Szatmár és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-13 / 19. szám
Tizenkilenczedik évfolyam. 19-ik szám. Szatmár, 1902. május 13. TÁRSADALMI, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Polgármesterválasztás. Vége a harcznak, megvan választva az uj polgármester. A többség Pap Géza mellett nyilatkozott, a Veréczy- párt tehát vereséget szenvedett, de e vereség bátran mondható erkölcsi győzelemnek, mely nagyon sok tanulságot rejt magában, s ha mindazok, a kiket illet, e tanulságokat átértik, nagy haszna lehet belőle a városnak. Kemény Ítélet az, mikor a tulajdonképeni bizottsági tagok többsége 25 éves szolgálat mellőzésével állást foglal egy olyan ember mellett, a ki a városi tisztikar kebelébe nem tartozik, mert ezzel nyíltan kimondja, hogy ama 25 évi szolgálat daczára nincs megelégedve az illető eddigi működésével. Azért mondjuk, hogy a tulajdonképeni bizottsági tagok többsége, mert a 12 tisztviselői szavazat leszámításával az arány úgy áll, hogy Veréczy Antalra szavazott 39, Pap Gézára pedig 32 bizottsági tag, a miből nyilvánvaló az a tanulság, hogy a ki a közbecsülést elnyerni akarja, annak nincs más útja, mint a kötelességeknek minden irányban való szigorú teljesítése. Lehetnek az embernek ellenségei, sőt igazi ellenségei annak szoktak lenni, a ki megalkuvást nem ismerve halad az igazság szolgálatában, de a mikor aztán arról van szó, hogy az ilyen ember felett ítéletet mondjanak, azok az ellenségek nem igen mernek nyílt sisakkal fellépni. A többség megvan, de hiányzik a győzelemből valami, az a bizonyos lelT-ABCZA. 1 llQBjflOWfll ' Végtagbeltuítengések Irta: Marosán János. Dr. Spiridon ur vidéki orvos volt, ami nem épp oly nagy vétek, de az, hogy oly hires orvostudort, mint dr. Spiridon, nem látogatják a pácziensek, ez már raeg- bocsáthatlan valami. Pedig úgy volt. Spiridon ur korántsem unta meg a recept- irást, mert nem igen zaklatták a betegek; a patikus meg éhen is meghalhatott volna dr. Spiridon ur rendelései felül. De „fül olaj“, a „keresztvíz“, a „gyomorcseppek“ és a többi recept nélküli házi gyógyszerek tizszerte többet jövedelmeztek a pati- káriusnak, mint Spiridon ur receptjei. így a patikus nem is rettegett attól a gondolattól, hogy a perczenteket, majd hogy fogja kifizetni dr. Spiridon urnák ? • A jó Spiridon átlátta, hogy ő semmi körülmények közt nincs valami kellemes szituációk közt. S igy elhatározta, hogy valami más módon, másképen szerez magának renumét, mert roskadozott ama igazság súlya alatt, hogy bizony renumé nélkül különösen az „orvos-mesterember“ nem egzisztálhat. De hát mihez fogjon ? Mit tegyen ? Sok töprengés után végre elhatározta, hogy orvosi és tudori hírnevét egy nagyszerű, valami excentrikus orovosi mű megírásával állapítja meg, mely mű olyan legyen, hogy ámulatba ejtse az egész intelligens világot és szakkesedés, melyet mondva csinálni nem lehet, s a mely csak akkor hevíti a lelkeket, ha valódi és senki által kétségbe nem vonható érdemeknek kell megadni a jutalmat, az elismerést. A győztes párt magatartása a legfényesebb bizonyíték a mellett, hogy az ellenfél harczában igazság volt. Ezt az igazságot, ha a megválasztott polgár- mester alaposabban analizálja, alig hisszük, hogy adott programmjához mereven fog ragaszkodni. Ez a programm különben, mely szó szerint igy hangzott: „Múltam á Programm! Többet tenni nem tudok; jobb nem lehetek; rosszabb nem leszek! Isten engem úgy segélyjen!