Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-06-11 / 24. szám

SZATHÁR VIDÉKE. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések 'és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvos-utcza 2-ik sz. alatt. = TRT .TIT-nTJ-SZÁM ; 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK — W’ • lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Könyvnyomda-helyiség változás! Van szerencsém a helybeli és vidéki n. é. közönség b. tudomására hozni, hogy ' Mb __ f. óv május 1-töl az Eötvös-utcza 2-ik számú házból, ennek szomszédságába, 6-ik sz. saját házamba a róm. kuth. elemi fiúiskola mellé, e czélra az udvaron újonnan épült nagy, kényel­mes s a mai kornak minden tekintetben megfelelő helyiségbe IC helyeztem át, "W s most fokozott mértékben vagyok azon kel­lemes helyzetben, hogy mindenféle könyv­nyomdái munkákat a bőven berendezett betüanyagok, segédgépek, nagy papirraktár és villamos hajtóerőre berendezett leg­újabb szerkezetű gyorssajtóval csinosan, hibátlanul és a legrövidebb idő alatt állitok elő t. megrendelőimnek. A szives pártfogást" kéri továbbra is Morvái János könyvnyomdatulajdonos. Városi közgyűlés. Rövid tárgysorozata volt a teg­napi közgyűlésnek, mégis öt óráig tar­tott, mert sok volt a felszólalás. Mind­járt a polgármesteri jelentés két dol­got vetett felszínre, az egyiket, a hegyi vasutat, a mely benne volt, s a „mási­kat, az ingyenes népfürdőt, a mely hiányzott belőle. A hegyi vasútra ugyanis nagyon sok a panasz, a pol­gármesteri jelentés épen arról számolt be, hogy a legközelebb tartott igazgató­TARCZA. Transzváli levelek. VI. — Saját külön kiküldött harcitóri tudósítónktól. — T. Szerkesztő Ur 1 Tenger ideje, mi­óta tudósítást nem küldtem. Legutoljára sürgönyileg jeleztem, hogy a khinai harcz- térre indulok és tényleg hajóra is száll­tunk aranyos Zulejkámmal, de alig hagy­tuk el a Delagoa öbölt, egy czirkáló an­gol hadihajó megtámadott bennünket s mi­után a kapitány felmutatta az utazók név­sorát, az angol hajó kapitánya az én és feleségem kiadását követelte, a mit a nyo­morult portugáli minden vonakodás nél­kül teljesített. Így kerültünk az angolok hatalmába és igy kerültünk Szent Ilona szigetére, a hova a többi búr foglyok közé internáltak bennünket. Kezdetben már a hajón hevesen til­takoztam a fogság ellen és kijelentettem, hogy mint egy semleges nemzet fia és a kitünően szerkesztett „Szatmár és Vidéke“ harcztéri tudósítója ellen a legnagyobb merényletet követik el, mikor szabadsá­gomtól megfosztanak, de erre a kapitány elém tartotta hadtestparancsnoki kineve­zési okmányomat, a mit irataim között ta­lált, s a mely Krüger elnök és Joubert fővezér által volt kiállítva és a köztársa­ság pecsétjével megerősítve, a mire aztán fénytelen voltam elhallgatni és megadni magamat sorsomnak. Nem mondhatnám, hogy életünk az elmúlt fél év alatt, a mit ott töltöttünk, sági ülés foglalkozott azon panaszok­kal és intézkedett is, hogy jövőben ilyen panaszokra az üzletvezetőség többé okot ne szolgáltasson. Közgyűlés ehhez még hozzátette, hogy a tanács aziránt is tegyen lépéseket, hogy a menetrend, mely ez időszerint épenséggel nem számol a közönség igényeivel, a meg­felelő irányban változtassák meg. Az ingyenes népfürdőt a mostan­ság előfordult vizbefulások hozták fel­színre s a polgármester helyettese a főjegyző megígérte, hogy az óvó intéz­kedéseket megteszi. Állandó nyári themája ez már évek óta a helyi saj­tónak, tárgyalt is a közgyűlés már egy ízben ilyen fürdő felállításáról, de bár a városatyák elvben valamennyien helyeslik, mikor arról esik szó, hogy 4—5 ezer forintot kiadjanak, mindig meggondolják a dolgot s a népfürdő aktái az irattárba kerülnek. És tényleg a valóságban egészen másként néz ki a népfürdő, mint vezérczikkekben s önkénytelenül felmerül a gondolat, vál­jon, ha csakugyan felállítják, megfog­nak-e szűnni a vizbefulások. Ha pedig nem fognak megszűnni, érdemes é ki­adni azt a tenger pénzt, amibe egy