Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-11-12 / 46. szám

TÁRSADALMI, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

= AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: =

6 kor. I Negyedévre t kor. 50 üli. 3 » I Egyes szám ára .16 »

Egész évre .

Fél évre . .

Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

= Mórral János könyvnyomdája Eötvös-utcza 6rik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM: 70.

A Szerkesztő lakása: Eö* vös-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

• lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 20 fillér.

Városi közgyűlés.

A tegnapi közgyűlés tárgysorozata kevés érdekest tartalmazott, de mert választás is volt kitűzve, a városatyák szép számban jelentek meg, igaz, hogy mikor vége volt a választásnak, ismét szép számban eltávoztak, már a mint ez rendesen történni szokott. A gyűlés végén, kivéve a középső asztalt, a hol Németi foglal helyet, alig volt egy pár ember a teremben.

A polgármesteri jelentés beszámolt a bábaképző tanfolyam és a letarolt erdőterület telepítése tárgyában megtartott értekezletekről; jelenti, hogy a huszárlaktanya, vasúti internatus, állami iskola és óvoda kérdése jelenleg milyen stádiumban van és hogy a tago- sitási ügyben tartott legközélebbi tárgyalást megelőzőleg rendkívüli közgyűlés hivatott össze a végből, hogy a város minő állást foglaljon el az elhelyezkedés tekintetében. Az elmúlt hónapban semmi különös nem történt, a jelentést a közgyűlés tudomásul vette.

Dr. Kelemen Samu interpellácziót intézett a polgármesterhez, melyben azt kérdezte tőle, hogy van-e tudomása róla, miszerint a megye rendkívüli közgyűlésben tárgyalta nem rég a Nagy Károlyból Mátészalkára vezetendő

u. n. lápi vasutat, melynek kiépítése érdekében minden faktort mozgásba hoznak, holott ez egyenesen érdekeink ellen van, mert elvonná tőlünk azt a vidéket, a melynek piacza eddig is

Szatmár volt, s a mely vidéknek központja minden tekintetben városunk.

A polgármester válaszában részletesen foglalkozott a kérdéssel s kijelenti, hogy a vasúti bizottság legközelebb tárgyalta és javasolta a tanácsnak, miszerint a város érdeke szem- potjából haladéktalanul a város nevében kérjen egy Szatmárról a Szamos balpartján Vetés, Óvári, Csenger, Por- csalma, Ököritó, Gyűrtelek és Kocsord községeket érintve Mátészalkáig menő rendes vágányu vasútra előmunkálati engedélyt és hasson oda, hogy ez a vasútvonal mihamarább kiépüljön.

Közgyűlés, de maga az interpelláló is, a választ tudomásul vette.

A központi választmány újból lévén alakítandó a titkos szavazás elrendeltetett s megválasztattak a következők: Antal Kristóf, dr. Fejes István, Jákó Mihály, Jákó Sándor, Korányi János, dr. Keresztszeghy Lajos, Kolozsvári Károly, dr. Lehóczky János, Lit- teczky Endre, Tankóczy Gyula és Uray Gáspár.

Ugyancsak a Brand Imre II. oszt. írnok elhalálozása folytán megüresedett állásra a választás megejtetvén, legtöbb szavazatot nyert Majdik Béla árvaszéki dijnok, a kit aztán a főispán megválasztottnak kijelentett.

T udomásul vette közgyűlés a hegyi kapitány jelentését, melyben a szatmár- .hegyi g. kath. iskola állapotáról számol be s mely szerint ott a tanítás kielégítő eredményt mutat fel.

Elfogadta közgyűlés Balog Mihály és neje Jerga Jozefa ajánlatát, kik a városi szegények részére 12 ezer koronás alapítványt tettek oly formán, hogy ez összeget átadják a városnak, s mig ők élnek, addig a város fizet nekik havonként 50 koronát, s ha meghalnak az egész összeg a városi szegény alapot fogja illetni.

Lindenfeld Sarolta kérelmét zálogüzletre vonatkozó iparengedély megadása iránt azzal terjeszti fel a minisztériumhoz, hogy biztosítékul 2000 koronát, s a zálogkölcsön után szedhető kamatként arany- és ezüstnemüek után 12, más tárgyak után 18 százalékot hoz javaslatba.

A Szamos balparti védtöltések megosztására vonatkozólag az ecsedi láp lecsapoló stb. társulattal megkötött egyezség tárgyban f. évi deczember 9-ik napjára rendkívüli közgyűlést tűzött ki.’

