Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-03 / 14. szám
Tizenhetedik évfolyam. 14-ik szám. Szatmár, 1900. április 3. " ■ ■ ■■ — 1" ■ ..........- -----------------------—V j ME GJELEN MINDEN KEDDEN.--------AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: --------Egé sz évre ... 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzó'k és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2 ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM : 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám.-------- HIRDETÉSEK \ ' e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. s Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetés és nyilttér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 60 fillér. A földmives nép érdeke megyénkben. — Második közlemény — Emlékszünk reá, hogy az agrar mozgalom megyénket sem ki mélte meg. Akkor főispánunk a nép közé vegyült, alispánunk is egy figyelemre méltó jelentésben kutatta és tárta fel a mozgalom indító okait. A mint a mozgalom lecsendesedett, megszűnt a földmives nép érdekében kifejtendő mozgalom is vagy legalább is papirosán maradtak azok az okos eszmék, melyeket a súlyos bajok orvoslására felvetettek. Emlékszünk arra is, hogy a vármegye egyik gyűlésén komoly felszólalás történt a szeszes-italok (alkohol, pálinka) szigorú ellenőrzése érdekében. Szomorú képet nyújtott ez a felszólalás arról, hogy Szatmárvár- megyében mi mindenféle italt lehet árulni és mi mindent iszik ez a szegény nép. Ugyan kérdezzük, mi történt e szigorú ellenőrzés érdekében? Hiszen — úgy vagyunk értesülve, — hogy például Szatmár szab. kir. városa is forgalomba hozott oly italt, melyről a felülvizsgálat igen kedvezőtlenül nyilatkozott. Édes Istenem, mi minden történhetik akkor a falvakban, az országutakon, a hói valósággal gomba számra szaporodnak a szatócs boltok. Elmondhatjuk igazán, hogy ma, ha követ dobunk, nem kutyát, de szatócs boltot, pálinka mérőket találunk. Mondhatja valaki, hogy az uj TAROSA. Álom. Két évvel ezelőtt, — mikor érettségi vizsgámon tanáraim átcsusztattak, — mint mindegyik barátom, már meglett embernek képzeltem magam, kinek nem kell meliék- utczákban bujkálni, ha el akar egy czigarettát szívni, kinek minden szabad, nincsen megkötve keze, járhat szabadon, tehet, a mit akar, udvarolhat, mert ime már fiatal-ember. Szóval kimondhatlan nagynak képzeltem magam e azt gondoltam, hogy nekem áll a világ. Diákkoromban sok bakfis-leánynak vallottam szerelmet, soknak mondtam, — s talán úgy is éreztem, — hogy nála nélkül nem élhetek ; de ekkor minderre, mint meglett fiatalember, szinte nevetve gondoltam viszsza. Hiszen most már nem szabad játszanom szavammal; nem mondhatom többé egyik ideálomnak sem nyíltan, hogy imádom, hogy várjon reám, mig elvégzem a jogot (rövid tiz-tizenöt esztendő,) mert ha szavamon fog, bizony most már köny- nyen rajta veszthetnék. Mert fiatal ember vagyok. Boldog időszak, mily hamar szétfosz- lanak szép tündér-álmai! ' Rövid egy hónap alatt ismét szerelmes lettem s most úgy éreztem, — határozottan állítom, — hogy ha volna bátorságom bevallani ideálomnak szerelmemet s italtörvény segített vagy legalább is enyhített ezen irányú bajokon.' Enyhíthetne, de uramfia papíron van, írott malaszt az csak. Valamelyik 7 J helyi lapban éppen most olvasom, hogy a szatmári kereskedő, szatócsoknak mostanában nem a legjobban megy a dolguk? Miért? Mert a főkapitány szigorú vizsgálatot tart. Ennek eredményekép egyes szatócsüzleteket bezáratott, büntetett, elkobozott stb. Nos uraim, ha itt a mi városunkban elfér egy-egy szigorú vizsgálat : mit kellene tenni a megyében elszórt és megdöbbentően elszaporodott szatócsokkal szemben ? Vagy talán történik valami? Tessék ezt a valamit nyilvánosságra hozni! Hogy a szatócs üzletek, pálinka mérők népünket teljesen tönkre