Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-22 / 21. szám
Tizenhetedik évfolyam. 21-ik szám. Szatmár, 1900. május 22. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Egy kis elmélkedés. (B. G.) Igazságügyi palotánkban a mai napon veszi kezdetét a testvérgyilkos, illetőleg társainak büntetőügyi végtárgyalása. Meglepő az a láz, mely a közönséget elfogta, hogy a tárgyalásra bejuthasson s az erre jogositó jegyet megkaphassa. Igazán gondolkodóba esik az ember a jelenség lélektani vizsgálódására és önkénytelenül kérdések tolulnak eléje. Vájjon ez a jelenség, ez a féktelen vágy miben leli magyarázatát ? Hiszen az emberi kebel összeborzad a nyilvánosságra jutott részletek hallására is. Az emberi szivnek természeténél fogva utálattal kell elfordulnia azoktól, kiknek kezét testvér vér mocskolta be; a kik szégyent hoztak a magyar nép ősi erkölcseire is, mert a nép kapzsiságból, kincsszomjból testvérgyilkos nem tudott lenni. És ime a helyett, hogy megvetnék a bűnösöket, hogy az emberi érzés gyöngéd szálait megóvnák a ráz- kódtatástól . . lázas kíváncsisággal vonulnak nők és férfiak vegyest a tárgyalásra, hogy mintegy élő tanúi legyenek ama borzalmas tragédiának, mely egész nagy körvonalaiban úgyszólván megismétlődik az ítélő birák előtt. Hát el kell fogadnunk, hogy eme jelenség is a mi korunk egyik sajátos vonása. El kell fogadnunk, hogy enTAR CZ A. —o-e4e<X)Oe&»-o— Végtárgyalás. Egy dráma játszódik le ma és holnap bíróságunk esküdtszéke előtt, amelynél borzadályosabbat a legmerészebb költői képzelet alig eszelt ki valaha. Amint egyébkor az életet mimeli a színpad, most, fordítva, színházzá lesz az élet valósága. Nem szabad és nem lehet eléje vágni az esküdtek lelkiismeretéből fakadó Ítéletnek; de szabad és kell bírálat alá venni az életer, amely zavaros hullámainak felszínére vet olyan jelenségeket, amilyenek egyikével polgári uj bíróságunk ez órában foglalkozni kénytelen. Közömbös ránk nézve, vájjon beigazo- 4ást nyer-é vagy nem, de azt állítja a vád, hogy pénzért felfogadott bűntársak segítségével az öröksége kedvéért éltetette láb alól valaki a testvérét, ,'a.. Valaki 1 Tán ínségben szenvedő nyomorult, aki a saját és gyermekei éhségét volt kénytelen ilyen embertelen módon lecsillapítani? avagy megbántott, érdekeiben megsértett osztálytárs, akit a testvére megfosztott az őt megillető résztől, és talán ráadásul kegyetlenül beletaszitott a szenvedések örvényébe ? "Neveletlen, vagy kicsapongásban el- züllött ember fajult el annyira, hogy a büntető igazság őrei olyan vértfagyasztó vádat emelnek ellene? Óh nem. nek a jelenségnek legfőbb rugója a kíváncsiság, mely lényünk sajátja, de mely természetét a közönségnek a hírlapok, újságok ma már oly magasra csigázták, hogy úgyszólván semmi megrázó, rendkívüli esemény sem képes kielégíteni. Ám, nagyon sajnálatos és erkölcsi tekintetben nagyon lesújtó Ítélet volna az közönségünkre, ha a jelenség forrásául, rugójául csak a puszta kíváncsiságot jelölnők meg. Mi szeretjük hinni, hogy e jelenség — legalább is nagyon sokakra nézve — másban is leli lélektani magyarázatát . . . A gondolkodó és ítélni tudó ember e tárgyaláson meg akarja találni ennek a kínos tragédiának kulcsait, hogy általuk megtalálhassa ennek a mai kívül fényes, belül rothadt társadalomnak — sokszor mesterségesen — eltakart, letagadott kelevényeit! Vájjon megtalálja-e ? íme ott ül a vádlottak padján egy modern férfiú, huszártiszt, pár: bajért, tehát becsületügyért kétszer büntetett világfi, tehát az intelli- g e n c z i a. Es ott ül egy juhász, tehát a nép. Mindkettőnek lelkét iszonyú bűn terheli, mindkettő széttépte az emberi érzés legutolsó szálait! Ám, tessenek csak gondolkozni, vájjon megállhat e többé