Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-07-30 / 31. szám

Tizennyolczadik évfolyam.

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

A három rendőr.

Egy ártatlan „apróság“ volt az okozója, hogy az öngyilkossági kísérletet elkövető kereskedő segéd esetéből kifolyólag az ott szerepelt három rendőr dolga nyilvánosságra került s ma már odáig jutott, hogy vezérczikk lett belőle.

A helyi lapok abban az időben említést tettek arról, hogy az öngyilkosság színhelyén megjelent egyik rendőr nem akarta megengedni, hogy az akasztott embert levágják s később a közönség körében olyonforma hir kelt szárnyra, mintha ezen rendőrt, a kit a főkapitány hivatalvesztésre ítélt, a tanács visszahelyezte volna állásába, ellenben a másik két rendőrt elcsapta. Ezen szárnyra kelt hirt foglalta Demeter a következő apróságba:

Azt beszélik, hogy a főkapitány elmozdításra ítélte azt a rendőrt, aki a muK- koriban nem akarta megengedni, hogy az öngyilkossá válni akaró kereskedő segédet levágják a kötélről, a tanács azonban visszahelyezte állásába, sőt kitüntetésre ajánlotta.

Mi igaz van benne, én nem tudom, de nagyon hasonlít ho^zá,' hogy megtörténhetett.

*

A hir azonban nem felelt meg a valóságnak. Abban talált, hogy valami nem egészen helyesen történt a rendőrök dolgában, de a részleteket nem ismerte. Meg is jött a czáfolat a fenti apróságra a „Szamos“ hasábjain, a mit az ügy ismetete czéljából szintén szószerint ide iktatunk.

A „Sz&tmár és Vidéke“ laptársunk legutóbi számában egy apróság azt beszéli, hogy a főkapitány elmozdította állásától azt a rendőrt, á ki a múltkoriban nem akarta megengedni, hogy az öngyilkossá válni akaró kereskedő segédet levágják a kötélről; a tanács azonban visszahelyezte állásába, sőt kitüntetésre is ajánlotta. A dolog ily előadása jó éleznek, az igazság azonban az, hogy ezen rendőrt nem a főkapitány, hanem Papp Géza h. polgármester, bocsátotta el és nem a tanács, hanem Hérmán Mihály polgármester helyezte vissza.'Hogy az ügyben kinek van- igaza : azt a közvéleménynek magyarázni fölösleges.

Erre a czáfolatra jött lapunkban a következő újdonság, a mely a kérdést tisztázza s úgy adja elő a dolgot, amint megtörtént:

A három rendőr. Múlt számunkban egy „apróság“ jelent meg, a melyben hallomás után az adatott elő, hogy a tanács azon rendőrt, a ki az öngyilkos kereskedő segédet nem engedte levágni és a kit e miatt a főkapitány hivatalvesztésre Ítélt, visszahelyezte állásába, sőt kitüntetésre is ajánlotta. Ez apróságot laptársunk a „Szamos“ helyreigazítja illetve megczáfolja olyképen, hogy azon rendőrt nem a főkapitány, de Pap Géza h. polgár mester bocsátotta- el és nem a tanács, hanem Hérmán Mihály polgármester helyezte vissza. Utána jártunk az ügynek, s a tiszta igazság a következő: Három rendőr szerepelt az öngyilkosságnál. Az első lenézett a pinezébe és elfutott, hogy bejelenti; a második szintén lenézett és azt mondván, hogy már úgyis meghalt, eltávozott ; a harmadik pedig előbb nem akarta engedni, hogy levágják, de miután megtapogatta a kötelén csüngő embert és úgy találta, hogy még élet van benne, hát ő maga levágta és ily módon megmentette. A főkapitány súlyosabb természetűnek találván a két első rendőr viselkedését, a vizsgálati iratokat elbirálás végett beterjesztette a polgármesterhez. Papp Géza h. polgármester aztán a két első rendőrt, a kik csakugyan gyáván viselkedtek 2—2 napi elzárásra és 4—4 korona pénzbüntetésre, a harmadikat pedig, tehát azt, a ki az öngyilkost megmentette, hivatalvesztésre ítélte. Hogy miért, arra nézve az Ítélet indokai felvilá- gositást nem nyújtanak. Az ügy jelenleg ebben a stádiumban van. Hérmán Mihály polgármester az elcsapott ártatlan rendőrt még nem helyezte vissza állásába, bár a dolog rendje az, hogy majd visszahelyezze, azonban ez csak ezután fog megtörténni, legalább mi azt hisszük, mert az igazság tényleg az volna. Annyi bizonyos, hogy a valóságban több a komikum, mint a helyreigazított illetve megczáfolt apróságban volt.

