Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-10-29 / 44. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 44-ik szám. Szatmár, 1901. október TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Alvó közvélemény. A nemzet Tyrteusa — Petőfi — „A magyar ifjakhoz“ czimü költeményében azt Írja, hogy szeretné envérébe mártani tollát, hogy a haza dicső képét híven lerajzolva, tettre serkentse az enervált magyar ifjúságot. Én városunk adófizető polgárainak vérébe mártott tollal szeretném Írni e . pár sort, hogy felrázzam ezt a lethargiába merült közönséget, mely már nyögni sem tud terhei alatt -r nem hogy valamit tenni tudna annak vagy lerázására, vagy könnyebb elviselhetésére. A költségvetési előirányzatból tudomásunkra jut az az örvendetes családi esemény, melylyel derék főszámvevőnk több apatárs közreműködésével városunkat megörvendeztetni kegyes volt. Ordíts kapu-, kiálts város! Csak 86 százalék pótadó lesz, nem 93 százalék. Ha még két Vigadót építünk is, sőt ha százezrekre menő többlet munka lesz is:, még tán kevesebb és kevesebb lesz a pótadói Ki merne a 2x2-vel szémbeszállani? Hol van az a könyvelő, ki a mérleget helyesnek nem találná?! A mérleg egyik oldala 68000 korona hiányt mulat? Ejh! Hát nem látjátok, hogy nem hogy hiány volna) de a 86000 korona többletből,, a hiányt leütve még 18000 korona plus marad, a mi 7 százalék pótadó javulást eredményez ?! Egy jó barátom az embereket két osztályba szokta sorozni.; ezt a felosztást én nem helyeslem. 0 szerinte az emberek egy része tudatlan, a másik roszakaratu. Szerintem van egy harmadik kategória is. Ez a harmadik kategória azokból ’áll, a kik nem ették ugyan a tudományt kanállal, de van bennük jóakarat; vagy többet tudnak, mint a legtöbb ember, de kevesebb á jó szándék bennük. Én azt hiszem, hogy a hivatalos városnál és közgyűlésnél épen úgy, mint az egész világon a fenti csoportosítások megfelelő arányban oszlanak szét. Arról is szentül megvagyok győződve, hogy a hivatalos város bennünket nem tart gazembereknek, csupán ostobáknak! Ezt a következtetésemet az alábbiakra alapítom. F. évi október 14-ére a város egy nagy fontosságú közgyűlésre hívta meg közgyűlési tagjait. Vagy talán nem fontos-e a budget kérdés? Vagy nem fontos-e a Vigadó 56000^ koronás fedezetnélküli többköltsóge ? Összehívták pedig e közgyűlést abban a biztos tudatban, hogy a már megállapított szüretelési idő i5-e lévén, javarésze a tagoknak nem fog eljönni : igy is történt. így történt aztán az is, hogy 11 szótöbbséggel döntöttek életbevágó kérdések felett. Igaz-e hogy a 11 szótöbbségben 13 hivatalnok szavazata is benne volt ? Jól tudom, hogy épen olyan szavazati joggal birnak az illető tisztviselők, mint bárki más közgyűlési tag; de épen az fáj nekem, hogy a közgyűlés mai szervezetében a virilisnek és hivatalnoknak mindig mindenben meg lesz a praepo- tentiája: S a feketéből is fehér lesz, mihelyt szavazásra kerül a sor! Ez a hatalmi tultengés látszik meg minden ujabbkori alkotásunkon. Itt minden nem a polgárságért, azoknak consen- susával. azoknak javára, hanem a polgárság érdekei ellen s azoknak ellenzése daczára létesül. Van-e talán valami enyhítő körülmény? Látszik-e talán a köteles előrelátás? Nem megyek tovább a