Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-24 / 17. szám
SZATMÁR RS YIDRKR Özv. Papp Zsigmondné szül. Kollonay Constantia. „Egy asszony halt meg itt az éjjel“, Szol a közömbös idegen, „Jó asszony volt“, — szól a rokonság, »Hja, nincs maradás ide lenn 1 ............ Egy kiváló asszony halt meg városunkban, kire bátran mondhatta papja, hogy: „Erős, hivő lélek I“ az árva leányok pedig azt, hogy „Mindenünk !“ A húsvéti öröm után költözött el tőlünk, a legszebb, a legdicsőbb ünnep után, midőn Urunk feltámadását hirdettük, hirdettük, hogy nincs szenvedés, nincs halál... „Elünk mi is örökkéI“ Ekkor mentél el közülünk... És mégis I... Mi megvigasztalódunk, az édes „viszontlátás“ reménye éltet bennünket! Jézus Krisztus feltámadása ad erőt nekünk is, hitet, biztositékot az „örök életre*! ennek alapján hisszük, — égből reánk mosolygó lélek, mintegy végrendeletben megörökített, — még onnan is vigasztaló-bátoritó szavaidat: »Ne féljetek a szeretet örök, annak nagy mestere feltámadott !“ „Szelíden lobogó láng volt, ki fényt és meleget árasztott mindazokra, kik övéi voltak, hozzá tartoztak, s különösen pedig azokra, kik szenvedtek“, az árvák, elhagyottak, sors által üldözöttek — a világgal és önmagával meghasonlott lelkek szerető „otthont“ leltek mindenkor az ő kis házában, melynek küszöbét átlépve feledte mindenki baját — sorsüldözöttségét, nz ő vidor kedve elűzte a vihart, a sötét fellegeket s vigasztaló szavai megadták a sokat zaklatott szívre is az enyhítő balzsamot 1 És I még sem volt boldog!... Megjárta az élet „Kálváriáját“, mi másnak örömet, boldogságot nyújt, abból ő csak a „tövisét“ ismerte, mig más a nyugalmat élvezte, az alatt az ő két szeme a „Gol- gothára“ volt függesztve, s hordta annak minden alakjában „keresztjét“ zúgolódás, elkeseredés nélkül, teljes megadással, nőies gyöngédséggel, csüggedést nem ismerve, erősen hitt a jövőben, erre segítette „vallása, hite, „reményt“ adott pedig mindenkor, csak is a „jót“ a „nemeset“ ismerni tudó lelke, s még is legerősebben volt áthatva a „szeretet“ érzésétől, mely nála már „világszeretetté“ minősült, mely az egész emberiséget testvériesen átölelte!... S mivel a Mindenható megvonta tőle azt, hogy. hozzá, igy szólhassanak: „Édes anyám* I 0 maga keresett magának gyermekeket „városunk, nőegyesületünk árváiban“. A nőegyesület tiz évig vallotta magáénak. Tíz éven keresztül az árvák csak ezt hallották tőle: „Szeressétek a munkát“! Majd megismertette velők a munka áldását, becsét, jótékony hatását, beláttatta velők, annak szükségességét, nélkülözhetetlenségét s felmutatta, hogy a munka félrevetése által: „Az emberiségre a nyomorúság következik be“. Mint bűnt, vétket ismertette meg Ítéletet igaz hitök szerint, hogy mit érdemel az az ifjú ember, aki egy császári herczeg kisasszonynyal hajnali 4 óráig mer vizitelni, még ha emlék-albumba irt is verset azon idő alatt. A szenátorok szörnj'ü ostoba képet vágva tekintgettek egymásra. A császár pedig csak ennyit mondott időnként, hogy: nos ? Végre feláll egy három rendjeles és igy kezdi: Felséges császár! Én azt a vakmerő ifjonczot az inkviziczió kezébe adnám. Hadd bánjon el vele, mint bűbájossal, aki bizonyosan a sátán segítségével igézte meg a herczegnőt s csavarta el ártatlan fejecskéjét. — Én meg, — folytatá a másikr — gúzsba csavargatva lófarkára köttetném, hogy esetén mások is tanuljanak. Nekem is van leányom. Az ördög pozdorjája... — Másik