Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-04-09 / 15. szám

SZATMÁR es vidéke Apróságok. Bögre ur a napokban bemegy egyik deáktéri üzletbe s megkérdezte a főnököt, hogy hol lehet egy viharágyut rendelni. — Mi szüksége van az urnák arra az ágyúra? — kérdi üz illető csodálkozva. — Hát kérem — válaszol ő — ná­lam gyakori n házi vihar, üzért szeretném, ha egy ilyen ágyú kéznél volna. • — No nézd, az újság azt irju, hogy a Barn ura czirkuezábun olyan ember is vnn, a kinek lába nincsen és mégis jár. — Beli nagyszerű. Én ismerek akár­hány olyan embert, a ki fej nélkül gondol­kozik. Ez még annál is kiilöiub. • Korholja az apa a hát, hogy nein akar házasodni, de a fin azt veti ellene, hogy nem sietős a dolog, feleséget mindig kuphat. — Jó, jó — mondja rá uz apa — ma határoztuk el a városházán, hogy tüzérségi laktanyát építünk. Ha aztán a huszárok is, a tüzérek is itt lesznek, nehezen megy majd a hódítás. Egyik szomszéd járásbíróság biráit fel­jelentették a kir. tábla elnökénél, hogy a hivatalban borotválkoznak. Szakkörökben tárgyalván a kérdést, azt jegyezte meg rá valaki, hogy ebben bajos volna a fegyelmi vétséget megállapítani. — Pedig van benne — mondja rá egy öreg jogász — mert a bírónak, mikor a hivatalában van, sóba sem szabad habozni. Már pedig a borotválkozás azzal jár. * — Apjuk — mondja Papucsfiné — egy napra fel kellene szaladnom a hegyre, mit gondolsz, mikor men jek ? — Eredj lelkem nagy-pénteken I — sóhajtja Papucsfi ur — akkor legkevésbé érzem hiányodat. (Magában.) Miután akkor u toronyban amúgy is kelepednek. * A kávé mellett erősen folyik az esz­mecsere s épen egyik menyecske sorolja fel az ura kiváló erényeit. Nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik, inás hölgynek nem udvarol és adósságot nem csinál s a mellett mindig azon töri fejét, minő kelle­mes meglepetést szerezhetne a feleségének. — No hallod — kiáltanak a többiek egyszerre — ilyen ritkuság még a Barnum gyűjteményében sincsen. Add el néki", szép pénzt fogsz érte kapni. * Találkozom egyik komaaszonyommal, s miután nagyon komoly volt az arcza, kér­dem tőle, hogy mi baja. — Bosszús vagyok — mondja ő — mert az uramnak megmondtam, hogy lega­lább nagypénteken bőjtöljön, s felment a begyre és ottan annyi kecskehust evett, hogy az este, mikor hazujött, nem tudott beszélni, csuk mekegett. Most, hogy megérkezett a fotoplasti- kon, csak mosolygok azokon, a kik u múlt j nyáron egy csomó pénzt költöttek arra, hogy a párisi világkiállítást meglát hassá 1c. Húsz fillért fizet az ember s kényelmesen végig nézheti az egészet. Legutóbbi euró­pai utazásom is ennyibe került. Demeter. HÍREINK. — Lapunk tisztelt olvasóinak s munkatársainak boldog ünneplést kívánunk l — Lapunk jelen száma a közbe­eső nagy ünnep miatt két nappal előbb jelenik meg. A következő számokat a rendes időben veszik t. előfizetőink. — Lapunk jelen számához egy iv melléklet van csatolva. Huavét. Mint a tél sivár pusztaságában enyhítő nyugvópontul szolgál a révedező szemnek az enyészettől érintetlenül égnek magasodó örökzöld fenyő: úgy korunknak minden tekintélyt taposó sivárságában a vallás erkölcsi élet romjai közepette is lélek­váltó 