Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1901-06-18 / 25. szám
SZATMÁR RS VIDÉKE Ennek következménye aztán azon ideális vasúti közlekedés, mely bennünket úgy az ország központja, mint saját vidékünkkel össze kapcsol. Ez hogy népiskoláink államosítása sikerült. S végre hogy a vasúti egyik in- ternatus városunkban lesz építve. E kettő kapcsolatos egymástól függő alkotás, mely hivatva yan, a város jólétére nagyban befolyni. Az állami iskolák szellemi tekintetben megadják, hogy polgáraink egy azon módon neveltetnek. Anyagi tekintetben, hogy e város ebbeli kiadása íixirozva lesz s a fejlesztés sem nem a mi gondunk, sem nem a mi költségünk s hogy az állam kormány 15—20 ezer korona járulékkal segiti évenként városunkat. Ez már magában nagy vívmány, de vegyük még tekintetbe, hogy jó, tandíjmentes iskoláink, mennyi gyermeket vonzanak be a közel és távoli vidékről s ezek élelmezése, elhelyezése mennyit hoz be a városba s a szülők, rokonok látogatása, mennyire emeli forgalmunkat és vegyük különösen tekintetbe, hogy iskoláink államosítása nélkül vasúti internatust emelni nem lehetett volna. Nem lettünk volna képesek az ide telepített 2—300 gyermeket iskoláinkban elhelyezni. Pedig ezen intézet idehozatala egy kis megyeház értékével bir. Már magában 200—300 lakója, mely kötelezve lesz szatmári kereskedőtől vásárolni, szatmári iparossal dolgoztatni. Egy óriás épület, melynek munkásai szatmáriak lesznek, építési költségei tehát a városban maradnak. Ezenkívül a 200—300 gyermek szüleinek látogatása pénzt hoz közénk, mert bármily szegény emberek jövetele is fogyasztással jár s ez a mi javunkra szolgál. Ezen anyagi haszon felismerése volt oka, hogy még azok is, kik az internatus elhelyezésével a sétatéren nem voltak megbarátkozva, a város e nagy érdeke előtt meghajoltak s feláldozták nézetüket, nehogy magát a dolgot koczkáztassák. Mi ezen bölcsességhez csak gratulálhatunk magunknak, mert nagy megnyugvást adhat nekünk, ha látjuk, hogy városunk vezetői nézetüket oly készségesen áldozzák fel a közjónak. De igaz örömmel látjuk azt is, hogy két, a városok fejlődésére oly erősen befolyó minisztérium, mint a kultur és kereskedelmi, jóakaró figyelmét reánk irányozá. Ily körülmények között sokat remélünk a jövőtől S Carey eszméjét nálunk lassanként megvalósulni látjuk, közzel hozzuk a fogyasztót a termelőhöz s ennek anyagi hatásai nem maradhatnak el. s. a. Közérdek — magánérdek. Szándékosan nem tettem hangzatosabb czimet, pedig bizony tekettem volna! Talán gyermekkorom legkedvesebb s az emlékezetben 1 tginkább megmaradt tanulságai azok az apró történetkék és mesék, melyek mindig valamely tanulsággal fejeződvén be nem csupán léha szórakozásul szolgáltak, de életigazságokat oltottak nem csak belém, de az emberek millióiban évszázadokon keresztül. Mégis, hogy van az, hogy igen sok, talán nálamnál többet tanult ember elfelejti az öreg Aesopus bácsit?! A „Sz. és. V.“ f. hó n-én megjelent számában r. b. jegyzéssel megjelent czikk szerzője eszembe juttatja az Aesopus irhát cserélt állatját, azzal a külömbség- gél, hogy itt a sivatag királya veti el fenséges alakját s nem szamárbörbe bújik, hanem az ártatlan bárányéba! Nézzétek csak ezt a naiv báránykál 1 Mily óvatosan lépked biztos lábaival! No lássátok csak ártatlan fejét, mily szépen, biztosan okoskodik s mily helyesen tud következtetni! Mintha hallottam volna már e fülbecsengő kellemes hangot?! A városnak — nem a magistratust értem — egyik feltétlenül és elvitázhatat- lanul föérdeke, hogy mindenütt takarékoskodjék. Ez is közérdek. A kir. tanácsos, tanfelügyelő urnák — úgy látszik — eminens érdeke, hogy villaszerű házát eladja. Ez tisztán magánérdek! Mi ebben hát a közérdek ? Az ezer lelket számláló községeket a Széchényi társulat a községi és megyei hozzájárulás; sál óvodával illetve nyári menhelylyel látja el. Hogy mire jó ez ? Azt elég szépen elmondta a báránybőrbe bujt oroszlán! Városunk az uj népszámlálási adatok szerint 26 