Azt hittük, hogy ezzel be van fejezve az ügy, mert hiszen a hamisítatlan tényállást adtuk elő, a min czáfolni való nem igen van. Feltevésünkben azonban csalódtunk, mert a „Szamos“ újból hozzászól a kérdéshez, helyesli az ítéletet s bár az általunk előadottakat miben sem gyengíti meg, alábbi soraiban mégis azt mondja, mintha mi a tényállást szándékosan elferdítettük volna:

A három rendőr. Háberfeld Miklós akasztási ügyét nem az akasztás ténye tette szenzáczióssá, hanem az, hogy e különben tragikus jelenetet, úgy a helyi lapok, mint egyik fővárosi lap a „Szabad szó“ igyekezett komikussá tenni azzal az indokolással, hogy azon rendőr, ki az öngyilkos jelöltet levágta, és életét megmentette, szolgálatából el bocsáttatott. A tragikus s a rendőrszolgák kenyérkeresetét is érintő komoly ügy, a főjegyző mint h. polgármester által az ügyhöz méltó komoly vizsgálat tárgyává tétetett s jegyzőkönyvileg meghallgattattak mindazok, kiknek az esetről körülményesebb tudomásuk volt. A rendőrökön kívül az első assitens két teljesen szavahihető polgár, a tragikum színhelyével szomszédos Kulcsár Ignácz és Feiszt- huber János egybehangzólag állítják, hogy a még élő test levágatása iránt tett felhívásukra Timaffi József rendőr azt mondta: „ismerjük a rendet, tudjuk azt, hogy mig az orvos nem jön, az akasztott embert nem szabad levágni“. Ha a megjelent polgárok erélyesen fel nem lépnek, Háberfeld Miklós hamvai már régen pihennek az anyaföld csendes ölén. Timaffi József rendőr tehát.nem kevesebbet tett, mint egy ember élet megmentését akarta megakadályozni, s ezzel talán méltó érdemet szerzett arra, hogy szolgálatából elbocsátassék, mert lelkiismeretlenségének s véghetlen bárgyuságának jövőre is ta- nujelét adta s csak észszerű eljárás volt a közszolgálatot Ti maliitól megszabadítani. Kelemen Sándor és Bocskor Dániel rendőrök pénzbüntetésre és elzárásra Ítéltettek, mert oly gyáván viselkedtek, hogy a felakasztottat, meg sem közelitették. Ez a tiszta tényállás, melylyel szemben bizonyára a helyét elfoglalt polgármester sem fog más határozatot hozhatni, s legyen szabad végül megjegyezni, hogy a hírlapi közleményeknek nem czélja a tényállás szándékos elferditése, de a való tényeknek s igazságnak ismertetése.

Hogy a kérdést ily részletesen adjuk elő, két okból történik. Először nyilvánvalóvá akarjuk tenni, hogy közleményünkben semmi elferdítés nem volt; másodszor pedig, hogyha még lehetséges, segítsünk egy emberen, aki

TÁRCZA.-«»-»ill iQQQm t»

15 perez 2150-ben.

Közép Afrika legszélsőbb két pontját — Dakant nyugaton és Makdishut keleten — összekötő Higgins-rendszerü villamos-vasút egyik állomásán, El-Milában, a Tsád-tó északi partján négy férfiú szállott be a két perczczel előbb délről megérkezett „Syrius“-ra, a „Captown-Edin- burghi Légvonalu Gyors Repülőgépek Részvény-Társaságának“ egyik legmodernebb járművére. A négy férfiú helyet foglalt az alsó gondolának egyik első osztályú fülkéjében, aztán megtették a túli ruhába való átöltözéshez az előkészületeket, szivarra gyújtottak és sorban bemutatkoztak egymásnak:

—- Tanahassi Yoshimo vagyok — mondá a legkésőbb beszállóit, egy sárgás arezbörü, apró termetű ur.

— Ah, Tanahassi, a hires sebész Bahiából ? Én Archibald Hawkins vagyok, a régiségtan tanára a -kecskeméti egyetemen — mondá a második ur, fejbólintás- sal üdvözölve a többieket— Roderigo di Dyaz — mutatkozik be a harmadik ; rendőrkapitány Klondyke- ban; uram? mondá a negyedik úr felé fordulva, ki az ablaknál ülve jegyezgetétt.

— Nevem Rózgonyi Mór, a Tsima- noff et Comp ezég képviselője Tobolskban.

A „Syrius“ eközben — betartva a törvényesen előirt 300 méter magasságot — szokott gyorsaságával, 500 kmt. óránként — haladt kijelölt utján. Csaknem egyenesen északi irányba tartva, azon

Tényleg csak

kormányzóság fölött lebegett, mely a régi Ulad-Soliman helyén keletkezett. Ahol egykoron — a XX. század végén — fenevadak és vademberek tanyáztak szórványosan az őserdők rengetegében, ott most sürü lakosságú városokban ulczák és gyárak szellőztető kürtői meredtek a Syrius alatt.