I szólitá a császár a harmadikat. — Felséges url Nem szeretném, ha az feleségem ... — Nem feleségről van szó, öreg, hanem : élet vagy halál. — Halál, még pedig kínos halál, fejezte be az atyó. — No hát, én meg azt mondom, mondá ültéből felkelve a császár, hogy szamarak vagytok édes tanácsosaim, mindnyájan. — Hát nem okosobb dolog, — ha már egyszer kompromittálta, hogy hozzá adjuk a lányt feleségül, mi ? — Helyes, válaszolák egyértelmüleg a tanácsosok s egymásra tekintettek. Végül pedig olyan hatalmas „Eeljent“ kiáltottak, hogy a 3-ik teremben leskelődő Karina is meghallotta, aki később csakugyan flirtelő Krasztillon lovag boldog felesége lett s 72 éves korában valának neki számtalan kisebb-nagyobb unokái és dédunokái. N. M. velők: „a tétlenséget“, megvetette a „restséget“. meggyülöltette a „munkátlanságot“ I Kora reggeltől késő estig munkált, dolgozott, fáradt, szeretettel karolta fel a „házi ipart“, szövőszékének zakatolása volt az ő „legkedvesebb zenéje“ s büszkeségét képezték azok a szép „sávos“ törülközők és azok a tarka-barka „szőnyeg szőttesek“ I Egyedül csak is a nála feltalálható ügyességgel és művészettel lett felhasználva a legkisebb, elvásott, elernyedt „fonal“ és a mások által hasznavehetetlennek nyilvánított “rongydarab“ is I Első futárja volt, fáradhatatlan har- czosa nemzeti iparunk felvirágzásának!... De nem volt Őkisebb, mint magyar háziasszony és mint gazdasszony sem 1 Környezete nem tartott nála — az ő tanácsa — segítsége nélkül, sem névestélyt, sem lakodalmat, sem keresztelőt, sőt még a nyilvános thea-estélyeken és közvacsorákon is, mint „gazdasszony“ mindenütt segített az ő áldott kezeivel és pótolhatat lan gazdaszonyi jártasságával 1 Megyeszerte híresek voltak az ő „tarhonyái“ és „kucsma-gomba“ süteményei! Utolérhetetlen volt Ő, mint „kertész“ is — teste már az enyészeté volt, virágai még mindég hirdették „az ő jó szivét“ s ravatalát az általa gondozottak, vetettek és ápoltak díszítették, mintegy elismerésöket és hálájokat akarták — gondozójok — a már megboldogult iránt leróni I O reá igazán illettek költőnk eme szavai: „A ki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet“! Igaz is... mert neki áldott szive volt, valódi édes anyaként szerette az árvákat és azok által ő meg körülrajongva volt... Szerény jóságos nő volt s a munkás, magyar lányoknak egész sorát nevelte fel városunknak, hazánknak s tőle telhetőleg gondoskodott anyagi helyzetükről, — jövőjükről I... Még egy éve sincs, hogy visszavonult „az ő árváitól“, hogy ezentúl „magának“ éljen I Énnél merészebb gondolata sohasem volt szegény, mily kevésnek, könnyen pótolhatónak tartotta magát I Őneki ezentúl is csak „másokért“ kellett élnie... rokonai gyermekeit gyűjtötte maga körül, mintegy nyolczat, — ezekkel bajlódott; őket nevelte a jóra, a hasznosra oktatta, kis kertjét, udvarát rendezgetve boldogan, lázas sietséggel, — fáradságot nem ismerve! I És mégis bűnös volt . . . volt .így nagy vétke... „Elkényeztette az árvákat!