Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-07-02 / 27. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 > | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők é8 néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morva) János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. = TEXÜFON-SZ.'\M : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvős-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK ' e lap kiadóhivataliban a legolcsóbb árak mellett fiivétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Felső kereskedelmi iskola Szatmáron. A vasárnap délelőtt megtartott értekezlet fényes sikere után reménykedve nézek a kiküldött előkészítő bizottság munkálkodása elé. Mert láttam az egybegyűltek lelkesedését s ha ez pem csökken, akkor, — nem hiszem, — hogy volna akadály, amelynek elhárítása nehézségbe ütköznék. Mórt, miről van szó. Egy felső kereskedelmi iskolának létesítéséről, magánosok áldozatkészségével s az O 0 állam és társadalom támogatásával a város minden megerőltetése nélkül. S hogyan lehetne eme czélt elérni? A vasárnapi értekezleten érdekes eszmecsere indult meg e körül. Némelyek olyképen óhajtották ezt elérhetni, hogy polgári iskolával kapcsolatos állami felső kereskedelmi iskola léte- sittessék. Mások az én szerény nézetem mellett foglaltak állást, azt óhajtván, hogy csakis felső kereskedelmi iskola állíttassák fel, mert a polgári iskola felállítására szükség nincsen. Nem tartozom azok közé, akik kimondott szavukat szeutirásnak tekintik s azon változtatást még akkor sem tesznek, ha maguk belátják annak helytelenségét. Megengedem, hogy a czél igy is elérhető, ámde nekünk itt azonnal kel 1 tenni valamit. Már pedig a polgári iskola felállításával 8—10 esztendőre visszavettetnék annak kivitele s ez az idő nagyon is elég TÁRCZA. Fedák Sári. A mint azt már több ízben jeleztük, a népszínház országos hirü bájos művésznője valóban Szatmárra érkezett s a folyó i-én este a színházban rendezett műkedvelői előadáson több énekszámmal és tánczczal részt vett. Ha kritikával azt mondjuk, hogy Fedák Sáriban egy nagy stylü, ragyogó, mindent meghódító művészi ritka dualitások pompás és kitűnő összhangban egyesülnek, ha azt mondjuk, hogy a legfinomabb, legtermészetesebb párisi chik az ő miden, igazán graciosus mozdulatának olyan jellemző sajátsága, mint a bri- liántnak a tüzet lövelő sugárzás, hogy a báj az ö arczában, mosolyában, tekintetében elérte e lebilincselő erő legelen- állhatatlanabb fokát, hogy az eleganczia, színpadi otthonosság az ő jelenéseinek arany, gyémántkerete: akkor csak a bírálat ama frázisszerü sablonjai között bolyongunk melyek halovány szinekkel festik, visszhangozzák e művésznő fényes sikerét és ritka egyéniségét. Fedák Sári egyszerűen született s hirtelen kiforrott színpadi nagyság, hatalmas csillag, mely pazarul szórja maga körül művészetének kincseit s valóban nem volt még az országnak olyan szinész- nóje, ki hasonló carriert csinált volna, Tényleg csak Apróságok. volna arra, hogy a szépen megindult mozgalom elaludjék. Első sorban felső kereskedelmi iskolára van szükség. Ezt, az eszmét fejlesszük, erősítsük. Ha ez meg van, hozzá kezdhetünk egy más intézmény létesítéséhez, amely hasonlóképen sürgős természetűvé vált az idők folyamán. Ámde egyszerre kettőt is csinálni, amikor egy is áldozatok árán volna elérhető, s a melyik közül az egyik, a polgári iskola, ez az idejét múlt alkotás, amely már utolsó óráját hörgi, épen semmi, avagy pedig a legminimálisabb erkölcsi haszonnal járna, — nem volna helyes, nem volna észszerű, különösen akkor, mikor a város törvényhatósága több Ízben kijelentette, hogy erre semmi szükség nincsen, azt sem erkölcsileg, sem anyagilag nem támogatja. A szatmári felső kereskedelmi iskola ugyanis, mint azt a vasárnapi