'fenségben emelkedik ki | hit: feltam dunk! E hitnek van ma diadal- iinnepe. Feltámadunk! susogja a tavaszi szellő; feltámadunk! ragyogja le a nap; feltámadunk! hirdeti a népek hatezredéves meggyőződése; feltámadunk! dobogja a boldogságért sóvárgó szív; feltámadunk! kiállja az erény, az igazság, a jog; fel­támadunk ! tanítja a biblia, melyen szent vallásunk épül; feltámadunk! mondja Jé/.us Krisztus, ki saját s csodás föltámadásával szenlesité reményünket. Nincs az emberiség történetében egyetlen esemény sem, mely annyira magán viselné a mindenható Istea pecsétjét, mint Jézus feltámadása: de olyan sincs, melyben annyi vigasztaló, fölemelő volna a lélekre, mint Jézus feltámadásának I eszményében, — E szent üuuepen minden, ami öröm, ami vigasztaló, ami lélekeme'ő, mind befoglaljuk e gondolatba, midőn ked­ves olvasóinknak „boldog Alleluját!“ kí­vánunk. — Ünnepi istentiszteletek. A r. k. székesegyházban 7 órakor a plébánia .tart misét és szentbeszédet a 11 órakor csöndes misét, 9 órakor a püspök mond ün- uepi szent misét s titánná' sz. beszédet. Másod napján reggel 7 órakor a plébánia tart szentmisét s 11 órakor csöndes misét, 9 órakor a káptalan s szent beszédet pedig dr. Wolkenberg Alajos theol. tanár intéz a hívőkhöz. A szatmári ev. ref. templomban j huavét elsőnapján d. e. Biki Károly, d. u. Sajnos, hogy van visszaesés úgy az egyednél, mint az egész társada­lomra nézve. Álljak-e én be siránkozó prófétá­nak és keseregjem itt nyilvánosan a világ erkölcseinek romlása felett. Erre valóban nincs szükség Tudja azt úgyis mindenki, kesereg azon mindenki. — Kellene tehát, hogy segítsen rajta mindenki. De itt is áll a szenvedő Jézus szavainak igazsága, midőn mondá: Jerusalem leányai ne sirassatok engem, inkább siránkozzatok magatokon. Nem ér az semmit, ha csak máso­kat akarunk tökéletesekül látni, és ma­gunk nem lépünk erős elhatározással a fejlődés, a haladás, a tökéletesedés útjára. Látva, tudva, ismerve tehát a vi­lág erkölcsi romlotfcágát, szakgassuk meg nem ruháinkat, hanem sziveinket és első sorban ha javítani akarunk, javítsuk meg önmagunkat. Ha ezt mindenki megtenné, mily nagyot haladnánk rendeltetésünk leié. És ha nem tesszük meg? A hala­dás törvényét mi meg nem változtat­hatjuk. A mi esetleges visszafejlődé­sünk a fejlődést megzavarhatja, de végkép meg nem állíthatja. Annyival nagyobb erővel tör majd előre, men­nyivel inkább elmaradt, és az akadá­lyokat eltiporva, talán nemzedékeket elseperve fog törtetni teljes bizonyos­sággal czélja felé. A feltámadt Üdvözítő által fennen hordatott győzelmi lobogót vegyük te­hát mi is kezünkbe. O meggyőzte a világot. Mi győzzük meg magunkat. Az ö dicsösséges feltámadt emberisé­gének magasztossága lebegjen folyton előttünk, mint a mi végczélunk. Ez minket erőssé, szilárddá fog tenni az élet után. Ezt szem előtt tartva le­győzzük a bűnt, a halált és biztosít­juk magunknak a feltámadást Melles Mmil. kieszelnek és furfangos meghatározásokat fábrikálnak. — Itt van p. egy : a semmi olyan nyeleden kés, melynek pengéje sincs. Ilyen rámára nehezen lehetne a hu­mort alkalmazni, mert magyar neve nincs is, latinul annyit jelent, mint tápláló nedv; és innen