“ Távozása után e háládatos teremtmények sokáig emlegették az ő foszlós kalácsát, bő zsírban ide-oda úszkálva sülő, pirulni tudó szép szalagos fánkjait — aranysárga ba- raczk-lekvárjait... sokáig... még mai is, sőt még ezentúl is 11... A merre lépett áldást fakasztott mindenütt ; szép volt halála is, — nem gyötrődött ágyán hosszas betegséggel vivódva; a nemzet angyala hirtelen megjelenve ezeket mondá: „Jöjj leányom, a te életed már eddig is szép és áldott vala I“ S távozásán meg kell nyugodnunk, magával vitte az ismerősök és rokonok szeretetét, becsülését... s végkérésünk elhunyta alkalmából a Mindenhatóhoz ez: „Adja nékünk, Isten, a ki el nem hagytál Égy ezredév orkánjai között Olyan magyar nőt, olyan tiszta lelket, Oly munkást, mint e szent elköltözött! Tedd gyermekeinket hozzá hasonlókká Nőink szivébe lelkét öntsed át, Magyarok Istene I Ezt teljesítsd te S akkor megáldod ezt a szép hazát I“ Nagyítódjál Thamássy Ilona. Apróságok. Bögre úrhoz beállít a szomszédasszony, hogy tanácsot kérjen tőle. — Kedves szomszéd, a lányomat megkérték, mondja, mit csináljak? — Adja oda minél gyorsabban, mig a kérő meg nem bánja. — De hát nem ismerem az illetőt, azt sem tudom, derék, ember-e — Sohse törje rajta a fejét, mai időben a fő az, hogy házasodjék. * — Kilépek a kaszinóból — És miért ? — Annyi a kibicz, hogy az ember jóizüen egy kaláber-pártit se csinálhat. — Barátom, annál helyesebben teszed, ha indítványt adsz be a választmányhoz, hogy a kibiczeknek külön helyiséget adjanak. * — Tekintetes Ur! igaz, hogy az őszszel követválasztás lesz? — Atyámfia, én nem tudom, de jobban cselekszi, ha nem reménykedik. — Hej! pedig a komámmal már mi neki is készültünk. A honi iparról folyik a beszéd, s egyértelmű a megállapodás, hogy azt minden hazafinak pártolni kell. — Én is azt mondom, — szól Pumpty ur — ha mindjárt áldozatba kerül is. Utóbbi időben mindent itthon csináltatok, pedig mondhatom, hogy nem valami kedves dolog lépten nyomon a szabóval vagy a suszterrel találkozni. Mennyivel kényelmesebb levélben Ígérni a fizetést. * A végrehajtóval beállítok a napokban egy adóshoz. Miután pénz nem volt, felhívtam, hogy jelöljön ki foglalás alá valamit. — Van hat gyermekem — szól nagy elkeseredéssel — tessék felíratni és elvinni. — Köszönöm barátom, — mondom neki — de ha igy áll a dolog, altkor kezet foghatunk. Nekem is éppen annyi van. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számáho» egy fél iv melléklet van csatolva. — Személyi hir. Hubrovszky József volt m. ki 1*. dandúrparuncsnok, kit nyugalomba vonulása alkuimával ő felsége u király tábornokká nevezett ki, rövid idő alatt végleg eltávozik városunkból. A távozó főtiszt népszerű alakja volt társadalmunknak; kedves, szeretetreméltó modorával úgy a katonai, mint a polgári köröket egyformán meghódította, a minek fényes bizonysága azon népes bankett, melyet az elmúlt hó- nupban tiszteletére rendeztek. Igaz szeretettel ragaszkodott ő is hozzánk, s ennek ki- fejezéseképen lapunk utján mond Istenhoz- zádot mindazoknak, akiktől az idő rövidsége miatt személyesen búcsút nem vehetne. — Személyi hir. Gróf Hugonnui Béla vármegyénk főispánja, ki az ünnepeket a fővárosban töltötte, ma este érkezik vissza székhelyére. Hehelein Károly prépost kunonok néhány napot városunkban időzött, véglegesen julius hó elején költözik körünkbe, ünnepélyes beiktatása azonban csak julius első felében lesz. — April 11-iki ünnepélyek. A 48-as iörvények szentesítésének évfordulója alkalmából ez évben kivételesen vusárnap turtatott a székesegyházban a hivatalos istentisztelet, melvet Binder András theol. lelkiigazgató végzett fényes segédlettel. Az ünnepélyes istentiszteleten a nagyszámú közönségen kívül a zárdái növendékek s a r. k. finépiskola tanulói jelentek meg tanárnőik s tanáraik vezetése alatt. — A r. k. főgymnásiumban 20-án tartatott meg az ápril 