Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-22 / 29. szám

Tizenkilenczedik évfolyam. 29-ik szám. Szatmár, 1902. julius 22^^ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: * *----­Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre l kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vohatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM: 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK = • lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mailett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. = Hirdetések díjjal elére fizetendők. :■ t« Statisztikai adatok vár­megyénk pénzintézeteiről. Különös tekintettel mérlegeik pasziv tételeire. Néhány hónappal ezelőtt sokat ír­tak a pénzintézetek reformjáról. A tapasztalt gyakori visszaélések képezték ennek okát. A szaklapokban többféle javaslatról olvashattunk. A kivihetőség szempontjából talán a legfigyelemre­méltóbb a Horánszky Lajos űré volt. Mielőtt tehát a száraz statisztikai ada­tok felsorolásába fognék, nem tartom czélszerütlennek, hogy e javaslatról néhány sorban megemlékezzek. A javas­lat sarkpontját a betevő közönség el­helyezett pénzének lehetőleg teljes biztosítása képezi. Főérdeme, hogy úgyszólván egészen mellőzi az állami beavatkozást, a mely bénitólag hatna a cselekvési szabadságra, de azért még­sem ró nagy terheket a pénzintézetek vállaira. A javaslat szerint ugyanis a pénzintézetek évenkénti nyereségük i perczentjét mindaddig tartoznának az állam kezelése alatt álló pénztárba be­fizetni, a ínig az összeg körülbelül 20 millió koronára emelkednék. A befize­tett összeg azért a pénzintézetek mér­legeiben mint vagyon szerepelne és az állam bizonyos kamatot fizetne utána. Ekként a pénzintézetek egymásért mint­egy részleges szavatosságot vállalva, bármi okból bekövetkezhető baj esetére szorongatott társuknak megfelelő ősz- szeget bocsáthatnának rendelkezésre, a miből ez betevőit kielégíthetné. A bajba jutott pénzintézet a kapott ősz- szegért persze minden vagyonával felelős maradna, a mig az összeget vissza nem fizette. E javaslat életbe­léptetésével elejét lehetne venni annak, hogy alaptalan híresztelések folytán is megrohanjanak a betevők egy pénz­intézetet, mint ez a közel múltban a tekintélyes soproni takarékpénztárral is megesett. Nem kis dolog egy ilyen megrohanás, mert könnyen végzetessé válhatik az intézet további fennállására nézve. A javaslat, a melynek még egyéb igen érdekes részletei is vannak, kiterjed annak a megakadályozására is, hogy a betevők a biztositó alap megalkotása folytán, az egész szolid alapon nyugvó pénzintézetek mellőzésé­vel, a nagyobb betétkamatot adó pénz­intézeteket keressék fel. De legyen elég ennyi a javaslatról. Térjünk is át e czikk tulajdonképeni tárgyára. A múlt év végén Szatmárvár- megye területén részvénytársulati alapon 24 pénzintézet működött. Alaptőkéjük 4,645.000 K tartaléktőkéjük 2,321.140 „ betétállományuk 23,904.922 „ viszontleszámitolásuk 3,990.410 * tett ki. Összesen tehát 34,861.472 korona állt a kihelyezés rendelkezésére. Nyereségük 576,203 K volt. Osztalékra 308,000 „ fordítottak. Alaptőke tekintetében a szatmár- vármegyei takarékpénztár foglalja el az első helyet 600.000 koronával. A nagy­bányai városi takarékpénztár 500.000 koronával követi. Tartaléktőkék szempontjából a szat­mári takarékpénztár egyesületet illeti meg az első hely 463.704 koronával. Utána következik a szatmári keres­kedelmi- és iparbank 281.758 koronával. A betétállomány a nagybányai városi takarékpénztárnál volt a legnagyobb 3,055.297 korona. A szatmári takarék­pénztár-egyesület 2,585.552 koronával jut a második helyre. A viszontleszámitolás összege a mátészalkai takarékpénztárnál tett ki leg­többet 462.742 koronát Követi a szat­mári gazdasági és iparbank 383.398 K. Legtöbb nyereménye a szatmárvár- megyei takarékpénztárnak volt: 55.718 korona. A szatmári kereskedelmi- és iparbank 50.769 koronával eléri a második helyet. Legtöbb