értekezlet előtt kifejteni szerencsés voltam, tiz vármegyében teljesítene missziót s magának Szatmár városának óriási anyagi hasznot hozna, -— mig ellenben a polgári iskola, csupán a helyű két gimnáziumtól venne el bizonyos számú tanulót. Már pedig az a nyolezszáz tanuló, amely sok két gimnáziumnak, kevés lesz négy tanintézetnek. A polgári iskola manapság csakis ott teljesíthet üdvös szolgálatot, ahol más középiskola nincsen. Merem állítani, hogy Szatmáron egy polgári iskolának felső kereskedelmi iskola nélkül száz tanulója sem lenne. Meglehetősen ismerem ez iskola hivatását, de azt is állítom, hogy az nem felel meg a hozzája fűzött várakozásnak. Ha a szatmári elemi iskolák rosszak volnának, s nem volna két gimnázium, tanitóképezde, akkor igenis én volnék az első, aki mindent elkövetnék annak létesítése érdekében, feltéve, hogy ha tantervűk helyes volna. Most már nem az én hivatásom többé, hogy7 a létesítés módozatát meghatározzam. A magam tervezetét bemutattam, s épen az értekezleten történt felszólalásokból látom igazolva annak helyességét, t. i. hogy egy külön álló intézet, egy felső kereskedelmi iskola létesitessék a város avagy a kereskedők társulatának vezetésével. •Lesz majd alkalma az előkészítő bizottságnak a létesítés módozatait megvitatni s szabad keze van arra nézve, hogy melyiket fogadja el, hogy milyen uton-módon akarja a czélt helyesebben elérhetni. -—- Egy azonban bizonyos, hogy a kettő közül az egyik sürgősen szükséges. Hogy melyik ? En azt ajánlom a bizottság szives figyelmébe, hogy azt válassza, melyik leghamarább megvalósítható, am§ly e város speciális viszonyainak legmegfelelőbb, amelyik intézet felállítása nagyobb erkölcsi haszonnal jár s ez a: felső kereskedelmi iskola. lfj. Jéleei Károly. mert az ö pályafutása széditően fényes. Alig két évi játszás után ma a népszínház primadonnája, kinek dicsősége országos s bizonyos, hogy csak idő kérdése az, hogy mint diadalmas győző és szerencsés hóditó elfoglalja helyét a legnagyobb színpadi' nagyságok között. Ez a mi impressziónk, de hiszszük, hogy e felfogás az ő játékáról a közhangulat ítélete ; minden embernek, aki csak egyszer is gyönyörködött is látásában, énekében, tánczában, a mienkkel összhangzó kell hogy legyen kritikája. — Mert lehet valaki egy irányban páratlan, ami. már maga figyelemre méltó, de mikor az a fiatal szinéznő a színpadi művészet, az előadó, legyőzhetetlenül ható erők minden titkának feltétlenül birtokában van, akkor arra azt kell mondanunk: no, ez tüneményes fény, varázs, mely hirtelen megkap, és észrevétlenül elragad. És itt rejlik az igazi művészet hatalmassága, friss buzo- gásu forrása. Mindent felölel, mindenre hatni tud közvetlenül ami az érzelmek birodalmába tartozik, szárnyával belecsap a szunnyadó indulatok tengerébe s fenékig felkavarja a habokat, szóval játszadozik a hullámokkal tetszése szerint. — Most mosolyog a sima tükörre s a felület a legszebb formákat, kifejezéseket mutatja ölén, majd sirva szól hozzájuk, s a hullámok megmozdulnak s bánatosan zugnak, sóhajtoznak, majd pajzán kedvvel incselkedik velők s a mélységes tenger vissza kaczag, s a lágyan ingadozó vizek milyen nyájasak ! De ha a művésznő művészete széles mezejének minden terén kimagasló tehetség, hóditó hatalmasság ma, úgy lászik, mégis előtérben első sorban végtelenül ügyes, sikkes, észbontó tánczával lép. A choreografia a művészeteknek mindig előkelő ága volt, már a legrégibb cultur népek görögök, zsidók stb. szerették, fejlesztették, csudálták s ma is e szép harmonikus, rythmikus mozdulatok, a táncz körül sugározva a báj és kecsesség vonzó fényével, — első rendű művészet. — Sokan lettek híresek tánczaikról a színpadok az operák csarnokaiban s emlékük, nevük oly feledhetetlen, mint a drámai művészet üstökösei, jeléül