mindjárt ki lehet magyarázni, hogy az újságírók miért szeretnek tápláló nedv­vel, jó borocskával táplálkozni, mert a bor után humor, ámor, és mámor szövetséges munkatársai és édes testvérei egymásnak s egy boldog halandón péld. úgy osztoznak meg, hogy a humor, mint legkisebb test­vér megszállja a nyelvet; az ámor fészket rak a szívben ; a mámor szereti a vesét velővel meg az inas húst, innen van, hogy még a szerkesztőknél is a koponyát tölti be, meg az inakba kapaszkodik. Kétségtelen az is, hogy a humor vil­lamos természetű, s legkönnyebben és leg­természetesebben azoknál gerjed, hol a fő pityókás állapotban van. Én pedig józanabb vagyok, mint a csizmám talpa, nemcsak azért, mert a bornak színét sem láttam, hanem főként azért, mert a feleségem itt közel üthetne hozzám, s a hajammal együtt egészen a kezeügyében vagyok. Ez a kö­rülmény kitűnő mentség abban az esetben, ha amit akarok nem sikerül, s a felolvasá­som emlékeztetne a talyiga nyöszörgéshez. Éppen mikor idáig Írtam, feltűnt ab­lakom alatt a Kain klasszikus alakja; a hangja vastagabb, mint a lába szára; cson­tot, rongyot és ócska vasat kiabál; 1 rósz vására nem is lehet, mert őszintén mondva, | mai világban sok a rósz csont, a ron­gyos becsület, meg az elnyűtt lelkiismeret, miket jó pénzért Kain is vehet. A dologra visszatérve a humor t. ez. közönség, a gondolatok fűszere, mely a beszédet élénkké, vonzóvá, kedélyessé és mulatságossá teszi; — egy villamos telep az emberben, melynek szikrája arczunk és szivünk rámáit kellemes rángásba hozva, a nevetés hangjában enyészik el, — drága kincs az enyelgő vidám kedély és a csa­pongó szellem talentumos tárnájából, mi a gondolatokat a szivárvány kedves színeivel hímezi be, s a szavak értelmében, a kife­jezések lényegébe s az események tartal­mába mézet és illatot ád, mely mosolyra indit és nevetésre késztet. Éz a humor. — Mint az arany vé­kony erecskékben, legtöbbször pedig sza­bad szemmel alig látható szemecskékben fordul elő a kőzetekben : úgy a humor is csekély adagokban kimért fűszere és vi­rága a szellemnek és szellemességnek; s minden esetre olyan alaptulajdonsága a léleknek, mit megszerezni nem, csupán örökölni lehet, mint a hajlamot a költé­szetre vagy a művészet egyes ágaira p. a lopásra, de a melyet tanulás, műveltség és társadalmi érintkezés mindenesetre irányí­tanak, fejlesztenek. Az egyszeri székely tehénről beszé­lik, hogy nem adott tejet, csupán azért, mert magának sem volt; — aki nem szüle­tett tánezra, nem sikerül az annak, akár az ajtótól, akár a sifontól indul; —akiben nincs meg a humornak egy kis erecskéje, és humorizálni akar, úgy jár mint a szóra­kozott tudós, kinek történetesen viszketett a lábaszára, és a szomszédjáét vakargatta, — vagyis akarva nem akarva nevetségessé válik. Ezért rőkönyödtem én meg, midőn értesültem, hogy nekem egy humoros fel­olvasást kell tartanom, mert azonnal eszembe jutott a fentebb már említett székely te­hene. Menthettem volna ugyan magamat azzal, hogy „el vagyok utazva“, de már az első pillanatban megvigasztalt némi­leg a Bém tábornok esete, aki midőn 3000 pár bakkancsot kért a hadsereg számára, kapott a kormánytól 1000 skatulya s