Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-08 / 19. szám
Tizenhetedik évfolyam. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A plébánosi állás betöltése. A kath. hívek a múlt hó 29-én tartott értekezleten azt határozták, hogy feliratot intéznek a püspökhöz, a melyben felkérik, hogy a plébánosi állásra az eddigi gyakorlathoz képest, tehát az egész egyházmegyei papságra kiterje- dőleg hirdesse meg a pályázatot. Ezzel szemben volt a dr. Lengyel Géza indítványa, mely akként szólott, hogy az értekezlet tegye magáévá a püspöknek a városhoz intézett átiratát — a melyben azon ajánlat foglaltatik, hogy a város az eddigi gyakorlattól eltérőleg a káptalan tagjai közül válassza ki a plébánost — s ehhezké- pest keresse meg a törvényhatóságot, hogy ily módon vessen véget a mostani állapotnak. Ez a két álláspont körülbelül az, a mely körül a vélemények csoportosulnak, s a mely közül az egyik, ha egyetértő megoldás nem sikerül, végezetül érvényesülni fog. A kath. hívek értekezlete a püspöki átirat ellen nyilatkozott, most következik, hogy miként foga város nyi latkozni, ha az átirat a közgyűlés elé kerül. Ez alkalomból időszerűnek látjuk a kérdést alaposan megvitatni* Az tény, hogy pápai bullával lépett életbe a régi gyakorlat, mely szerint a püspök ci káptalan egyik tagját rendelte ki plébánosnak s 1804-től, bárha a patronatusi terheket viselte, a város nem választott plébánost de joTARCZA. Irinyi Irinyi István. 1814—1900. A hosszú életkor s rövid halál különös adományával tüntette ki Isten a jó Pista bácsit, a ki a múlt hó 28-án minden szenvedés nélkül szeretett leánya karjaiban egy röpke sóhajtással elszenderült. Nagyobb áldást, szebb halált nem kívánhat senki magának. S ha ő félt a haláltól, mint Meszlényi püspök ő méltósága temetési beszédében mondá, mert hisz mindenki félhet, mikor a világ legszigorúbb s legigazságosabb birájának színe elé kell menni, Isten az ő kegyelmének már előre legbiztosabb jelét nyújtotta abban, hogy végső perczeit e félelem nyomásától megszabaditá s megengedte neki, hogy utolsó lehelletéig nyugodt szemlélője lehet annak a gyönyörű képnek, melyet gyermekei s unokái alkottak körülötte. Életrajzi adatai a következők: Született 1814. aug. 17-én Fényes-Littkében Szabolcs vármegyében. Második fia volt az 1847-ben elhunyt Irinyi Tamásnak és Vay Máriának. Középiskoláit a hatodikig Kassán, Ungváron, S.-A.-Ujhelyben végezte, a VII. és VIII.-at Egerben, a honnét azonban „consiliumot kapván tintának a szehteltviz- tartóba való öntése és kapás asszonyok ruhájának összevarratása folytán“ (kedélyes adomázás közben sokszor jóízűen elbeszélte) Szatmárra ment, hol 1830-ban tehát 16 éves- korában ábsolvált. Majd két évig gát nem adta fel, mert az országgyűlésre küldött követét utasította, hogy választási jogát követelje. Megszűnt ez a gyakorlat, mikor néhai Páskuj Lajost már a város választotta, s azóta rendben volt a .dolog mostanig, mikor Meszlényi püspök a városnak ezen jogát kétségbe vonva, a régi gyakorlatra való visszatérés iránt a vallásügyi miniszterhez fordult. Még eddig nyílt összetűzés a püspök és a város között nem történt, s a mostani átirat szellemét tekintve remélhetőleg nem is fog történni. A város ugyanis szilárdan ragaszkodik ahhoz és helyesen is teszi, hogy a plébánost választani joga csak neki legyen, s a püspök a város ezen jogát elismeri, csupán csak azt kívánja, hogy a mennyiben a pápai bulla akként intézkedik, miszerint a plébánosi teendőket a káptalan egyik' tagja lássa el, hát a város a plébánost a káptalan tagjai közül válassza. El lévén ily módon a város választási joga ismerve,-nem -volna-senrrni reális alapja többé, ha az ügy megoldása elé a város részéről akadály gör- dittetnék, mert hiszen a múltban a város csak azt követelte, hogy a plébánost ne a püspök rendelje ki, hanem a város válassza, már pedig a püspök által ajánlott megoldás épen ezen követelésnek tesz eleget. A kath. hívek értekezlete elhamarkodta a dolgot, mikor kellő tájéjogászkodott Kassán, ennekutánna hazament Fényes-Littkébe, a hol Erőss Lajos vármegyei főjegyzőnél patvarista volt. Aztán a megye felküldte az országgyűlésre írnoknak, a hol egy évi tartózkodás után felesküdött juratusnak. Innen haza, majd Pestre ment, a hol Szőgyényi László táblai proto- notarius mellett juratuskodott. Itt volt 1838.