Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-09 / 36. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. is fogták I nem igen alkalmatlankodnak utazási szándékokkal. Egyedül a hegyi va sut hazafelé érkező utasait fogja el leg többször valami érthetlen átszállási láz a közúti hídnál. De van rá kilátás, hogy a villamosnak kitartó ellenállása ezt is meg­szünteti. Felépült a városi szálló. Hogy ebből mi kárunk lesz, azt még nem tudjuk, bár holmi sejtelmek gyötörnek is néha. Ellen­ben annyi haszna elvitázhatatlan, hogy egész biztossággal megtudtuk az építésé­ből, miszérint a „közóhaj“-nak egyedüli helyes latin fordítása: pium desiderium. Felépült sok minden, csak azt nem tudjuk, a polgárság mikor épül fel mind­ebből. Mert nálunk pontosan betartják ama nemzetgazdasági tételt, hogy a köz­nek háztartásában nem a kiadás igazodik a bevételhez, hanem a bevételnek kell alkal­mazkodnia a kiadáshoz. Csak aztán bevál­jon ez a tétel. Tetszenek ugyanis tudni amaz adomát, hogy mikor az apjával ha­ladó kis zsidó fiúra egy kutya ugatva reá­rontott, a tapasztalt apa igy intette fiát: ne félj, nem ttitiod, hogy a melyik kutya ugat, az nem harap. Mikor tovább halad­tukban aztán az apára rontott ugyancsak ugatva egy nagy kutya, az apa elveinek és fiának hátrahagyásával megfutamodott, mire aztán, mikor nagynehezen utolérte, a fiú biztatta igy az öreget: De papa' miért félsz, hiszen tudod, hogy amelyik kutya j ugat, az nem harap. Jó jó — felelt az apa — én tudom, te is tudod, de az a kérdés, tudja-é a kutya. — Hát azt a fentemlitett nemzetgazdasági tételt Í9 én is tudom, te is tudod, csak az a kérdés, tudja-é a be­vétel s nem mondja-é fel egyszer a szol­gálatot. De hát ezek régi dolgok, most pedig uj dolog köti le a figyelmet, az óvoda. Nagy gond, nehéz feladat ennek meg­felelő helyet találni. Sok fáradság pazarló­don el a keresésben, hiába. Megtudta a miniszter is, hogy nem tudnak alkalmas telket lelni s hogy segít­sen rajtunk, Szatmárnak szegzett egy lát­csövet s egy szerencsésen ihletett kéz irá­nyítása mellett rögtön talált is egy helyet, amely erősen inclinálva van óvodai ren­deltetésre. Leirt hát a városnak, hogy az alkal­mas és pedig kettős óvodának alkalmas telket a régi óvoda helynek közelében kell keresni. A keresés megindult. Megmozdult az egész bizottság, kérésiek lázakan. Még a járó-kelőket is megkérdezték: Ugyan ké­rem nem látott erre egy kettős óvodát ? De hasztalan, semmi eredmény. S még közben azon is kellett töprenkedni, miért akar a miniszter kettős óvodát? A kisded­óvás czéljaiból nem tudtak kellő magyará­zatot nyerni. Találgattak hát mindenfélét. Leginkább abban történt megállapodás, hogy a kettős óvoda az ikergyermekekre tekintettel szükséges. A legnagyobb reménytelenségben, mint egy megváltás úgy hatott a követ­kező apró hirdetés: Nagyon jó kis kettős óvoda kapható. Hol ? „Engedjétek hoz­zám a kisdedeket“ jelige alatt megmondja a gazdasági szakbizottság. A kiváncsiak serege készült a szak- bizottság ülésére. Épen ezért aztán, hogy az életveszélyes tolongás elkerültessék, na­gyon helyesen csak az utolsó perczben ad­ták ki az ülésre szóló meghívókat. A megjelentek előtt aztán kipattant a titok. Megtudtuk, hol