u b i c z­kot; s jelenleg az a reménység táplál en­gem, hogy ha az erdélyi honvédség meg­elégedett ennyivel, a t. közönség is szi­ves lesz nekem elengedni a bakkancsot és kefét, és beéri 5—6 skatulya subiczkkal. — Aztán egyszer fiatal koromban erős vágy gerjedt bennem, hogy irok egy predikácziót és azt el is mondom a templomban. Ta­nácsot kértem tehát egy őszbecsavarodott tiszteletedtől, aki hosszas mondókájár azzal végezte be, hogy el lehet ott kedves öcsém akármit mondani. Én meg is inam a predikácziót s most utólagosan bevallhatom, hogy a vett utasításhoz képest semmivel sem volt sikerültebb, mint ez a feiolvas- mány, mi ha félig meddig sikerülne, akkor én hasonló leszek a komédiáshoz, aki tallé­rokat húz ki az orrából, szeméből, szájá­ból, a mások üres zsebeiből, még a, levegő­ből is, magának pedig nincs egy megve­szett garasa sem. Ilyen formán vagyok én a humorral s bevallom őszintén, hogy a múlt évi ösz- sies bevételeimet, miket előzetesen elszok­tam költeni, szívesen átengedném bárkinek nehány jó ötletért, mert a hurhor mindig keresett valami; nálunk Szatmáron is ke lendŐ volna. Hogy valaki sokat tanult és tudós hírében áll, —abból egyáltalában nem kö­vetkezik, hogy humoros is legyen s gyak­ran megtörténik, hogy a megtelt főnek üres, kedélytelen szív az utitársa; de megfor- ditva=4s áll a dolog, nevezetesen a gaz­dag kedélyvilágu humoros egyén is lehet, kisebb, nagyobb mértékben félkótyó; és nem rijka az eset, midőn a humoros­ság bizonyos könnyű vérnek és felületes­ségnek a hőmérője; ellenben ritka tüne­mény az, midőn lángelme, nagytudomány és gazdag kedélyvilág ugyanazon egy ha­landóban találkoznak. Mindazonáltal a humoros egyén min­Hajdu Miklós. Másodnapján d. e. Rí István, d. u. Hiíjdu Miklós teljesít szolgálatot A németi ev. ref. templomban Pótor Dáuj. I s Póior Elemér fölváltva végzik uz js( '. tiszteletet. A nagycsütörtöki lábmosó A székesegyházban luigycsütürtükün délelőtt 8 órakor ünnepi mise volt,melyen Meszléuv' Gyula püspök poniifíknlt fényes sej édlet tel. Olajszentelés, majd 11 lábmosás gz"* tartása következett ezutáu, melyet | püspök végzett Szatmárváros következő 13 polgáránál: Kovát* István (75 éves), Sziics Ferencz (80 éves), Pénzes János (85 éves} Mindák József (73 éves), Létb-rer János (Ii3 éves). Neviczky Károly (72 éves), pu kas Alajos (71 éves), Gebődy Sándor (7y éves). Hohorovszky Péter (77 éves), Szegedi Pál (66 éves), Kis János (76 éves), Huszti Sámuel (83 éves), Kodnál' Lá-zló (84 évig) A 13 apostol életéve összesen 983. f|£ aggastyánok sz. mise ulán a püspöki pa­lotába vonultak át, hol 'negvendégeltettek s azonkívül uj öltözetet 1 ajándék tárgyakut kaptak Meszlényi Gyula püspöktől.- A nagyhéti ájtatosságok a hívők buzgó részvétele mellett tartattak. Nagy Csütörtököt!, Nagy Pénteken és Nagy Szombaton a püspök pontifikált fényes se­gédlettel. Jeremiás siralmait | növendék- papság 5 tagja énekelte. A Nagy Péntek délutáni, valamint | f'öltáinadási körménél azonban a szeszélyes időjárás miatt ez évben is elmaradt. — Zichy Géza gróf hangver­senye. A dalegyesület, mely oly sok ki­váló élvezetet és gyönyört szerzett közön- ségünknek, újabb ünnepélyre