A gondola négy utasa élénk társalgásba merült. Hogy honnan jönnek, hova mennek, azt már elintézték. Dr. Tanahassi Marseillebe szándékozott valami orvoni consultatióra Dr. Collinssal Upsa- lából; Archibald Hawkins Alaskaba utazott a Behring terger-szorost összekötő hid munkálataihoz, a Cap Prinz-of-Wales és az East-Cap között, ahol ásatásokat végzett. Roderigo di Dyaz, klondykei rendőrkapitány egy hírhedt kaszszabetörő nyomait követte Captownig; most — Budapestre siet, hol biztos sikert remél. Rozgonyi ur iramszarvasbőrökben utazott Dél-Afrikában és most üveggyöngyöket szállít Primrámból és vízhatlan csónakokat Birgminhamből a szamojédek földjére, Szibériában.

A léghajó a Smithson-tenger — az egykori Sahara-sivatag helyébe Smith- son mérnök által átvezetett óriás vízfelület sfPi fölé ért. Á légáramlat erősebb és hűvösebb lett.

— Engedelmükkel felhúzom az ablakot, mert nagy a czúg, — mondá Rozgonyi ur, tenyerével betartva a fülét.

Archibald Hawkins végignézett az iramszarvasbörben utazó utitárson.

— Ha önt, uram, üzletei úgy egy-két évszázaddal ezelőtt vezették volna e vidékre, egészen más szeleket érzett volna

a füle körül fujdogálni. ________________

— Hát mi lett volna ? feleié Rozgonyi. Akkor is ültem volna a Syriuson elsőosztályu kupéban és folytattam volna utamat a Lisszabon-Wladiwostocki expres- sen Tobolskig.

— Azt aligha tette volna ön, mr. Rozgonyi; mert abban az időben még a Smithson-tenger, mely fölött most a Syrius lebeg, csak egy homoktenger volt, a hajdani Sahara-sivatag, amelyen a mostani accumulatorokkal hajtott hajók helyett, melyek óránkint 200 kilométert futnak, lomha „sivatag hajók“ jártak, púpos tevék...

— Melyeknek hónapok kellettek, mondá dr. Tanahassi, hogy egyik végéről a másikra érjenek a viharok és beduinok által megtizedelt utasokkal.

— Annyira másképen állottak a dolgok csak két évszázaddal is ezelőtt ? kérdé a klondykei rendőrhivatalnok. Az embernek nehezére esik elképzelni, hogy valaha más viszonyok uralkodtak. Foglalkozásunk úgy kitölti a jelen minden per- ezét, hogy igazán nem marad időnk a múltra visszagondolni.

— Igaza van; de épen ezért élek én — az archeolog — a múltban; és igy önkénytelenül is össze kell hasonlítanom a jelent a múlttal.

— Úgy ön a legmérvadóbb biró annak megítélésében, hogy csakugyan szebbek voltak azok a „régi jó idők?“ — A kérdést Tanahassi intézte az archeologhoz.

— Nem, tanár ur; nem voltak szebbek. A múlt sohasem szebb, mint a jelen. És a jövő jobb lesz a jelennél. Mai viszonyaink annyira felülmúlják a közelmúlt idők viszonyait minden tekintetben, hogy számtalanszor csodálkozom a fölött, hogyan lehettek az emberek, mondjuk 250 évvel ezelőtt.. .

— Tehát 1900-ban, jegyzé meg hirtelen Tsimanoff et Comp képviselője.

— Igenis, például 1900-ban; hogyan lehettek az emberek a szellemi életnek oly primitiv fokán. Egyet azonban tisztelettel kell megemlítenünk, hogy éppen azon időre estek olyan események és korszalkotó világraszóló felfedezések, melyek a mai viszonyaink alapját képezték.

— Ön bizonyára a népesedési és telepítési korszakot érti a XX. század elején, kérdé Roderigo di Dyaz. Ugyan mondjon nekünk valamit erről; az unalmas Smithson-tengeren nem tölthetjük el kellemesebben az időt.

— Szivesen, mondá a régiségtan tanára. Tunisig még sok időnk van, addig megemlékezhetünk egyről-másról. Az emberi haladás és művelődés történetében talán egy korszakban sem történt olyan nagyszabású, általános haladás, mint a harmadik évezred előtti utolsó században, tehát 1900. körül. Ez a valóságos „ugrás a természetben “Tőképpen két — majdnem egyidejű — felfedezésnek köszönhető, mely fölfedezések körülbelül 250 éve, tehát a XIX. század utolsó éveiben történtek. Az első fölfedezés egy magyar orvosé volt, mely fölfedezésnek köszönhető, hogy az emberiség ma nemcsak hogy nincs a végkipusztulás utján, sőt ellenkezőleg, hqgy az emberiség száma a fölfedezés óta majdnem megötszöröződött. A XIX. század végén ugyanis még egy rettenetes betegség tizedelte az emberiséget az egész földgömbön, mely betegség...

— Ön bizonyára a tuberculozist gondolja, szólott közbe Tanahassi, a sebész •

szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan ki- ál ütött, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkekat. Szatmár, IDeáűs-tér. "Váiosla-á-zép-ülot.