- februáriusáig, a mikor az ügyvédi censurát laudablliter letette s ekkor a megyéhez aljegyzőnek neveztetett ki. A következő restauráczió alkalmával megyei esküdtté választatott Pozner Antal főszolgabíró mellé a kisvárdai kerületben. 1840-ben szolga- biró ugyanott 1848-ig. Ezen évben főszolgabíró és Szabolcs vármegye teljes hatalmú kormánybiztosa volt. A szabadságharcz kezdetén jóhazafiként a fehértollas uricsapatba ■ állott főszolgabíró létére közlegénynek s igy szolgált egész a deézsi futásig. Borsán állomásozván 6 órai büntetésben részesült „a káplárság el nem fogadásáért.“ Azután tovább folytatta a főszolgabiróságot a provizórium bejöttéig, a mikor I. osztályú járásbiróvá s törvényszéki elnökké nevézte- tett ki Kis-Várdában. 1854 ben megnősült s 1855-ig viselte említett hivatalait. Mivel azonban ő Nagy-Károlyba akart menni mindenáron, s a járásbíróságok betöltésében akkoriban úgy jártak el, hogy a ki helyhez nem kötötte magát, azt valamely más helyre tették, a ki azonban helyhez kötötte magát, azt egyszerűen kihagyták, 1855-ben Irinybe költözött birtokára. Al- ispánsággal is megkínálták 1861-ben, amit ő azonban nem fogadott el, hanem a következő évben a körülmények változása folytán a cs. és kir. törvényszékhez bírónak neveztetvén ki, Szatmárra költözött, a hol 1866-ig lakott. Ekkor azonban végkielégikuzás híján, mert ez elhamarkodás másból nem származhatott, egyenesen állást foglalt a püspöki átirattal szemben, s most már a város feladata lesz, az ellentéteket kiegyenlíteni azzal, hogy az ajánlott módot elfogadja. Sem a városnak, sem a kath. híveknek nem érdeke, hogy a püspökkel ellenkezésbe jöjjenek s ezáltal éveken át ideiglenes állapotot teremtsenek, sőt inkább kölcsönös érdek az, hogy egyetértésben legyenek. Ez az egyetértés pedig most könnyen elérhető. A plébánosi állásnak minden esetre csak díszére szolgál, ha azt a káptalan egyik tagja fogja betölteni, a ki anyagi eszközökkel is rendelkezik, hogy mint a Tcath. hivek lelkipásztora azokat méltóan képviselje. Kanonokká rendszerint az egyházmegye legérdemesebb papjait nevezik ki, s bárha rendszerint az érdemek szerzése hosszú időbe kerül is, s ennek- folytán többnyire koros emberek, mikor kanonokká lesznek, mindig akadni’fog a káptalan tagjai között '"olyan- egyért, a kit úgy "a várösj ..mmf a kath. hivek szívesen látnak a plébánost széken. A plébánosnak végtére is első sorban papi erényekkel ékesnek kell lennie, s ennek a kelléknek meglétét fogja biztosítani, ha azt a káptalan tagjai közül választják. A katholiRus hivek szempontjából pedig mindig fontosabb, ha ez erények vannak meg benne, mintha az illető csak ugynevetés mellett visszavonult s állandóan Irinyben tartózkodott s mint megyei bizottsági tag vett részt a közügyekben. Özvegyen maradva leányához költözött Ér-Körtvélyesre, hol öregsége napjait nyugalomban s csendes vidámságban töltötte. Sok tekintetben érdekes és tipikus alak volt. Hogy milyen lehetett fiatal korában, azt ő tőle magától tudhatta meg az, a kinek elbeszélt valamit. Tüzes vérü, jókedvű magyar nemes ifjú volt, a ki a sikerült tréfákat nagyon szerette. Jellemző azonban,' hogy a mint elbeszéléseiből is megítélhető, de mások is mondják, mint köztudomású dolgot, senkit sem bántott meg s őt sem bántotta meg senki. Bár sokat tartott nemesi családfájának Árpádok-korára visszavezethető régiségére, | büszkeségében soha senkit sem sértett s ha talán kissé erősebb tréfát engedett meg magának — mit nem engedtek meg még az ő fiatal korában? — viszont ő is elértette a tréfát. Külömben is a juksz nála nem végczél volt, melyért .az élet komoly czéíjait s vagyont kell áldozatul .hozni, mint ázt nemeseink féktelen kedve sokszor megtette, hanem csupán az élet fűszere, a mely erőltetés és áldozatok nélkül a kedélyből fakad. Ö maga is kellő időben és sikerrel végezte tanulmányait, két fiát is tudományos pályára nevelte, leányai nemesebb kiképzéséről is ' gondoskodott; sőt unokáinak iskolai dolgai iránt is mindig élénken érdeklődött. Daczára a magas korral járó testi nehézségeknek a modern világ összes kulturális és politikai mozgalmai érdekelték s mindenhez hozzá tudott és szeretett szólani. Öregsége a Cicero által dicsőített Cato Major öregségéhez volt hasonló, a ki zett társadalmi férfiú. Már pedig az eddigi gyakorlat mellett, mikor a választók többsége nem katholikus, a fő- tekiptet mindig erre fogna irányulni, miáltal a kath. hivek érdeke könnyen sérelmet szenvedhetne. Nem lehet tehát komoly ellenvetése a püspök javaslata ellen sem a város közönségének, sem a kath. híveknek, s miután annak elfogadása esetén a plébánosi állás azonnali betöltése következik, mig ellenkező esetben a messze jövőbe fog e betöltés elmaradni, bizonyára az összes tényezők rajta lesznek a békés megoldáson. Igaz, hogy a püspök ezt a kérdést az elhunyt plébános életében nagyszerűen megoldhatta volna, mert akkor úgy gondolkozott mindenki, a mint most ő gondolkozik, de azért, mert ő méltósága annak idejében szembe állott a közvéleménynyel, nem volna logikus eljárás, ha most, a midőn a püspök elfogadta a közvélemény akkori álláspontját, a város közönsége és a kath. hivek Cselekednék meg ugyanazt. És nem volna logikus eljárás a helyi sajtó részéről sem, a melyik annak idején hosszú czikkekben mutatta ki, hogy a szatmári plébános a múltban mindig kanonok volt, ha most, mikor a múltnak jogait visszaállítani akarják, ezt a törekvést nem támogatná, mely épen az ő elfoglalt álláspontjának győzelmét jelenti. Egy katholikus. az ifjúság előtt nem a szánalmas gyönge- Ség, hanem az erőteljes ész, nyugodt bölcsesség és friss kedélyesség mintaképéül állott s a ki őt látta, megkívánta az öregkort s nem félt annak elérésétől. Körtvélyesen leánya Szeréna és ennek férje Balás’i József vendégszerető házában a vidám névnapok és szüretek valóságos fűszere, nélkülözhetetlen középpontja volt. Jóízű, magyaros, talpraesett gondolatokkal s mondásokkal fűszerezett köszöntői, eredeti s többnyire életből vett adomái, pompás humora, diákos műveltségéből folyó latin idézetei, rébuszai,találó megjegyzései, közbeszólásai, aposztrofálásai párosulva a kitűnő jó magyaros, erőteljes, tősgyökeres előadásmóddal sokszor, nagyon sokszor fakasztottak hangos kaczagást úgy az irinyi mint a körtvélyesi ürilakban. Nem egyszer keltettek azonban pánikot is a jelenlevő hölgy közönségben akaratlanul is megeresztett hamiskás ' szólamai, egy-egy sikamlós adomának többé kevésbbé czikornyázott, körülirt vagy nem irt pikantériái. Sokszor megesett, hogy a „hát ezt hallóttad-e már kedves öcsém ?“ bevezetés után a család női tagjai .kérelmetintéztek hozzá: „Csak addig nem, apókám, mig mi kimegyünk I“ Gyermekeit melegen és büszkeséggel szerette; kivétel nélkül mindet egyformán. Természetes, hogy az utóbbi években azt, a ki mindig vele volt, gondozta, vezette, ápolta, életmódjára aggodalmas pontossággal felügyelt, még forróbban, úgy lehet mondani gyermeki ragaszkodással szerette. „Lelkem Szerénám, — mondotta egyszer előttem, megszorítva leánya kezét — te vagy az én anyám!“ Könyek közt mondta e szót, s ; könyet fakasztott úgy leánya mint e sorok írója szeméből. INGÜK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnék. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. H IB SZATHAR IS VIDÉKÉ