A letarolt erdőterületre nézve kimondta a közgyűlés, hogy azt kiirtatja és ily módon gazdálkodási czélra alkalmassá teszi. A kiirtást pedig oly képen eszközli, hogy vállalatra bocsátja s a ki az irtásra vállalkozik, annak az első három évi használatot és az irtás folytán nyerendő fát ingyen átengedi, köteles lesz azonban az illető a következő 3 éven a kiirtott területet megfelelő évi befizetés mellett haszonbérbe venni. A kiirtásnak ezt a módját ajánlotta a földművelési ministeriumtól leküldött ministeri oszt. tanácsos is,

mint a mely mellett leginkább remélhető, hogy az irtás kifogástalan leend, miután a vállalkozónak, mint bérlőnek az érdeke is ezt kívánja.

A gazdasági szakosztály javaslatára kimondotta közgyűlés, hogy a városi szőlőteleppel, mint a mely eddig is csak kiadással járt és hasznot nem hozott és a melynek további fentartását ma már semmiféle közérdek nem kívánja, felhágy, és ezen területet eladás tárgyává teszi. Ennek folytán felmond a vinczellérnek, az előcseri és a középhegyi szőlőterületen termő szőlőt létesít, hogy értékesebben adhassa el, a lippai telepet pedig megpróbálja az arra. nyúló területek birtokosainak felajánlani.

Az 1895. évben megválasztott városi bizottsági tagoknak mandátuma lejárván az igazoló választmány előterjesztésére közgyűlés a választást f. hó 24-re tűzte ki és megalakította a választási küldöttségeket a következőleg : I. kerületben elnök Jákó Sándor, helyettes dr. Kelemen Samu, jegyző Hajdú Károly. II. kerületben elnök Korányi János, helyettes dr. Lehóczky János, jegyző Soós János. III. kerületben elnök Uray Gáspár, helyettes ifj. Hérmán István, jegyző Tankóczi Gyula.

IV. kerületben elnök Fogarasi Sándor, helyettes Gyulai Lajos, jegyző Vári Antal. Választás alá jönnek pedig: I. kerületben : id. Farkas Antal, dr. Ta- nódy Márton, Deák Kálmán, dr. Kölcsey Ferencz, dr. Kelemen Samu. II.

TAECZA.

ii iiH—DOOiti

Az édes.

Irta: Miskolczi Henrik.

I.

— Kegyed nagyon kegyetlen hozzám kisasszony. Esdő szavakkal kérem s még sem akar meghallgatni.

A halvány arczu leány nem volt képes, a vele szembe ülő fiatal ember, ar- czába nézni.

— Higyje el. roppant fáj, hogy ily ridegen bánik velem, folytatta a himlőhelyes arczu ifjú, kinek vonásait a belülről való fény szinte megaranyozta. Négy év óta mindig kegyedre gondoltam. Munkáimhoz, a messze idegenben, a kegyedre való emlékezés adott bátorságot, erőt, és búcsúzó szavait vezéreszmémül fogadtam. Emlékszik még utolsó szavaira?

A leány egy futó perezre felemelte aczélkék szemeit, melyben egy villanás látszott, de csakhamar újra lesütötte.

— „A jók, a nemesen érzők e földön is megnyerik jutalmukat.“ Jól emlékszem minden betűre. Ugyebár igy mondta kisasszony ?

— Egészen igy, volt a leheletszerű válasz.

— Es én igyekeztem a jók közé férkőzni. Bár nem egészen sikerült; tette hozzá tréfásan. Ámde állást, tiszteséges kenyér- keresetet mégis szereztem ; a társadalomban helyet vívtam ki magamnak. Most már gond nélkül eltudok tartani egy asszonyt.

— Oh tudom, szólt a leány és e rövid feleletéből a keserűség hallatszott.

— Evek után hazatérve első utam volt, hogy szülőit felkerestem. Bocsásson meg, hogy tudta nélkül, megkértem tőlük kezét. Ók éppen úgy szeretnek most is, mint gyermekkoromban. Szülői örömmel adták beleegyezésüket. Régi kedvencz tervük, hogy belőlünk egy pár váljék. De mit ér az ő jóságuk, az ő szeretetük, ha kisasszony hideg szívvel viseltetik irántam.

Félve heszélt Lenkei Jenő. Szakga- tott mondatokban szólt a leányhoz. Minden mondata után becsületes szemeivel reá nézett Mariskára. Epedés és esdés volt észrevehető hangjából.

Mariska Lenkei beszédének végeztével lassan fölvetette tekintetét és hosszan nézett a fiatal emberre. Mintha lelke gon- do'atát akarta volna kiolvasni. Sokért nem adta volna, ha egy pillantást vethet szive közepébe.

