Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-04-23 / 17. szám
SZATMÁB £S VIDÉKE folytonos látogatók, hanem fináncai- ális tekintetekből is. |— sapienti sat. —!“ De ne feledkezzünk meg tisztán a csak „olvasó tagokról“ sem, kiknek száma szintén jelentékeny, akik szintén zavartatnak a folytonos kitelepítés által. A lármáról nem is szólok. A Cziczesbeiszer átkozódásai közé bátran be lehetne venni azt is, hogy „alvasál te okkor a chassinóban ojságt, mikor az oraságok ott banqetteznek!“ Az a mentegetőzés sem állhat meg, hogy a kaszinói tagok egy évből 30 napot, — mint a mennyire teszi czikkiró ur a kaszinó társadalmi adóját, — engedhetnek minden észrevétel nélkül. Nem éppen arról a 30 napról van szó, hanem arról, hogy a kaszinó nem vendég-fogadó, hanem második otthona a tagoknak és ha már anyagi áldozatok árán ezen második otthont feltartják, azt el is várhatják, hogy abban zavartatás nélkül szórakozásaiknak szentelhessék a napnak néhány óráját. Amiaczikk végén említett és a kaszinói tagok megszavaztatására vonatkozó, nagyon is mameluk izű indítványt illeti erre nézve legvégül csak az a véleményem, hogy amikor arról van szó, hogy a tagok jó nagy része a helyiségek elkölcsönözése által otthonából kiűzetik, ezt leszavazás által orvosolni nem lehet. Arra különben az a czikkiró ur által említett negyedrész el van készülve, hogy leszavaztatik, de vigasztalni fogja mégis az a tudat, hogy a többség nem mindig az igazság is! Szatmár, 1901. ápril 20. őszinte hived Antal József. Az erő dicsérete. — Könyv a veszélytelen párbajról. — Analizáló költö se tudná a gyönge- ségnek rettenetes nyomorúságát megindi- tóbban leírni, mint az a katonatiszt: Cseresnyés Zoltán honvédhuszár főhadnagy, a ki most könyvet irt a kardpárbajról. Nem kódexet, amely a sértéseket osztályozza, nem szabályzatot, amely felek, szekundánsok dolgát pontokba foglalja, nem is használati utasítást az úri becsület megvédésére, hanem bölcselkedést az erőről és a gyönségről, az etö komédiásairól és a gyávaság szegényeiről. Valami különös keveréke ez a könyv a természet filozófiának és a romantikának, az erő- kultusznak és az igazságban való hitnek. Nem is a lovagiasság szakembereinek ajánlom az elolvasását, hanem azoknak, akik nem értik meg, miért adatott az embernek gyöngeség is, amikor a természet megalkotta az erőt is. A kérdésükre ebben a könyvben sem találnak feleletet, de találnak benne valami olyasfélét, ami talán az erő önle- irásának nevezhető. Megszólal benne az erő és bebizonyítja, hogy bölcs és igazságos. Hogy az életnek művészete és a szépségnek biztositéka. A naturalizmus rideg kegyetlenséggel magyarázza az erő jogát, ez a jórészt romantikus munka pedig nemes bölcseséggel az erőhöz való kötelességét hirdeti. Legyetek erősek, mert az erő a nyugalom, az író az életöröm! Messziről szinte olyannak hallatszik ez a szózat, minta boldogtalan német költő filozófus utolsó szava, hogy: „Testvérek, legyetek, kemények, okoskodjatok a kalapál csal!“ De csak messziről. Mert nem az uralomra törekvő keménységet prédikálja, hanem a senki uralmától nem tartó nyugalmat. Amaz uj világot sürgető apostol, ez csak pedagógus, a ki nem uj életre tanít, hanem a mai élet tudományára. Olyan nagyon pedagógus, hogy a könyvét elolvastatnám fiuk, de még leányok szüleivel is. Tanulják meg belőle kötelességüket. Tanítsák a gyerekeiket nem félni. Nem félni semmitől, senkitől. Az, a ki n«m fel, lehet küzdő, lehet ideálista, lehet a meggyőződés embere. Cseresnyés főhadnagy nem a párbaj szempontjából hirdeti ezt a tételét, hanem a bölcsesség magasságáról. A bátor ember nyugodt bölcse- sége magasságáról. Én magam sem a lovagiasság könyvét látom abban s kis kötetben, hanem az erő és egészség, a gyönyörűséges életbizto.