osztalékot a szatmárvárme- gyei tak. pénztár adott: 42 000 koro­nát. Utána a szatmári népbank adott leg­többet: 28.800 koronát. De megváltozik ez a sorrend a saját tőkék jövedelmező­sége szempontjából. Az osztalék ugyanis az alap és tartaléktőke összegének 8.469°/0-át tette ki a szatmári termény és hitelbanknál, mig a fehérmagyarmati takarékpénztárnál 7.476 volt ez a százalék. A részvények darabszámát tekintve a szatmári gazdasági és iparbank áll első helyen 5000 darabbal. Követi a szaí.iiárvármegyei takarékpénztár 3000 darabbal. Megemlítem még, hogy a legrégibb pénzintézet a szatmári takarépénztár- egyesület és a nagybányai városi takarékpénztár. Mindakettő a 34-ik évi zárszámadását tette közzé a múlt évben. Klein Jenő. Miképen óvjuk meg gyermeke­inket a fertőző betegségektől? Irta dr. Genersich Gusztáv egyetemi magártanár. A szamárhurut a lassabban fejlődő betegségek közzé tartozik. A fertőzés leg­többször direkte történik az iskolákban, óvodákban, játszóhelyeken, indirecte fer­tőz a felvert por, melylyel a szamárhu- rui csirái az orrba, torokba, gégébe jutva, ott eleinte minden jel nélkül lappangva, elszaporodnak, mig 5—8 nap múlva cse­kély hurutot okoznak az orrban és a gé­gében. A gyermek köhögni kezd, eleinte úgy, mintha meg volna hülve. De hová tovább, 5—12 nap múlva feltűnik, hogy a köhögés görcsös, hogy az arcz kipirul, hogy a nyelv kiöltődik, hogy-a köhögés a gyermeket mindinkább meglepetésszerü- leg éri és nemsokára a köhögés oly jelle-, get ölt, hogy pár lökésszerű kiköhögés után eleinte egy kis szünet áll be, mely­ben a beteg belégzelhet, vagy élesen fel­húz, mivel gégéje ekkor is még összehu- zódva marad. Ezért hívják e betegséget népiesen szamárhurutnak és francziául, még tán találóbban, coqueluche-nek mert hasonlít a szamárkiabáláshoz, illetve a tyuk kotykodácsolásához. Ez többször is­métlődik ; eleinte hányás nincs, később a köhögési rohamot hányás fejezi be, mely­nek tartalmát üvegszerü, majd genyes nyálka képezi. Egy idő múlva azonban a gyermekek ételt is hánynak, oly nagy a vergődésük, sőt némelyik mindent kihány, a mit csak eszik. A köhögési rohamok éjjel sűrűbben jönnek és ha a betegség kifejlődött, 30—4o—50- roham nem tarto­zik a ritkaságok közzé. Hányáson kívül még orrvérzés is van. Az arcz pufFadt 1 marad, a szemek is duzzadtak és sokszor megtörténik, hogy egy kis érnek meg- repedése folytán nagy vérfolt keletkezik a szemfehéren. A szamárhurut akkor kezd fertőzni, mikor már kiköpése van és ebbeli képes­sége csak akkor szűnik meg, mikor vála­dék már nincs. Ezen betegség, ha na­gyon enyhén és röviden foly le, 4 hétig, de többnyire 6 hétig tart és azoknál, kik őszszel lesznek betegek, többnyire csak tavaszszal szűnik meg. Tüdőlobok, tüdő­tágulás, a betegnek nagymérvű lesová- • nyodása lehetnek a következményei és sokszor adódik az alkalom tuberkulózissal való fertőzésre és sokszor kitör a tuber­TÁHCZA. —o--o<£mQCObe&o->>­I A kiábrándulás. Irta: ErdStiy Vilmos. A szobránczi Anna bálon mulatott a vidék intelligencziája ; tisztek, czivilek ve­gyesen. — A vacsoránál egy jogász gye­rek erősebben talált koczintani s a habos bor végigömlött a mellette ülő Sehák Lucy égszínkék ruháján. — Óh az ügyetlen — mondá Ke- resztesy hadnagy. Meg volt a párbajra az ok s a le­ánynyal való ismeretségre a jó ürügy. — A párbajt békés utón intézték ugyan el, de a leány szemében hős maradt a kis hadnagy. A bál óta naponta együtt sétál­tak s már az egész fürdő közönség biztosra vette, hogy egy pár lesz belőlök, de a mostoha sors, a mely annyi sok boldog szivet zúzott már szét, náluk is mást hatá­rozott. Keresztesyt főhadnagygyá léptették elő s a boszniai zászlóaljhoz osztották be. Egy darabig naponta Írtak egymásnak, később azonban a Lucy levelei kezdtek elmaradozni, mig végre egészen kimarad­tak. Legutolsó levelében tudtára adta a főhadnagynak, hogy menyasszony. Egy gazdag, bár kissé korosabb báró menyasz- szonya. Tényleg csak A vig