ezer lelket számlál. Ezt talán még a kir. tanfelügyelőség is tudja. Vagy talán mert köztünk él, nem látná a fától az erdőt ? Kérdem én, hogy a fennálló törvényes rendelkezések és óhajokhoz képest hány ovoda volna elegendő ? Csináltak egyet — rémitő költséggel — tervezték 90 gyermekre úgy, hogy esetleg 120 is elférhet benne. S ha jól tudom 200-an felül van mindig a beirathozattak száma? Hát hol van az a bizonyos hivatalos ész? Talán a tervezéskor nem állott számszerű adat a város rendelkezésére az ovodakötelesek felől ? A városi ovoda egyesület egy tekintélyes szép vagyont adóit ajándékba, hangsúlyozom, hogy ajándékba a váj rosnak — egyelőre csak papíron. (S ez szerencse! mert a város már is disponál olyan vagyon felett, mely még csak ezután lesz a birtokában! Vagy tán ez is olyan Csáki szalmája!?) Mondom, a városi ovoda egyesület, melynek én is egyik szerény tagja valék — ajándékba adott egy körülbelül 4o ezer korona értékű vagyont bizonyos kikötésekkel az ovoda ezé íjára. A mérnök kétféle tervet csinált egy kettős és két egyes pvodáról. Kell e az előbbi czélszerütlenségéről s a mánk helyességéről valakit talán meggyőznöm ? Hivatkozom a nagyságos tanfelügyelő ur Írásos véleményére, mely egészen e'ejti a kettős ovoda tervét I Azt hiszem, hogy azt a szakvéleményt csak elég komolyan vette a lek. közgyűlés akkor, midőn tekintettel a több költségre, a melybe a két egyes ovoda kerül: mégis azt fogadta el. Kell-e a Rákáczy-utczán egyáltalán ovoda? Ugyan mondják megkérem, hány ovoda köteles van ezen rövid és úri emberek által lakott utczán ? Hiszen az ovodát nem uraknak találták ki, hanem a magamfajta szegény embernek: kinek annyi a gyereke — az Isten panaszképen ne vegye! — mint rostán a lyuk s szegény anyjának egyéb házi gondján kívül azokkal is bajlódni kell ovoda híján! Úri ember, gazdag ember bonnet, vagy a számhoz mérten több cselédet tart gyermekei mellett s nem küldi gyermekeit óvodába, hol az egyszerűbb szülők gyermekeitől durvaságot, neveletlenséget tanul s minden járvány idején az ovoda lévén legmegfelelőbb melegágya az öszszes betegségeknek! Szegény embereknek .szánt intézmény az, mely a gyermekeknek a dolog idején való gondozásával, a szülők terhét van hivatva csökkenteni! S mivel hogy városunkban szegény ember akad elég, de valószínűleg legkevesebb a Rákóczy-utczán és Deáktéren, tehát a két egyes ovodát a város két különböző részén kellene építeni, hol több a szegény ember és több az ovodaköteles gyermek. Sőt talán kellene is tekintettel lenni már egyszer a szegény emberekre is! Hiszen azokban nincsen annyi bátorság, mint a közgyűlés hivatalnok tagjaiban, hogy keserveiket, nyomorúságaikat elpanaszolják. Azok csak nyögni tudnak s adót fizetni ha muszáj! Azt nem tudják mennyit kell fizetni s fizetnek annyit, amennyit követelnek ! Azt sem tudják, hogy a közadóból keramittal burkolják-e a piaczi utczákat, iskolát épitenek-e belőle vagy egy diszes mulatóhelyet azoknak a számára, a kiknek még a mulatságra is telik ? Holott ők alig látnak egyebet sárnál és pornál s maholnap a vasárnapi szódavíztől is elesnek, mert minek igya azt a szegényember olcsón, ha a pálinkát, bort, húst, sört drágán fizeti?! (Közgyűlési argumentum a hivatalos város részéről!) lgyék pocsolya levet vagy kút vizet, ha ugyan van az ötödik, hatodik uczában közkút és az használható állapotban van! Van-e egyetlen elfogadható argumentum a kettős ovoda mellett azonkivül, hogy olcsóbba kerül, mint két egyes ? Van-e fontosabb közérdek, mint annak a nehány száz, vagy ezer gyermeknak az érdeke, a ki igaz, hogy még ma csak plántája az adóalanynak, de felcseperedvén azzá lesz ? Ha van, úgy szúnom-bá- nom az idő s tintapazarlást, s az utolsó betűig mindent visszavonok! Hát mégis mi vezeti hát a városi tanácsot abban, hogy a magánérdeket a közérdeknek elébe helyezze? Velemmel együtt az egész város úgy volt meggyőződve, hogy a népkert megnagyobbitásá- nál is nem a közönség érdeke volt a döntő. A városi