Vigadónál 1 Hol van itt a hivatalos szakértelem? Illőnek találja-e valaki, hogy egy bpesti szakintézményt vádoljunk, mert benne hagyott olyan hibákat, a miket mi itthon észre nem vettünk? Váljon nekem volt-e igazam, mikor számtalan czikkeimben előre megjósoltam, hogy nagy mérvű tul- kiadások lesznek: vagy pedig azoknak a mindenható uraknak, kik az egész közgyűlést részben biztatással, másrészt szavazással lefülelték ?! Vádolhatja-e okos ember a polgár- mestert, a főjegyzőt, vagy bárkit, mikor a közgyűlés minden esetben megadja a sanctiot ? Korhadt intézmény a közgyűlés mai szervezete, mely első sorban a közönséget fogja düledezö romjai alá temetni s azután azokat, a kik a polgárságot csak fejős tehénnek nézik s tudatosan fogyasztót nevelnek belőlünk, a ^helyett, hogy a termelésre nevelnének ! Nem a levegőbe beszélek 1 Hivatkozom a költségvetési előirányzatra. Miből, is áll az a számszerű pokrócz, mely tul- nyujtózkodott tagjainkat annyira befödi, hogy még fel is lehet hajtani belőle? Sem időm, sem kedvem, hogy minden részletnek utána járjak. Különben is megint egy Fait accomplit előtt állunk 1 Ezen számokból is csak azokat vezetem föl minden idomitás nélkül szabadon, a melyeket az én legsötétebb rekettyesori polgártársaim is felérnek ököllel. A vásárvám uj díjtétele 3000 K* Kétségtelen, hogy napról-napra nő a forgalom, mert hiszen az is bizonyos, hogy u természetszerű szaporodás áltál a fogyasztás emelkedik. De váljon ez fog-e 3000 koronát hozni .tisztán ? Bajosan hiszem! Inkább azt tartom valószínűnek, hogy a behozott csirke és tojás, zöldség és borjú stb. jobban lesznek megvámolva. Tehát a mennyivel több lesz a vám, annyival drágább lesz az áru. A mennyivel többet vesz be a város ezen a czi- men, annyival több megy ki a polgárság zsebéből 1 No de csak 86 százalék lesz a pótadó a jövő évre! Az ásvány és szikviz utáni uj adó 5ooo K. Nem hiszem, hogyórvo-' saink — respektive — a főorvos betegei- nek a szatmári közkuti vizeket jával- laná?! Tizenkét év óta nem bírtam \rneg-. szokni s undor nélkül ma sem tudom szüretien állapotában ezt a szerves alkatrészekkel saturált vizet. De aki csak meg nem szokta ezt a vizet mind igy gondól- kozik I Már most van-e még oly fejetete;- jére állított okoskodás mint az, hogy mert nincs a városnak iható ivóvize, á gyártott szikvizet vagy ásványvizet, a mi egészségesebb; adóval kell sújtani, h’Qljy' a polgárság ne juthasson hoZzá könnyen !■ A különböző ásványvizeket,- azokat is; á- miket gyógyczélokra javall az orvosi- tudomány, mesterségesen kell drágábbá tenni, hogy a beteg, ki egészségi okból rá van utalva az ásványvíz fogyasztására: vagy pusztuljon el, vagy ígyélt dr.ágán vizet, ha tetszik neki betegnek; lenni! Váljon egy járvány idején mi lesz itt? Vagy tán éppen erre speculál a város ? Hiszen a vigadó tervezőivel szemben egy kis müharag után kíméletesebb volt a város s 11 szer annyit odadobott a közvagyonból, mint az a nyomorult 3ÓÖ0 K, a mi még csak papiroson van meg ! De jó lelkek, ne háborogjatok 1 Nem q3 százalék lesz a pótadó, csupán 86 százalék ]c A községi pótfog yasz t á sb ól stb. 3013 k. Nem tudom mi a manó l'éhet ez ? De a névből az látom, hogy a meg-1 nyúzott rókáról rókáról lehúzzuk a második bőrt