Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-24 / 17. szám

—

Tizenhetedik évfolyam.

Szatmár, 1900. április 24C

cz^m y

,

I

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEG JELEN MINDEN KEDDEN.

4 7 FI fi FI7FTFS 4 R 4 ■ ----------Egés

z évre Fél évre .

| . 1 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. S . . .3 » | Egyes szám ára . 16 »

Községek,

községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona.- - ÍllMlÍÍBI lÍÍBl ÍlM IIIIW MF ■ I I III 1 » !■ 1 ■ -ai. -»aar. ~ L "2 25C ZJT1 >ÜlK JuLSf 3T_'30Bta

SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonalkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők :

= Morvái János könyv nyomdája EülvSs-utcza 2 ik sz. alatt. == TELEFON-SZÁM : 73.

A Szerkesztő lakása; Eöívös-uícza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 20 fillér.

Hirdetés és nyilttér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 60 fillér.

Földmives nép érdekei vármegyénkben.

— Harmadik közlemény. —

A gazdasági egyesületeknek vár megyénként való szervezése sok szép reménynyel kecsegtették azokat, kik már évtizedekkel ennék előtte hivei valának az agrar eszméknek.

A kezdet pezsgő életet mutatott, aztán csakhamar bekövetkezett a közöny, úgy hogy ma már nagyon sok megyében csak név 1 eg és nem tényleg létezik az egyesület.

És hogy eme szomorú állapotból még szatírát is tudtak a napokban csinálni (—- Írván egy megye gazdasági egyesületi közgyűlés meghívójára, hogy tömegesen jöjjenek, mert pezsgős ebéd is leszen) csak azt jelenti, hogy a mi hazánkban, a társadalom még ma sem ismeri kötelességét, vagy ha ismeri, komoly számba nem veszi.

Pedig keserű tapasztalat taníthatta volna meg a magyar társadalmat arra, .hogy a kormányzatnak és a törvényeknek-a társadalom hozzájáruló segedelme, önzetlen munkássága nélkül hatálya alig van, eredménye pedig úgyszólván kétséges.

És megfordítva is áll a dolog. A két leghatalmasabb tényező tehát elválaszthatatlanul egymásra van utalva, a tevékenységben nem csak találkozni, de a legszorosabb összhangra kell töreked- niök.

TÁECZA.

—o-O^B9Q00BK&» ■*

Az ítélet.

A 809-ik év márczius 12-ikére virradó hajnalon Nagy Károly római-német császár, a hóditó deszpota álmából felriadva, hirtelen az oldalához kapott és sikerült neki az őt inzultáló átkozott kis ugronezot megcsípnie. — Nem jegyezték fel a törté- netirók, hogy I felsége skándálta-e magában az „clek-halok“ mintájára, hogy: t-e, vagy b és megfordítva, ■— elég az hozzá, hogy mikor az ablakot felnyitotta, hogy a felségsértő kis hunezüt' alattvalót a hóra kiröpiue, olyas valami tárult a szeme elé, minőt életében még eddig nem tapasztalt.

A derengő pitymallat halvány világánál egy női alakot pillantott meg, aki valami súlyos terhet czipelve, a császári palota földszinti szárnyának tornácza felé -tartott s a terhet ott letevőn, a frissen é'S'ewJióban hagyott. nyomokon visszafele lépkedve, eltűnt gyorsan a királyi herczeg- nőktől lakott folyósón, • mig az általa czi- pelt tárgy finom sarkantyú pengést hallatva, szintén besurrant á császári apródok lakosztályának egyik szobájába.

A nagy császárnak bámultában nemcsak szája, de valószínűleg a marka iá nyitva maradt, mert, az ágyaló komorna ugyanazon reggelen háromszor is megvakarta a bokáját.

Képzelhető, hogy megindult az ink- viziczió. Az uralkodó legelőször is a komor- nákat csukatta le s fogta vallatás alá. A

sem általános sikerű működés le- iszén.

Hogy csak egyet említsünk — a sok közül. Itt vannak az oly áldásosának bizonyosodott téli gazdasági előadások. Az egyesület tevékeny titkára tehet bár mit, megnyerheti a legjobb erőket az előadások megtartására. Ha nincsenek a községekben vagy mondjuk a kerületekben emberei, a kik a talajt elkészítsék, a kik neki már előre utat nyissanak: megbénult erővel működhetünk. Itt vannak a szövetkezeti ügyek! Ha nincsenek emberek, kik a legszebb eszméknek ne csak propagandát csináljanak, hanem a gyakorlati életben is mozgatói legyenek: eredményre sohasem számíthatunk.