azoknak dis- tinkcziójuk, a kik a jó Istent, a hitet, a vallást a műveltség szerint osztogatják ? imé, az egyik kulcs. Ez nyissa fel a társadalom számára azt az igazságot, hogy az Isten nem halt meg, mi haltunk meg nélküle. És a másik? Az a modern férfiú birtokot örökölt. Előkelő családba ékeli magát. Ha van munkakedve, tud dolgozni, népéért, hazájáért élni — áldására leszen a környezetnek, hol él. De nem keres munkát, a hivatal neki derogál, ur akar lenni, azért kincsvágyó is leszen. A juhásznak meg van mindennapi kenyere, saját kis körében megelégedett lehetne. De napról-napra tapasztalja, hogy ura munkátlanul él, hogy ura fittyet hány az Istenre és emberi érzésre . . . csakhogy magának vagyont szerezhessen. Hát miért ne vágyódhatnék Ő is nyugalmasabb életre, egy kis parázs pénzre. Mikor az ura jár elől, mikor az ura biztosítja, hogy ez lehetséges a mai társadalomban. íme ez és ehhez hasonló gondolkozás teszi meg a mi társadalmunkban a körfutását. Nagy hivatalokban, pénzintézetekben) társulatokban, falukban és családokban. És ebbe a körfutásba belejajdul a jobbak keserve, de megállítani ki bírja ? Nos tehát ez a megrázó törvény- széki tárgyalás hozza közelebb a társadalmat ahhoz a ponthoz, a hol felkiált: „Elég volt! Kezdjünk más életet!“ mészetesnek látszik, az emberek cselekedeteit a velők egy korban élő emberiség szellemének betudni. Pedig a jelen esetben nemcsak tévedés, hanem súlyos igazságtalanság is az a felfogás. Ez a testvérgyilkosság — ha valónak bizonyul — éppen úgy nem a mai kor specialis szüleménye, mint nem az övé az Ábel halála Kain keze által. Valami örökös, eredendő, ősállati az emberben az ilyen cselekedetekre való hajlamnak a csirája. Rudimentuma az ember nemes lelkének, amely úgy jön a világra némely emberrel, mint a legtisztább hit és nevelés, példa, tanulmány által tökéletesíthető legszebb sajátságoknak a magva. Épen ez a tény, hogy a vádlottak származásuk, növekedésük és életkörülményeik szerint épenséggel nem mondhatók modern embereknek, hogy nemcsak meg nem értették, de jóformán nem is ösmer- ték a kor szellemét, hogy az ő nagy világuk egy szűk terület volt; legjobban mutatja, hogy sokat rágalmazott korunk az ő specialis bűnök vagy bajuk körül teljesen ártatlan. Amivel vádolva vannak, azt ugyan bármikor és bárhol elkövethették volna az emberek. . Csudálatos . ösztöne minden gondolkozó embernek, és nem csak erősen villogtatott védelmi fegyvere az ügyvédnek az a sejtelem, hogy a fenforgó és hozzá hasonló esetben az agy rendellenes szerkezetét és működését okoljuk a rendkívüli cselekedetért. A becsületes ember, bármi nehezen Az első eskUdtszéki tárgyalás.- A szatmári kir. törvényszéknél az uj büntető perrendtartással életbe léptetett esküdtszéki eljárás a tegnapi tárgyalással vette kezdetét. Ez első tárgyalást nálunk is, mint az ország más törvényszékeinél, egy kis ünnepélyes megnyitás előzte meg, melyben a tárgyalást vezető Galba Lajos elnök, a vád illetve a kir. ügyészség képviseletében Dénes Lajos kir. ügyész, s a védelem illetve az ügyvédi kar részéről, dr. Farkas Antal kamarai elnök betegség által akadályozva lévén, ifj. dr. Farkas Antal, mint az első tárgyalásra kirendelt védő szerepeltek. Galba Lajos elnök lendületes szép beszédben fejtegette az uj törvénynyel életbe léptetett reformot, mely a legnagyobb büntettek feletti bíráskodás jogával a polgárokat ruházta fel. Majd külön-külön üdvözölte az esküdteket, a vád és védelem képviselőit, s hatásos szavait a legalkotmányosabb király éltetésével fejezte be. A szép beszédet a jelenvolt nagyszámú közönség lelkesen megéljenezte. Dénes Lajos kir. ügyész szónoki hévvel előadott beszédében az uj törvénynyel kapcsolatosan e vallásosságot