unnak, hogy a táncz művészet a művészi megbecsülés mérlegében mindig hatalmas sulylyal birt, s méltó arra, hogy hősét a história büszkeséggel emlegesse. Sok tánezosnőt bámultunk már meg, de annyi bájjal, elragadó kedvességgel, bűvös természetességgel, szinte megérthetlen könnyedséggel, a földet alig érintő lenge röpkedéssel lejteni, mint Fedák Sári, még egyet sem láttunk! Fedák Sári táncza hajlása, imbolygása leheletszerű finomsággal, ötlettel és legkiképzettebb Ízléssel van zománczolva. Ha volt művésznő, ki tánczával világhírt szerzett, Fedák Sári bizonyára arra van hivatva, hogy e téren a maga számára sok babért gyűjtsön a régi és uj világban egyaránt. Hiszen fiatal, bájos szép leány telve idealizmussal, a művészetért való rajongással, ki folyton éjjeleken át tanul, képezi magát, játszik, s gazdag nyelvismeretekre téve szert, magasabb, előkellő fel— No én biztos vagyok, — dicsekszik egy lovasrendőrtisztségre pályázó — mert a városatyák többsége megígérte, hogy rám fognak szavazni. — Ne higyjen nekik — inti valaki — mert felültetik. — Hiszen magam is azt szeretném[! — szól rá az illető mosolyogva. * Mikor hallom, hogy a szocziálisták gyüléseznek, mindig eszembe jut az a gazdag magányzó, a kitől egy fiatal ember azt kérdezte; — Hát aztán bátyám nem unatkozik, miután egész, nap nincs semmi dolga. — Öcsém I — válaszol a kérdett — jegyezd meg magadnak, inkább tizszer unatkozni, mint egyszer dolgozni. Azt hiszem, sok olyan szocziálista van, a ki ilyen formán gondolkozik. * — Borzasztó, hogy igy nyáron át senki sem akar a lapba irogatni. — Hát Írjál te, azért vagy szerkesztő. — Hisz épen az a borzasztó, hogy nekem kell hozzá látni. * Soha sem volt jó, ha valaki csak egy. lapot olvas. Legközelebb két urr ember, az egyik a „Magyarország“ a másik az „Egyetértés“ olvasója valósággal hajba kapott egymással Ugrón miatt. A történeti hűség kedvéért megjegyzem, hogy az illetők, nem helybeli függetlenségi pártiak, mert igaz, hogy azok is veszekednek egymással, de más ok miatt. * — Voltatok tegnap a színházban ? — Nem volt jegy, nem mehettünk. Beszélj valamit, milyen volt az előadás? — Nem lehet azt elbeszélni; erre is ráillik, a mit Nápolyra mondanak: Vedere Fedák Sári e poi móri. j>emeter. fogásával, disztingvált Ízlésével, és Istentől nyert ragyogó tehetségével a legnagyobb művészi sikerekre van hivatva. Bizonyos az, hogy e talantumról, e zseniális művésznőről a világ sajtó nemsokára már elragadtatással fog czikkezni; mi pedig magyarok büszkék lehetünk, hogy közöttünk és közülünk egy művésznő a nagy világ szemében is ily nagyra nőtt. A mi a tegnapi előadás részleteit illeti, ezekről a következőkben számolunk be : Az egész közönség, mely zsuffolásig töltötte meg a színházat, úgy, hogy még a karzat is roskadásig megtelt, feszült kíváncsisággal leste Fedák Sári megjelenését, midőn a függöny felgördülése után, mint hirtelen villanat érdekes costumeben a kis San-Toy a színpad közepén termett. Óriási tapsvihar fogadta, mely percze- kig tartott, s miután a virágcsokrokat is, melyeket egymásután nyújtottak fel, elrakta, énekelte és tánczolta San-Toy belépőjét. A hatás teljes volt. A lámpák elé való hívásoknak végé-hossza nem akart lenni. Tapsolták, ujrázták, mig . a „néger dalra“ rá nem gyújtott. A függöny újból való felemelkedése után a színre érő művésznőt egy a magasból leereszkedő nemzeti szinü szallagos óriási babérkoszorú és záporként ömlő virágeső üdvözölte, ami látható örömet szerzett a dívának. 2-ik számul a „Dal a csipke szoknyájáról követ kezett“. Ezt a dalt a grácia, báj és szellem, mosoly és mozdulatok elragadó művészetével énekelte. Jött a részlet a „Bolondból* majd „Valami mondani való r szabóüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. • Szatmár, IDeáls-tér. “Váa:osliá,zép-ü.let.