a kettős óvoda. Voltak persze egyesek — akadékos- kodók mindig vannak — akik a közérdek hangoztatásával aggodalmaiknak adtak ki­fejezést. Régi fegyverükkel azonban sok kárt nem tehettek. S különben is az érvek­nek nagy gazdagsága hozható fel ellenök. Alább közöljük kivonatosan ezen argumentu­mokat. Kiindulási pont az, hogy más telek megutáljuk, megundorodjunk a múltúnk­tól, mert akkor már el lesz fásulva ez az agy, a szív pedig lassan, csendesen fog verni... csak élünk gondolatok nélkül. S te erre vársz, mikor már nincs menekvés, az örvény elnyelt. Én legalább igy va­gyok vele és mától fogva nem is fogok sokat gondolkodni, mert a ki sokat gon­dolkodik az elöbb-utóbb belebolondul a gondolataiba. Csend állott be, a két barát elhall­gatott. Oszvald megilletődéssel nézett ba­rátjára — nem hiába kelt részvétet Mar sanne lelki harcza, mert hisz ö tudja leg­jobban, mit takar Marsanne sötét múltja. Egy szirén karjában leélt élet után mily kinos lehet a szabadulás. Igen, mert ez a szirén már régen megzavarta Marsanne fejét régen, megrabolta a szivét s a pén­zét. De azért ö még mindig szereti ezt a szőke leányt s vájjon miért ? nem-e inkább volna joga gyűlölni, nem-e inkább kelt­hetne benne undort — hisz fiatalsága, koromfekete hajfürtjei mind e lány sze­relmén s a pezsgős poharak árjában vál­tozik át olyanná, mint a milyen. Szereli, mert rokon sors fűzi hozzá — ő is csaló­dott, a lány is csalódott a szenvedélyben, a fényben, a márványban, a pezsgós po­harak hivó csengésében. Ez összefűzi őket némán, bánatos lánczokkal, egybekap­csolja a csalódott szivek életfoszlányait — a kor, az idő, a tarka hajfürtök szétakar­ják tépni azokat, de kevesebb ott az erő, a fantasia. Marsanne érzelmei csak fel a valóságot, ilyenkor fék­emlékezetei gyötrelmesek, de l.item oly félelmesek, hogy nincsen. De ha volna is, nem biztos, adná-é a tulajdonos. Itt pedig több jelből arra lehet következtetni, hogy a tulajdonos hajlandó meghozni a telek átengedésével járó áldozatot. Aztán a miniszter a régi hely közelé­ben alkalmas helyet keresett. Na hát az igaz, hogy ez nem alkalmas, de legalább közelében van a régi helynek. Tökéletest pedig ne kívánjon a tökéletlen ember. Egy óvodának nagy, két óvodának kicsiny. Világos tehát, hogy egy kettős óvodának épen elég. Az épület massiv s szépségével mesz- sze feltűnik. Jó időben ellátszik egészen Nevetlen faluig. Egyesek onnan nézték s akkor kedvelték meg. Igaz, hogy nagyon drága. De kettős óvodához kettős ár kell, s tisztelni kell a tradicziókat is. Már pedig a városnak min­dig elve ellen volt olcsón venni. Olcsó húsnak hig a leve. Az is igaz ugyan, hogy azt inkább a polgárok birálgathatnák, mert a levét ők isszák meg a dolgoknak, de hát már inkább igyanak Ők is jó erős levet. Az épület igaz, hogy szűk, alkalmat­lan. De csak nem akarjuk a kisdedek igé­nyeit is növelni, mikor igy is a túlságos igény öli már a világot. Aztán ez a hiba nem is oly nagy, mint a milyennek látszik. A meg nem felelő helyiségbe oly kevés szülő fogja küldeni a gyermekét, hogy lesz hely a tulságig elég. Rósz helyen is van az épület. Épen a legforgalmasabb utczának legszűkebb helyén, a hol a villamos is közlekedik. Ám jó edzeni az embert már