Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-29 / 30. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi zeneiskola. A hála meleg érzetével üdvözöljük dalegyesületünket, hogy öregedő szervezetébe a zeneiskola felállításának éltető eszméjét beoltatta és ezzel úgy önmagába, mint a város társadalmi életébe egy uj élet elemét' vitte bele. Egy századnegyednél hosszabb időn át lankadatlanul követett czéljá- hoz közeledik im derék kulturcsapatunk, amely a fokozatosan haladó szellemi elhervadás közepette a zene eszményét ápolja körünkben, és most bátor elhatározással örökös intézményt készül teremteni ez ősi művészet számára. Isten áldását és az emberek segítségét kérjük e nemes szándék megvalósítására. Hallgatag megegyezéssel az egész világon a gazdasági érdekek uralmát fogadták el az emberek. Ami a valóságban az anyagiság felülkerekedését jelenti a szellemi fejlődés helyett. Jól élni bármiképp, ez lett a.jelszó, halálos ítélete valamennyi eszményi törekvéseknek, amik évezredek óta a lelki boldogság felé vezették az emberiséget. Felszabadultak a legsilányabb erők az emberben, a testet szolgálni és ezzel kitört a legvégzetesebb harcz olyasmi körül, ami nem lehet a másé, ha az enyém lett. Az anyagi javak végesek, amit belölök az egyik elkaparint,, azt elvesztette a másik és nem nyugszik belé, mig vissza nem kerítette. Egyedül a szellemi téren léteznek közösségek. Kincsek, amiket megosztás daczára sem veszítünk el. A tudomány és művészetek birodalmában minden szerzemény közvagyon, amit legtöbbször csak úgy élvez más, mint az aki a birtokába jutott. A zene legkivált olyan természetű, hogy a művelőjét nem gyönyörködteti jobban, mint a hallgatóját. Nemesitő, lélek mi velő hatását ősidők óta ismerik. A pásztorgyermek tilinkója, az arató dala, a templom éneke és a hangversenyző nyirettyűje egyaránt gyönyörűséget szerez a léleknek. Jól tudták ezt ott, ahol már régen állítottak intézeteket a zene ápolására. Magyarország minden nagyobb városában is százával tódul már a tanuló ifjúság a zeneiskolákba. Debreczen a közelmúltban emelt palotát a zenének, hatalmas arányokban kifejlesztve majd nem félszázados zeneintézetét, és iskolát nyitott Miskolcz, Szabadka meg Kecskemét. Itt az ideje, hogy Szatmár is belépjen a zenekedvelők gárdájába. Nálunk sajnos, a közfelfogás eddigelé még keveset törődött e kérdéssel. Hivalkodó fényűzés számba megy, ha itt-ott valaki zenére ’oktattatja a gyermekét, ami épen ennél a felfogásnál fogva nem szokott a kívánt eredményre vezetni. Hogyan is venné komolyan a gyermek az olyan dolgát, amelynek a szülő sem ismeri eléggé az értékét? Ahol szóba jön, hogy műveltebb helyeken mennyire virágzik a zene kultúrája, a vélemény rendszerint az, hogy ott tehetik, mert engedi á mód. Hát nagyjában tényleg ilyenformán áll a dolog. A tehetősebb . ember sok mindenre könnyebben költhet, mint a szegény. Csakhogy a tapasztalat szerint nálunk a vagyonos osztály gyermekei sem képzik ki magukat a zenében, holott az egyetlen hangszer, amit majdnem minden férfi játszik: a harmincz- két billentyűs zongora, rendszerint többe kerül valamennyi többinél, viszont a zeneiskola éppen ezért üdvös, mert a teljesen vagyontalanok számára is megnyitja a zene boldog országának a kapuit. Ifjúságunk rideg, üres szellemvilágának egyik főoka az, hogy a zenének lelket andalító hatása elől elvan zárkózva és hogy nőknél a kávépárába vesző pletyka, férfiaknál pedig kártya és pohárcsertgés foglalják el a helyét annak a nemes szórakozásnak, amit másutt a zene- szokott betölteni, íi Ennek most meg kell változnia, s paar néhány év múlva gyönyörűséggel •fogjuk észlelni a különbséget, mit a izene