Mindezekből láthatjuk, hogy miként mindenütt, úgy megyénkben is minden számot tevő emberre szükség van, ha a Gazdasági Egyesület karjaival óhajtjuk rnegoldc<ni az agrárkérdést.

Valósággal miszsziót teljesít ma 'fftár, I ki az Egyesület életében kive- "szt á maga részét és nem is lehet máskép elképzelni a magyar szoczialis kérdés sikeres megoldását, mintha végre valahára édes mindnyájan munkába állunk.

Azért vagyunk bátrak előhozakodni azon régen táplált eszménket, óhajunkat, hogy a Gazdasági Egyesületnek meg kell kísérelnie a kerületek szerint való felosztást a vármegyében. Egyes kerületek vagy

— Mióta ismeritek egymást? kérdezé tovább a császár.

— Nem egészen egy év óta; de c«ak távolból, mint a hogy a csillagok tekingetnek egymásra. Az éjjel azonban nem bírtunk már szerelmünkkel s megváltottuk azt egymásnak kölcsönösen. — Büntess meg, atyám, én adtam rá az alkalmat; | csak az én kívánságomra jelent meg. — A császárnak hirtelen jó ötlete támadt.

— Leveleztetek ? — kérdé sokkal szelidebben.

— Nem, atyám, csak verseket irtunk egymásnak, de névaláírás nélkül.

A császár csengetett.

— Küldjétek be a herczegnő komor- nájái! Az előbbi komorna megjelent.

Kurina elmehetsz 1 A herczegnő bus arczczal távozott.

— Leány, szólott a császár a komor- nához, ha mint mondod: hallgatóztál és csókolódzást nem hallottál, felelj, mit műveltek hát oly hosszú idő alatt?

— írtak, felelte a leány, írtak és sóhajtoztak folytonosan.

— De hát mit írtak és mire vagy mibe Írtak ?

— Az albumba, felség, abba, amelybe már sokan írtak egyet-mást a lovag urak.

— És hol tartjátok azt az albumot?

— Ott áll, felség, mindig a hímző asztalon.

— Jól van, mehetsz, mondá a császár s ő magá is átballagott a hölgyek lakosztályába. Ott szemlesütve és remegve fogadták. A császár pedig a hímző asztalhoz. érve, felnyitá az ott levő piros bársony fedelű albumot. A régi lapokat gyorsan átforgatva, csakhamar odajutott, a hol

INGÜK JÓZSEF

szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

Ml

1

A gazdasági egyesületek valójában oly tereknek bizonyultak be, hol ez a találkozás, ez az összbangzó működés a legsikeresebben végbe mehet.

Vármegyénk gazdasági egyesületének. — jóllehet még nagyon távol áll a kívánatos felvirágzástól — nem csak szép múltja, jelene van, de hisz- szük még szebb jövője is lehet.

Talán nem sértjük meg vármegyénk birtokossait, kik az egyleti életben időről-időre kivették részüket, ha azt mondjuk: Egyesületünk nagy szerencséje, hogy élén vármegyénk kimagasló, minden szépért, nemesért lelkesülő alakja, a puritán lelkű Vécsey József báró áll. Nekie és a köré gyűlt keveseknek köszönhetjük, hogy a mi vármegyénk Gazdasági Egyesülete — munkálkodásában sikerekre hivat- kozhatik.

De épen ezen sikerek láttára jajdulhatunk fel és kérdezhetjük: mily hatalom, milyen erő rejlenék ebben az egyesületben, ha minden földbirtokos, minden gazda, ha — igenis kimondjuk — minden föld- mives ember olyan talajnak, mezőnek tekintené ez Egyesület talaját, hol minden embernek van kapálni valója, az az társadalmi kötelessége. Ez volna aztán az igazi szövetség, az ideális kartell, hol a gazdák megmutathatnák ős-erejüket.

Mig ez meg nem történik, addig az egyesület működése egyesek buz- gólkodása, dicséretre méltó, de sohahóhér megmutogatta mindegyiknek a kínzó szerszámokat; de. akárcsak mézes kalácscsal kecsegtette volna őket, rá se hederi- tettek azok s tagadtak egyre másra konokul.

Végre a császár elővette a legfőbbet, a mivel komornákat valaha halálra rémitelték : kimondta, hogy minden fegyverfogható férfit 24 mérföld távolságra fog a i fővárosból tránszportáltatni, ha 24 óra alatt ki nem sül a turpisság. Ez hatott. A , császár legkisebb és ennélfogva legkedvesebb leányának, Karinának a komornája t megvallotta négyszemközt a császárnak, hogy a herczegnőnek volt zsurfikszje egy apróddal, de annak a nevét, ha négyfelé , vágják is, nem fogja megmondani, mert ő , a fülét folytonosan a ku'cslyukon tartotta í és az isten minden szentjére esküszik, t hogy az egész idő alatt — egy nem sok, , de Ő egyetlen egy c/upp.inást sem halion; különben- is e volt az első vizitje a szerencsétlen kis kadétnak.

i- — Tehát kicsiny volt, — azért biri tad czipelni a hátadon 1

— Én ? — kiáltott fel a komorna, I mintegy méltatlankodva; de aztán meg- I göüdolta magát és elhallgatott.

