Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-12-10 / 50. szám

Tizennyolczadik évfolyam. 50-ik szám. Szatmár, 1901. deczemtíjf^"|0.

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ELŐ FIZETÉS

AZ

ARA

Egész évre Fél évre .

6 kor. .3 »

Negyedévre I kor. 50 fill. Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők :

Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt.

TELEFON-SZÁM = 73A Szerkesztő lakása:

Eöf’j'ts-utcz'a 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

1

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb arak mellett fölvételnek.

Nyilttér garmond sora 20 fillér.

Városi közgyűlés.

Két közgyűlés is volt tegnap, egy rendes és egy rendkívüli, mely utóbbinak tárgya a Szamos-bal parti véd- töltések tulajdonjogának megosztására nézve az ecsediláp lecsapoló stb. társulattal kötött egyezségi okirat volt, s a melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Tulajdonképen nem történt egyéb, minthogy a város illetősége a balparti töltésekből tisztán és világosan megállapittatott.

A rendes közgyűlést is bátran elnevezhetnök rendkívülinek, mert régóta emlékszünk hasonlóra, a mikor az egyes tárgyak felett oly részletes és hosszú vita fejlődött volna, mint ez alkalommal. Pedig a vitára szolgáló anyag éppenséggel soknak nem mondható. összevissza négyre tehetjük, mert a többi vita nélkül ment keresztül.

Az első a piaczi helypénz és vásárvámra vonatkozó szabályrendelet volt, a mely mozgásba hozta a kedélyeket, Különösen pedig azon pontja, hogy a városi iparosok, ha saját készítményeiket viszik a piaczra árulni, azután helypénzt nem fizetnek, ellenben más, nem általuk készített áru- czikkért ők is tartoznak helypénzt fizetni. Továbbá a kofákra vonatkozó rész, mely szerint ezután ők is csak helypénz mellett árulhatnak.

Uray Géza vette védelmébe az iparosokat és a kofákat, a kikre ezen intézkedést a mai rósz viszonyok között sérelmesnek találta és indítványozta, hogy a szabályrendelet ezen része módosíttassák. Dr. Kelemen Samu az iparosok tekintetében hozzá járul az Uray indítványához, ellenben a kofákra nézve nem, azokra helyesli, hogy fizessenek, bárha elismeri, hogy úgyse azok, hanem a közönség fog fizetni. Dr. Vajay Károly tiszti főügyész a szabályrendeletből igyekszik kimutatni, hogy abban nem foglaltatnak a felszólalók által hangoztatott intézkedések. Cső may Imre utalva arra, hogy a beterjesztett szabályrendelet kellőleg előkészítve nincsen, azt alaposan nem ismerjük, már pedig egy ilyen fontos dologra nézve kívánatos, hogy azt a bizottsági tagok kellőleg áttanulmányozzák, azért indítványozza, hogy rendelje el a közgyűlés annak kinyomatását és a bizottsági tagok küzött való szétosztá- sát és azután egy újabb közgyűlésen vegye tárgyalás alá. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott.

Még nagyobb vitát idézett elő a városi átírási dij tárgyában beterjesztett szabályrendelet, mely szerint ez- ,után I város a vétel, ajándék vagy örökség folytán átirt ingatalnok értékének egy százalékát, mint átírási illetéket fogja beszedni. Dr. Farkas Antal ellenezte a szabályrendelet megszavazását és indítványozta, hogy az vétessék le a napirendről, mint olyan, mely csak egy uj adóval fogja terhelni a polgárságot a nélkül, hogy a pótadót lejebb szállítaná. Ugyanily értelemben szólalt fel C a o m a y Imre,

Mátrai Lajos és Rdzenblatt J ó i s e.f, mig Cholnoky Imre, Véré c z y Antal és dr. Kereszt- szeghy Lajos a tanács javaslata mellett harczoltak s az eredmény az lett, hogy a többség elfogadta.

Kétségtelen, hogy mint adó igazságos, mert fizetni olyanok fizetik, a kikben a fizetésre képesség van, s ha nagy összegre volna kilátás, akkor nagyban járulna hozzá, hogy a pót: adó kevesebb legyen, azonban a mi viszonyaink között, mikor a legtöbb vétel csak kis összegű és igy az azután fizetendő százalék is csekély lesz, alig várható nagy bevétel, s minthogy a százalék kivetése, nyilvántartása és beszedése előre láthatólag nagy munkaszaporulatot, a közönségre pedig teinéntelen zaklatást fog előidézni, a hozzákötött haszon aligha fog felérni a vele járó kiadásokkal és más hátrányokkal.