is. Azonban mert tudvalevőleg nem minden rókának van hét bőre: a második bőr a polgárság hátáról vonaiik le. Fizess magyarom ! Te csak arra szülét- tél, hogy adó alany légy 1 Talán jogod' sincs egyéb, minthogy szabad adót fizetned ?! De örömest teheted ez esetben, hiszen város atyáid jövőre 7 százalékkal kevesebb pótadóterhet raknak vállaidra! T ÁH CZ A. A gyermek. — Angolból. — Aranyos bölcsőjében feküdt a gyermek és maga elé nézett a levegőbe. Már olyan nagyocska volt, hogy- szeméből a lélek, az ébredő ész villogott elő. Az édes anyja az imént a szobában volt és gyöngéden homlokon csókolta a gyermeket. Azt hitte, hogy alszik. Lábujjhegyen ment a másik szobába és az apának örvendő- szívvel újságolta 1 — Az- édes - kicsikénknek lelke a szeméből láthatólag kisugárzik.. Ébredő esze is észrevehető. — Nem a lelke, az ösztöne ébredt föl. Már megbirja ösmerni a sokszor látott tárgyakat. Nemde. édesem ? — Nem tudom szóval megmagyarázni, de az tény, hogy eszmél. . . . Aranyozol bölcsőjében feküdt a gyermek és maga elé nézett. Senki sem volt közelében. E pillanatban két árnyékszerü alak suhant a szobába. Mindegyik más-más sarokból tűnt elő. A gyermek egészen világosan látta őket, de azért egy cseppet sem ijedt meg. Csak nézett, nézett reájuk mély, összevont szemeivel.. Mintegy kérdezni látszott őket, hogy mit keresnek náluk ? Az egyik alak egészen a . gyermek bölcsőjéhez közeledett. Szürke ruha fedte termeiét, mely úgy libegett rajta, mint két idétlen szárny. Hangja midőn megszólalt, úgy hangzott a szoba csöndjében, mint az ösziszél suhogás*a. — Messziről jövök — szólt — és mégis közvetleri-közeledből. Levegőből vagyok. Illó pára egész lényem. Téged senkisem kérdezett, hogy akarsz e a földre jönni, de nékem hatalmamban áll kérdést tenni, hogy akarsz-e itt maradni ? Bármely perezben vihetlek. Egy pillanat alatt kiolthatom gyönge lelkedet. Neked érző lelked- van s igy minden szavamat érteni fogod. A gyermek okos szemei mintha ezt a választ adták volna : — Beszélj csak szellem, hallgatlak. — Kérdezlek tehát, folytatta a halvány szürke árnyék, akarsz-e a bölcsődből kijöni, melyben most oly gondatlanul fekszel ? Nagyobb akarsz lenni, hogy játszhass, hogy elessél és megüsd magadat? Akatod-e szülőid gyöngéit megősmerni és az ö hibájukat, melyeket te örökölsz? Kérdezlek, akarsz-e kilépni a világba, hói minden mosolyogni látszik feléd? Abba a világba, hol terhére leszesz másoknak és hol magad oly sók kint fogsz érezni ? Akarsz-e küzdeni a benned rejlő rósz indulatokkal? Leakaröd'esküdni azt ma, mit tegnap olyan fennen fogadtál ? Belé akarsz-é lépni a sárba, a szemétbe, mely mindennap lábaid elé kerül? Megakarod csalni barátodat, hogy ellenségeddel kezet szoríts? Harczot akarsz folytatni a becsület ellen, hogy vagyonihoz, juss? Akarsz-e futni a szerenbse után, mely oly állhatatlan? Akarod-e érezni, hogyan nehezülnek vállaidra az évek és miként közeledel a tátongó gödör felé, mely örökre eltakar ? Akarod-e a betegséget ösmerni ? Kinos napokat, kinteljes éjeket átvergődni szenvedések között? Akarsz szeretni, hogy azután a hűtlenség' érzését megösmerjed ? Akarsz-e égy nőt magadhoz kötni, hogy vele éljed át az élet ezer buját-baját? Akarsz apja lenni olyan gyermeknek, mint