Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-26 / 34. szám
T/zenkilenczedik évfolyam. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Néhány szó leánygyermekeink tornászatáról. A „Szatmárnémeti“ múlt heti számában a férfiak' testgyakorlásáról irt czikket és e hó folyamán a játszóterekről szóló híreket olvasva eszembe jut, hogy mig a magunk s fiaink tornászaiéra egy keveset gondolunk, leá nyaink testgyakorlásáról teljesen megfeledkezünk. E bevezető sorokat olvasva aligha nem igen sok apa s ügybarát igy kiállt fel: „Mire való a leányoknak tornászni?“ Majd bizonyára lesznek olyanok is, kik egy fokkal már helyesebben gondolkoznak s már azt fogják mondani: „Tanul úgyis tánczolni,“ vagy „Ott az iskola, törődjön az vele.“ Ezeknek a szülőknek talán nem lesz érdektelen, ha velem együtt bővebben foglalkoznak e fontos tárgygyal. Ha a női tornászat ma is az volna, mi husz-harmincz évvel azelőtt volt, úgy magam is azt mondanám, ne engedjük leányainkat tornászni, de utóbbi időben a torna anynyira tökélyesült, hogy ma már a leányok számára is alkalmas — a nőiességet egyáltalán nem sértő — gyakorlatokkal rendelkezik. Hiszen a női testszervezet sokkal gyengébb, mint a férfié, igy azt a szobai nyugodt ülő életmód, a mozgás hiányából származó ártalmas következmények igen könynyen megtámadhatják. Innen van az, hogy egy úri leány- gyermek a legcsekélyebb tartós mozgásnál is erős szívdobogást, rövid lélegzést, bágyadtságot érez, minek oka az, hogy a vér csak azon edényekben végzi körmozgását, a hová a bágyadt, gyenge szív ereje folytán eljut. A városi szépségek feltűnő' sápadt színe a félig elfojtott vérkeringésnek a következménye. Az orvosok nyíltan bevallják, hogy a mai úri leányok s asszonyok testi állapota nagyon is elszomorító, — azért van ma oly sok beteg nő s a fürdőknek annyi nőlátogatója. Mert az, a mit az iskolák a leányok testi nevelése érdekében tesznek, bizony valljuk be, hogy édes kevés. Mert vájjon nevelés-e az, hogy a leány gyermekek 6—14, sőt a legtöbben 18—20 éves korukig naponta 6—7 órán át kénytelenek az iskola padján ülni. — Hát még az otthoni házi feladatok elkészítése, a hímzés, varrás, kötés, horgolás s a zongora leczke ? Ezekkel együtt minimum 10—12 órán át ülnek leányaink. így aztán lehet-e csodálkozni azon, ha egyik vérszegény, a másiknak a háta, a harmadiknak a nyaka görbe, a negyedik gümőkórban s nem tudom én hányféle betegségben szenvednek. Igaz ugyan, hogy az iskolákban heti 2 órán át tanítják a tornát, de kérdem elegendő ez ió órai üléssel járó napi szellemi munka mellett? Bizony nem. Belátja ezt sok iskola is, de azt mondja nincs idő naponta tanítani a tornát. Gondoskodjanak a szülők otthon gyermekeik testi fejlesztéséről. A szülők viszont az iskolára támaszkodnak. így bízik egyik a másikban s a gyermekek testi nevelését aztán közösen hanyagolják el. E tekintetben pedig minden esetre az iskolának kellene az initiativát megragadni, minthogy náluk sokkal több a szakbelátás, mint a szülőknél, mert a mai szülők között igen kevesen vannak, a kik az észszerű testgyakorlat egészségtani és neveléstani előnyeit méltányolni tudnák, — sőt egyenesen arra kérik a tanítót, hogy minél előbb tanítsa meg csendesen ülni az ö virgoncz, eleven gyermeküket, — mert ők már nem bírnak vele. r Sok nevelőintézet és szüle azt hiszi, hogy ha a növendékeket egy órára a városba sétálni viszi (persze ha esik az-eső, vagy nagy hideg van, szépen otthon maradnak,) tökéletesen eléri a testnevelés czélját. Szomorú gondolkozásra mutat ez. — Mert gondolkozva a polgon, minden józan gondolkozásu ember beláthatja, hogy az a páronkénti, lassú, kimért lépésű séta alig mondható még csak testmozgásnak is, s a gyerekek hazamenvén ép oly kedvetlenül fognak a munkához, mint a hogy abba