Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-06-11 / 24. szám

SZATHÁR

VIDÉKE.

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

= AZ ELŐ FIZETÉS ÁRA: =

Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára . 16 »

Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések 'és hirdetések is küldendők :

= Morvái János könyvnyomdája Eötvos-utcza 2-ik sz. alatt. = TRT .TIT-nTJ-SZÁM ; 73.

A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

— W’

• lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 20 fillér.

Könyvnyomda-helyiség változás!

Van szerencsém a helybeli és vidéki

n. é. közönség b. tudomására hozni, hogy

' Mb __

f. óv május 1-töl az Eötvös-utcza 2-ik számú házból, ennek szomszédságába,

6-ik sz. saját házamba

a róm. kuth. elemi fiúiskola mellé, e czélra az udvaron újonnan épült nagy, kényelmes s a mai kornak minden tekintetben megfelelő helyiségbe

IC helyeztem át, "W

s most fokozott mértékben vagyok azon kellemes helyzetben, hogy mindenféle könyvnyomdái munkákat a bőven berendezett betüanyagok, segédgépek, nagy papirraktár és villamos hajtóerőre berendezett legújabb szerkezetű gyorssajtóval csinosan, hibátlanul és a legrövidebb idő alatt állitok elő t. megrendelőimnek.

A szives pártfogást" kéri továbbra is

Morvái János

könyvnyomdatulajdonos.

Városi közgyűlés.

Rövid tárgysorozata volt a tegnapi közgyűlésnek, mégis öt óráig tartott, mert sok volt a felszólalás. Mindjárt a polgármesteri jelentés két dolgot vetett felszínre, az egyiket, a hegyi vasutat, a mely benne volt, s a „másikat, az ingyenes népfürdőt, a mely hiányzott belőle. A hegyi vasútra ugyanis nagyon sok a panasz, a polgármesteri jelentés épen arról számolt be, hogy a legközelebb tartott igazgatóTARCZA.

Transzváli levelek.

VI.

— Saját külön kiküldött harcitóri tudósítónktól. —

T. Szerkesztő Ur 1 Tenger ideje, mióta tudósítást nem küldtem. Legutoljára sürgönyileg jeleztem, hogy a khinai harcz- térre indulok és tényleg hajóra is szálltunk aranyos Zulejkámmal, de alig hagytuk el a Delagoa öbölt, egy czirkáló angol hadihajó megtámadott bennünket s miután a kapitány felmutatta az utazók névsorát, az angol hajó kapitánya az én és feleségem kiadását követelte, a mit a nyomorult portugáli minden vonakodás nélkül teljesített. Így kerültünk az angolok hatalmába és igy kerültünk Szent Ilona szigetére, a hova a többi búr foglyok közé internáltak bennünket.

Kezdetben már a hajón hevesen tiltakoztam a fogság ellen és kijelentettem, hogy mint egy semleges nemzet fia és a kitünően szerkesztett „Szatmár és Vidéke“ harcztéri tudósítója ellen a legnagyobb merényletet követik el, mikor szabadságomtól megfosztanak, de erre a kapitány elém tartotta hadtestparancsnoki kinevezési okmányomat, a mit irataim között talált, s a mely Krüger elnök és Joubert fővezér által volt kiállítva és a köztársaság pecsétjével megerősítve, a mire aztán fénytelen voltam elhallgatni és megadni magamat sorsomnak.

Nem mondhatnám, hogy életünk az elmúlt fél év alatt, a mit ott töltöttünk,

sági ülés foglalkozott azon panaszokkal és intézkedett is, hogy jövőben ilyen panaszokra az üzletvezetőség többé okot ne szolgáltasson. Közgyűlés ehhez még hozzátette, hogy a tanács aziránt is tegyen lépéseket, hogy a menetrend, mely ez időszerint épenséggel nem számol a közönség igényeivel, a megfelelő irányban változtassák meg.

Az ingyenes népfürdőt a mostanság előfordult vizbefulások hozták felszínre s a polgármester helyettese a főjegyző megígérte, hogy az óvó intézkedéseket megteszi. Állandó nyári themája ez már évek óta a helyi sajtónak, tárgyalt is a közgyűlés már egy ízben ilyen fürdő felállításáról, de bár a városatyák elvben valamennyien helyeslik, mikor arról esik szó, hogy 4—5 ezer forintot kiadjanak, mindig meggondolják a dolgot s a népfürdő aktái az irattárba kerülnek. És tényleg a valóságban egészen másként néz ki a népfürdő, mint vezérczikkekben s önkénytelenül felmerül a gondolat, váljon, ha csakugyan felállítják, megfognak-e szűnni a vizbefulások. Ha pedig nem fognak megszűnni, érdemes é kiadni azt a tenger pénzt, amibe egy népfürdő belekerül.