kicsi korában, így kap erős idegeket a gyermek. Ez pedig nagy kincs. Erős idegekkel — ha megnő — kibír majd nyugodtan akár egy óvoda kér­dést is ideges ágálások nélkül. Tűzveszélyes is egy kicsit óvodának, ámde e veszélyt minimumra szállítja le bizonyára a pinczehelyiségek nedvessége. Ezenkívül igen helyes takarékosság­hoz szoknak a gyermekek, ha gazdálkodni fog kelleni a szűk telkén még a levegővel is. Döntő érv végre a telek megvételére, hogy a közvélemény nem akarja. Ideje megrendszabályozni ezt a közvéleményt, amely utóbbi időben már a polgármesteri széket kezdte környékezni. Az argumentumoknak súlya szét­morzsolta az ellenzéket. Az eredmény nem kétséges többé. A közgyűlésnek nem lehet most mát^ egyéb feladata, mint meg­venni a telket, s aztán legfeljebb még — csupa formalitásból — megjelenni az öreg, tehetetlen, sok sebből vérző közérdeknek a végtisztességén. Eugen. mint néha lelik telenek, mindamellett szárnyait az idő megtudná növeszteni, csak hanyatló erő, rideg fantasia, ködös álom­kép az csupán. A hosszú hallgatás után, mit egy-egy pohárcsengés tett némileg elviselhetővé, Marsanne megszólalt: — Igen, még holnap felkeresem Va- netta-t, lábai elé borulok, megcsókolom és magammal viszem messze ... távol innen ... — Jól van — szólt Oszvald — te el­mész meglehet, hogy sohasem látjuk többé egymást, még ma mulasd jól ki magad, aztán sok szerencse kisérjen utadon. Mintha valóra váltak volna Mar­sanne álmai, már úgy látott maga . előtt mindent, látja Vanetta-t amint, eléje siet a kis kavicsos utón — babos kötőjében szebbnél-szebb virágokkal. Maga előtt képzeli jó öreg szüleit, a kik egészen az ö szegény szüleinek képmásuk. Az öreg .asszony szemébe mennyi jóság, mintha mondaná — milyen szép pár lesz belőlük. És az öreg ur milyen jóságosán fog kezet szoritni vele, bátran, mintha azt gondolná, te derék vagy, becsületes, ilyen férjet ál­modtam az én drága Vanetta mnak. S ő ott fog állni büszkén, szerelemtől megitta- sodva s csak annyit fog mondani: szere­tem Vanetta, szeretem mindörökre. így álmodozik Marsanne ur a gős poharak mellett Oszvalddal, a jó kedve már tető pontra hágott, jelent Oszvaldnál a jó kedv — szomorú­ságot. Ilyenkor eldudol egy-egy szomorú melódiát, de olyan szívvel lélekkel, hogy az meglágyítja mindeti halandó szivét. A melódiák tova terjednek ... a pejsgő káp­ráztatja a szemet s végtére elhomályosít pezs- kinek S mit Apróságok. Örömmel olvastam a hirt, hogy a horvátok és a szerbek között kitört ribiilió alkalmából Baly Mihály megérkezett Zág­rábba. Fájdalom még eddig semmi dolga nem akadt, pedig ha már ott van, fehuz- hatná valamenyit, egyebet úgy sem érde­melnek. * Általános rémületet okozott a vendég­lősök és kávésok között a hir, hogy a jö­vőben kasszírnőknek csak olyan vászoncse­lédek alkalmazhatók, a kik már 40 évesek. — Gondoltam valamit — mondta egy kávés — hogy a rendeletnek is, az uraknak is eleget tegyek, ezután két 20 évest fogok be ültetni a kasszába. * Olvastam a miniszter elismerő levelét, a melyet egyik nyugalomba vonult hely­beli tanítóhoz intézett. Kedves barátom I Fogadja hosszú tanítói pályáján kifej­tett eredményes működéséért méltó elisme­résemet. Adja az ég, hogy ékes bariton