“ — általános megdöbbenést keltett és pedig hozzátehetjük, azok között is, a kik mellette voltak. Ámulva nézett mindenki. Mi ez? Es nem tudott senki reá hirtelen megfelelni. Annyira frappirozott mindenkit hallani az Ő szájából az ő múltjának dicsérő elismerését, a saját működésével való teljes megelégedését, mikor csak pár perczczel előbb esett keresztül egy keserves küzdelmen, a hol az ellenfél ereje épen abban volt, hogy e működést nem tartotta olyannak, a melyre : egy város jövőjét nyugodt lélekkel rá- I bizhatná. De nem akarunk különös jelentőséget tulajdonítani ezen programmbe- I szédnek, jobb magyarázatot adunk j neki, mint maga, aki tartotta. Nem az Ő, de a helyzet rovására Írjuk fel s habár szó szerint úgy hangzott is, mintha ellenfeleinek akart volna lenni válasz közegeket. Hozzá is fogolt a dologhoz és két hónapig dolgozott a vázlatokon. Ekkor eszébe jutott, hogy müvének czim kell, névre van szüksége, hisz semmi sem létezik a nap alatt név nélkül csak — ő. Miután pedig azt akarja, hogy müve unikum legyen az orvosi irodalomban, czime illetve neve sem maradhat hátrább. Es igy még napvilágot nem látott művét elkeresztelte: „Végtagbei tultengések“nek. Mint látjuk a czim elég excentrikus s különös — már t. i. előttünk laikusok előtt — de orvostudományi szempontból sokat jelenthet. De nézzük továbbá Spiridon drt, hogy mint teremté meg a nagy művet? Mindenek elölt abban állapodott meg, hogy müvét semmi körülmények között sem Írhatja meg experimentálás nélkül. Igen, de hát kit vegyen elő falu helyen, hogy tanulmányozzon rajta ? -Csak hamar segített magán és előrántotta a Pista mindenest, ki igen alkalmasnak mutatkozott arra, hogy dr. Spiridon ur minél több kísérletet végezzen rajta tanulmány- művének megírásához. Előhívta hát Pistát és lefektette egy erős faasztalra. Most már munkára fel! Először Is leendő müvének első két szótagját analizálta. — Végtag, erre fősulyt kell fektetni, mert ha a kezdet nem lesz jó, nem lesz jó a vége sem s akkor mi lesz az én nagyszerű orvosi művemből ? Hát először is nézzük csak, hogy tengnek a végtagok ? Erre nagy nehezen egy 50 kilós vas- rudat helyezett Pista lábszárain keresztül. Pista előbb csak sziszegett, majd nyögött azok támadásaira, valójában mégis fel- teszük, hogy a mikor túl lesz a választás izgalmain és aprólékosan sorra veszi a venni valókat, ő fogja sajnálni legjobban, hogy ezt a programmot feltálalta és ő maga fog sietni minél hamarább észlelhetővé tenni, hogy a miket akkor felzaklatot lelkiállapotában elmondott, maga sem veszi komolyan. , Igen is javulni kell a helyzetnek. Többet kell tennie, mint eddig tett, és jobbá kell lennie, mint eddig volt, mert nem‘áll az, hogy ő többet tenni nem tudna és jobb nem lehetne. Ezt csak egy tökéletes ember mondhatná magáról, s nem akarjuk elhinni, hogy Ő magát tökéletes embernek tartaná. A választás megtörténvén, a további küzdelem is véget ért. A többség, akarata törvény s ha eddig külön voltunk, ezután most már együtt kell működnünk a város boldogulásán. Az uj polgármester segítő társat fog találni minden egyes bizottsági tagban, a hol a város javára kell dolgozni, de szem- heti Tt^ja találni magával mindannyiszor azokat, a kik most ellene voltak, valahányszor működése nem a közjóra irányul. Rövid másfél év múlva ismét választás lesz, egészen tőle függ, hogy akkor a választás necsak egyhangú, de lelkes is legyen, s mi a város érdekében őszintén óhajtjuk, hogy ez majd igy történjék. Hanem annyi bizonyos, hogy az adott programm betartása mellett ez aligha fogna bekövetkezni. belé, végül már nem bírta a nagy súlyt, ordított, ahogy csak tudott: — Orvos ur, az Istenért, ne fektessen olyan nagy súlyt reám 1 — Szamár vagy te ahhoz Pista fiam — válaszolá Spiridon, ki e közben nyugodtan és örömtől sugárzó arczczal noti- fikálta a változásokat — hisz láthatod, hogy te beteg vagy. Végt^gtultengésben szenvedsz szerencsétlen, hát hogy ne fektetnék reád fősulyt. — Jaj de hogy vagyok beteg orvos ur, de ha lenem veszi rólam ezt a vasru- dat menten itt adom ki a lelkem. — Sőt ellenkezőleg Pista fiam, még eg-y.ilyen rudat reád! Az orvosi tudomány igen bonyodalmas sokat kell az embernek experimentálni, mig a helyes utat megtalálja. De a másik vasrudat már nem volt kire tenni, mert Pista lelökve nagynehe- zen lábairól a vasrudat, habár sántikálva is, de kámforrá vált. Dr. Spiridon ur nyugodt maradt és mosolygó arczczal megállapította a ledönthetetlen igazságot: „Ha egy ép egészséges ember végtagjaira 50—100 kilós súlyt fektetünk, az ember a súly alatt előbb sziszszen. majd nyög és később ordít. Minél nagyobb a súly, annál hamarabb mutatkoznak a jelek. A súly nagysága lehet különböző s mehetünk odáig, hogy az embert palacsintává is lapíthatja egy pillanat alatt, természetesen az esetben a jelek fokozatos rautat- kozása elmarad és csak egyszerűen a lélek megy ki az emberből.