Közgyűlés különben a polgármesteri jelentést, melyből azt is megtud- , tűk, hogy a szálloda épitése gyorsan halad és hogy a városi gőzfürdő még e héten átadható lesz, tudomásul vette.

A szálloda építésére felveendő kölcsönre nézve, miután a magyar jelzálog hitelbank jelzálogi biztosítást kívánt, s a mellett a zálog-levelek beváltási árát leszállította, a kamatot pedig felemelte, a közgyűlés kimondta, hogy ezen feltételeket nem fogadja el, hanem utasította a tanácsot, miszerint kedvezőbb feltételek mellett esetleg más pénzintézetnél is tegyen kísérletet, s hogy e tekintetben végleges határozat hozható legyen, f. hó 27-ére rendkívüli gyűlést tűzött ki. Hát ez bizony szomorú, de gondoljuk meg, hogy* minden adósnak ez a sorsa, mikor már sok az adósága, a hitelező nagy kamat mellétt is több biztosítékot követel. Fogunk mi még kézi zálogot is adni, csakhogy kölcsönt kaphassunk.

Fogarasi József lovas rendőrtiszt elhalálozván, közgyűlés az állás betöltését a julius havi rendes közgyűlésre tűzte ki és utasította a tanácsot, hogy a pályázatot kellő módon és időben hirdesse meg.

A szálloda építésénél több rendbeli pótmunkálatok lévén szükségesek, az építési bizottság javaslatára a tanács azoknak teljesítését elrendelte s közgyűlés a tanács ezen intézkedését hosszas vita után tudomásul vette.

r> r _ , 1 .

Hat hiszen van abban igazság, hogyha egy terv, a melyet mindenféle szakértő egyszer jónak talált, kivitelre jön, ne változtassanak rajta, hanem hajtsák úgy végre, a hogy elfogadták, de viszont az is igaz, hogy az élet mindig másként néz ki a valóságban, mint a papiroson, s mikor a terv kivitelre kerül, már akkor az élet követelményei az irányadók, s bizony azok előtt meg kell hajolni, akármit beszélünk is. Nyugodjunk bele tehát, mert valószínű, hogy jönnek még ezeknél kü- lömbek is.

Dr. Kovács Béla azon ajánlatát, hogy a város az óvodát állítsa a Rákóczy-utczai házastelkére, illetve hogy e telket vegye át óvodának, miután itt törzsvagyon szerzéséről van szó, érdemileg nem tárgyalta, hanem annak tárgyalását egy rendkívüli közgyűlésnek hagyta fent, melynek határnapjául f. hó 27-ét tűzte ki.

Az Árpád-utcza rendezésére nézve közgyűlés elfogadta a mérnök javaslatát, hogy a Csokonay-utczától a sétatérig húzódó árok beton csatornával helyettesittessék, a Csokonay-utczáig pedig betömessék, de egyben utasította a főmérnököt, hogy a Csokonay-utczán és az ezzel kapocslatos utczákon végig menő árok rendezésére nézve is tegyen mihamarább javaslatot.

Elfogadta közgyűlés az árvaszéki szabályrendeleten a miniszter kívánságához képest tett módosításokat s végül Pethő György gazdasági, tanácsos, Fodor György levéltárnok ésdr.Korbay Károly főkapitány részére 6 heti, Erdélyi István főmérnök’ részére egy havi, Kertészffy Gábor pénztárnok, Hajdú Károly rendőrfogalmazó és Papp István számtiszt részére 4 heti szabadságot engedélyezett, mire az elnöklő főspán a közgyűlést berekesztette.

Az óvoda.

E napokban oldatott meg városunkban az óvoda kérdése, mely a tegnapi közgyűlésünket is foglalkoztatá.

Döntés előtt s mig ezen ügyről tel

boldogsága csakis őket érdekli, s mire dicsekedni vele, mikor annyi a boldogtalan ember a világon.

Északa volt, mikor a partra kiszálltunk, a hol kocsira ültettek, s rögtön sebes vágtatva elindultunk. A felszállásnál csak annyit vettem észre, hogy a bakon arany livrés kocsis és inas ül, s hogy a kocsi mellett egy §zázad angol vértes áll, kik a mint elindultunk, a kocsi két oldalán velünk haladtak. Fogalmam sem volt, hogy hol lehetünk. Négy óra hosszat tarthatott az ut, a mikor végre a kocsi megállt s mi kiszálltunk. Egy fényes kastély előcsarnokában történt a kiszállás. Egy század angol gránátos volt arczvonalba felállítva, kik a vezénylő tiszt szavára tisztelegtek, ki a tisztelgés után hozzám lépett cs jelentette, hogy a kastélyban lesz a lakásunk. Lakájok jöttek elő és bevezettek a terembe, a hol azrán kényelembe tettük magunkat.