most te vagy, hogy benne lássad miként örökli hibáidat, bűneidet és miként vergődik az életen át? Akarsz nyomorult szegény lenni és arezod véres verejtékével keresni betevő falatodat? Akarod-e meggyülölni magadat és várva várni azután, a mit most könnyű-szerrel elérhetsz? Minden rosztól, egy csapásra megmenekülsz, ha most itt hagyod e világot és ezer szenvedéseit. Csak nyújtsd ki a kezedet és megmenekülsz. Viszlek az Örökkévalóságba, az angyalok sorába. . _ A gyermek türelmesen végig hallgatta a szellem hosszú beszédét és bájosan mosolygott arra. Ez volt minden felelet; Azután bedugta kis kacsóit a selyem takaró alá. mélyet édesanyja oly művészi gonddal kihimzett. Ekkor a másik sarokban álló alak lépett elő és hátratolta a szürke beszélőt. Ennek a ruhája átlátszó égszin szövetből készült és tele volt szórva rózsákkal. Magas homlokán ragyogó ékszer világosságot terjesztett;, mig hangja csengő Vöit,; mint a pacsirta zengése. 1 — Nem tagadom téstvérémnelc sokban igaza van. Az élet csakugyan nehéz harcz és csepet sém rózsás. Ámde, ha játék közben elesel, megütöd magadat:- lesz a ki felemeljen; lesz aki megvigasztaljon. Sírjunk, piszkóljuk be magunkat,; mert első éveinkben van egy áldott télék aki letörli könyeinket és tisztára mossa arezunkat. Ez az édes anya. És ha nagyok leszünk, akad egy másik szerető lény, ki megédesíti legrosszabb óráinkat is. És ez a másik a szerető hitves. Akad számodra olyan baráti hajlék, hol szenvedéseid után nyugodtan megpihenhetsz. Küzdened kell, de a küzdés után édes órákat élhetsz* Az élet nem olyan nehéz, a világ nem olyan rósz, mint gondolja az émber. Minden fájdalom, minden szenvedés és minden csalódás daczára találuuk nemes lényeket, kik megvigasztalnak. Édes anyánk, szerető hitvesünk ágyunknál áll, ha betegség gyötör és ha mással nem, de gyöngéd kezével enyhülelet ád. Kérdezd meg a virágot, mely a téltől irtózik, kérdezd még a madarat, mely a hótól úgy meg- buvík, minden léiket, mely a megsemíáülés- töl úgy fázik: melyik a legnagyobb hatalom, mely az élethez köt és mind egyhangúlag azt fogják válaszolni: a szeretet és szerelem oly hatalom, mely éltet, üdít, felemel és még a halál borzalmát is eltudja feledtetni. Ha szeretsz és szeret t^t el soha sem fogod megbánni, hogy éltél és szenvedtél. E szavak utána két árnyék egyszerre eltüntj elfoszlott, mint illó pára a levegőben Éppen ideje volt, mert a gyermek anyja és utána az apja beléptek a szobába. Mindketten csendben és vesztelenül jötték. A gyermek most már aludt. Areza kivolt pirulva és okos, kifejezésteli szemei szinté ragyogtak. —1 Láthatod barátom, hogy igázat mondtam, szólt az anya, még álmában is kisugárzik a kicsike szeméből a lélek. — Igazad van édesem, éz a gyermek még sok őrömet fog nekünk hozni. — Boldogságét és szeretetét már hozott. — Vele egy angyal r'épült közénk, ki bennünket egy egész életre összefűzött, viszonozta az apa és előbb forró csókot lehelt a gyermek kipirult arczára és azután gyöngéd szeretettel magához vonta az anyját/ ______________. Miskolczi Henrik. Té nyleg csak r szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású őszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkekét, Szatmái, IDeáls-tér. "^"stxosli.á.zép'ü.let-