“ Az ajtón kopogás hallatszik. _______ Vég rendelet.*) Azon mélyen átérzett tudat, hogy jellememet, szellemi művelődésemet, hitemet, egyházamnak és intézményeinek köszönhetem, s hogy azon erkölcsi érzületet, mely pályámon működésemnek támasza és alapja, egyházam vallási elveiből és szelleméből merítettem: bizonyos elválaszthat- lan lelki kötelékkel fűz egyházamhoz. Érzem, hogy viszonyaim között egyházamnak nagyon sokkal tartozom, s ennek következtében életemnek czéljául nemesebb, maradandóbb eszmét nem tűzhetek ki, mint azt, hogy egyházamat támogassam egész valómmal. Szükségesnek tartom ezt, különösen egyházam jelenlegi helyzetében, midőn a korszellemével szemben egyházam támogatásával hazafias s egyszersmind szülő városom iránti polgári kötelességet vélek teljesíteni, mert a történeti fejlődés és hagyomány egyházamnak városunkban, valamim a múltban nagy jelentőségű szerepet juttatott, úgy jövőben még nagyobb nemzeti feladatot tűzött ki. Meggyőződésem világánál látom, hogy városunknak mint egy nagy protestáns vidék súlypontjának jövő fejlődésének feltételét az képezi, hogy itt szellemileg erős, s anyagilag szilárd ev. ref. egyház legyen. Szomorúan látom,, hogy. egyházam tagjaiban az egyház iránti áldozatkészség, a fentartási érzet és tudat alá hanyatlott. Mig az előző nemzedéknek vagyonosabb- jai lelkűkben úgy fogták fel az egyház iránti kötelességet, hogy az igaz protestáns hívőnek egyházáról, mely a vallás erejét és vigaszát adja az élet és halál nagy harczában, — utolsó gondolatában sem szabad megfeledkezni: addig a jelenlegi nemzedék egyházával mit sem gondolva, közönyösen hunyja le szemét a végső *) Elhunyt polgármesterünknek végintézkedése a vagyon miként való felosztásáról lapunkban már megjelent, most végrendeletének bekezdő és befejező részét közöljük, mely a nemesen érző és gondolkozó férfiút mutatja be az ő igazi nagyságában. Szerk. — Lehet! — Orvos ur beteg vagyok — mondja a belépő pácziens — nem tudom mi bajom lehet, tessék megvizsgálni. — Azonnal. Tessék helyet foglalni. Mire Spiridon ur megelégedett mosolylyal hozzá fog a pácziens megvizsgálásához. — Kérem ön nagy bajban szenved. Végtagtultengésben, még pedig a véglag- tultengések legveszedelmesebb fajtája észlelhető. A végtagbfiltultengés. Kérem csak minél gyorsabban idefeküdni erre a kényelmes hosszú asztalra, hogy állapítsam meg a tultengések fokozatát. A paziens gyanútlanul terül el a kinzóasztalon. Egy pillanat múlva Dr. Spiridon a vasrudat a lábára hengergette. A jámbor szenvedő sziszszent, nyögött majd süvöltött, mint a köszáli sakál. — Orvos ur segítség! Jaj, jaj, jaj! — Ne legyen kérem izgatott 1 Láthatja, hogy komoly baja van. — Hát hogy az Istennek sistergő tüzes nyilájában nevolna komoly bajom, sőt ha azonnal lenem veszi rólam ezt az átkozott rudat még válságos is lehet, mert érzem, hogy lábszárcsontjaim ropognak. — Legyen nyugodt azonnal segitek a dolgon. Még egy másik rudat 1 De a pácziens is jobbnak látta Pista szolga példáját követni és csakhamar kámforrá vált. így tanulmányozott vagy nehány nap Dr. Spiridon, hogy megírja világra szóló nagy orvosi müvét a „Végtagbei tultengések“-et. _____Egy szép napon azon ébredt fel Té nyleg csak INGÜK JÓZSEF szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan ik- állitott, legjobb’szabásu tavaszi felöltőinket s öltönyeinket, hol papi öltö nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket, Szatmár, IDeáüs-tér. "Váxosl^.á,zép-ö.let.