s kedélyes főhadnagyból pe­dig egy szomorú mogorva ember . lett, ki nem tudta feledni a hűtelen leányt. Úgy tűnt fel neki ez a változás, mintha sze­meire egy sűrű fátyol ereszkedett volna, melyen át minden szín és vonzalom nélküli volt reá nézve. Magának a kedves leány­nak képe, mely szivének legszentebb he­lyén trónolt, elvesztette csodaerejét. Hol maradt az az isteni érzés, mely ő reá s a vele töltött órákra emlékeztette? Hol a nyugtalan vágy az ő látása és hangjának hallása után? Hol a lázas nyugtalanság, melylyel a napot futtában követte s az estét várta, mikor a század naposa egy drága kis rózsaszínű levelet hozott? Dúltak ezek az érzések mind az ő szivében, keblében, de erős akarata s az ész győzött szivén, szerelmén. Egyetlen szemrehányó szót sem irt a csalfa leány­nak. Később azt hitte, hogy életének kely- hébe valaki mérget öntött, melyből ő él­vezetes kortyokat ivott s ez gyógyitólag hatott sebzett szivére. * * * Egy év múlt el. Keresztes főhadnagy egy gyakorlat alkalmával meghütötte ma­gát s tüdőgyuladást kapott. Felgyógyulása után az orvosok déli fürdőt ajánlottak, ő Meránt választotta. Érkezése után a vendégek névsorát kérte a pinczértöl. Mindjárt az első lapon három ismerős névre talált. Megfordítja a lapot. Az első név: Holler Emil báró s neje. Szemei előtt összefutottak a betűk. — Ő itt. — Most mit tegyek? Az ész azonban ismét győzött a szivén. Nem fogom ismerni — gondolá — hadd lássa, hogy én is tudok feledni. — Hát az egész élet csak szenvedés, csalódás és félreértés ? Van-e még valaki­nek egész szive élni és meghalni? Miért is szeret az ember szivből s igazán ? Nem boldog-e az az ember, a kinek nincsen szive, a ki szeret, nősül, mert a szokás úgy hozza magával ? Az ilyennek nincsen megtört büszkesége, pótolhatatlan vesz­tesége. Véghetetlenül fájt neki, hogy azt a nőt, kiért életét, mindenét oda tudta volna adni, más is szereti s ő annak a másiknak viszonozza szerelmét. Szereti; — szereti talán ugyanolyan szerelemmel, mint a mi­nőt neki esküdött. Másnap délelőtt kopogtatás nélkül nyitott be valaki hozzá. Egy fiatal hölgy volt; A főhadnagy megismerte régi szerel­mét. Ajkába harapott, szóllni sa köszönést viszonozni nem volt képes. — Itt vagyok. Eljöttem hozzád — mondá az asszony könyörgő, siránkozó han­gon, — hogy bocsánatot kérjek tőled tet­temért. Nagyot vétettem ellened. Bocsáss meg! E szavak után térdre esett a főhad­nagy előtt, ki majdnem meredten állt asz­talához támaszkodva. — Kelljen fel báróné. Kegyed csak Isten előtt térdepelhet, — s felemelte a nőt. — Nem jobb lenne, ha te véget vet­nél nyomorult életünknek ? — mormogá alig hallhatólag. Vagy addig akarsz kín­lódni, mig minden szépnek és jónak képe szétfoszlik előtted? Igaz megcsaltalak, de hidd el megbünhödtem tettemért. Rég megöltem volna magamat, ha nem vártam volna arra a boldog perezre, melyben ne­ked mindent bevallhassak s bocsánatodat kikérjem. Itt vagyok, ölj meg! — Hát olyan alávalónak tart — tört ki szenvedélylyelKeresztesy — hogy meg tudnám ölni? Tűrjön s szenvedjen. Hajdan a játszó labdája voltam, eldobott, újat vett. Igaz fájt, hogy az a nő, kit bálványoztam, megcsalt, de most látva, hogy férjét is meg akarja csalni, meggyógyította szive­met, most már legfeljebb gyűlölni tudom. Én csak a múlt idők Lucyját ismerem, annak a képét hordom szivemben .,. Hol­ler bárónét megvetem, gyűlölöm. A bárónét teljesen lesujották e sza­vak. Érezte, hogy a főhadnagynak igaza van. Csak nagy nehezen tudott távozni; lábai majd leroskadtak alatta. Haza menve bepakoltatott s még az nap elutazott fér­jével egy másik fürdőbe. Később sokat, nagyon sokat beszélt kalandjáról a világ. A főhadnagynak használt a jó levegő s a kúra, — sőt talán legjobban a kiáb­rándulás. r szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan ki­állított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, IDeáüs-tér. "Városl^ázéptilet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents