Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-01 / 18. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

A földmives nép érdeke vármegyénkben.

— Befejező közlemény. —

Azt fejtegettük legutóbbi czikke- lyünkben, hogy a Széchenyi Társulatnak és Gazdasági Egyesületnek karöltve kell földmives népünk érdekeit mivelni.

E meggyőződésünk teljes megerősítést nyer, ha egybevetjük az utat és czélt, melyen és mely felé a két nemes Társulat halad, vagy haladnia kell.

A Széchenyi Társulat nyíltan kifejezett czélja: erősíteni a nemzeti érzést, hogy tudjon beszélni magyarul minden honpolgára e hazának, hogy egyszóval a magyar nemzeti szellem kultúra gyökeret verjen e megyében, illetőleg hazában.

E czélból jutalmazza azon tanítókat, kik e téren való törekvésben kitűnnek, menhelyeket létesít, hogy úgyszólván ott lehessen, mikor a gyermek ajka az első szóra nyílik.

Megvalljuk eme czél szép is, jó is, de ma már nem elég, nem egész. | A mai viszonyok közt a nemes Tár- 1 sulat tevékenységi körének bővülnie kell. Neki kezébe kell venni népünk szellemi táplálkozásának kérdését is, mert valódi sikert csakis igy érhet el.

Örömmel hallottuk, hogy tanfelügyelőségünk gazdasági iskolával hálózta be megyénket úgy, hogy e tekintetben megyénk az első helyeken áll. Nos annál inkább kell oda állania

TARCZA.

—e—-®—

Leszámolás

A férfi ott állt az ablak előtt. Szinte öntudatlanul nézett ki a hóval fedett tájékra s belebámult a végtelen légürbe, a hol, a szál lingó hópelyhekkel szeszélyes játékot űzött a zordon téli szél.

Forró homlokát az ablak jég-hideg üvegéhez tapasztó, hogy . enyhítse belső melegségét, hogy csilapitsa azt a vulkánt, mely agyában egész testében égen; — hogy rendbeszedje zilált gondolatait

A szív, az indulat s az ész keltek szörnyű tusára benne s talán több mint egy emberélete függ attól, hogy e fenséges három nagy hatalom közül melyik kerül ki győztesen.

Hatalmas melle zilált a gyötrő fájdalomtól s úgy érezte, hogy az a belső hőség elveszi józan eszét, tiszta gondolkodását.

Pedig nagy szüksége volt a higgadt gondolkodásraI

Vele is megtörtént az a nagyon köznapiam dolog, hogy megcsalta a felesége...

A férfi lerogyott egy székbe s arczát kezébe temetve gondolkodott.

S megszólalt benne az indulat.

Mért is nem ölted meg? Old meg, hiszen az az asszony tönkretelte boldogságodat, pokollá tette otthonodat s megrabolta becsületedet. Mig te fáradtál, addig

a Széchenyi Társulatnak az ily iskolából kikerült gazdajelölt elé, hogy tovább való képzését vezessük.

Gondoskodnia kellene a Széchenyi Társulatnak, hogy megy én ke t népkönyvtárakat hálózza be, hogy a felnőttek oktatását az egész vonalon népszerűsítse és készítse el a talajt a Gazdasági Egyesületnek, melynek hivatása: az értelmes, józan gondolkozásu, a maga nemében miveit magyar népet az okosabb, czél- szerübb gazgasági életre képesíteni.

A Gazdasági Egylet bár nem megnevezetten, de végeredményében a Széchenyi Társulatnak czélját műveli, mikor gazdasági népelőadásokat tart magyarul a vegyes ajkú vidékeken, mikor gazdasági népies olvas-, mányokat osztogat a nem magyar ajkú községekben is. *

Hát ime láthatjuk, hogy a két nemes Társulatunk működésének czólja úgyszólván egybe esik, azért megváltjuk sokkal nagyobb közlekedést, benső érintkezést szeretnénk látni a két Társulat közt.

A mit még mondani akarunk, azt röviden a következőkben összegezzük :

Napról napra olvassuk, hogy a kormány itt is, ott is népkönyvtárt állít fel. Sőt legközelebb — mint biztos forrásból halljuk — ezer népkönyvtárt fog felállítani?

Ki gondolkodik a mi megyénkben arról, hogy itt is állíttassanak fel ilyen könyvtárak?

Még nem hallottuk, hogy a mi

megyénkben csak egy is létesült volna ?