-ság szimpátikus nyilvánulását. ____Hanem azért érdekesek a könyvnek am a részei is, amelyek párbaj bölcseséget tartalmaznak. Ez a szó pedig ne vétessék gúnynak. Van ilyen bölcsesség még a kodexparagrafusokon kívül is. Mert nem puszta hóbort a páros viaskodás, hanem ahoz I társa dalomhoz méltó intézmény, amely elfogadja, sőt megköveteli. Szükséges ott, a hol meg van, mert külömben megvetnék az emberek. A könyv előszavában Báró Bothmer Jenő huszárszázados azt kérdezi, hogy mig az államok sorsa is támadásnak és védelemnek van ki téve, mért hiányozzék az egyéni védekezésből a párbaj ? A párbaj talán nem is az erő mani- fesztácziója, mert az erő mindig nyugodt, az erő mindig biztos, a párbajozó ellenben csak alázatos parancsfogadója a társadalomnak. Eszem ágában sincs, hogy belemarkoljak a párbajéi lenesség közhely- gyűjteményébe, és belőle néhányat kiszedve okoskodásképpen az olvasónak fejéhez vágjam. A párbaj ellenségeit finom humorral úgy jellemzi Cseresnyés főhadnagy, hogy „ha nem akarjuk magunkat általuk meggyözetni, könnyen a kihívás veszélyének teszszük ki magunkat“. A párbaj van és lesz, mig a gentlemannek gavallérnak kell lennie, a gavallér pedig lehet nem gentleman is. A párbaj társadalmi institutió és az marad, amig a társadalom az úri emberek sokasága. Amig a világot az úri világ, a felsőbb és közép úri világ szempontjából nézik. Ha pedig van és lesz párbaj, olyan okosan, nemesen elmélkedjenak róla, mi'it Cseresnyés főhadnagy a maga könyvében. Azt adta a könyve czimének, hogy „A kardpárbaj veszélytelen kimenetele és unnak eshetőségei.“ Ne essenek neki az olvasó hősök, ne várják benne az útmutatást a nyugodalmas kötekedésre. A krakéler ürességét és veszélytelenségét még úgy kevesen jellemezték, mint a könyvszerzője. Az ember szinte kaczag, amikor a nagyszájú hős leírását olvassa benne. Cseresnyés főhadnagy a párbaj veszélytelenségét a veszedelemtől való nem-félésben látja. Nem a jó vívó az erősebb, hanem az erős ember a jobb vívó. A lelkileg erős ember. A bátor, a ki a kardot csakis — kardnak tartja. Olyannak, amely nem csak arra való, hogy az embert megvágják vele, hanem arra is, hogy az ember a másikat megvágja vele. A bátor ember nem is gondol rá, hogy megvághatják, mert ez a gondolkozás már is meggyöngiti. A bátor ember egyáltalán nem gondol amolyan mellékkörülményekre, amikor a becsület lovagia« megvédésére vállalkozik. Még arra sem, hogy mit gondolnak róla, ha „bocsátnat- kéréssel teszi jóvá hibáját, amely mindenek fölött a legnagyobb elégtétel“, A bátor ember, becsületes ember olyan, aki „jól tudja, hogy saját becsét mások Ítélete sem nem emelheti, sem nem alacso- nyithatja le, azért mindenki irányában méltóságteljes szerénységgel viseltetik“. „Még a szélhámos öndicsekvővel szemben is türelmes és békés türelemmel hallgatja végig a szájhösök bátorságát,“ Ebből a nehány szemelvényből megérthető, hogy kit tart a huszárfőhadnagy-szerző erős embernek. És kívánja azt is, hogy a párbajsegéd ugyancsak komoly, bátor, .erős ember legyen. Olyan, a ki csak akkor segédkezik, ha maga is átérzi a sérelmet, vagy az elégtételadás szükségességét. Ne legyen párbajsegéd az, aki csak formá- lista, és még kevésbbé az, aki még az sem. A katonai felfogásra hivatkozva szokták^a párbajt eltörölhetetlennek mondani. Örvendetes dolog, ha éppen ez a katonai fölfogás bölcsnek, emberiesnek, igazságosnak mutatkozik. Felhívás Szatmárnémeti sz. kir. város nemesen érző közönségéhez. 18-ik éve, hogy városunkban az első ifjúsági-egylet, a „Kereskedő-ifjak Köre“ megalakult s ez idő óta a kereskedelmünk fejlődésével évről-évre nagyobbodó számú kereskedő ifjúságnak nem csak tisztes szórakozást nyújtó találkozási helyül szolgál, hanem a hazafias szellemet ápolva, az önművelésre és szakismeretek elsajátítására is alkalmat nyújt s mint ilyen, fontos köz művelődési hivatást teljesít. Hogy ezen czéljának mindenkor híven igyekezett megfelelni, az eddigi eredmények eléggé bizonyítják. Rendeztünk nemcsak mulatságokat, hanem tanulságos és szórakoztató felolvasásokat, hazafias ünnepélyeket, esti szaktanfolyamot, stb.; szereztünk egy 1000 kötetből álló értékes könyvtárt s ami