népfürdő belekerül. Közgyűlés különben a polgármes­teri jelentést, melyből azt is megtud- , tűk, hogy a szálloda épitése gyorsan halad és hogy a városi gőzfürdő még e héten átadható lesz, tudomásul vette. A szálloda építésére felveendő kölcsönre nézve, miután a magyar jel­zálog hitelbank jelzálogi biztosítást kí­vánt, s a mellett a zálog-levelek be­váltási árát leszállította, a kamatot pe­dig felemelte, a közgyűlés kimondta, hogy ezen feltételeket nem fogadja el, hanem utasította a tanácsot, miszerint kedvezőbb feltételek mellett esetleg más pénzintézetnél is tegyen kísérletet, s hogy e tekintetben végleges határo­zat hozható legyen, f. hó 27-ére rend­kívüli gyűlést tűzött ki. Hát ez bizony szomorú, de gondoljuk meg, hogy* min­den adósnak ez a sorsa, mikor már sok az adósága, a hitelező nagy ka­mat mellétt is több biztosítékot köve­tel. Fogunk mi még kézi zálogot is adni, csakhogy kölcsönt kaphassunk. Fogarasi József lovas rendőrtiszt elhalálozván, közgyűlés az állás betöl­tését a julius havi rendes közgyűlésre tűzte ki és utasította a tanácsot, hogy a pályázatot kellő módon és időben hirdesse meg. A szálloda építésénél több rend­beli pótmunkálatok lévén szükségesek, az építési bizottság javaslatára a ta­nács azoknak teljesítését elrendelte s közgyűlés a tanács ezen intézkedését hosszas vita után tudomásul vette. r> r _ , 1 . Hat hiszen van abban igazság, hogyha egy terv, a melyet mindenféle szakértő egyszer jónak talált, kivitelre jön, ne változtassanak rajta, hanem hajtsák úgy végre, a hogy elfogadták, de vi­szont az is igaz, hogy az élet mindig másként néz ki a valóságban, mint a papiroson, s mikor a terv kivitelre kerül, már akkor az élet követelményei az irányadók, s bizony azok előtt meg kell hajolni, akármit beszélünk is. Nyugodjunk bele tehát, mert való­színű, hogy jönnek még ezeknél kü- lömbek is. Dr. Kovács Béla azon ajánlatát, hogy a város az óvodát állítsa a Rákóczy-utczai házastelkére, illetve hogy e telket vegye át óvodának, miután itt törzsvagyon szerzéséről van szó, érdemileg nem tárgyalta, hanem annak tárgyalását egy rendkívüli közgyűlésnek hagyta fent, melynek határnapjául f. hó 27-ét tűzte ki. Az Árpád-utcza rendezésére nézve közgyűlés elfogadta a mérnök javasla­tát, hogy a Csokonay-utczától a séta­térig húzódó árok beton csatornával helyettesittessék, a Csokonay-utczáig pedig betömessék, de egyben utasította a főmérnököt, hogy a Csokonay-utczán és az ezzel kapocslatos utczákon végig menő árok rendezésére nézve is tegyen mihamarább javaslatot. Elfogadta közgyűlés az árvaszéki szabályrendeleten a miniszter kívánságá­hoz képest tett módosításokat s végül Pethő György gazdasági, tanácsos, Fodor György levéltárnok ésdr.Korbay Károly főkapitány részére 6 heti, Er­délyi István főmérnök’ részére egy havi, Kertészffy Gábor pénztárnok, Hajdú Károly rendőrfogalmazó és Papp István számtiszt részére 4 heti szabadságot engedélyezett, mire az elnöklő főspán a közgyűlést berekesztette. Az óvoda. E napokban oldatott meg városunk­ban az óvoda kérdése, mely a tegnapi közgyűlésünket is foglalkoztatá. Döntés előtt s mig ezen ügyről tel boldogsága csakis őket érdekli, s mire dicsekedni vele, mikor annyi a boldogta­lan ember a világon. Északa volt, mikor a partra kiszáll­tunk, a hol kocsira ültettek, s rögtön sebes vágtatva elindultunk. A felszállásnál csak annyit vettem észre, hogy a bakon arany livrés kocsis és inas ül, s hogy a kocsi mellett egy §zázad angol vértes áll, kik a mint elindultunk, a kocsi két oldalán ve­lünk haladtak. Fogalmam sem volt, hogy hol lehetünk. Négy óra hosszat tarthatott az ut, a mikor végre a kocsi megállt s mi kiszálltunk. Egy fényes kastély elő­csarnokában történt a kiszállás. Egy szá­zad angol gránátos volt arczvonalba fel­állítva, kik a vezénylő tiszt szavára tiszte­legtek, ki a tisztelgés után hozzám lépett cs jelentette, hogy a kastélyban lesz a lakásunk. Lakájok jöttek elő és bevezet­tek a terembe, a hol