Pedig újra és újra figyelmeztetjük azokat, a kiket illet, hogy megyénkben szocziálistikus lapokat, iratokat, könyveket kolportálnak. Ha mi nem ellensúlyozzuk, ha nem gondoskodunk a a nép egészséges szellemi táplálékáról, majd gondoskodik más. Ennyi elég!

Halljuk, olvassuk, hogy itt is, ott is téli tanfolyamok tartatnak a kormány anyagi és erkölcsi támogatásával. Örömmel tapasztaltuk, hogy pl. Zemplén vármegyében a nép úgy elsajátította a gazdasági ipart, hogy a tél folyamán már tekintélyes ösz- szeget kerestek. A szegény földmives népnek a téli időben munkája és kenyere volt.

Hát Szatmárvármegyében ilyen tanfolyamra nincs szükség? Hát itt annyit terem a föld, olyan a nyári munkabér és egyáltalán olyanok a visszonyok, hogy a földmives munkás nép a telet átaludhatja, átpipázhatja*)

Szatmárvármegye úgy földrajzi fekvése mutatja, mint népességének .aránya' és értelmessége arra van hivatva, hogy az országos agrár kérdés megoldásában első rangú szerepet vigyen.

... És mi aiszunk . . . tespedünk! Hja, a szoczializmus... a fenyegető szoczializmus elmúlt! Most aztán már folytassuk a régi kényelmes életet!

(B. G.)

*) Lapunk múlt száma közölt birt arról, hogv a Gazd. Egyesület a f. évi programmjába a bázi ipari tanfolyamok szervezését is felvette.

Szerk.

veled megosztaná, nincsen utód, a kire fényes nevedet vagyonodat hagyhatnád.

Minél későbben ébredeznek fel a szivérzelmei, annál erősebbek, azok nyil- vánulásai annál bolondabbak. Te is 46 éveddel beleszerettél egy tizennyolczéves szegény leányba s megkérted a kezét. Neked adta s te boldog voltál. Boldog mert nem láttad azt, mikor a leányka rimánkodott a szüleinek, hogy ne kényszerítsék e házasságra, melyre őt a szive nem vezérli, nem hallottad, a mint be- vallá, hogy ő azt a fiatal embert szereti, a kivel most megcsalt tégedet; nem hallottad a szülők komoly intelmeit, hogy az élet nem az ábrándok, hanem a kiábrándulás, a küzdés iskolája; nem hallottad, a mint elébe tárták a sivár, köznapi jövőt, a mely annak a fiatal embernek oldala mellett reá várna, nemláttad, mikor a szegény leány egész éjjeken át sirt, siratta ifjúságát, boldogságát. Te azt hitted, hogy a nagy szerelem ki van fejezve abban a végtelen hideg mennyasszonyi csókban, a mely mindennap kijárt neked s nem vetted észre nagy szerelmedben, azt a végtelen undort, a melylyel menyasszonyod csókra nyújtá hófehér homlokát. De honnan is tudtad volna mindezt te, a ki azt a szép kort, a mikor a szerelem fakad vonat tervezgetéssekkel s más komoly tudományokkal töltéd el s igy nem tanulhattad meg azt, hogy mi az az édes szerelem, mi az a forró, igaz szerelmi csók. Hozzád ment nőül, pedig nem szeretett; hozzád ment azzal a hittel, hogy hü feleség lesz. De látod öreg barátom az igaz szerelmet épen az jellemzi, hogy annak nem lehet

A „Szatmárvidéki Vásárló Szövetkezet közleményei.“

Húsfogyasztásunk kérdésében hatalmas lépést tett a szatmár—erdődi h. é. vasút alkalmazottaiból s a hozzájuk csatlakozó városi lakosságból alakult S zatmár- vidéki Vásárló Szövetke t.

Múlt vasárnap, április hó 29-én tartott értekezletük folyamányakép szerződést kötöttek egy szatmárhegyi mészárossal, a ki óvudékkal kötelezte magát a szatmár—erdődi vasút megnyitásától kezdvo a szövetkezet tagjai husszűkségletének minden igényt kielégítő megoldására.

Az alább fölsorolt árakból 10°/0-ot fog visszatéríteni a szövetkezetnek s évi 5000 korona fogyasztás esetén további 2°/0-ot minden ezer koronától.

A szövetkezet be fog szerezni tagjai részére hus-szállitó zacskókat, minden tagnak kettőt, a mely zacskón rajta lesz a tag neve, tagsági száma, lakása s a szövetkezet czége.

Nyomattat a szövetkezet megrendelő és szállító lapokat, a melyen a legközelebbi husszökséglet megrendelését a tag tintával megírja.

