Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-10 / 15. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi közgyűlés. Nem sok érdekes tárgya volt a tegnapi közgyűlésnek, sőt mondhatni, hogyha, a husvágási szabályrendelet módosítása nincs a tárgysorozaton, hát minden vita nélkül estünk volna rajta keresztül. De a mészárosok éllen ki­fakadni általános természete a közön­ségnek, a mely állandóan ingerült hangulatban van ellenük a hús drága­sága miatt, s ha alkalom kínálkozik reá» bizony szavaikba önti, a mi a szivét nyomja, Már pedig az alkalmat a szabályrendelet módosítása meg­hozta, és a régi szokáshoz híven meg­eredtek a kritika mérges zsilipjei, öm­lött a lesújtó szavak zápora a mészá­rosok fejére, a kik a közönséget drága hússal traktálják és e művelet mellett ők szépen gazdagodnak, a vége pedig az lett, hogy megint az történt, a mi a mészárosoknak válik hasznára. Arról volt ugyanis szó, hogy gát vettessék annak, miszerint a város te­rületére más helyről lehessen húst be­szállítani. A mostani szabályrendeletben erre nézve nincs semmi akadály, a módosítás tehát úgy szól, hogy ezután csak olyan helyről legyen szabad be­hozni husi, a hol a levágandó marha a törvényben előirt módón szakértő által volt megvizsgálva. . Nagyon ter­mészetes, hogy ilyen vizsgálat sem Zsadányban, sem Batizon, sem más falvakban nem ismeretes, ha tehát ez életbe lép, azok is kénytelenek Szat- máron beszerezni husszükségleteiket, a kik eddig a húst faluról hozatták, a miből ismét világos, hogy ez nem annyira a közegészségügynek, mint inkább a mészárosoknak fog hasznára válni. Több felszólalás történt ezen mó­dosítás ellen és a történeti hűség ked­véért megjegyezhetjük, hogy ezen fel­szólalásokat általános helyeslés kisérte, mégis mikor szavazásra került a kér­dés, a többség a mellett volt, hogy a módosítást elfogadta. Bizonyára, a ki azelőtt helyeselt is, úgy gondolkozott, hogy ha már . drága a hús, fizesse mindenki egyformán, s ne legyen né­hány embernek az a kellemes hely­zete, hogy olcsót is, jót is kapjon. Különben a hús kérdés elő fog még. jönni ezután is, s csak a jövendő fogja majd eldönteni, hogy a mészáro­soknak van-e igazuk, a kik azt mond­ják, hogy a húst olcsóbban nem ad­hatják, vagy a közönségnek, a ki meg azt állítja, hogy méreg drágán árulnak és nagy hasznot húznak. Hanem ez igazság csak akkor derül ki, ha a közönség egyszer megpróbálja a radi­kális eszközöket. A mig csak kiabál, ez az igazság rejtve marad. A közgyűlés első tárgya egyéb­iránt a polgármesteri jelentés volt, a mely pontosan beszámolt a Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter itt idő- zéséről, a plébánosi állás betöltése kö­rül felmerült differencziákról, a köz­vágóhíd üzembevételéről, a villamtelep felülvizsgálatáról, a Kossuth-kert ren­dezéséről és a Vigadó és szálloda építésről. A miniszter helyben hagyta elvileg a közgyűlés azon határozatát, a melylyel a Vigadó építését meg­szavazta, érdemileg majd csak akkor fog dönteni, ha a kifogásolt műszaki hibák kiigazítva lesznek. Közgyűlés ezt a kiváló örömhírt a többivel együtt tudomásul vette. Kovács Leo aziránt interpellált, hogy van-e intézkedés téve, miszerint a várost ellepő foglalkozásnélküli és mpnkakerülő egyének kitolonczoltas- sanak, s hogy különösen a Galicziá- ból és Romániából menekülő zsidók beözönlése meggátoltassák. Helyettes polgármester megnyugtató válaszát úgy ő, mint a közgyűlés tudomásul vette. Csomay Imre indítványt adott be, hogy miután Márkus Márton vendég­lős ajánlatát, mely szerint a felépí­tendő Vigadót 12 évre bérbe veszi, visszavonta, az egész építési ügy vé­tessék le | napirendről és az iratok kéressenek vissza a minisztertől. A jogügyi szakosztály ezzel szemben, te­kintettel