Elénk vitára szolgáltatott, alkalmat a városi pénztárnál rendszeresi- tendö pénztártisrti állás szervezésére nézve beterjesztett javaslat is. A fö- pénztárnok ugyanis előterjesztést tett a tanácshoz, a melyben részletesen kifejté, hogy az elmúlt évek folyama alatt annyi mindenfélével szaporodott a pénztári hivatal leendője, miszerint azokat többé a jelenlegi személyzet elvégezni nem képes, s minthogy az e czélból oda rendelt dijnok minden teendőre nem alkalmazható, hogy a működés egyöntetű és sikeres legyen,

szükséges egy pénztártiáztí állás szervezése. ■ : :

Uray Géza, V^e’V'é.c zy Antal, dr. Keresztszegfiy i Lajos és Cholnoky Imre ellenezték [az in-* ditványt, de a polgárnjester és ^ tiszti főügyész erősen érveltek a mellett, hogy oda egy eskü alatt és biztosíték mellett szolgáló hivatalnok kell, miután dij nők ra bízni a legtöbb teendőt., nem lehet, mire közgyűlés Kovács Ab I ah ám felszólalása után, a ki szintén mellette volt, a tanács javas-, latát. nagy többséggel elfogadta.

Nem volt ilyen szerencsés ászát- márvármegyei gazdasági egyesület által beadott • azon kérelem, hogy a jövő évben rendezendő lóverseny czél- jára a város által eddig is adott 800 korona segély újból megadassák. A tanács indítványozta, de a közgyűlés nem szavazta-meg. Hiába fejtették ki dr. Keresztszeg by Lajos, Cholnoky Imre, dr, Fejes István, Pét hő György és Jákó Sándor, hogy a városnak erkölcsi kötelességé támogatni azon egyetlen megyéi intézményt, mely velünk barátságos összeköttetésben van; továbbá, hogy tulajdonképen a város bőségesen visszakapja azon forgalommal, a mit egy lóverseny csinál, a kiadott összeget; s végre, hogy a lóverseny égy hasznos czélt szolgál, a melyet megítélni nem mi, de az egylet illetékes, a közgyűlés az ellenvéleményt hangoztató Pap Géza, V e r é c z y A n t a 1, dr. Kelemen Samu és Mátray LaT Á R C Z A.

Tiz év múltán*)

Irta: Gottier Lajos.

— Na de ilyet!...

Edith nem akart hinni a szemeinek, mikor az inas Kurdy Géza névjegyét hozta be neki. Izgatottan ugrott fel a zongora mellől, még egyszer elolvasta az egyszerű nevet a fehér papírlapon, aztán szinte rákiáltott a legényre, a ki méltóságteljes nyugalommal állt előtte:

— Bocsássa be azonnal!

A fekete hajú asszony márványfehér arcza egy pillanatra biborszinüvé vált, bájos ellentétet képezve a fehér ruha keretéből, mikor a napégett, sötétarczu magyar belépett a szalonba.

— Géza! . . . Kurdy . .- maga az, csakugyan ?

— Egészen bizonyos, hogy én vagyok. S a férfi két sor egészséges, fehér fogat mutatva, elnevette magát. Aztán megfogta az asszony feléje nyújtott jobbját s ajkaihoz emelte.

— Jöjjön már, üljön ide mellém. Aztán beszélje el, micsoda jó szél hozta erre ?

H Mutatvány sz.erzőnek „Pusztuló Gentry“ czim alatt* most megjelent kötetéből. A kiváló irő, a ki különösen a gentryk életéből már annyi sikerült munkát produkált, a jelen kötetével is remekelt, azért melegen ajánljuk müvét az olvasó közönség figyelmébe. Szerk.

Tényleg csak

Oda vezette az alacsony pamlaghoz, melyet valódi szmirna-szőnyeg fedett. Lábaik alatt is drága szőnyeg terült el. Az ablakokat nehéz függönyök bontották, kéjelmes félhomályt terjesztve a ka- czérul berendezett kis szalonban, hol a porczellánvázákban levő virágok mátno- ritó, édes illatot terjesztettek.

A fehérarczu, fehérruhás asszony kissé lomha mozdulataival, derékban rengő- ringó járásával, olyan volt, mint valami csodálatosan szép, nagy, fehér hattyú.

Ott ültek egymásmelleit a pamlagon, a feketearczu férfival, a ki pillanatra sem vette le mohó tekintetét az asszony szép fejéről s pompásan kifejlett, kívánatos idomairól...