11. ünnepély. Az iskolai ünnepet megelőzőleg az ifjak a székesegyházba bévonultak s itt 9 órakor dr. Fechtel János végezte az ünnepélyes szent misét, mely után a gymnasium torna termébe tértek vissza, hol az ünnepély a Hymnus eléneklésével vette kezdetét, mely után Nagy József tanár intézett lelkes beszédet az ifjúsághoz, behatóan ismertetvén azon eseményeket, a melyek e nap emlékéhez fűződnek. A hatásos szép beszéd végeztével az ifjúság elénekelte a Szózatot s ezzel u hivatalos ünnepély véget ért. — A gör. kath. elemi iskolában 12-én tartatott meg az ünnepély, s az ünnepi szónak ez alkalommal Auderkó Bertalan volt, ki az ápril 11. napnak emlékét lelkesen magyarázta meg a növendékeknek, elősorolva és megemlítve e napnak eseményeit. Beszéd előtt és után a gyermekek énekeltek hazafias dalokat, melyeket Nyisz- tor Endre tanított be nagy buzgalommal és szép eredménynyel. Hubán Gt ula zárta be az ünnepélyt s figyelmeztette a növendékeket, hogy jól véssék emlókökbe, mit az ünnepi szónok beszédéből megtanultak s legyenek jó vallásos hívei az egyháznak, hasznos polgárai a hazának. — A római kath. finépiskola vasárnap délelőtt 8 órakor ünnepelte meg az 1848. évi törvények szentesítésének évfordulóját. A feldíszített teremben, hol az ünnepség turtatott, megjelentek az ifjúság ünnepélyén: Keszler pápai pfeelátus, iskolaszéki elnök, Lehóczky János, Erdélyi Imre iskolaszéki tagok, továbbá a szülők közül számosán. Az ünnepség „A legelső magyar ember a király“ czimű énekkel vette kezdetét, melyet a növendékek harmonium kiséret mellett igen ügyesen énekeltek. Ezt követte az alkalmi beszéd, melyet Bodnár A. tanító tartott a gyermekek értelmi népességéhez alkalmazkodva. A hatásos emlékbeszéd után három szavalat, két hazafias ének következett még, s ezek után a Hym- nusz éneklésével a sikerült ünnepség véget ért. Programm után Keszler praelutus köszönetét fejezte ki szülőknek az ünnepség rendezéséért s az ifjúsághoz melegségtől átha-ott rövid buzdító beszédet intézett. — Kinevezés. A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke Poszvék Zoltán végzett joghallgatót a helybeli kir. törvényszékhez díjas joggyukornokká nevezte ki. — Választás. A Termény és Hitel, bank igazgatósága Horváth Lászlót n nni/yl károlyi központi takarékpénztár könyvelőjét másodkönyvelővé választotta. — Eljegyzések. Vasvári p. Antal kir. tszéki írnok f. hó 16-án tartotta eljegy. zését B. Bohutiuszky Irma kisasszonynyal néh. B. Bohutinszky József kir. főerdész özvegyének szép és müveit leányával. _ Vuk ovits Kornél a Brázay nagykereskedő czég utazó ügynöke szintén e napon jegyezte el özv. Szentpétery Jakabné szép és kedves leányát Ilonkát. — Schréter Adolf helybeli fiatul kereskedő közelebb váltott jegyet Föl- desi Szerénával, Főldesi Ármin bánóczi föld. birtokos szeretetve méltó leányával. — Hymen. Szabó József kir. törvényszéki aljegyző ünnep másod napján vál. tott jegyet Zsákmán Ilona Uisasszonynyal Zsákmán József helybeli háztulajdonos szép’ és kedves leányával. — Ugyan e napon jegyezte el Fürt Imre kir. tszéki aljegyző Pápáról gyulai Gaál H’dvig kisasszonyt, özv. gyulai Gaál Ferenczné szép és kedves leányát. — Eljegyzés. Bezuák Aladár az „Első magyar általános biztositó társaság“ titknrhelyettcsse szombaton váltott jegyet Toperczer Ilonka kisasszonynyal, Toperczer Kálmán kir. törvényszéki bíró bájos leányával. — Esküvő Szabó István szinérváraljai kir. aljárásbiró