Szatmár és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1901-01-01 / 1. szám

Tteonnyolczadik évfolyam. 1-ső szám. Szatmár, 1901. január 1. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.» MEGJELEN MINDEN KEDDEN. = AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre . . • . . 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is kfildendók: = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2 ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eőtvős-atcza 19-ik szám. _ HIRDETÉSEK ===== e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. ' A múlt év története A szép Déáktéren csupasz tetővel bámul világba a régi törvényszéki épü­let. Száz évet meghalad kora V most odajutott, hogy lebontják. Az elmúlt év történetében kiváló helyet foglal el az a harcz, mely a körül vivatott, hogy megmaradjon-e a tornyos ház, vagy pedig helyére egy szálloda és vigadó építtessék. A sajtóban, a város tanács­termében és a közvéleményben egyet­len kérdés sem csinált akkora hullám­zást, mint ez, s mire az uj. esztendő végére jutunk, modern palota fog ál­lam helyén, s rövid évek tapasztalata fogja majd bebizonyítani, hogy a két párt közül, melyiknek volt igaza. Adja isten, hogy az igazság azoké legyen, a kik az építés mellett kardoskodtak. Nevezetes eseménye a múlt évnek a hegyi és villamos- vasút megnyitása. Kincseket ér a Szatmárhégy, a baj ed­dig az volt, hogy távol van a várostól. E távolságot szüntette meg a vasút s tette ezáltal még értékesebbé a Szat: márhegyet. Az elmúlt nyár megmutatta, hogy a hegyi vasút kifizeti magát, mert a személyforgalom akkora, hogy ha­szonnal fog dolgozni. Fájdalom a vil­lamos vasútról ugyanez nem mond­ható, mert bizony annak forgalma cse­kély és javulás csakis a jövőben re­mélhető, de miután a kettő tulajdon­képen egyet képez, az egyiknek nye­reséges működése pótolja a másiknak vesztességét. Nagyobb baj az, hogy a villamos vasút részére az áramot a városi vil- lamtelep szolgáltatja, s mint a tapasz­talat mutatja, ez oly kellemetlen czö- lönk villamtelepünköp, a melynek hát­rányait a közvilágítás és igy a közön­ség érzi meg. A villamvilágítási vállalat az el­múlt évben is ráfizetéssel folytatta működését, s miután jövőjében most már azok sem bíznak, kik eddig még kitartással remélték, hogy a városnak belőle haszna lehet, végleg győzött az a felfogás, hogy meg kell tőle szaba­dulni. Most folynak a tárgyalások az „Egyesült villamos társulattal“, mely vételi ajánlatot tett, s ha van lehető­ség arra, hogy eladhassuk, ez uj évben 1 okvetlenül bekövetkezik. Nevezetes alkotása az elmúlt év­nek az uj kerámit kövezet, mely a pi- aczon körül, a városház előtt és a Széchenyi-utczán rakatott le, s mely eddig nemcsak szépnek, de praktikus­nak is bizonyult Ez uj kövezés ered­ménye a vásártér elhelyezésének kér­dése is, mely egyelőre ugyan a régi állapot meghagyásával nyert befejezést, de a mely előre láthatólag nemsokára ismét napirendre fog kerülni, s köny- nyen végződhetik majd úgy, hogy a százados gyakorlat változást szenved, a mi sok irányban fogja hatását érez­tetni. Az elmúlt év történetének egyik kimagasló eseménye az uj bűnvádi perrendtartás s ezzel kapcsolatban az esküdtszéki bíráskodás életbeléptetése. Nálunk nevezetes különösen azért, mert mindjárt működésének az elején egy oly ügyben volt próbára téve, mely nemcsak a vidék, de az egész ország figyelmét reánk irányította, s a mely­ben | bíráskodó polgárok fényesen megmutatták, hogy a törvény intenczió- ját megértették. Sötét lap a Papp Béla és társai bünpöre, adja Isten, hogy ehhez, hasonló soha ne ismétlődjék, se itt nálunk, sem pedig másutt az or­szágban. Fényes lapja az elmúlt év történe- 1 tének a dalárda jubiláns ünnepélye, mely számos vidéki dalárda közre­működésével tartatott meg. Ugyanek­kor itt tartotta első közgyűlését a tiszántúli dalosszövetség, s résztvett az ünnepségben gróf Zichy Géza a kiváló zenész és