A mi különösen meglepett, az volt, hogy úgy a tiszt, mint a többi felszolgáló személyzet tábornok urnák czimezett, a miből aztán kikalkuláltam, hogy veszedelem nem fenyeget, daczára annak, hogy csupa angolokkal vagyunk körülvéve.

Másnap reggel, a mint felkeltünk, kisétáltunk a parkba, mely a kastélyt körül vette s tanakodtunk Zulejkával, hogy hol leh :tünk, mig végre abban állapodtunk meg, hogy nem lehetünk másutt, mint Angliában. Es csakugyan eltaláltuk.

Visszatérve sétánkból leültünk a reggelihez, a mikor is az inas ezüst tál- czán egy levelet nyújt felém, mit én felbontván, meglepetéssel olvasom, hogy

Tényleg csak

szabdüzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjúszövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabása mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket.

Szatxaciár, IDeáűs-tér. “Váxosliázép*üLl@t.

épen kellemetlen lett volna, mert hiszen Kronje tábornokkal voltam együtt, a feleségem pedig Kronjénével, tehát mindketten jó társaságban, sőt az angolokra sem pánaszkodhatóm, mert figyelmesek voltak hozzánk és jól bántak velünk, hanem azért mégis borzasztó volt a rabság és tétlenség, mikor hozzá voltunk szokva a harcz izgalmaihoz és most parancsolni látni az ellenséget, a ki addig állandóan csak futott előttünk. És azután nem hallani semmi hirt a fegyvertársakról, a kik ott maradtak Transzvál síkjain, nem tudni annyi időn keresztül, hogy mi történt az öreg Krügerrel és a többi derék burokkal, ez volt a mi legjobban busitott bennünket. Hasztalan volt minden kérdezősködés az angoloknál, mert az őröknek szigorúan megvolt tiltva velünk szóba állani, a sziget parancsnoka pedig udvariasan mindig csak azt felelte, hogy nem kapott semmi hivatalos értesítést.

Kronje barátom, aki béke időben papi ember, ismét elővette a bibliát, s abból vigasztalta azt a 3ooo búr harezost, a kik vele együtt kerültek fogságra, este pedig, mikor magunk maradtunk, elővettük a sakkot s eljátszottunk egy-egy pártit, mig az asszonyok szorgalmasan -kötöttek. Szegény Zulejkám annyi harisnyát összekötött, hogyha 100 esztendeig élnék, akkor sem tudnám elhordani. Mafekingi- ről persze szó sem lehetett, mert először Kronje egyáltalábaD bort nem iszik, de másodszor itten nemhogy mafekingit, sőt másféle bort sem adtak. Az angolok féltek ilyen itallal kinálni a búrt, nehogy : abban az alvó oroszlánt felébresszék.

A sziget parancsnoka nagyon udvarias volt irántunk, mint kitűnő hadvezérekkel bánt velünk, s szállásul is azt a lakást jelölte ki számunkra, a hol annak idején a nagy Napóleon tartózkodott. A szigetlakók is kellő tisztelettel viselkedtek ; mikor Kronjéval és az asszonyokkal kisétáltunk illően üdvözöltek bennünket s látszott arezukon a bámulat, melylyel a hősöknek adóztak. Egy szóval éltünk tűrhetően, de vágyakozva, hogy mihamarább szabadok lehessünk.

Egy este éppen a sakk mellett ültünk, mikor kopogtatnak az ajtón s belép a parancsnok segédtisztje és magával visz a parancsnokhoz, a ki tudtomra adja, hogy készüljek, mert rögtön hajóra kell ! szállanom. Hová és miért, erre nem tudott semmi felvilágosítást; adni. Alig volt annyi időm, hogy Kronj'ééktöl elbucsuz- ; zam s feleségemmel bepakkolhassuk a holmikat, már ismét ott volt a segédtiszt ; és nem telt bele tiz perez, mikor már a ■ hajón voltunk, hol egy kényelmes és igazán fényesen berendezett osztályt jelöltek I ki számunkra.

Egész utón senki nem beszélt velünk, de úgy szolgáltak ki bennünket, hogy az ellen semmi panasz nem lehetett. Látszott, hogy ^sorsunkban valami lényeges fordulat következik. Három hétig tartott az ut, a mikor régre kikötőbe értünk. Oh! ez a három hét mindig egyik legszebb részlete lesz életemnek. Ez volt az én nász-utazásom. Mióta Zulejka a feleségem, mindig a csatatéren voltam, s most egész 3 héten keresztül lehettünk egyedül. De hát ez nem tartozik másra, két szerető szívnek