tették: azt e hazában már több megye hangos feljajdulással, emelkedett szellemű intézkedésekkel nyilvánította ki. Pestvármegye intézkedett, hogy a kamaszok, a serdülő ifjúság a kocsmákat ne látogathassa. Legutóbb Lipótvármegye törvény- hatósága foglalt állást az alkoholizmus ellen. E törvényhatóság is nyíltan kimondotta, hogy a megye népességét védelmezni kell, különben a pusztulás nyilvánvaló. Azért a közigazgatási hatóságoknak az italmérések erősebb felügyeletét sürgeti. Nos tehát méltán kérdezhetjük: mi történt vagy történik vármegyénkben ez irányban ? Vagy talán itt, a mi megyénkben olyan rózsás állapotok vannak, hogy semmiféle intézkedésre szükség nincs. Vagy ha talán ismét kisértene az agrar mozgalom, elég leszen a momentán védelem ? Ne ringassuk magunkat csalódásban 1 A mi megyénkben is földre sújtotta az alkohol a földmives népet. Mostoha esztendők leforgása nem ütötte volna le egészen lábáról, de e munkát könnyen végezték a kocs- márosok, szatócsok, kik meleg ágyat vetettek az uzsorának, a könnyelműségnek. a munkálatlanságnak, az elkeseredésnek, sőt a végpusztulásnak is. Itt a baj mérge, foga, gyökere. Mig a segítő kéz fejszéje a gyökér szálakra nem esik, hogy azt alapostól kiirtsa: addig hiába való minden nemes mozgalom, tevékenység. Elismeréssel kell lennünk a tanfelügyelőség, illetőleg a kormányzat iránt, hogy vármegyénket oly bőségesen behálózta a gazdasági ismétlőiskolákkal, derék munkát végez a gazdasági egyesület is szakelőadásaival — és más irányú működéseivel, mikről külön czikkelyben fogunk foglalkozni : de addig mig a földmives nép kezéről az alkoholizmus okozta bilincseket le nem veszszük, mig a népet a bóditó mámortól meg nem szabadítjuk, sikertelen leszen társadalmi munkálkodásunk. Hogy ez a nép talpára állhasson, hogy abba az osztályba megfrissült, egészségesebb vért juttathassunk: bizony arra öntudatos, tervszerű munkálat szükséges. E munkálat irányát megkíséreljük kijelölni. első találkozásunk alkalmával nem volt bátorságom elmondani.“ Roppant kiváncsi voltam. Nem váratott szavára sokáig. „Emlékszik-e, — igy szólt, — két évvel ezelőtt, mikor érettségijét letette, mily gyakran találkoztunk ? — Én szerettem akkor magát. Most már megmondhatom, mert nyugodt lehet, most nem szeretem.“ Meglepetten néztem reá. Tréfál ez a leány vagy komolyan mondja ezeket? És miért ? „Szerettem egy fiatal serdülő leány szivének határtalan szenvedélyével és remegve vártam az időt, a mikor tudtam, hogy maga eljön hozzánk. De nem mutattam, nem árultam el magam. Ugye maga nem is gondolta?“ „Szükségesnek tartottam ezt magának elmondani, már csak hálából is, mert a maga iránt érzett gyermekes szerelem tanított meg arra, hogyan kell igazán szeretni nagy leánynak azt, a kit férjének kiválaszt, hogyan kell szeretnem vőlegényemet s azt hiszem, — ő meg is van velem elégedve.“ — És mit gondol — folytatá, — ha én akkór elárulom a legcsekélyebb valamivel, hogy magát szeretem, hová fejlődött volna szerelmünk azok után, miket eltávozásakor nekem irt, ha azok tényleg igazaknak vehetők ? — Nem sokkal jobb, hogy igy történt ? S most, mikor mindketten higgadtan gondolunk vissz?, gyermekes érzelmeinkre, nem-e örvendenünk kell, hogy volt bennem elég lelki erő fiatalsáSzinház. A hét folyamán szinrekerült darabok általában csekély számú közönséget vonzottak, most már n nézőtér üres padsorai élénken mutatják, hogy a snison vége felé közeledünk. A legutóbbi műsort Bukó László vendégszereplése tette érdekessé, ki nagybányai vendégszerepléséből visszatérve ellátogatott hozzánk, hogy közönségünknek egy élvezetes estét szerezzen. Visszapillun- táet vetve a múlt hét folyamán szinrekerült darabokru, a Granadái éji szállásról kell újból megemlékeznünk, mely a második előadása alkalmával még nagyobb gyönyörűséget szerzett annak a csekély számú, de