ma délelőtt esküdött örök hűséget Dorka Anna urhölgygyel Aradon. — | Dr. Zakariás Adolf ügyvéd, lapunk munkatársa, tegnap d. u. 6 órakor több napi szenvedés után jobblétre szende- rült. Áldozata lett az influenzának, mely duczára erős testi szervezetének legszebb férfikarában a sírba vitte. Az elhunyt egyszerű, zajtalan életet élt. Lelkiismeretesen végezte ügyvédi dolgait, s puritán becsületessége és szerény magaviseletével kivivta mindenkinek becsülését. Szorgalom és szigorú takarékossággal szerzett vagyonát testvéreinek hagyta, de megemlékezett az ügyvédi segélyalapról is, a melynek 4000 koronát hagyományozott azon feltételt kötvén hozzá, hogy abból csuk oly ügyvedek nyerjenek támogutást, a kik fegyelmi vizsgálat alatt nem állottak. Kartársai szintén szerették és becsülték, a mit igazol, hogy az ügyvédi kamarai választmányba már harmadszor voit beválasztva. Temetése holnap d. u. 4 órakor lesz a Batthyány utczábuu lévő lakásáról. Áldás és béke lengjen porai felett! — Gyászhir. Súlyos csapás érte Kertészffy Gábor törvényhatóságunk érdemes pénztárosát édes unyjának özv. Kertészffy Jánosnénak elhunytéval,. ki e hó 20-án költözött el az élők sorából. Az elhunyt úrnő közeli rokonságban állott Szend- rey Júliával, halhatatlan költőnk Petőfi Sándor feleségével. Szép időket élt át s férjének, ki a szabadságijarcz alatt is tevékenyen működött, jó és, balsorsban hűséges hitves társa volt. Életének utolsó 13 évét Szatmáron élte 1; s boldog családi nyuga- lomhan és megelégedésben töltötte napjait, inig csöndes elhunyta be nem következett. Temetése vasárnap d. u. 4 órakor ment végbe, ä család jóbarátijinak és ismerőseinek tömeges részvétele mellett. A család által kiadott gyászjelentés a következőleg hangzik: Alólirottuk, úgy a maguk, valamint az összes rokonságVnevében is bánatos szívvel tudatják özv. Kertészffy Jánosné szül. Szendrey Teréziának, élete 85-ik, özvegységének 46-ik évébeu, hosszas szenvedés után történt elhunytét. A megboldogultnak földi maradványai a róm. kath. egyház szertartása szerint f. hó 22-én d. u. 4 órukor tétettek VerbŐQzy-utcza 7. sz. háztól a hidontuli’ sirkertbé örök nyugalomra. Az engesztelő szent mise áldozat a megboldogult lelkiüdvéért a róm. kath. székesegyházban f. hó 23-án reggel 7 órakor mulattatott be az Egek Urának. Szatmártt, 1900. évi április hó 21-én. Kertészffy Gábor és felesége, mint fin és menye. Ligethy György, mint veje. Kertészffy János, Ligethy Sándor, Ligethy Jenő, mint unokái és a rokonság. Béke lengjen porai felett! — Köszönetnyilvánítás. Mindazon hölgyeknek és uruknak, a kik az elhanyt anyánk halála, alkalmából, minket résivét- ny ilatkozataikkal felkeresni, a temetésen résztvenni és ezáltal fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak : ez utón fogadják hálás kö- szöuetünket. Szatmártt, 1900. ápril 24-én. Kertészffy Gábor törv. hatósági pénztárnok és felesége Kanovich Mária. — Halálozás. Lányi Józsefné sz. Somlyai Juliánná élete 43, boldog házasságának 25-ik évében hoszps szenvedés után elhalálozott. A megboldogult földi részei 111a d. u. 3 órakor tétettek örök nyugalomra. Nyugodjanak békében. — A r. k. plébánia-szék betöltése tárgyában értekezleteién tartva vasárnap d. u. 2. órakor a városháza nagy termében, melyek czélja hogy a püspököt fölkérjék a megüresedett lelkészi állásnak mielőbbi betöltésére illetve a rég húzódó ügynek mielőbbi megoldására. jFolytatás a mellékleten.