nagy kocsma építésnél is — hiába volt az a szavazattöbbség — megint nem az összpolgárság érdeke a fontos. Ugyan, kinek jutott eszébe a kera- mitburkolat, mikor még teljesen kövezetten útvonalok is vannak? Hát a városi villamos vasút, a mely Szatmár város Németi részének teljesen hozzáférhetetlen, kinek érdekében készült igy? Miért kellett blindre megvenni a RákÓczy-ulczai r. egyháztelket, mikor sem nem czélszerü sem nem alkalmas arra a czélra, ha csak nem az egyház érdekében ? A legutolsó közgyűlés egyszerűen napirendre tér a Szamos áldozatai felett 1 Persze hát a Duna is megköveteli áldozatait s néha még a patakba is beleful- nak az emberek. Ki törődik itt a szegény emberek sorsával, az isteni gondviselésen kívül? Persze, ha a főispánnak kutyája volna és annak a mosója fűlt volna bele — akkor nem tartotta volna a napirend vissza az indítvány tárgyalhatásától! De elfeledtem, hogy az ilyen nagy urak cselédjei is nagy urak s ha volna is népfürdő, az úgy sem oda menne fürdeni! A tek. közgyűlésnek pedig, mely 27-én e tárgyban tanácskozni fog, legyen szabad figyelmébe ajánlanom, hogy ha egy városnak van félmillió koronája, sőt ennél is több mulatóhelyre — akkor legyen óvodára is. A meddig tűrhető ivóvizünk nincs — azt mástól hallottam — prémiumot kell adni a szódavizeknek, hogy még olcsóbban adhassák a nélkü- lözhetlen jó vizet! S ha egy város neki fog oly nagy költségbe kerülő építkezésnek, mint a Vigadó s mikor már javában foly a munka, kiteszi magát annak, hogy olyan ajánlatot tegyenek a pénzintézetek, mint a milyent kapott; a hol a bekebelezés és intercalaris papirveszteség 500 ezer koronánáI 4o ezer koronát kitesz': használja fel magiisrangu összeköttetéseit s díszpolgárait s minél előbb kérjen leszállított áron kormánybiztost! Szatmár. 1901. junius 12. Thurner Albert. Apróságok. — Apuka, apuka, ni egy gólya! — Hallgassatok gyerekek, nehogy ide nézzen! — Hiszen csak nem visz el bennünket ha ide néz, — Nem is attól félek, hanem hogy hozni talál. * — Barátom, olyat értem meg vasárnap, a mi ritka emberrel történt még meg Szatmáron. — Ugyan mi lehet az ? — Egy olyan villamos kocsin ültem, a melyre ki kellett tenni a táblát, hogy egészen „megtelt.* A képviselőválasztásról folyik a b széd a kaszinóban, s általános a talál tás, hogy váljon ki lesz hát a képviselő' Kérdik a Bögre ur véleményét is. — Azt nem lehet tudni — mondia ő — mert hát az úgy szokott lenni, hogv vannak rendszerint többen, a kik akarnak s végezetül mégis az lesz, a kit legtöbben akarnak. * A ki a hegyről jön, mindenki elragadtatással beszél róla, hogy micsoda bö termés Ígérkezik. Csak a jég el ne verje ez az általános óhajtás. J ’ Magam is nagy aggodalmakat állok ki a sógorom szőllője miatt, s azon töröm a fejemet, nem volna-e czélszerü meglenni egy viharágyuval. # A múlt héten is élénken kérdezősködtem egy hegyi embertől a termési kilátásokról. — Nagyon pompás minden — mondta az illető — csak egy kis eső kellene de alig hiszem, hogy hozzá jutunk, mert mihelyest egy kicsit fellegesedik, Wallon ténsur rögtön ellövöldözi. Wallon Edus ugyanis az egyetlen ember, a kinek már viharágyuja van. * Mikor észrevették, hogy a Rooz segédje felakasztotta magát és az összegyűlt nép leakarta vágni a kötélről, a rendőr közbelépett és szóla eképen: — Senki hozzá ne nyúljon, mig a jelentést meg nem teszem. A nép azonban nem fogada szót, elvágta a kötelet, s mig életre dörzsölték az elszánt ifjút, sokféleképen nyilatkozá- nak a szigorú rendőrről. * — Apuka, lásd te el mehetnél a gyermekek vizsgáját meghallgatni. — Hagyd el fiam, nem szeretek vizsgára menni, olyan rósz emlékek jutnak az eszembe. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy féliv melléklet van csatolva. — Személyi hir. Bernáth Elemér kir. táblai elnök holnap este a 7 órás vonattal városunkba érkezik, hogy az itteni törvényszéket megvizsgálja. Csütörtökön neje is körünkbe érkezik s másnap Kende Zsig- mond istváudi földbirtokost fogják meglátogatni. — Személyi hírek. M e s z 1 é n y i Gyula megyés püspök szombaton reggel Hehelein Károly kanonok s Hámon Róbert szentszéki jegyző kíséretében Nagybányára utazott, onnan N.'