arra, hogy az építést a mi­niszter jóváhagyta, másrészt Márkus Márton a visszavonó kérvényét vissza­vonta, az indítvány visszaadását java­solta, a mit a közgyűlés el is fogadott. Tudomásul vette közgyűlés, hogy a pénzügyminiszter az 1899. évre ital­mérési segély czimén 38785 kor. 42 fillért utalványozott. A II. oszt. végrehajtói állásra 42 szavazattal Bura Sándort választotta meg Bodnár Lajos ellenében, aki 16 szavazatot kapott. A választásra nézve főispán kijelentette hogy az ellen pa­naszt fog felterjeszteni, miután a meg­választottnak nincs meg a törvény- kívánta minősitvénye. Az április havi közgyűlés feladata lévén intézkedni arról, hogy a városi köz- és árvapénzek miként helyeztes­senek el, közgyűlés névszerinti szava­zással kimondta, hogy azokat a hely­beli 6 pénzintézetnél fogja azok alap- és tartaléktőkéje arányában elhelyezni. Tudomásul vette közgyűlés a vá­rosi erdész jelentését a városi erdők állapotáról, kezeléséről és védelméről. A Szatmárnémeti Iparhitelszövet­kezet kérvényt nyújtván be a kereske­TÁRCZA. Az áldozat. Irta: Marosán János. Itt a tavasz. Azt mondják, hogy az év legszebb időszaka az annyira várva-várt tavasz, melyben az alvó'természet születik ujja, melyben az ifjú kebel annyi ideális gondolatnak rabja s melyet a poéták any- nyi dicshymnuszban megénekeltek már. Az emberi nem legnagyobb része minden két­séget kizárólag a tavaszt imádja és annak megérkezésekor ünnepi ruhát ölt, mig a többi időszak hidegen hagy bennünket. Igaz, hogy a szép tavasz a szunnyadozó Universum ébredését jelenti, ( á chablon- szeijü pár hónapos rabság lánczait széttöri és kellemes illatú , levegője, a tarka-barka természet a szabadba csalja az élő lényt, hogy újjá szülessen. De a tavasz is meg­követeli a .magáét, a természet is meg­hozza a maga . áldozatait. A mennyi . örö­met nyújt a tavasz az emberiségnek, nem sokkal kevesebb bánatot is hoz sok érzé­keny, kebelpek. Ga|ay. Annuska vidékünk egyik leg­szebb leány» volt, kit a természet, mint a legszebb tavas?, kiváló adományokkal de­korálta., Á szép alak, a még szebb arczvo- nások, a ritka, nyájasság és kedvesség mind a mellett bízopyitott,. hogy Annuskával szemben a természet nem fukarkodott. A sz.ép Annuska feltűnést keltett mindenütt a hol megjelent graeziozus alakjával, kecseg­tető mozdulataival és szépségével. Szépsé­gében ;volt azonban valami különös is. Szép, fehér arczán sokszor, de nem mindig, két vörös véivrózsa volt látható, melyek időn­ként sokkal élénkebb színben, időnként halványabb színben tűntek fel, máskor meg egyáltalán nem voltak észrevehetők halvány arczán. Ezen variacziók némi ér­dekességet nyújtottak, mik Annuskára nézve káros hatással nem voltak. Sokan érdeklőd­tek a szép leány iránt, kiről természetesen különösen a leányok közt sok beszéd folyt. Az irigyei azt rebesgették — és nem min­den alap nélkül — hogy Annuska beteg ... komoly beteg... Szülei komolyan aggód­nak leányukért, kit a bátyja, habár egye­temi tanár és az orvos-tudományi kar egyik legkiválóbb tagja, minden fáradozás daczára sem tudja nővérét megmenteni az életnek. De ezen mende-mondák nem sok hitelre találtak, különösen a férfiak közt nem tud­tak gyökeret verni és Annuska imádói nem csökkentek, hanem ellenkezőleg. Egy napon ugyanis Kollányi őrnagy, kit Annuska imádott, megkérte szüleitől a szép leányka -kezét. Az öregek nem ellenezték leányuk boldogságát és csakhamar megtörtént a sokak által teljes lehetetlennek képzelt es­küvő is, mely után a fiatal pár a szokásos és majdnem elmaradhatlan nászúira indult a szerelmesek képzelt menyországa felé, délre. Az esküvő után azonnal megszűn­tek a rosszhiszemű czélzások, más irányba terelődött a közfigyelem és senki sem tö­rődött már Kollányi őrnagygyal és