rendkívül ravasz ábrázattal megáldott apró férfiú, a kinek arczvonásai még a laikus előtt is szembetűnően elárulják a lengyel zsidó jelleget. Hogy a két belépő közt valamelyes viszony van, azt nem nehéz eltalálni. A meggörnyedt öreg vállát a lehetőségig kihúzva, szűk magyar csizmában kopogó léptekkel oly feszesen lépdegél elől, hogy nem is őt tartanád a beperesi- tett félnek, ha csak segítségedre nem jönne Áron Simon, a kinek a biztosra reménylett győzelem, hogy a kivetett hurok már emberének nyakán van, oly arrogáns kinézést kölcsönöz, hogy a helyzettel rögtön tisztában kell lenned. Áron urat különben az egész város úgy ismeri, mint első rendű perlekedőt. Valóságos per mániában szenved. Csak azzal nem volt még ügyes-bajos dolga, a kit nem ösmert. Hogy a sok erőltetett perben egész vagyonát el nem veszítette, azt furfangos eszén és jó szimatján kívül, még annak is köszönhette, hogy vagyona soha sem volt. De annál csodálatosabb, hogy fejét (a mi pedig nagyon is van neki) még mindeddig el nem vesztette. Meg kell azonban vallani, érti is a per minden csinját-binját. Ügyvédet, ha nagy ritkán vesz is, úgy ezt csak azért teszi, hogy periek edési mániájának uj anyagot szerezzen. Megtörtént egyszer, hogy az ügyvédje feledékenységből nem könyvelte el a tőle felvett perköltséget, és azon hiszem- ben, hogy még. mindég tartozik vele, beperelte Áront a már kifizetett összegre. Áron mint alperes is feltalálta magát. Engedte az ügyvédet követelésének igaz voltára megesküdni. Egy pár napra reá felmutatja az elveszettnek mondott nyugtát és feljelentést tesz az ügyvéd ellen hamis eskü. miatt. Ilyen és számos hasonló eset olyan múltat biztosit, a mely még egy nem galicziai embert is elbizakodottá képes tenni. Mit neki hát egy bagatell ügy? Hirtelen számot vet magával. És eléggé jól ismeri saját személyét, mert tiszteséges távolban megáll a bíró előtt; azt is tudja, hogy hangja ellenszenves, mert csak szűkszavúan adja elő, hogy Fazekas András, a megjelent alperes, házbér czimén tartozik neki hat forinttal. — Igaz öreg ? — kérdi nagy komolysággal a főjegyző. Az öreg büszkén, felemelt fővel válaszol: — Könyörgöm aláson a tekintetes főbíró úrhoz, mivel sem tartozom én. * — Tán nem is lakik [maga felperes lakásában ? — Vagy igen 1 Ott lakom Szent György nap óta. Kivettem azt három esztendőre. — Akkor hát mégis csak tartozik ! — Kijelentem alázattal a tekintetes főbiró urnák, de hogy is tartozom. Ki fizettem én a magam tartozását tisztességesen. És igazának tudatában nyiit arczczal mutat fel egy nyugtát hat frtról. A monoklis bíró nem valami szenvedélyes psychologus, mert különben előbb Áron szemébe nézne, és a nyugta helyett onnan olvasná ki, hogy a jó András a maga igazával nem sokra mehet most. Fél szemüvegén át megfixirozza a biró a nyugtát. Látja, hogy Szent György napján kelt. Rögtön kész véleményével; már tudja, hogy hunczut az öreg. De hiszen az ő eszén nem jár túl senki se 1 Amúgy istenigazában, katonásan rámordul: — Ej, ej öreg ne csűrjön csavarjon, ez itt az első negyedről való nyugta, már benne vagyunk egy hónap óta a másoF szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket Szatmái, IDeátfs-tér osliáuz épTölet.