zeneszerző is. Közgazdasági tekintetben az el­múlt év nevezetes eseménye, hogy a bíróság a szatmári határnak tagosítá­sát megengedte, bár az ellenzők min­dent elkövettek, hogy azt megakadá­lyozzák. A jövő megmutatja majd, mekkora anyagi előny van abban, hogy az eddigi rendezetlen határ helyett az okszerű gazdálkodás folyta­tására alkalmas állapot lesz teremtve. Biztosra lehet venni, hogy azok fogják leginkább áldani, a kik most legheve­sebben ellenezték Az elmúlt év dicsősége a németi gör. kath. uj templom is, mely a vá­ros közönségének általános érdeklődése mellett áldatott meg november ii-én, s mely a város szépségét is nagyban emeli. A felszentelést ünnepélyt követő lakomán lelkes fel öszöntőkben méltat­ták a kiváló lelkész Melles Emil fő- esperes érdemeit, a ki e szép templo­mot a hívők buzgóságával karöltve felépítette. Az elmúlt év történetének egy külön fejezete Hegedűs Sándor keres­kedelmi miniszter díszpolgárrá való megválasztása és két ízben városunk­ban való időzése. Nemes elhatározás volt tőle, hogy a helybeli ev. ref. is- kolafentartó testület elnökségét elfo­gadta, s időt szakított magának, hogy országos gondjai mellett Js városunk egy[k kulturális intézményét ^szolg&lja. Ugyancsak az elmúlt év dicsősége, hogy a szatmárnémeti iparos-ifjak köre saját Otthont szerzett magának, a hol most már még nagyobb eredménynyel szolgálhatja a kitűzött czélt, az iparos- ifjúság erkölcsi és szellemi fejlesztését, mint eddig tehette. Mennyi kitartás, mennyi erély, meny nyi előrelátás s a vezetőkben mennyi ösz- szetartás, s a közönségnek mekkora ro­konszenves pártolása s az ifjúságban az ,Otthoninak a szükségérzete szükséges ahhoz, hogy egy év múlva legalább, is annyi megelégedéssel tekintsünk vissza a múltra, mint most! A vezetőknek hozzon az uj év uj erőt s kitartást nem keveslendő munkájuk­hoz ; egymásközt egyetértést és másoknak megbecsülését! Az ifjúság, a melyért az egyesület alakult s az „Otthon“ megszereztetett, te­kintse e házat magáénak s inkább iskolát lásson benne, mint korcsmátI Belátva el­maradottságát, igyekezzék olvasással s az ismeretterjesztő felolvasások megszivlelésé- vel hasznosan értékesíteni idejét s a kártya, biliárd és tekejáték ne. czél legyen s he a pénzszerzési vágy — csupán játékeszköz — a munkában elfáradt testnek —léleknek fel - frissítője. S végül a mi jó közönségünk szám­ban meggyarapodva legyen munkatársunk a jövőben is, mint a múltban voltl S ak­kor örömmel fogadhatjuk az 1901. évet, mely méltó lehet az elődeihez ! Külön köszönöm meg a városunk lapjainak ügyeink iránt való állandó érdek­lődését és figyelmét s kérem, hogy terhes munkánkban ezután is vegyék magukra az őket megillető teherrészt! Szívből üdvözlöm a század végét kö­vető uj év s uj század alkalmából vezető társaimat, az ifjúságot s a mi állandó kö­zönségünket s kívánom, hogy az uj év mindnyájunknak hozzon kárpótlást - az el­eműit év bujáért-bajáért s az uj év legyen mindenben a kedvünkre valói Körünk a jövőben is teljesítse közművelődési hivatá­sát városunk 1 hazánk javára. Éljen a haza! TÁRCZA. Visszapillantás. Felolvasta az iparos ifjak köránek Sylvestei:- estélyén: Tliurner Albert. Igen tisztelt közönség! Egy nemes- gyümölcsöket bőven ter­mő, árnyas, terebélyes fa alatt képzelem magunkat e mai napon. Csaknem tiz éve annak, hogy városunk minden jóra, nemesre hajló társadalmának szivét, értelmét mint termő talajt kellőleg előkészítve ültettük el a gyenge csemetét, melyet attól a percztől kezdve nemcsak a mi munkánk verejtéke, de a mi páratlanul hálás, kedves közönsé­günk életet, meleget adó napja fejlesztett nagyra, enyhet és gyümölcsöt adó fává nevelt! Minden órának leszakasztottuk virá­gát; éltünk az idővel I Nincsen olyan mo­mentum egyetlen sem egylétünk életében, melyről a közönségünk tudomásai ne birt volna. Mégis ha ismételten megemlékszeni az Otthonunknak igoo. évi alapításáról teszem ezt azért, mert a