hagyták. S ez természetes, mert az elégtelen testmozgás zsibbasztólag hat a testre s kedélyre egyaránt. — Ezért a figyelmetlenség az órák alatt s kedvetlenség a munka, a feladat elvégzésében. Némely iskola s szülő a testgyakorlat pótszeréül a táncztanitást alkalmazza és sokan már 6—8 éves leánykáikat taníttatják tánczolni. — Igaz, hogy ez diaetetikai szempontból fontos és szükséges, de minthogy csak 8 hétig tart, a tornát bizony nem pótolja. Nem pótolja még azon idő alatt sem, mig azt tanulják, mert a táncztanitás nagyon is egyoldalú s egyáltalán nem vezet a test részek összerü kiképzésére, mint a testgyakorlás. A torna ellenben a tánczta- nitás elemi részeit is magában foglalja. A helyes tornatanitás valójában előis- kolája a táncztanitásnak. Van azonban a korai táncztanitásnak egy óriási nagy hibája, mélyre tálán egyetlen szüle sem gondol", mi pedig erkölcs- nevéléstani szempontból igen fontos s mélyhez sok komoly szó fér. Nemcsak a hiúság fejlődik ott ki, hanem oly érzelmek és fogalmák, melyekről a mi zsenge gyermekeinknek nem volna szabad még csak sejteni is, hogy azok léteznek. Hiszen jól tudhatjuk, hogy a legtöbb fiú s leánygyermek a tánczisko- lában lesz egymásba szerelmes. Lehet ott kérem akár milyen jó a felügyelet, bizony egymás fülébe sugdossák ott, hogy: szeretlek. Azt hiszem nem kell tovább fejtegetnem, az eddigiekből is minden szüle be fogja látni,' hogy nagyon is nagy szükségük van a leányoknak a testgyakorlásra. Mondhatom, hogy nagyobb szükségük van talán, mint a fiuknak, — mert ők kevesebbet járhat- nak-kelhetnek a szabad levegőn s mert csontállományuk is gyengébb, véknyabb s mert öltözetük is nagyon gátolja a rendes vérkeringést. A nő gyenge szervezeténél fogva nehezebben állhat ellent a külső káros behatásoknak, nagyobb a hajlama a családi betegségek iránt. Már pedig úgy a családi, mint az TARCZA. Az angol koronázás. — Saját külön kiküldött tudósitőnktől. — Tek. Szerkesztő Ur! Szeretek mindjárt a dologra térni, azért egyenesen ott kezdem, hogy engedtem az angol király szívélyes meghívásának és a koronázásra feleségemmel együtt elmentem. Nem jól mondom, hogy a király, mert a felséges asszony még inkább akarta, hogy ott legyünk, azért nemcsak nekem, de külön a feleségemnek is irt egy kedves levelet, a melyer, bár erre az asszonytól felhatalmazásom nincsen, ime itt közlök : Kedves Zulejkám I Engedj meg lelkem, hogy mint ismeretlenhez ily bizalmasan szólok, de az a baráti viszony, a mely köztünk és az urad között kifejlődött, feljogosít arra, hogy téged is mint jó barátnőmet tekintselek. Különben is tudom, hogy férjed Ripp elmondta neked a körünkben tapasztaltakat és közölte veled azt a nagy hálát, melylyel neki, mint az angol nemzet megmeniőjének, én és férjem Edvárd adósai vagyunk. Mert az tény édese n, hogyha ő, nincs, az angol-bur háború talán még most is tart. De rövid akarok lenni, hiszen majd ha itt leszel úgyis kibeszélhetjük magunkat, azért arrq kérlek, hogy a koronázásra te is, az urad is, a kinek különben Edvárd épen most írja a meghívót, okvetlenül eljöjjetek. A Buckingham palotában készen van számotokra a külön lakosztály s az ünnepélyek után együttesen fogunk kirándulni Windsorba. Pá! pá I pá 1 csókol: Alexandra. Nagyon természetes tehát, ha ilyen meghívásra azonnal pakkoltunk s búcsút mondva Transzválnak elhajókáztunk Angliába, a hol megérkezésünkkor olyan fogadtatásban részesültünk, a miért valósággal megorroltak a koronázásra megjelent fejedelmi vendégek és azok képviselői. A Buckingham patotába érve a király és királyné egeszen a lépcső aljáig elébünk jöttek, s a királyné Zulejkát s a király engem kapott ölre és volt olyan hálálkodás részükről, hogy már magam is restelkedtem a szájtátó udvari népség előtt, a melyik legalább is azt