fő: tisztesség-s pozitiót városunk társadalmi egyesületeinek sorában. Azonban bármely czé]nak elérése csak megfelelő eszközökkel vívható ki. Ha az eszközök nem megfelelők, hiányo- sak, úgy nemcsak a jövő sikere van koczI káztatva, de az eddig elért munka ered- I ménye is. Évek óta sajnálattal tapasztaljuk, hogy tevékenységünket mennyire megbénítja azon körülmény, hogy bérelt helyiségünk — bár a kereskedelmi piacz központján van is — czélszerütlen, szűk volta miatt a szerényebb igényeknek sem felel meg s nagyobb összejövetelek, felolvasások, ünnepélyek, szakelőadások tartására egyáltalában nem alkalmas. Elhatároztuk tehát, hogy czéljainknak megfelelő saját otthonról gondoskodunk. Igaz, hogy eddig gyűjtött vagyonunk e czélra még igen kevés, — de amit az egyeseknek vagy társulatoknak megfeszített szorgalma, vállat vállnak vetett kitartó munkássága, az anyagiakban éveken át folytatott észszerű takarékossága sem eredményezhetett: mindenkor sikerre vezette azt a városunk minden nemes és jóra áldozatkész közönségével való szövetkezés S ha nálunk sokkal fiatalabb és szerényebb anyagi eszközökkel rendelkező egyedieteknek ezt a czélt a társadalom áldozatkész segítségével már sikerült elérni, bizton reméljük, hogy á mi törekvésünket is siker fogja koronázni. Számításunk szerint mintegy 10000 koronára van még szükségünk, amit 1000 darab 10 koronás részvény elhelyezésével óhajtunk beszerezni, mely részvényeket évenkénti kisorsolás utján fogjuk visszaváltani. Bizalommal fordulunk tehát városunk áldozatkész közönségéhez, a kereskedőosztály tagjaihoz, a részvény-társaságokhoz, egyletekhez s minden más pártfogóinkhoz, hogy bennünket ezéiunk elérésében támogatni s házépítési részvényeinkből tehetségükhöz mérten bizonyos mennyiséget jegyezni kegyeskedjenek. Hisszük, hogy az a közművelődési czél, melyért két évtizeddel ezelőtt sorompóba állva városunk társadalmának nagybecsű pártfogásával már eddig is tiszteletreméltó helyet vívtunk ki, mostani munkánkhoz fűzött reményeink megvalósulásával teljesen diadalra fog jutni. Úgy legyen! A „Szatmárnémeti Kereskedő-ifjak Köre“ nevében : Páskuj Imre Room Gyula elnök, alelnök. Deák Kálmán titkár. Haller Ferencs pénztárnok. R. K. Nagyobb mérvű adományokkal t’ gatták a népkonyhát: atTl0~ Sza tmdr város tanácsa a szegény alapból 100.- R ruspok ohiellosaga 4Q pSzatmári takarékpénztár- ~~ egyesület 30._ Keresk. és Iparbank an , • Népbank 20I- í Terménybunk 20 {*' Vármegyei takarék 5q’ {*• Szatmári Gazdasági és Ipar- ' bank lo.__. K Hálás köszönetét mondunk u jjej •ujtónak, mely egész télen hűen leszámolt Un jában és nyugtázta a befolyt adományokat Fogadják mindannyian szegényeink nevében bálás köszönetünket. A népkonyha vezetősége. Apróságok. Nagy ribilliót csinált szerdán a vásárban az a hir, hogy a Rákóczy utczáii a villamvezeték két lovat agyonütött hogy a város az árát azonnal kifizette » károsnak. Délután a vásárból minden lovas ember arra ment hazafelé, hátha szerencséje akadna. Töltik a várost mindenfelé a tornyos háztól kikerült törmelékkel. — No ha egyéb haszna nem is lesz — mondja Bögre ur — a Vigadó építésnek, ez az egy haszon kétségtelen. Most már el kell ismerni mindenkinek, hogy 4 város rohamosan emelkedik. * Nézik sokan az egy lovas talyigá- kát, a mint hármasával, négyesével viszik a terhet a város különböző részeibe. Dicsérik, hogy milyen okos állatok, s egy úri ember nagy elragadtatással azt találja mondani, hogy több eszük van, mint sok paraszt embernek. — Van biz azoknak — szól rá egy épen ott haladó paraszt ember — de láttam én már urat is, a kinek annyi se volt. — Mikor jösz haza ? — kérdi a falusi assony a városba induló urától. — Ha szerencsém lesz — szól a gazda — még ma, de ha nem, csak holnap estére. A telekkönyvi mutatóba kell mennem s ott bizony sokszor egész nap várni kell, mig az emberre sor kerül. A népkonyha bezárult. A kilenczedik télen működött városunkban a népkonyha. Tulán egyszer «cm volt annyira