-Somkufa vonult át, hol vasárnap délelőtt a bérmálás szentségét osztotta ki. Hétfőn este városunkba visszaérkezett. — Len ez Győző ezredes szombaton reggel Bruckbn utazott, hogy részt vegyen az ottani lőiskolábnn az ezredesek részére fidállitott lőismertető tanfolyamon. — Épület átvétel. Gálba- Lajos törvényszéki elnök tegnap Nagy-Bányán volt, a hol az ujonnan.épitett kir. járásbirósági épületet átvette. Az uj épület, mely 80 ezer ko- rouába került, kiválóan sikerült, a legkényesebb igényeket is kielégíti. Ünnepélyes felavatása szeptember közepe táján lesz, a mikor a kir. tábla elnöke is jelen lesz, s meg- eshetik, hogy az igazságügyi miniszter is, a kit szintén meghívnak, meg fog jelenni. — Márkus Emilia vendégjátékai. A nemzeti színház kimagasló művésznője és u debreczeni színtársulat drámai személyzetének vendégjátéka a mai nap folyamán veszi kezdetét. A társulat a reggeli vonattal érkezett városunkba, mig a művésznő és Komjáthy János igazgató a déli gyorsvonattal érkernek. A vonatnál a szinügyi bizottság hivatalosan fogadja a művésznőt, kinek u tiszteletére az előadás után társas vacsora lesz a Korona szálló éttermében. — Az előadások iránti érdeklődés oly nagy, hogy a jegyeket már napokkal előbb jó részt előjegyezték. Tévedések kikerülése szempontjából értesítjük lapunk olvusó közönségét, hogy a keddi előadás • • ° \ „ 1 1 jegyeinek a színe piros, a szerdáé zöld, a csütörtökié kék, hogy igy a kik mind a három előadásra egyszerre váltották meg a jegyeiket, tévedésbe ne jöjjenek. — A custozzai csata évfordulója- A custozzai csata 35-ik évfordulóját mint minden évben, úgy ez évben is nagyünnepségek között ünnepli meg az 5-ik Braun rnüRer táborszernagy nevét viselő gyalog- ezred, mely nap emlékéhez fűződik annak dicsősége. Az évforduló napján, e hó 24-én d. e. a laktanya udvarán felállított lombsátorban tábori mise lesz, melynek végeztével a nap emlékét méltató beszédek tartatnak. Délben a tiszti étkezőben diszlakoma lesz, délután pedig nagy tréfás legénységi játékok fejezik be az ünnepélyt. Folytatás a mellékleten. faluban lakott a saját birtokán. Egy este megállapodtunk, hogy másnap fogunk elmenni. Szívélyesen búcsúztunk el egymástól, még a kapuból is csókot hintett felém, a mit én természetesen hasonlóval viszonoztam. Már majdnem otthon voltam, mikor eszembe jutott valami, a mit okvetlenül közölnöm kellett volna Erzsikével. Sebesen megfordultam és visszasiet,- tem hozzájuk. Lábujhegyen léptem a tornáczra s szemem önkénytelenül az Erzsiké szobájának ablakára esett, melyből a lámpa fénye erősen világított. A függöny széle fel volt akadva s kényelmesen be lehetett látni a szobába. Tudom, hogy illetlen dolgot cselekedtem, de ioo férfi közül hány lett volna olyan, aki nem hasonlóképen cselekedett volna. Benéztem a nyíláson s előttem állott az angyal, kezében tartva egyik harisnyáját, a mely minden volt, csak hófehér nem, s azonkívül a sarka táján még egy nagy folytonossági hiány is ékeskedett. Ijedten húzódtam vissza és tűntem el a sötét éjszakába, hogy soha többé át ne lépjem küszöbét, a melyen belül boldogságomat véltem feltalálni. Evek múlva találkoztam ismét Erzsikével, a ki már akkor régen férjhez ment és egy csomó gyermekkel dicsekedett. Egyik szurtosabb volt a másiknál, a férje hasonlóképen nézett ki, amiből kétségtelenül láthattam, hogy az ő harisnyái minő állapotban lehetnek. Ez volt az oka, hogy agglegény maradtam. Sohasem tudtam nőre nézni többé, hogy ez a harisnya eszembe ne jutott volna, szerelemre pedig hogyan gondolhatna az, a kinek lelki szemei előtt egy lyukas fehér harisnya lebeg, a melyik nem hófehér. Azóta még inkább megfigyeléseimnek élek és számtalan törvényt állapítottam meg, de azokról a világ majd csak emlékirataimból fog tudomást szerezni. ____ Magamér.