általánosabb oktatása szülni fog. A dalegyesület által a kérdés keresztülvitelére kiküldött bizottság a napokban megállapította a keretet, amelyen belül a zeneiskola már a jövő 1903-ik iskolai évben megnyitható lesz. A nagyjában eszközölt költségvetés szerint igényel az iskola fentartása évi 2200 frt kiadást. Erre fedezetül kijelölt a bizottság: 1. a dalegyesület alapvagyonának évi jövedelméből 600 frtot, 2. a várostól kieszközlendo évi segély czimen 400 frtot, 3 számításba vett 30 fizetéses növendék tandíjából 1200 frtot. Tervbe van véve egyelőre tiz növendék teljesen ingyenes oktatása, és a fuvóhangszereknek meg a karéneknek mérsékelt dij mellett való tanítása. Az intézet fejlődésével később aránylagosan emelkedhetik a zenében való ingyenes oktatás is. Ez a szerény kezdet, amelyből rövid idő alatt, mint másutt, nálunk is bizonyára rohamosan ki fog fejlődni a kívánatos zeneápolás. Kishitüek itt is kétkedve fogják megmosolyogni a dolgot, sőt kétkedé- sökben könnyen akadályokat is próbálnak majd a fejlődése elé gördíteni. De a lelkes hívők kis seregének a buzgósága kétségtelenül elég erős lesz a fölséges eszmét diadalra juttatni. A dalegyesület kitartó munkája hosszú időn át egészen megérlelte a gyümölcsöt A mi karjainkban tán csak van annyi erő, hogy leszedjük.... Ismételten üdvözöljük derék dalosainkat és szívből kívánunk sikert új vállalkozásuknak. Tanódi Márton. Miképen óvjuk meg gyermekeinket a fertőző betegségektől? Irta dr. Genersich Gusztáv egyetemi magántanár. (Folytatás.) Schönlein hirneves belgyógyász, ki Würzburgban tanár volt, elmeséli, hogy a frank gyermekeket összedugják, hogy minél hamarább átessenek a kanyarón, sőt fizetnek is azért, ha az illető, -kinek • T ÁH CZ A ——«q ■ooppyi I. Nem nyaralok többet a családommal. Lehetne elmélkedni azon, hogy a feltevések mennyire fokozzák az élvezeteket. Mióta lemondtam a dohányzásról illetve, feltettem magamban, hogy nem dohányzóm többé, minden szivarnál újólag érzem nem csak a nikotin, de a tiltott gyümölcs édes izét is. Mióta feltettem magamban, hogy nem kártyázom többé, minden párti fokozott izgalmat okoz. Nem hiszem azonban, hogy fémjelzett feltevésem, mely szerint a családom mai többé nem nyaralok, hasonló hatást volna képes előidézni, és élvezetessé tudna lenni egy ilyen üdülést. Az ilyen általános elmefuttatás azonban abba a gyanúba hozhatna, hogy filozófus vagyok, pedig nem úgy van. Szép vonás családom múltjában, hogy soha egyik tagja sem volt kórházban, és egy ivadéka sem volt filozófus. Sőt egyáltalában bajos összefüggést keresni az én foglalkozásom és a filozófia között. Legfeljebb csak annyi . hasonlóság található fel köztünk, hogy a filozófia olyan kérdésekben ítél, a melyeket senki sem érthet, én ellenben, olyan kérdésekben ítélek, a melyeket csak én nem értek. Ezek után nem lesz meglepő ha kijelentem, hogy biró vagyok, a kinek az a legújabb feltevése, hogy nem nyaral többé a családjával. A ki már nyaralt a családjával, annak felesleges mindén magyarázat, sőt a kinek családja van, a nélkül hogy nyaralt volna is vele valaha, sejtheti, hogy mennyire indokolt ez a nemes szándék. Mikor a fiatal ember kiheverte az érettségi bankett macskajajját, és a pályaválasztás nehéz kérdését kezdi mérlegelni, rendesen eljut oda, hogy hivatalnok lesz. Gyermek lélek könnyelműségei Nem tudja, hogy a csekély fizetés, az alárendeltség, a lassú előhaladás csak állítólagos hátrányai a hivatalnoki pályának, a mellett az irtózatos teher mellett, hogy a szabadságramenés kényszerintézménye van bevezetve. Hivatalnok, a ki nem megy szabadságra, erkölcsi hulla 1 Az asszonyok az év otthon töltött tizenegy hónapját csak