jövőben bármily sikeres működése legyen is e körnek: a koronáját, a díszét az »Otthon“ alapítás fogja akkor is képezni'. Az idő szárnyas kerekén egy év per­dül alá ez órákban. Az 1900. év körünk­nek történetében egy piros betűs cv lesz mindenkoron I Az egyes emberek életében szomorú­ság és vigság, öröm és bánat váltja fel egymást. A társas életünk — e kör — szintén úgy mérlegeli életének mozzanatait, miként H ®gyes ember. E körnek is vannak ked- vezö és kedvezőtlen körülményei. Az el­múlt évtől nem szívesen veszünk búcsút; kedves barátunk, segítő társunk volt az 1900-dik évi Ha körünknek módjában állana meg­állítani a tovarohanó időt: megállítaná! Nem is engedem tovább menni addig, mig a mi nagy családunkat, mely nemcsak tanúja működésünknek, de tevékeny mun- f katársunk is: a mi szeretett közönségünket nem éltetem ! Ha igaz az, hogy a jótékonyság és közművelődés oltárára hozott áldozatokat a mindenható Isten bőségesen fizeti vissza : úgy nincs gazdagabb, mint a mi közönsé­günk, mert a jövendő Isten áldása a sze­retet filléreit a szeretet koronájára fogja felváltani j Nemcsak az év utolsó órái ezek; de a XIX. század is most nyeri befejeződését. A múlt idő a történelemé, a mely történe­lem azt tanúsítja, hogy a századok vége rendszerint uagy eseményeket rejt méhé- ben. A XVIII-ik század Örökre emléke­zetes marad a franczia forradalom világót megrendítő eseményeiről. Annak az iszo­nyú véráldozattal járt harcznak gyümöl­cseit a XIX. század élvezte a népek sza­badságában, egyenlőségében és testvéri­ségében. Nem folyt elég vér a népek szabad­ságáért a zsarnokság megtöréseér. ; újból és újból fegyverbe kelle állania a munka­erőnek, vagy hogy saját függetlenségét biztosítsa, vagy, hogy az uralkodók ha­talmi érdekeit szolgálja. Csak a legutolsó három évtized az, melyben a nemietek nemcsak a háború véres babérjaiért áldoz­tak vért és életet, de végre a béke áldásait élvezve építhették a szerelet templomait s a közművelődés iskoláit. Meg-megszakitoUa e harmiacz éves béke munkáját is hol a szárazon, hol a tengeren fellobbanó ágyudörej, melynek nyomán nyomor és ínség szokott járni, de végre mégis szünetelni látszott az ál­talános háborúskodás iránti hajlam. A legutolsó két év azonban Örök szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. foltja marad a világtörténelemnek. Hatal­mas culiuráju- nemzetek, minden földi jóval megáldottan megfeledkezve minden em­beri méltóságról a legnemtelenebb emberi szenvedélynek a kapzsiság és birvágy ki­elégítéséért fogtak fegyvert az ártatlan, békés nemzetek ellen. Ez a meleg otthon, melyet jól esik magunkénak mondani szintén háborút vi sei. De rnily óriási különbség van a béke nemes harcza s a csillogó fegyverekkel megvívott halálhörgéssel, felégetett közsé­gekkel visszataszító látványt nyújtó háború között. Mi, a közművelődés fegyvereivel vér tezetten könyvvel, előszóval szivet-lelket némesitö dallal és zenével indultunk had­járatba, melynek nincsenek legyőzöttjei, nincsenek károsult áldozatai. E harczban az ellenfél nyer legtöbbet : az ifjúság és közönség a művelődés és kellemes szóra­kozások által. A most letűnő utolsó nap sugarai messze jövőbe világítanak be egész odáig, hol az iparos ifjúságot nem kell ösztökélni a műveltségben való előhaladásra, de ön­ként fogja s szívesen fogja művelni önma­gát hasznára lévén első sorban önmagának s további kihatásaiban a társadalomnak, városnak s drága hazánknak. Legyen áldott az 1900-ik év emlé­kezete I Úgy érzem magam, mintha oly kép volna ez a temetés, melyen egy ifju anya mig gyermekének életet ad, a saját életét áldozza fel. Temetésről megyünk a ke­resztelőre I Nekünk kedves volt az anya s mig érette fájdalommal adózunk, reménynyel aggódó vágyakozással nézünk az ifju 1901. elébe I . - • ­Mennyi hátralékos remény a múltból, mennyi megvalósulást nem nyert eszme s mennyi jó szándék 1 _____________________

Next

/
Thumbnails
Contents