hangjában Szatmár közönsége, még sokáig gyönyörködhessen. Hazafias üdvözlettel, W lassíts s k. * Ha két ember összeáll az utczán, bizo­nyos, hogy okvetlenül a kettős óvodáról beszélnek. Ezt tárgyalták a napokban a ka­szinóban is s egyik igy a másik úgy nyi­latkozott. A Bögre ur véleményére is ki­váncsiak voltak. — Hagyjatok nekem békét—mordult fel az öreg — nem jól érzem magamat. Az a bizonyos ebéd még most is nyomja a gyomromat. * Mérges czikket hoztak a hegyi vasút ellen, de kijelentettem, hogy nem közöl­hetem. — De hát miért ? — Mert az igazgató nekem a télen át vasárnaponkint kaláber-pártnerem, s ha még jobban megharagitom, lenyúzza a bőrömet. Demeter. mindent. S mi jön most ? Mintha sáska had lepné el a szeparét, fagyasztó női ala­kok kiváncsi pillantást vetve állnak a függöny redőinél. Selyem ampirrel, kéjes mosolylyal, illatos testtel suhogva rebben­nek tova... ....Mi az, hová repülnek, hová száll­nak le? — csak tán nem a két férfi mellé, hisz hasztalan, az egyiket védi a szerelem paizsa, a másikat a közöny fegyvere. ... De hamar kiesik a fegyver a gyenge férfi kézből — kiejti azt egy hamis mosoly, egy csalóka tekintet. ... Egy szőke szirén telepedett Marsanne mellé, ampirjével édes zsongitó zenét játszott fülébe. — Két nap óta nem láttalak — szólt a szirén pezsgős poharát prédája ajkához érintve — te nem szeretsz, elhagysz en­gem... na szólj, miért oly fagyos tekin­teted. Marsanne feje a pezsgő gőzétől le­hanyatlott a selyem ampirra a szirén to­vább folytatta. — Oh szólj mivel engeszteljelek ki, na már látom, hogy képzelődtem, te sze­retsz — igyunk a megkötött békéért. Marsanne reszkető kezében össze kot- czant a pohár s a béke üdvéért fenékig ürítette az aranyszínű italt... S a pohár fáiyolt takart minden gondolatra ... S mig a pezsgő árjában a gondok szétfoszlottak a spaletta nyílásán egy kis világosság ossont be, a mi tudtára adja Marsanne- nak, hogy fejét lehajthatja egy hosszú álomra, a melybpn Vanetta képén a szi­rén vonagló ajkának csókja üli győze delmét. M. J. ora- fog tartatni híreink. Erzsébet királyné emlékezete. Szomorú évfordulóhoz értünk. Levelek hul­lása, őszi hervadás idején, szeptember tize- dilién szerető királynéjától s jóságos lelkű nagyasszonyától fosztotta meg a magyar nemzetet a kegyetlen végzet. Négy eszten­dővel ezelőtt gyilkos tőr sebezte át | jósá­gos királyné szivét és azóta sirva-siratja széles Magyarország a genfi gyásznapot. Áz idén is kegyelettel áldoz az árván maradt ország a maga mártiromságát szenvedett nagyasszonya emlékezetének. A szomorú évforduló alkalmából holnap délelőtt 9 kor gyászünnepi isteni tisztelet a székesegyházban s a misét, molyén a ha­tóságok, hivatalok testületileg vesznek részt, Meszlényi Gyula megyés püspök mondja. _ Gyászmise Schlauch biborno­kért. Boldogemlékü Schlauch Lőrincz nagy­váradi püspök lelki üdvéért gyászmise tar­tatott ma délelőtt 9 órakor a székesegyház­ban, melyet Meszlényi Gyula megyés püs­pök végzett. A gyászmisén jelenvoltak a róm. kath. iskolák növendékei tanáraik s tanárnőik vezetése alatt. — Névnapi tisztelgés. A szatmár­németi jótékony uőegylet elnöknőjét, özv. Hérmán Mihálynét névünnepe alkalmából kiildüttségileg üdvözölte hegyi