gyönyörködő közönségnek mint első előadása alkalmával. Az est hősei újra Feledi és Erczkövy voltak. Kedden uj darab került szinre, Prém József „Vándormadár“ ez. pályanyertes vigjátéka, unalmas, rossz előadásban, máskülönben a darab sem érdemli meg, hogy vele bővebben foglalkozzunk, csak azon csodálkozunk mily alapon nyert e gyönge darab pályadijjat. A szereplők egyebet sem tettek, mint ki s be járkáltak s a cselekvénye is lapos s ha még hozzávesz- szük azt is, hogy Novák Irén kivételével egy szereplő sem tudta szerepét, teljesen indokolt volt a közönség bosszankodása, mely csalódva hagyta el a színházat. Lili szerdán újra szinrekerült, egyike ama daraboknak, melyet bármikor újra és újra szívesen megnézünk. Feledi Boriska e e darabban nyújtja egyik legpompásabb alakítását s csak oly élvezettel hallgattuk Feledi s Érczkövy énekét és játékát ez estén is, mint mikor a suison elején- tőlük először láttuk. Gulyás az öreg marquis szerepében igen jó alakítást nyújtott. Sajnos ez előadást is kevesen hallgattuk, bár félhelvárakkal adatott. Azt hittük, hogy Fényessy jutalom- játéka sokkal jobban fog sikerülni, mint azt végeredményében tapasztaltuk. Jutalmául a Sulamith paródiát választotta, melyet Tábori Emil a társulat komikusa szerzett. gom daczára is, nem mutatni semmit abból a nagy küzdelemből, mely szivemben dúlt ? I Nem tudtam szóhoz jutni. Szavait, az ő ajkáról hallva azt, amit igaznak hinni sohasem reméltem volna, egyszerre minden emlékem életet öltött s úgy éreztem, hogy csak egy szavába kerülne s mi nagy dolgokat mivelnénk. „Ugy-e jobb, hogy igy történt ? kérdi újból.“ „Nem tudom, kedves Ilonka, most nem tudok magának válaszolni; majd holnap.“ Elváltunk. Fejem kábult volt. Szabad levegőre érve folyton szavai csengtek fülembe. — Nyugtalan éjszakám volt. v * * * * . . . . Szökésünk végczéljához érkeztünk, P. városba, hol mindjárt játszanunk is kellett „Tabarin ur felesége“ ez. darab volt estére hirdetve az én és megszöktetett kedvesem bemutatkozása alkalmára. A darabra már otthon sokat készültünk. Persze titokban. — Próba közben sokszor mondogatta Ilonka, hogy mily jó volna ezt a darabot a maga teljes, irtózatos valóságában előadni I Sokszor kért, sírva könyörgött, hogy tegyem meg; hisz’ nagyobb boldogság a halál, mint a nyomoru élet. Együtt menni a halálba, a közönség mámor-ittassága között, túl világi utunkban hallani a dörgő tapsvihart, kárpótol ben- nünket minden eddigi szenvedésünkért. r szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. ő viszonozná, a világ legboldogabb embere én volnék. Mert végre is, miért ne volna egy már érettségit is tett fiatalember part- hie-képes?l Ilonka, — igy hívták ideálomat, — nagyon szép volt; gyönyörű barna haja, fitos kis orra, okos fekete szeme, piczi szája, csinos termete voltak okai, hogy érett szivem oly hamar lángot fogott. Nem tudta, hogy én szeretem, sohasem árultam el, pedig nagyon szerettem sokáig,— majdnem egy évig. Később ő nagy leány, eladó leány lett, én meg kissé megismerve az életet, beláttam kicsinységemet; aztán sokáig nem láttam s csakhamar azon vettem magam észre, hogy már nem halok meg nélküle, — mint gondoltam, — hogy kezdek kiábrándulni, mig nem sokára ez is . kellemes emlékeim sorába került. Most ismét találkoztunk. Valami különösebb benyomást nem keltett bennem; pedig talán most még szebb, igézőbb, mint valaha.Eljártam hozzájuk. Sokat beszélgettünk a régi időkről. Egv vasárnap délután szintén bizalmasan csevegtünk, mikor hirtelen elkomolyodva igy szól hozzám, csak keresztnevemen szólítva meg: „Jenő, elmondok magának valamit abban a reményben, hogy lehet bízni férfiasságában, és nem fogja a tőlem hallottakat vén-asszony-módra nemsokára tovább adni. Én bízom magában s azt hiszem: tartozom mindkettőnknek azzal, hogy megmondjam magának azt, a mit már mostani