— Furfangos fehér nép, — morgott a császár, hátán szállítja odább a szoknyahőst, hogy rá ne ismerjenek a nyomdokáI ról 1 — De azért is, rá fogok ismerni. Küld elém a herozegnőt.

— Karina megjelent. Remegett, mint a s liiiomszál a harmatos reggelen, de midőn I a császár az ifjú nevét kérdezte tőle, egész

határozottsággal igy válaszolt: Oless meg atyám, vagy vettess a legmélyebb töm- löczbe, de azt soha el nem árulom, - mert jól tudom, hogy azzal csak halálos ítéletét t ! mondanám ki.

körök alakuljanak vidékenkint. E kerületnek, körnek legyen meg a vezetője, ügyvivője és igy tovább. E kerületek legyenek szervek, melyek életüket a központból kapják és hozzanak vért, életet a központba is. így, egy csapásra elérhetjük, hogy oly embereknek adunk tevékenységi tért, sőt egy kis társadalmi felelősséget, a kik eddig úgy gondolkoztak, hogy hát hiszen elvégzi azt a központ — alias = titkár.

Egy-egy földesur a maga territóriumán képzelhetlen mozgalmat, eredményes működést teremthet. Lám, a múltkor mondottam és panaszoltam, hogy nem ellenőrzik, mit iszik a nép? Gondolható-e, mily áldásos lenne, ha arra is ügyelnének: mit olvas a nép A szellemi táplálék minősége igen fontos. A gyilkos ital hamarább tehetetlenné teszi az embert, mint a mérges táplálék. Hát uraim, mit ügyeltünk mi erre eddig? A lovakat, a sertéseket és a többit vizsgálják, féltik a dögvésztől. És ezt a maroknyi népet nem őrzi ellen senki emberfia, hogy miroivasT Mivel mérgezTmég lelkét?

Különben itt megállók. E pontnál majd lesz szavam a Széchenyi Társulathoz is! Mert a szövetkezetek korszakában keresni kell ezeknek a kultur- egyesületeknek a találkozást. A Széchenyi Társulat magyar polgárrá igyekszik tenni az idegen nyelvű embert is. Neki ezután fogózkodni kell, hogy igaz magyarnak tartsa meg c megyében a magyart. BG.

a flirtelés kezdetét gyanította. A vers igy szólott:

Nyíló virág vagy még az élet tavaszán, Feslő rózsabimbó virágos rózsafán ;

Mért nem adott a sors koro nát fbjemre, Hogy tűzhetnélek fel dobogó keblemre.

— Csakhogy elvenném ám a koronádat, fráter, — dohogott a császár. Azonban aligha nem a csapáson vagyunk. Lássuk csak az utolsót.. Áhán I Az én sírom. Elégia, ez lesz a.

Nyirfalombnak árnya zöld halom aljába Suttogva borul majd egykoron fejfámra ; Leveles nyírfának susogó lombjába Fészket rak egy dalos, énekes madárka; Énekes madárka rózsás est hajnalon Folyvást rólad dalol édes kis galambom, Szerelmes angyalom.

Sirhalmomon a kert logszebbik virága : Piros rózsa nyílik a szivem porába, Melynek a gyökerét, hogy el ne hervadjon, Lezárt szemeimnek árjával áztatom ; Harmatos ágán szól a dalos madárka, Rózsabimbó nyil ki mindenik dalára, Mindegyik szavára.

Csendesen suttogó nyírfáijmbnak árnya, Ha rá borul egykor síromra, fejfámra,

S utad czéltalanul épen arra vezet S hallasz szerelemtől epedó éneket,

Én édes szerelmem, tudd meg valahára :

Az én lelkem amaz énekes madárka,

A dalos madárka 1

Teringettétl Hisz ezzel egy varró- leányt is meg lehetne szédíteni. Karina pedig mindig ábrándos kis leány volt. Na, most már csak a próba-iratás hiányzik.

— — — Másnap össze volt hiva a királyi tanács. A császár egész őszintén előadta a dolgot, elmondván a hajnal: jelenettől kezdve mindent úgy, ahogy a: megtörtént. S kérte a tanácsot, hogy gondolkozzanak a dolog felett s mondjanal