Nagy küzdelem, egész forrongás lázongott a leány belsejében. Igazán szerettetni! Híven, forrón és változhatatlanul. Hiszen ez volt mindig vágya és reménye.

De hát lehet-e még?

Lehet-e most?

— Kegyed még mindig hallgat ? kezdte újra az ifjú. Hát már nem vonzódik többé hozzám? Vagy mást szeret? Mig oda voltam : elémbe. lépett valaki ? Legyen hozzám őszinte. Hallgatása nagyon rosszul esik. Előre is biztositom, hogy a Iegrosz- szabbat hallva sem múlik kegyed iránt érzett szerelmem. Gondolja, hogy édes testvére ül előtte. Tárja ki szivét.

— Legyen akarata szerint, viszonozta a leány és munkáját, melyen már egy öltést sem dolgozott, félretette; — beszélni

fogok. A szeretőtestvérhez intézem szavaimat. Egy bűnös leány tárja fel ön előtt legrejtettebb titkát. Csak két szívességre kérem, mielőtt beszélnék. Ne nézzen reám ; ne a szemembe. A másik szívesség: hallgasson türelemmel végig.

— Úgy teszek a mint kívánja.

— Négy évvel ezelőtt nem tudtam mi a szerelem, — kezdte elbeszélését Mariska. Lehet, hogy most se tudom még. Hiszen annyiféle képpen magyarázzák ez érzelmet, hopy labyrint lesz belőle. Egyik s^yöngeségnek, a másik erőségnek nevezi, ünhöz gyermekkori emlékek fűztek. Testvéri vonzalom. Egy napon majálison voltunk anyámmal. Egy fiatal ember sokat tánczolt velem. Jól tudott beszélni: hízelgőén és szivet megejtöen. Ezt a fiatal embert az első pereztöl megszerettem: perzselő lánggal, emésztő hévvel. Ez a fiatal ember nem jött házunkhoz. A házmesteréknél találkoztunk. Többször voltunk egyedül és... Én nem vagyok leány többé. Anya vagyok.

— És az a fiatal ember? kérdezte Jenő, mialatt az ablak üvegére nézett, hol két légy szerelmi légyottat tartott.

— Egy évi ismeretségünk után külföldre utazott és azóta.... nem tért vissza többé. Hírét sem hallottam soha.

— És szülői tudnak erről ?

— A házmeteréken kivűl egy lélek se, válaszolta csendes zokogással a szerencsétlen leány.

— És... gyermeke él ?

A halvány nő fejével igent intett.

— Ha szülői egyszer megtudják a szégyen miatt kétségbeesnek.

— Ettől félek én is, felelte a szegény tetem tés.

— Mariska, a múlt csak volt, de a jövő lesz. Én újra ismétlem kérésemet. Akar-e nőm lenni ? kérdezte az ifjú és mialatt közelebb húzta a leányhoz székét: gyöngéden megfogta annak kezét.

— Azok után, a miket hallott? kiáltotta majdnem megrettenve -Mariska.

— Azok után. 1 Esküszöm, hogy jó félje leszek és gyermekének valódi apja.

— Oh, Jenő, az lehetetlen!

— Nem lehetetlen, válaszolta egyszerűen az ifjú. Kegyed ösmer. Ismeri múltamat, mely a jelenben sem változott. Mondja ki az igent, folytatta esdő hangon Jenő.

— Legyen, viszonozta alig hallhatóan a nő, de arcza lángban állott, mig szemeiben nehéz könycseppek jelentek meg.

— Kegyed visszaadta életemet.

— És ön, a mi a világon legdrágább : becsületemet.

II.

Lenkei Jenő és Hamvas Mariskából egy pár lett. Még pedig igazán boldog pár.

A nő elleste férjének minden gondolatát, kívánalmait és sietett azokat tel- jesiteni. S volt is ezekért fényes jutalma.

A szegény asszony házasságok első hetében nagyon tartózkodóan viselte magát. Félt attól, hogy Jenő tette csak elhamarkodott volt, midőn őt oltárhoz vezette. De, midőn látta, hogy 'férje a gyöngédség és figyelem s midőn tapasztalta, hogy valójában is nemesszivü, nagyjel- lemü férfi, bátrabb lett és mindjobban vonzódott Jenőhöz, ki megmentette és visz- szaadta a iársadalomnak. Nem szenvedélyes, nem viharos volt szerelmük, hanem édesen simuló.

Tényleg csak

K-abóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású őszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö^ nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket

Szatmár, IDeá^-tér. váiosliázép-Cilet.