készül. Meg. jelen körünkben újra Zichy Géza gróf, 3 | dalárda közreműködésével nagy hangversenyt rendez, mint azt már előző számainkban közöltük — a városi színházban. A hang­versenyre, mely május 19. és 20-ik napjain fog megtartatni, a készületek már lázus buzgalom­mal folynak. A dalegyesület, melyeznlkalomra kiegészítve 100 tagból áll (60 női, 40 férfi tag) szorgalmasan készül a Zichy Géza gróf ál- tál küldött énekdurab a „Zene“ betanulá­sára. A zenedarabokat a „Vár törtéretu* és a „Roland mestert* Nyári honvéd-zene­kar mester tanítja be. Különöset! érdekei lesz a hárfáját ék melyet Mooshumer a kir. opera liárfásu fog bemutatni. A nemes gróf — mint az Abbáziából márcz. 28-án keltezett s Jaskovics Ferenczliez a d.Jegy- let elnökéhez intézett soraiból kitűnik, rend­kívül érdeklődik | hangverseny előkészüle­tei iránt s egy-más dologra vonatkozólag kér és ad föl világítást. Arra nézve még nem történt döntés, ki fogja a Bölcső-dalt és Juette keringőjét énekelni, melyek való­sággal gyöngyei § Zichy daraboknak. Leve­lében végül szívből gratulál Jaskovics Fe- reneznek abból uz alkalomból, bogy a dal- egyesület őt elnökévé választotta meg. Folytatás a mellékleten. dig kapós vendég mindenütt, mert füsze- rezője szokott lenni a társaságnak s a tár­salgásnak. Ezt bizonyítja az, hogy hajdan a királyok mindig tartottak egy udvari bo­londot, kik éppen nem bolondok, hanem szellemes emberek voltak s a bolond c/.i- men szabad volt mókázni, tréfálni a feje­delmi vendégekkel s tréfás alakban éles igazságokat vertek többször a fejedelmek agyához is. A humoros egyén a tárgyakat eszmé­ket és eseményeket mindig olyan oldalról szemléli és bírálja el, melyét más ember nem képes észre venni; az egymástól tá­vol eső fogalmakat úgy állítjuk egymás mellé vagy egymással szembe, hogy bizo­nyos ellentéttel váratlan meglepetést kelte­nek bennünk és ezáltal nevetésre indíta­nak; — az eseményekből olyan következ­tetést von, azokat olyan okokra vezeti vissza és olyan színezéssel vonja be, me­lyek a komoly, a természetesnek inkább megfelelő szemlélet határvonalán kívül es­nek, de lehetetlen képtelenségek közé nem sorozhatok. Hogy meggyőződjünk a dologról, kí­sértsük meg egy-két, — egymástól távol eső, vagyis nem rokon gondolatot egy ka­lap alá hozni s látni fogjuk, hogy azonnal olyan kép támad, melyik váratlanul érint s a meglepetés hatása alatt itt ott mosolyt gerjeszt például: Egy lap kishirdetőjében nem régen a következő hirdetmény jelent meg: eladó egy majom, egy papagály, két vadászkutya és egy macska; ezeket egy menyasszony adja el, mert már tovább nincs rájok szük­sége. — A szavak egészen komolyan van­nak mondva, de humor alakjában az vaii a sorok közt, hogy a majmot, papogályt, a két vadászkutyát meg a macskát a boldog vőlegény, mint leendő férj fogja helyettesí­teni. — (Iy ene k a nő k.) Gyomor-bél hurut és vlhájasodásnál Ferencs József keserüviz gyógyítása páratlan. Ajánlatos csakis FeietlCZ József-vizet kérni és nein budai rügy egyéb elnevezést, h isziiálni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló vignettákkal jön forgalomba. Kapható : LŐVINGER JÓZSEF üzletében.

Next

/
Thumbnails
Contents