hihette, hogy valami idegen uralkodó pár vagyunk. Karonfogva vittek fel bennünket a számunkra berendezett lakosztályba s mialatt a király engem egy fontos dolog megbeszélése végett a dolgozó szobába vezetett, a két asszony a legélénkebb csevegésbe merülve maradt vissza a szalonban. Hogy milyen jó izüen beszélhettek elég annyit mondanom, hogy csengő kaczagásuk egész a dolgozó szobáig elhallott, bárha ez a szalonhoz épen a 7-ik volt. — Barátom I — mondta a király — nem hallottam a feleségemet már évek óta igy kaczagni. Igazán boldog vagyok, hogy eljöttetek. A fontos ügy pedig, a mit a király velem megbeszélni akart, az volt, hogy a búr vezéreket miként lehetne rávenni, hogy a koronázásra eljöjjenek. Kényes kérdés, de sikerült megmagyaráznom, hogy a mint én ismerem, ezt aligha lehet kivinni. Hagyjon fel tehát vele és elégedjék meg azzal, hogy a koronázáson én búr parancsnoki öltözetemben jelen leszek s majd a koronázás után fogom neki bemutatni a vezéreket. Ebben aztán ő is megnyugodott. Alig hogy a királyi pár eltávozott, egymást érte a látogató lakásunkban. Az angol arisztokráczia minden kiválóbb tagja megjelent tisztelegni, még Chamberlein is eljött, aki pedig nagy ellenségem volt; mint a király mondja, egy minisztertanácson, a hol a búr háborút tárgyalták, egyszer igy kiáltott fel: — Csak azt a Rippet kaphatnék meg, annak ugyan melege volna. Az a lelke az egész háborúnak. Roberts marsai és Kitchener illedelmesen kezet is csókoltak Zulejkának, s többször hangoztatták, mennyire sajnálják, hogy Transzválban nem ismerhették, s mikor Zulejka tréfásan megfenyegetve őket azt felelte, hogy az ránézve nem jó lett volna, mert hiszen köztudomású, hogy a búr asszonyokkal milyen rosszul bántak, a nőgyülölő Kitchener azt jegyezte meg rá, csakhogy azok a búr asszonyok nem olyanok voltak. A koronázás előtti napok a legkedélyesebben teltek el. A királyi pár valósággal elhalmazott bennünket kegyeivel. Úgy szólván egész idő alatt folytonosan együtt voltunk. Zulejka, a királyné, a velszi és a többi kir. herczegnők külön, én pedig a ki- rályiyal, a velszi és a connaugthi herczeg- gel egy társaságban. Hogy az asszonyok, mit csináltak, azt nem tudom, de az bizonyos, hogy mi négyen reggeltől estig, nem csináltunk egyebet, mint kalábereztünk. Volt nálam egy tuczet magyar kártya s megtanítottam őket az alsósra. Dicséretükre mondhatom, hogy gyorsan megtanulták s oly szenvedélylyel ment a játék, hogy egy ízben megtörtént, miszerint egyikünk sem vette észre, mikor a főudvarmester jelentette, hogy a leves már az asztalon van, a minek a következménye aztán az lett, hogy az asszonyok jöttek értünk és vittek el bennünket ebédelni. A koronázási czeremóniák le voltak Írva az újságokban, azért felmentve érzem magamat, hogy azokat ismételjem, egy pár epizódot azonban lehetetlen mellőzni. Én is részt vettem a koronázási menetben; felöltöttem legfényesebb búr tábornoki díszruhámat, felraktam összes érdemrendjeimet s gyönyörű arabs ménemen közvetlen a király kocsija után lovagoltam. Az óriási népség között megjelenésem nagy lelkesedést keltett s szájról-szájra ment az értesítés, hogy ez Ripp, a burok egyik legvitézebb tábornoka. Megérkezve a szent Pál templomához két csatlós vette át a lovamat, magam pedig felemelt fővel haladtam fel a lépcsőkön s közvetlen a király közelében foglaltam állást a templomban. És ezer szerencse, hogy mellette voltam, mert ha ott nem vagyok egy olyan dolog történik, mely az egész ünnepélyt megzavarta volna. A canterburi érsek ugyanis, épen mikor a Tényleg csak r szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felötőinket s öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktárn tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmái, üeáls-tér "Városlxáz épület.