átmeneti állapotnak tekintik, a mely felerészben utókura és pihenés a múlt — felerészben előkészület a következő szabadságra. Az ember egész esztendőn át takarékoskodik, lehető legalacsonyabb alapon játsza a kalabriászt, a legrosszabb szivart szívja, és mindezt csak azért, hogy aztán nyaralhasson a családjával. Nem beszélek arról, hogy az utolsó héten már állandóan egy kamarában laktunk, a melyben a meglevő kevés levegőt is békésen meg kellett osztani az egerekkel ; arról sem, hogy az utolsó hetekben olyan rosszul étkeztünk az előkészületek miatt, hogy nyaralásunkból visszatérve szigorú karlsbadi-kurára kellett fognom magamat, mellőzöm azt is, hogy azon nap, melyen tizenheted magunkkal párologtunk a vasuii kocsiban, nem tartozott a legkellemesebbek közé. Elvégre is, még mindig meg volt az a vigaszom, hogy nem vagyok köteles mindezt gyönyörűnek és élvezetesnek találni. Mikor azonban rendeltetési nyaraló helyünkre értünk és kénytelen voltam tekintélyes súlyom daczára felemelkedni az elragadtatás sóhaj-szárnyain, mint azt feleségem és leányaim tették — oh! az nagyon rosszul esett. Rendes szórakozásaimtól megvoltam fosztva; otthoni kitűnő kártya-barátaimat olyanokkal kellett felcserélnem, a kik a legegyszerűbb ultimo ellen sem tudtak sikerrel védekezni, nem is beszélve arról, hogy az uhu, a zöldbéka és a Fedák Sári ismeretlen fogalmak voltak előttük. Az otthoni társadalmat, a mely már lassanként kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy én tulajdonképen egészen kellemes és intelligens ember vagyok, a világ minden részéből összekerült fürdő- közönséggel kellett helyettesítenem, a melynek sehogysem tudtam imponálni. Nos, mindez ugyanígy lett volna, ha a családom nélkül nyaralok is; de hát nem is ezek voltak az én legnagyobb szenvedéseim. Miután leányaim a legszebb férfikor küszöbén állottak, férjhezmenésük csaknem olyan égető kérdéssé vált, mint állategész- ségügyünk reformja, vagy a kivándorlás megakadályozása. Ennélfogva minden nyilvános szórakozásban részt kellett vennünk. Európa legrosszabb és legfoglalkozásnélkülibb színészei és recitátorai versenyeztek mulattatásunkban. Az egyik, a ki Petőfinek „Kis lak áll a nagy Duna mentében“, czimü költeményét szavalta könnyekig meghatott; veleéreztem teljesen, mikor dörgő hangon mondta: „Bár maradtam volna benne végig“, de határozottan tagadtam, hogy: „az embert vágyai vezérlik“, meglővén győződve, hogy engem sohasem vezéreltek volna vágyaim e helyre, hanem mindezt a feleségem tévé, a ki vágyaimnak még csak nem is „netovábbja“. Mig én ilyen elmélkedésekkel fűszereztem az előadásokat, addig leányaim e- gyike fáradságot nem kiméivé igyekezett meghóditani a mellette ülő nemes ifjút, a ki hetedik szilvafájának érzékeny megterhelése árán jött a fürdőbe. A családomnak igen tetszett a fiatal ember, mindnyájan nagyon komoly fiúnak tartották és méltán, mert még a társasjátékokat is annyira komolyan vette, hogy a zálogosdinál mindig végképen megtartotta a leányaim óráit és egyéb ékszereit. Volt ott még egy tekintélyes borkereskedő is, a kire annál inkább véltem számíthatni, mert mindig a mamával beszélt. A feleségem elég csinos asszony ugyan, de eszembe sem jutott roszra gondolni, mig egy napon be nem állított hozzám, és meg nem kérte tőlem a feleségem kezét. Ezt annyira rósz néven vettem, hogy miután a borkereskedőt kérelmével elutasítottam, szent fogadalmat tettem: — soha többé nem nyaralok a családommal I B-ff. Tényleg csak szabóüzletében szerezhetjük be liazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabása tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket* Szatmár, X3eáű£-tér. "Városlaétzép-vH©t.