nyaralójában. A küldöttség szónoka dr. Fechtel János egyleti főtitkár volt, ki meleg szavakbun adott kifejezést a uőegyletnek elnöknője iránt érzett tiszteletének és szeretetének, melyre az ünnepelt elnőknő meleg érzelemtől át hatott hangon válaszolt. A küldöttség tagjai Jákó Sándorné ^alalnöknő, Jékei Károlyné, dr. Wallon Gyuláné, dr. Fechtel János fő­titkár s Biki Károly pénztárnok voltak. — Kossuth ünnep. F. hó 20-án az „Iparos-Othon“-bitn Kossuth ünnepély fog tartatni, az ulkaltni beszedet Biky Károly esperes fogja tartani. — Közös helyőrségünk tisztikara s legénysége a szepességi hadgyakorlatokról f. hó 15-én reggel 8 ó. 30 perczkor érkezik vissza városunkba. — Katonai kinevezések. Schreyed Ede, Carmine Gusztáv, Negr'ey Jenő, Tuny Lajos. Weidl Gyulu s Kari József császári s hadupród iskola növendékei az 5-ik gya­logezredhez tiszthelyettesekké neveztettek ki. — Nyugdíjazás, ő felsége a király rendelete folytán Chintvanu Miklós cs. és kir. százados, ki városunkban is több éven át állomásozott, f. év szept. 1-től nyugalomba helyeztetett.' — Áthelyezés a honvédségnél. Egry Gyula honvéd kezelő tiszt hasonló mi­nőségben Egerbe helyeztetett át. Helyét Laposi István kezelő tiszti vizsgát tett őr­mester foglalja el, ki előbb a törzstiszti tan­folyamon a segédtiszt mellett működött. — Telekkönyv Erdődön. Említet­tük már, hogy f. év október 1-vel az erdődi kir. járásbíróságot telekkönyvi hatósággal ruházzák föl s a helybeli kir. törvényszék telekkönyvi osztályától az erdődi járáshoz tartozó községek teíekkönyvei is ott lesznek. A telekkönyvi hatóság létesítésével magi után vonja azt is, hogy Erdődön adóhivatal állíttassák fel. — Tanári áthelyezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Sax Sándor erzsé- bet városi tanárt hasonló minőségben Nagy- Bányára helyezte át. — Áthelyezett tanítónő. Kleiner Laura nagyterem! állami elemi iskolai taní­tónőt a kapnikbányai állatni elemi iskolához jelen minőségében áthelyezte. — Anyakönyvi kinevezés. A bel­ügyminisztérium ideiglenes vezetésével meg­bízott miniszterelnök vármegyénkben — a turvékonyi annyakönyvi kerület székhelyének kőszegremetébe való áthelyezésével —; ne­vezett kerület nevét „kőszegremetei anya­könyvi kerületire változtatta s oda ölyüs Lajos tanitót anyakönyvvezetővé nevezte ki. — Eljegyzés.' Csillag Aludár a hő- gyészi népbank főkönyvelője eljegyezte Ru- zitska Lujza' kisasszonyt Burlufaluban. — Flóra Péter szatmárhegyi állami iskolai ve­zető tanitó eljegyezte Nevetlen faluban özv. Köncs Sándorné úrnő kedves leányát. Klára kisasszonyt. — Eljegyzés. Politzer Albert Besz- terczéről eljegyezte Lefkovits Lipót, helybeli lakos kedves leányát, Bertát. — Esküvők. Szemmek János bútor­gyári könyvelő budapesti lakos tegnap déli 12 orakor esküdött örök hűséget Bőlcskövy Etelka szatmári lakos tanítónővel. — László József helybeli kerékgyártó iparos szombaton esküdött örökhüséget Törzsök Rozáliának Törzsök István helybeli polgár társunk kedves leányának Róth Fü lop kárlsbádi czipöraktárát ajánljuk a t. vevő közönségnek mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Panonnia szálloda Szalmái és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Next

/
Thumbnails
Contents