emelte ki, mint olyant, a mely első sorban képes az embereket a bűntől visszatartani s Isten áldását kérte az esküdtek munkájára. Ifj. dr. Farkas Antal ügyvéd a védelem fontosságát s az uj intézmény szabadelvű és demokratikus voltát magyarázta s szerencsésnek mondta a törvényszéket, ahol a reformot egy olyan kiváló ember vezeti be, mint a mi elnökünk. Mindkét beszédet megéljenezték, s ezután kezdetét vette az első esküdtszéki tárgyalás. Az esküdt bíróság Galba Lajos elnöklete alatt dr. Dezső Kálmán és Balog József birákból és Szabó Endre jegyzőből alakult meg. A vádat Dénes Lajos kir. ügyész s a védelmet ifj. dr. Farkas Antal ügyvéd képviselte. Az esküdtszék a követ- is, is, de valahogyan beleképzeli magát a bűnösök helyzetébe, és ilyen módon kulcsot talál a bűncselekmény rejtélyének a megoldásához. Ha a durva lelkű, teljesen vad állapotban élő, műveletlen ember csekély sérelemért halálos boszut áll az embertársán, azt értjük, bárha mi nem úgy cselekednénk. Természetesnek tartjuk, ha a fonóban csúffá tett legény, hosszabb idő múltán ráles az ellenfelére és kését a szivébe mártja. Nem csodálkozunk rajta, ha a férjéhez hütelen közönséges asszony szeretőjével agyonütteti vagy önmaga elemészti ártatlan férjét. Még azt is egészen megszoktuk már, hogy akinek semmije sincsen, és munkával keresni nem képes, egy csapással akarván sokhoz jutni, rablógyilkossággal igyekszik kielégíteni állatias és, sajnos, emellett nagyon is emberi ösztönét. Évezredeken át való megszokás utján rendessé vált rendellenességek ezek, amiknek magyarázatára már csak a legmélyebb elméjű büntetőjogi lélekbúvárok veszik fel az agy rendellenességét, hogy ebből a vétkes büntetése helyett annak puszta megjavítását vezessék le. És aligha ebben is a millió laikusnál jobban nem találja el az igazságot a kevés számú lelkiismeretes tudós. Hát még a mai drámában milyen elemi erővel tör magának utat a búvárkodó gondolat, hogy a borzasztó események titkos rugója olyan eltérés az ember legnemesebb részének szerkezetében, a melynek rendbehozatalára a rendelkezésünkre álló művelési eszközök teljesen alkalmatlanok 1 INGÜK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. 1 Kiváló társadalmi állásban élő, jó család fényében csillámló, kedvezőnél sokkal jobbnak mondható anyagi viszonyok közt csak az imént útnak induló, iskolát végzett, huszártiszti rangra jutott és józan életű ember ül az esküdtek előtt, akire (mielőtt idekerült) angyal tisztaságú, szép, hű, fiatal feleség és egyetlen, első fiúgyermek mosolya ragyogott. Segítőjeként vádolt egyik társa szintén a jobb osztályból való, tisztes szülőknek tisztességgel (bár szerényebben nevelt) gyermeke, fiatal, munkaképes, józan,] gondolkodni tudó, ép testalkatú, házas fiatal ember. • És eléjök tárja a vád, hogy a fővádlott a testvérét, a társa az unokatestvérét meggyilkoltatták, hogy az elébbi valamivel nagyobb örökséghez, az utóbbi pedig szép segítségéért nehány forintnyi vérdijhoz juthasson. Ismételjük: mindez csak vád, és vajha a tárgyalás folyamán az a meglepetés érné a világot, hogy — ha már sorsa volt a korai pusztulás — a meggyilkolt gyermekifju halála nem olyan pokoli szenvedélyből fakadt, amitjőt a vádló feltételez. De ha az esküdtek becsületes lelke a szörnyű feltevést valósággá beigazolva találná? És ha nem is, maga az a szomorú tény, hogy azokat az egyéneket a rémes tett vádjával illetni és a vizsgálat alatt történtek révén hónapokon át fogságban tartani és ma az esküdtekkel szembe ültetni lehetett ?... Olyan csábitó volna az okokat fürkésző és magyarázatot kereső elmének a korszellemre fogni ezt a ritka, szinte páratlan szörnyűséget, hogy mások bizonyára megcselekszik majd sok helyütt. Hisz tér-