igénybe véve ez a humánus intézményünk, mint a lefolyt télen. A szokatlan hosszan tartó kemény hideg tél a népkonyha élelmezésére szorította azokat is, akik az előbbi enyhébb télen át munkával keresték a maguk és családjuk élelmezését. Az idén kivételesen meg kellett hosz- szubbitani a népkonyha fenntartását, amely 1900. évi november hó 18-tól szakadatlanul osztotta az ingyen ebédet 1901. évi már- czius hó 23-ig. Élelmeztünk ez idő alatt 134 különböző iskolához tartozó szegény ^gyermeket és 14 bejáró elaggott szegény embert, valamint 42 olyan szegény csaíáduak (szintén feJekezet nélkül) adtunk naponta 110 személynek való ebédet házhoz vitelre, akiknek nyomoráról bizottságunk kellő meggyőződést szerzett. Számokban kifejezve a lefolyt télen a népkonyhán 125 napon át élelmeztünk 246 éhező embertársunkat és osztottunk teljeseu ingyen összesen 28630 ebédet és ingyen annyi adug kenyeret. Hogy a jótékony téren ezt a magas recordot elértük, azt a jótékonyság iránt jó szivvel adakozó n. é. közönségünknek köszönjük. Azoknak a ncmeslelkü hölgyeknek pedig, akik évről évre, házról házra kéregetni járnak és oly nagy fáradtsággal összegyűjtik azt a sok apró könyöradományf, a melyből a télen át kenyeret sülnek és meleg ételt főznek éhező szegényeink részére, azoknak a neveit kegyeletes hálával foglalják mindennapi imájobba a segélyzettek számos serege. A vezetés az idén is az eddig is áldásosán működő kezekben volt letéve Lővy Miksádé úrnő elnöklete mellett, a ki mindennapos volt a népkonyhán, egy hat tagú gazdasszonyi bizottság felváltva ügyelt uz ebéd osztásra, ahol szerényen és buzgón közreműködtek naponta két úrnő éa a felszolgáló kisasszonyok. Nagy segítségünkre volt az idén nagy lóikn adományával a szatmári gőzmalom- társulat, a mely az utolsó három hónapban havonként 3 zsák kenyér és 25 kgr. tiszta lisztet adott; — valamint aNeuschloss-czég a honnét 10 szekér tűzifát kaptánk. Azért anyjuk két napi elemózsiját rakj a azcicuasua • * A kaszinóban élénk eszmecsere folyt a „Szatmár és Vidéke“ múlt számában megjelent és a kaszinóval foglalkozó ve- zérczikk felett. Az általános kritika ellene szólt. Kérdezték az én véleményemet is. — Nagyon jónak találom — mondom én .— mert szerkesztői szempontból azok a legjobb czikkek, a melyekre választ imák, erre pedig válaszoltak. * Meglát a feleségem egy diszkötésü könyvet az asztalomon s kérdi, hogy az miről szól. Mondom neki, hogy egy honvéd-huszár főhadnagy müve a veszélytelen kardpárbajról, mely a napokban hagyta el a sajtót. — Beh kár 1 — szólt rá nagy komolyan — hogy nem ezelőtt két évvel Íródott. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy iv melléklet van csatolva. — Személyi hírek. Bertalan Lajos miniszteri osztálytanácsos, a tisza-müszaki osztály vezetője s Némethy János müezaki tanácsos -a múlt hét folyamán városunkban időztek. Megtekintették a Szamoson végzett árvédelmi s Keér Semjénél a medermélyítő»1 munkálatokat s szombaton visszautaztak a fővárosba. — Gróf Hugonnai Béla főispán e hó 17-én Felső-bánya városnál, a f.-bánynj aggápoldánál és Dienes Dezső főszolgabiro hivatalánál, 18-án Nagy-Bánya városnál Thoma László nagysomkuli főszolgabíró hivatalánál hivatal vizsgálatot tartott. — Huszárok tanulmány utón. A debreczeni huszárezred tisztjei közül 12-en jelenleg terep tanulmányozás czéljábol.nngy körutat tesznek. D> btvczenből kiindulva érintek Nyíregyházát, ouuan 19 éli Bereg* szászba érkeztek. Beregszászból szombaton délbe városuukba jöttek s itt időztek bri' főn reggelig s tovább folytatják utjokat Nagy-Károlyfelé s Érmihályfalván át érkezne vissza Debreczenbe. A csapatot König Anta százados vezeti, mely 12 tisztből áll * 11 melyet vonaton 18 közlegény kisér. — Előléptetés. A belügyminiszter Stelnkogler János főispáni titkárt mag888 fizetési fokozatba léptette elő. -—■ Folytatás a mellékleten. ______ Mo rvái János könyvnyomdáját május 1-én Eötvös-u. 2. sz-ból 6. számú saját házába helyezi át.