azrán kényelembe tettük magunkat. A mi különösen meglepett, az volt, hogy úgy a tiszt, mint a többi felszolgáló személyzet tábornok urnák czimezett, a miből aztán kikalkuláltam, hogy veszede­lem nem fenyeget, daczára annak, hogy csupa angolokkal vagyunk körülvéve. Másnap reggel, a mint felkeltünk, kisétáltunk a parkba, mely a kastélyt körül vette s tanakodtunk Zulejkával, hogy hol leh :tünk, mig végre abban álla­podtunk meg, hogy nem lehetünk másutt, mint Angliában. Es csakugyan eltaláltuk. Visszatérve sétánkból leültünk a reggelihez, a mikor is az inas ezüst tál- czán egy levelet nyújt felém, mit én fel­bontván, meglepetéssel olvasom, hogy Tényleg csak szabdüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan ki­állított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltö­nyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatxaciár, IDeáűs-tér. “Váxosliázép*üLl@t. épen kellemetlen lett volna, mert hiszen Kronje tábornokkal voltam együtt, a fele­ségem pedig Kronjénével, tehát mindket­ten jó társaságban, sőt az angolokra sem pánaszkodhatóm, mert figyelmesek voltak hozzánk és jól bántak velünk, hanem azért mégis borzasztó volt a rabság és tétlen­ség, mikor hozzá voltunk szokva a harcz izgalmaihoz és most parancsolni látni az ellenséget, a ki addig állandóan csak fu­tott előttünk. És azután nem hallani semmi hirt a fegyvertársakról, a kik ott marad­tak Transzvál síkjain, nem tudni annyi időn keresztül, hogy mi történt az öreg Krügerrel és a többi derék burokkal, ez volt a mi legjobban busitott bennünket. Hasztalan volt minden kérdezősködés az angoloknál, mert az őröknek szigorúan megvolt tiltva velünk szóba állani, a szi­get parancsnoka pedig udvariasan mindig csak azt felelte, hogy nem kapott semmi hivatalos értesítést. Kronje barátom, aki béke időben papi ember, ismét elővette a bibliát, s abból vigasztalta azt a 3ooo búr harezost, a kik vele együtt kerültek fogságra, este pedig, mikor magunk maradtunk, elővet­tük a sakkot s eljátszottunk egy-egy pár­tit, mig az asszonyok szorgalmasan -kötöt­tek. Szegény Zulejkám annyi harisnyát összekötött, hogyha 100 esztendeig élnék, akkor sem tudnám elhordani. Mafekingi- ről persze szó sem lehetett, mert először Kronje egyáltalábaD bort nem iszik, de másodszor itten nemhogy mafekingit, sőt másféle bort sem adtak. Az angolok fél­tek ilyen itallal kinálni a búrt, nehogy : abban az alvó oroszlánt felébresszék. A sziget parancsnoka nagyon udva­rias volt irántunk, mint kitűnő hadvezé­rekkel bánt velünk, s szállásul is azt a lakást jelölte ki számunkra, a hol annak idején a nagy Napóleon tartózkodott. A szigetlakók is kellő tisztelettel viselked­tek ; mikor Kronjéval és az asszonyokkal kisétáltunk illően üdvözöltek bennünket s látszott arezukon a bámulat, melylyel a hősöknek adóztak. Egy szóval éltünk tűrhetően, de vágyakozva, hogy mihama­rább szabadok lehessünk. Egy este éppen a sakk mellett ül­tünk, mikor kopogtatnak az ajtón s be­lép a parancsnok segédtisztje és magával visz a parancsnokhoz, a ki tudtomra adja, hogy készüljek, mert rögtön hajóra kell ! szállanom. Hová és miért, erre nem tu­dott semmi felvilágosítást; adni. Alig volt annyi időm, hogy Kronj'ééktöl elbucsuz- ; zam s feleségemmel bepakkolhassuk a holmikat, már ismét ott volt a segédtiszt ; és nem telt bele tiz perez, mikor már a ■ hajón voltunk, hol egy kényelmes és iga­zán fényesen berendezett osztályt jelöltek I ki számunkra. Egész utón senki nem beszélt velünk, de úgy szolgáltak ki bennünket, hogy az ellen semmi panasz nem lehetett. Látszott, hogy ^sorsunkban valami lényeges fordu­lat következik. Három hétig tartott az ut, a mikor régre kikötőbe értünk. Oh! ez a három hét mindig egyik legszebb részlete lesz életemnek. Ez volt az én nász-utazá­som. Mióta Zulejka a feleségem, mindig a csatatéren voltam, s most egész 3 héten keresztül lehettünk egyedül. De hát ez nem tartozik másra, két szerető szívnek

Next

/
Thumbnails
Contents