A vasút megnyitása napján a szövetkezet e megrendeléseket az egyik zacskóval a tagoktól beszedi, a mészáros másnap reggel a megrendelt bust a zacskóban a szállító-lappal együtt házhoz viszi s a másik zacskót s benne az uj megrendelő-lapot átveszi.

így aztán mindig a mikor a mészáros szállít, egyúttal átveszi a tiszta zacskóban az uj megrendelését.

A megállapított árak a következők : I. rendű marhahús kg.-ja 88, 10% visszatérítés levonásával 79 fillér. II. rendű marhahús kg-ja 72, 10% viszutérités levonásával 65 fillér. Borjú hús átlugos ára kg.-ja 104, 10% levonásával 94 fillér. Bárányhus kg-ja 96, 10% visszatérítés leszámításával 86 fillér. Sertéehus kg.-ja 88, 10% visszatérítés

útját állni, kitör, mint a zabolátlan folyó s elnyel mindent, még a becsületet is. Fiatal volt, forró a vére s szeretett.

S te meg akarod ölni, mert elrabolta a becsületedet, feldúlta a boldogságodat s megingatta benned a hitet.

Ugyan jó öreg barátom nevesd szembe önmagadat. 0 rabolt - meg téged ? Nem érzed-e, hogy te raboltál meg egy fiatal leányt, te raboltad el ifjúságát, illúzió — világát, hitét, — s mit adtál cserébe? egy öreg szivet, a melyet a fiatal leányka megérteni nem tudott, a mely tudhat ugyan lángolón, betegen szeretni, de nem azzal a meggondolatlan hévvel, mely a fiatalság szerelmét jellemzi. Ez kellett annak a fiatal leánykának s ez hiányzott belőled. Te meg akartad hazudtolni a természet öröktőrvényét, hogy nem illik egymáshoz a verőfényes, pompás nyarat jellemző ifjúság s a fázós, télies vénség.

Emberek vagyunk, mind gyarlók és közönségesek. Húsból és vérből alkotta- tánk s kivételeket, csodákat nem teremt a természet. A fiatal vérnek joga, követelései vannak, a melynek útját állni emberi törvényekkel nem lehet. S te a reális munka embere, a ki sohasem nézted rózsaszín szemüvegen az életet, te akartad megváltoztatni a természet rendjét, te akartad ellopni a nyártól a verőfényt, s helyébe tenni a tél hidegét? Bűnhődnöd kellett jogosan, mert ember létedre a természetben rejlő örök és változhatatlan törvények ellen törtél.

Elrabolta a becsületedet? De hát mi az a becsület? Nem-e egy olyan fogalom,

KUK JÓZSEF

szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

ő két kézzel szaggatá a tiltott gyümölcsöket s magában jót nevetett rajtad a vén bolondon, kinek szemét mézes-mázos szavaival be tudta kötni. Várd meg mig leszáll az éj s akkor, midőn hitvesi ágyában, melyet meggyalázott, nyugodtan pihen, a mint hófehér kebele rithmikusan emelkedik, fojtsd meg, hogy ne halljad bűbájosán csengő hangját, a mely lefegyverez. Aztán vedd ki kebléből a szivet s gyönyörködj te is kiomló vérében, a mint ő gyönyörködött a te meggyaláztatásodban.

De magszólalt az érzelem. Nem, nem tudom megölni. Szeretem, imádom minden bűnével s még most is térdenállva könyörögném szerelméért s megbocsátanám vétkét igaz szerelméért.

Megszólalt végre a hideg ész. Nem ismerek rád öreg barátom, a ki hűséges társad voltam gyermekkorod óta. Hol van a fényes elméd, a mely nagygyá, gazdaggá tett? Nézzük csak mi is történt veled.

Szüleid egyszerű munkás emberek voltak, a kik nem hagytak egyebet neked, mint puritán, becsületes nevüket. De minek voltam én a te jóbarátod ? Híressé akartalak tenni, hogy nevedet mindenki ismerje, gazdaggá, hogy a mit a születés megtagadott tőled, pótolja a munka eredménye. — Vágyaid elérted. Hires ember, gazdag ember lettél, kivel mindenki szívesen vált szót. Az igaz, hogy a munkába eltöltötted férfikorod delét, de édes volt a tudat, hogy e munka nem volt hiábavaló.

De egyszer megszólalt a szived. Körülnéztél s úgy találtad, hogy mindened, de mégsem vagy boldog, nincs egy hü asszony, a ki az élet örömeit, bánatát