Annus­kával, kik szerelemittasan eveztek a boldog­ság tengerén. $ Újra ravasz van, megérkezett a sok várva-várt kedves és szívesen látott ven­dég á gólya, a daru stb. Nincs többé ko­mor hideg, nincs aggodalom, hogy az em­ber kénytelen még mindig a szobát őrizni, hiszen odakünt verőfényes napsugár árad mindenre egyaránt. A fák rügyei pattogza- oak, nyilnak, zöldülnek, virágoznak. Az emberek járnak-kelnek, dolgoznak, a ma­darak a mezőn, erdőn hatalmas konczerte- ket csapnak az azur-kék ég alatt. A ter­mészet mozog, éled. -Mozog minden, élet után kapaszkodik az élő lény, odakünt élet van ... Gmunden hires klimatikus gyógyfürdő egyik villája terraszán, a hová a nap még gyenge sugarait löveti, egy dalliás katona­tiszt ül egyik bársony széken. Mellette egy feltűnő halvány arczu, de azért szép szőke, nő ül, ki csinos fejét, melyet dús szőke haj övez, a férfi ölébe hajtja. A nő arczá­rói a betegség, félelem és aggodalom ol­vasható le egyik pillanatban, mig máskor a határtalan szeretet és nyájasság. A férfi szivében katonás magatartás, kitartás és remény honol. A szomorú kép megható. Hogy kiket ábrázol e kép, könnyen kita- tálható: Kollányi őrnagy és felesége. Óh mily boldog vagyok édes Arnold ! Mily boldogság itt pihenni drága karjaidon. Úgy érzem édes, hogy innen nem rabol el senki és semmi, még az a kegyetlen ha­lál sem. ■— Netarts tőle drága Annuska; hisz te nem vagy halálos beteg, te nem halsz meg. Neked édesem egy kis levegő változ­tatásra volt szükséged és egyébbre nem. Itt jobban léssz nemsokára és újra haza­megyünk Pestre. — És én oly boldog leszek meginj ugy e, mint esküvőnk után, mikor egészsé­ges voltam... — Igen Annuskám. — Hiszen én most is nagyon, de nagyon boldog vagyok Arnold. Szeretlek, imádlak de nagyon félek... úgy álmodom sokszor, mikor nagy lázam van, hogy az a csúnya halál jön és elakar rabolni sze­retett körödből, de én nem akarom... éq élni akarok veled drága Arnold, én nem akarok még meghalni, hiszen én még fiatal vagyok és téged nagyon szeretlek. És mintha nem is volnék olyan gyenge Arnold... nézd csak tudok én vidám is lenni... ugy-e? No látod, ha hazamegyünk folytatni fogom kézimunkámat, tudod az oltár-párnákat kell bevégeznem, melyeket esküvőnk évfordulójára el kell készítenem. — Igen édes Annuskám, mindeq úgy lesz, mint te mondod, csak kérlek amennyire lehet minél kevesebbet beszélj, mert látod téged kifáraszt a sok beszéd, és aztán, ha nem foganod tanácsomat, csakugyan beteg lész; tudod Béla is mondta, hogy... — Oh Béla rossz testvér, nem akar rajtam segíteni. — Hogy gondolhatsz ilyet drága Annus? Béla igen jó fiú és meggyógyít csak légy türelemmel; ez a fő édesem, hogy ne izgasd fel magad. — Óh Istenem, Arnold lelkem, újra gyenge vagyok... Ismét forróságom van., úgy égek ... le szeretnék nyugodni. — Azonnal édesem. És ezzel az őrnagy becsengette a komornát, ki besegítette a beteg nőt. Az őrnagyné igen rosszul lett, állapota rohamo­san rosszabodott, a kezelő orvos mindent megpróbált, de hiába. Az őrnagy véghe- tetlen fájdalmában azt som tudta mit csináljon. — Óh édes Istenem — sóhajtott a haldokló szép asszony — ne kívánd ezt a nagy áldozatot 1 Most a mikor boldog, a legboldogabb vagyok egy szerető férj kar­jain, ne kívánd édes Istenem, hogy itt hagyjam őt. boldogságomat, mindenemet 1 Hiszem Uram, hogy te irgalmas vagy és igazságos. Kollányi ez ima hallatára sirt mint egy gyermek. Azonnal táviratozott sógorá­ért, ki már csak a beállott halált konstatál­hatta. A tavasz szép, de megkívánja a magáét, a természet meghozza a maga áldozatait. Talán jobb igy, a halál megvált a sok szen­vedéstől sok nyomorgót és sokaknak a megváltója. szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

Next

/
Thumbnails
Contents