— Hogy micsoda jó szél hozott erre, azt könnyen elmondhatom. A reggeli vonatta! érkeztem. A fővárosba utazom, s minthogy Budapest felé csak délután van csatlakozás, bejöttem a városba. Tudtam, hogy maga ide ment férjhez, s elfogott a vágy, hogy viszontlássam ... annyi évek muhán... Hisz tudja, mit tart a közmondás: „On revien toujour...“

Az aszony kissé elpirult s tréfásan megfenyegette ujjával,

— Nem jó a tűzzel játszani.

Oh! azt hiszem, hogy mi már mind a ketten biztosítva vagyunk... a bolondságok ellen... En is megnősültem...— Dehogy 1... Edith szép arcza kissé elborult s ideges mozdulattal nyúlt zsebkendője után.

Á férfi elnevette magát, mialatt végig simította vastag fekete bajuszát.

— Ilyenek magok, asszonyok, mind. Ezelőtt tiz esztendővel, a mikor utoljára találkoztunk, a mikor olyan csodálatosan szívtelenül kikosarazott, én kétség- beesésemben, a maga iránt érzett nagy szerelem miatt, halni akartam, maga pedig boldogan lépett oltár elé a dúsgazdag Baár Lajossal. Most pedig úgy meg van lepetve a fölött, hogy én is megházasodtam, mintha illetlenséget látna benne és joga volna követelni tőlem, hogy tovább is reménytelenül epedjek maga után. Meg vagyok róla győződve, hogy az jól esnék a hiúságának. Csakhogy engem nem olyan bölcsőben ringattak, nagyságos asszonyom!... Megtanított az élet arra, hogy egy szemernyi prakszis többet ér egy mázsa szentimentalizmusnál.

— Hallja! maga az alatt a tiz év alatt nem lett valami túlságosan udvariassá.

S az asszony kissé hátradőlve a pamlagon, féloldalt nézett a férfiúra, mint mikor az elkényeztetett madár a kalitkában le akar csapni a darah czukorra, a mivel kínálják.

— Mondja, hogy nincs igazam.

. — Hiszen van valami a dologban — szólt Edith — mialatt lángoló arczát legyezte csipkés kendőjével. De ebben a férfiak is csak olyanok, mint mi. A teremtés urainak is jól esik a tudat, hogy nagy és pusztító szenvedélyeket képesek ébreszteni maguk iránt, mialatt jobbra, balra lépegetik a virágot, ott, a hol épen kínálkozik...

— Higyje el Edith... nagysád, azt is megunja az ember. S a mi sok mindenféle utszéli virág után, melyet jobbra- balra gondtalanul szakítunk, jól esik megpihenni egy érintetlen, tiszta, melegágyi

virág mellettt, a mely egyedül csak nekünk tárja ki illatos kebelét s kelyhének mézét egyedül csak számunkra ‘ tartogatja ...

— Az asszony kipirult arczczal nézett szemébe a mellette ülő férfinak.

— Tehát nagyon boldog a házaséletben?

A férfi habozás nélkül felélte:

— Én több vagyok mint boldog, mert a boldogság nem egyébb, mint múló mámor, a melyet kijózanodás és „Katzenjammer* követ. Megelégedett vagyok.

— Orvéndek, hogy igy van a dolog.

A szép asszony hangja bármennyire

iparkodott is barátságos és meleg lenni, csak udvarias volt és hideg.

— De most már, annyi idő múlva, azt hiszem, tárgyilagosan beszélhetünk a múltról. Azért engedjen meg nekem Edith... nagysád egy kérdést. \

— Várom.

— Mondja meg nekem, de.. . őszintén, hogy olyan előzmények után, a mélyek ... joggal kecsegtettek a biztos siker reményével, miért kosarazott ki engem?

Az asszony szép arcza sötétebb lett egy árnyalattal, mialatt lesütötte szemeit és tűnődve babrálgatott illatos kis zsebkendőjén.

— Vannak dolgok, a melyekről bizonyos emberek sohasem beszélhetnek egymással tárgyilagosan.

— Nézze, én megkönnyitem magának a gyónást. Nem akarok arra hivatkozni, hogy annak a dolognak már tiz éve múlt, s azóta iflaga is. férjhez ment és én is... megházasodtam, tehát tárgytalan az egész, hanem arra hivom föl figyelmét,

s.:abóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan ki- állitott, legjobb szabású téli felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltöv nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkek^t, Szatmár, IDeáűs-tér. 'V'árosl^ázép-ü.let.